2015 ősz: Lance N' Masques by Yuu Solk

Az anime, ami után furcsán nézünk majd a lovagokra...

Korunk japánjában még mindig léteznek a lovagok, főszereplőnk pedig egy közülük, bár ő ezt nem szeretné. A sorsa elől viszont nincs menekvés, rátalál a védelmezendő hölgyre, megküzd az ellenséggel, végül elfogadja az elfogadni valót.

Lássuk is, hogy hol vannak ebben a problémák, mert sajnos vannak. Lovagok vannak japánban a XXI. században és még csak nem is haldoklik a szervezetük, de ez legyen csak furcsaság. A probléma ott kezdődik, hogy a lovagok mivel küzdenek... karddal, ugye? hát itt nem. A Lance N' Masques szerint a lovag fegyvere a lándzsa és ezt még egy nevetséges indokkal alá is támasztja. Igen, szerinte az a bő húsz kilós darab fa, ami nagyobb, mint a forgatója, azért jobb a kardnál, mert a forgatója személyiségét vagy lelkét vagy tudomisén miét tükrözi. Ennyi erővel egy tál krumplipürével is harcolhatnának -.- Aztán, kedves kis hercegnőcskénk egy olyan lány, aki szemmel láthatóan még kisiskolás. Az addig oké, hogy a főszereplőnk egy tini, de miért kell pedofillá tenni? Az animében persze nincs pedofil jelenet, viszont annál több ilyen fanart fog készülni ebből. 

Ha az összes hibáját fel akarnám sorolni, itt lehetnék egész este, de egyet még megemlítek. A rajzolás... A tájat nézve nem lehet panaszunk, elfogadható a látvány, meglehetősen átlagos, de azok a fejek, már nem, nagyon nem. Sajnos több szereplő is egy kaptafára készült, mintha valaki egyszer megrajzolta volna a minta arcot a többiek meg utána, fiút, lányt stb. varázsoltak volna belőle. Nem az a baj, ahogy kinéz ez a fej, hanem, hogy ez a főszereplőinkké. Pár kivételtől eltekintve, szinte egyformák az arcok. Kezdő volt a mangaka vagy mi van? 

Hibái ellenére teljes mértékben fogyasztható, agyat kikapcsolni és hasonlók, mert gondolkodni csak a legritkább esetben kell benne. Élvezetesre van megcsinálva, vannak benne poénok, de... de... mindig ott lesz közben, hogy "mi a tököm ez" az animében ugyanis rendszeresen felbukkannak ilyen abszolút megmagyarázhatatlan és indokolatlan dolgok, amit vagy magyaráznak vagy nem. 

Az egész olyan lett, hogy akár második évad is jöhet hozzá, annyira nyitott a vége. Őszintén szólva nem gondolnám, hogy lesz neki, de ha mégis, csak azért nézem majd meg, hogy lássam fejlődött-e bármiben is. Eddig csak egy hibákkal teli középszerű anime, aki szeretné nézze meg, én nem ajánlgatnám senkinek.

Pontszám: 10/6

Kép forrása: heroine-fansubs.com

Hentai Ouji to Warawanai Neko by Yuu Solk

Mindenre számítottam csak erre nem...

Ez alapvetően egy szerelmeskedős anime, még ha a címében lévő hentai szó nem is épp ezt sugallja. Persze a hentai szó nem csak a "hentai"-t vagyis az animepornót jelenti, hanem van rendes jelentése is, ami nagyjából a perverznek felel meg. Sok animében hallhatjuk a perverz-t különféle módon, mint scebe, ecchi, hentai stb. ezek közül a hentai a legerősebb jelentésű, tehát esetünkben is egy erőteljesen perverz egyént takar a cím Hentai Ouji-ja vagyis perverz hercege.

Hercegünk nem az animetörténelem legperverzebb egyénje, de ő is tud cifra dolgokat művelni, főleg miután találkozik a macskaistennel, az egész történet mozgatórugójával. Kap egy tippet arról, hogyan szabadulhatna meg az "álarcától", amit napról napra visel és minden helyzetben meggátolja, hogy önmagát adhassa. A macska kőszoborhoz megy, hogy imádkozzon és megszabaduljon végre ettől, de a kívánsága egy kicsit furcsán teljesül. Mivel többé nem képes visszafogni magát, akkora perverzségeket beszél össze hirtelenjében, hogy az iskola női közössége nekifutásból akarná felakasztani. Ezt pedig egy kis aranyos szereplőcske szemlélteti nekünk az egyik jelenetben, mikor vagy húszféleképpen mondja el, hogy dögöljön meg hercegünk.

Ez egy tipikus anime, a perverzséget mellméretben és iskolai fürdőruhában mérik, van benne loli, idióta, macska... Na, igen, loli... A neve pedig Tsutsukakushi Tsukiko, próbáljátok csak kimondani a nevét :D Mellesleg ő is a cicamica áldozata lesz és elveszti az érzelmeit. Vicces látni, ahogy a herceg küzd a fapofájú loli érzelmeinek megértésével, vagy, ahogy Tsukiko kétségbeesetten sikítani próbál. Az, hogy nehéz megérteni, már nem kifejezés, ez valami extra hard fokozata egy nő megértésének.

Van itt minden, ami szem szájnak ingere, de mégse esik szét az egész. Azt persze sohasem tudjuk, hogy mégis merre fog továbbmenni a történet, de szerintem ez egy pozitívum, így nem lesz unalmas. A legjobban a kiszámíthatatlanság jellemzi, viszont a végére már mindennek lesz értelme, mindent helyrerak a fejünkben, csak épp a szerelmi szállal nem haladunk semerre. Elmegyünk vele jobbra, balra, fel, le, csak arra nem, amerre ez vezetne is valamihez. Ebből már sejthető, hogy hercegünk nem jön össze senkivel, erre leginkább csak utalás van, sajnos. Remélhetőleg azért, mert terveznek még évadot.

Pontszám: 10/9

Ore no Imouto ga Konnani Kawaii Wake ga Nai by Yuu Solk

Most bepótolhattam az eddigi hiányosságokat és láttam olyan animét, amiben testvérekről van szó egy normál világban. Mintha magamat meg az öcsémet láttam volna egy kicsit torzított változatban. Meglepő párhuzamokat tudtam vonni a saját életem és az anime között, furcsa érzés volt, de jóleső.

Az anime nem szól különösebben semmiről, egy idősebb testvér segít a fiatalabbnak, mindezt úgy, hogy semmit sem kap érte, de még egy jó szót se. Viszont telnek a napok, egyre másra gyűlik a listán, hogy Kyousuke mit tett a húgáért és kilyukadunk oda, hogy végül kap egy köszönömöt. A testvéri szeretet... na igen, ha túl sok különbség van a testvérek között, akkor könnyen előjöhet az olyan viselkedés, amivel az egyik magasabb rendűnek akarja beállítani magát a másiknál. Igaz, hogy én is ebben élek, de valahogy nem értem a miértjét, sokkal inkább tudnám megérteni azt, ha versenyzés alakulna ki egy ilyen helyzetben, mint a szájkarate.

Az Ore no Imouto ga Konnani Kawaii Wake ga Nai jól bemutatja, hogy mennyire furcsa is tud lenni egy testvéri kapcsolat. Ott van a kishúg aki a bátyját rongyként kezeli, emellett népszerű, modellkedik, animéje van, könyvet írt stb. úgy alapból sikeres személyiség, de elviselhetetlen a viselkedése a bátyjával szemben. Konkrétan szöges ellentéteként jelenik meg Kyousuke, ő az az egyszerű ember, ki a háttérben segít, akkor is, ha nem kap érte semmit, egyetlen indoka erre pedig, hogy ez a hálátlan kis izé a testvére. Teljesen nyilvánvaló, hogy a látszat ellenére szeretik egymást, mint testvérek, de Kirino egyáltalán nem képes ezt kimutatni. Hiába kap segítséget a barátszerzésben, a barátok megtartásában vagy az animéje elkészítésében, mindig fenntartja a látszatot, hogy ő jobb a többieknél.

Különösebben nem kapunk világmegváltást ettől az animétől sem, de jó betekintést ad a sok kawaii kishúg karakter igazi életébe. Szórakoztató és vicces is, de mindenből csak mértékkel van benne, semmi túlzás vagy ilyesmi, abszolút a valóságot kapjuk meg. Azok, akik szeretik a valódi világot, nyugodtan nézzék meg, de a fantasy/sci-fi fanoknak ez lehet, hogy unalmas lesz.

Pontszám: 10/8

Shingeki no Kyojin (Attack on Titan) by Yuu Solk

Az emberiség utolsó reménye az a három fal, mi már egy évszázada távol tartja a ragadozókat. A természetes ellenséget, mely a kihalás szélére üldözött minket semmi más nem tartja vissza, mint a hitünk...

Az ostobaság határtalan és sajnos ez akkor sincs másként, ha az emberiség végveszélybe került. Az SNK/AOT, kinek hogy tetszik, egy katasztrófa sújtotta területen játszódik, melyen már csak három rétegnyi ötven méteres fal választ el minket a kihalástól. Az építkezési stílusból ítélve valószínűleg európa szívében valamilyen bajor területen vagyunk, a neveket tekintve pedig van itt minden, angol, német, szlovák, japán stb. Egyszóval minden létező túlélőt betelepítettek európa közepébe és egy nevetséges akadály tartja őket életben. Még egy olyan vallás is kialakult ott, ami a falakat dicsőíti és csodálkozunk, hogy az emberiség kihalásra van ítélve.

Az animében is elhangzik, hogy az embereknek össze kellett volna fogniuk, mikor beütött a baj, de még mindig maguk ellen kényszerülnek harcolni. Na igen, ez a faj menthetetlenül ostoba tud lenni az önös érdekeit szem előtt tartó példányai miatt, de ne ítélkezzünk, mi se vagyunk különbek. Az SNK/AOT csak bemutatja nekünk önmagunkat, tükröt tol az arcunkba és azt mondja, hogy ismerjük fel a bajt. Még azt mondom, hogy aktuális is ezt az animét megnézni, mikor a háborúk és a terrorista támadások kora felé kezdünk haladni, bár ne legyen igazam.

Maga a sorozat egy ellenség elleni küzdelmet mutat be az óriások képében. Az óriásokról semmit se tudunk, sokféle méretük van, egyeseknek van bőre, másoknak nincs, buták, megeszik az embereket, és könnyűek a méretükhöz képest. Már az elején megjelenik az, ami felkavarja az állóvizet, a kolosszális óriás képében. Betörik a városfalat, majd betörik a túlfelét is, hogy az óriások kiszorítsák az embereket, jobban mondva beszorítsák. Éhezés és nyomor következik, az emberek száz év után pofont kaptak és ez nem mindenkinek elég.

Főhősünk Eren, aki ott volt abban a városban, ahova először betörtek, majd a másik városban is. Egy valamire viszont nem számított az emberiség. A kolosszálishoz és a páncéloshoz hasonló óriásokból több is van, az egyikük pedig maga Eren, aki tudtán kívül egy óriás irtó szörnyeteg. A további történet már arról szól, hogy bemutassák nekünk az emberből óriássá alakulók titkait és előkészítsék a valódi ellenség elérését.

Maga az anime borzasztóan összetett és kidolgozott, de egy percig se enged a minőségéből. A kiegészítő részekkel pedig még jobban belelátunk a világukba és közvetett módon a saját világunkba is. Ez mindenképp egy olyan mű melyet bátran lehet alapműként emlegetni.

Pontszám: 10/10

Kérdések tengere

Egy ideje elindult a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége által szervezett Nap Bloggere kezdeményezés, aminek én is a részesévé váltam. A lényeg az, hogy minden nap van egy blogger, akinek a blogja és maga célkeresztbe kerül és kérdéseket kap. December 2.-án pedig én következtem és kaptam is néhány megválaszolni valót. A dologhoz hozzátéve pedig folytatom Natulcien kezdeményezését és én is belinkelem a kérdezők blogjait. Gondoltam a sok fincsi kérdés mell egy kis reklámmal is megajándékozhatnánk egymást, de lássunk is hozzá.

Emese Bráder-Darai: http://testverkodex.blogspot.hu http://chibimamemanga.blogspot.hu 

Milyen szempont alapján választod ki, hogy éppen milyen animét nézel?

Eddig nagyon bele se gondoltam, hogy mégis mi alapján válogatom össze a nézendő animéket, mert általában csak megtetszett valami, felírtam a listámra, aztán később megnéztem, vagy külön rákerestem egy témára, mint pl.: fiúból lánnyá alakuló szereplős anime, vagy macskafüles csajos anime :D Mióta úgy komolyabban foglalkozom az animékkel már az általam megismert elég hasznos oldalakról szinte minden cím a meglehetősen terjedelmes listámra kerül. Ilyenkor leginkább azt nézem, hogy mi a címe, milyen a rajzolás, mi a téma, de van, amikor ez se garancia arra, hogy olyat találok, amit meg is fogok nézni. Legutóbbi melléfogásom pl. a Dance with Devils volt, annak ellenére, hogy minden általam preferált dolognak megfelelt, egyszerűen nem bírtam nézni azt, ami magában az animében történik, teljesen nyilvánvaló, hogy nem én vagyok a célközönsége.

Mennyire figyeled az éppen aktuális, közkedvelt animéket(pl: One-Punch man, SnK, Tokyo Ghoul, Gangsta)?

Nem igazán izgat, hogy valami közkedvelt-e vagy sem, nem szoktam ránézni a rajongótáborára, ha jó, akkor jó, ha nem, akkor nem, bármit is állítson több ezer másik ember, nem az fog meggyőzni. Mivel egy ideje ráálltam az aktuálisan megjelenő, vagyis szezonális animék nézésére, így nagyrészt az összes felkapottabb sorozatot nézem. Figyelni nem figyelem őket, de az aktuális közkedvelt animéket is ugyanúgy megnézem, mint a kevésbé agyonreklámozott vagy jogosan felkapott sorozatot. Ezért sokszor meg is lep, hogy egy-egy animéért miért nem bolondul úgy a tömeg, mint egy Tokyo Ghoul-ért.

MI volt az első anime, amit megnéztél és tetszett? 

Gondolom nem vagyok egyedül ezzel. Még annak idején a Dragon Ball volt az első. Emlékszem, hogy rajongtam érte, én is csillagharcos akartam lenni :D képes voltam hajnalban felébredni, hogy húsz percig nézhessen hogyan fut Goku a sárkány hátán. Szerintem kijelenthetjük, hogy tetszett, igazából még mindig nézném, mivel nem fejezték be azóta se, hogy felnőttem, volt egy időszakom, mikor az animézés háttérbe szorult és itt vége szakadt a Dragon Ball évadok figyelésének, pedig még kazettáim is voltak T.T 

Amúgy bejön a blog háttere ^^

Oh, köszi ^^

Grafostylist Natulcien: http://www.grafostylist.blog.hu/ 

Szia. Nekem az lenne a kérdésem, hogyan kerültél kapcsolatba az anime kultúrával. Köszönöm a választ.

Én köszönöm a kérdést, bár nem értem, miért köszön meg valaki úgy valamit, hogy még semmit se kapott :D Kérdésedre válaszolva, az valószínűleg már tudja erre a választ, aki ismeri a Dragon Ball-t, de egy kicsit részletesebben… Legelső animémet megbeszéltük, hogy a DB volt, ezután jött a Pokemon, Digimon és társai, amik a tévében mentek, majd elkerültem az addigi otthonomból és egy olyan helyen laktam évekig, ahol nem lehetett animés csatornát fogni. Visszaköltözés után is teltek az évek, de végül az internet hozott változást. Végre azt néztem és annyiszor, amit és ahányszor akartam, nem szabta meg semmi, ezért rögtön bele is vágtam az első feliratos animémbe, az Elfen Lied-be. Nem voltam egy szívbajos gyerek :D Egészen addig csak néztem az animéket, túlzottan nem izgatott más, aztán a talán legnagyobb magyar animés csoporthoz való csatlakozásommal jött el a változás. Itt ismerkedtem meg azzal, hogy tulajdonképpen mivel is jár az anime nézés, mi az az animés kultúra és ez mit takar Magyarországon. Nem tudnék konkrét eseményt vagy dátumot mondani, mikor az animés kultúrával kapcsolatba kerültem, hiszen animével könnyen lehet kapcsolatba kerülni, az azt övező kultúra már más tészta. A mai napig ismerkedek a hozzá kapcsolódó dolgokkal, hiszen az anime nem csak anime, nagyrészt manga alapján készül, csinálnak belőle játékot, figurákat, pornót stb. Tulajdonképpen az, hogy hogyan kerültem kapcsolatba az animés kultúrával, attól függ mit értünk „animés kultúra” alatt, de legelső esemény, aminek során valamilyen kapcsolatom lett vele, az a facebook csoportba való belépésem volt.

Adri: http://megvalositas.blog.hu/ 

Gyűjtesz animés dolgokat? Ha igen, mi szerepel a gyűjteményedben és miért? J

Animés dolgok alatt nem tudom, mit értesz, elég sok minden tartozhat ide. Túlzottan nem gyűjtök semmit, leginkább az animék címeit, van egy szép, több százas listám arról, hogy miket néztem, vagy tervezek nézni, ezeknél kigyűjtöttem a műfajukat, a fordítójukat, azt, hogy hány perces egy részük és még sok más jó kis adatot. Emellett van egy plüss Pikachu-m, Pokémon tazóim, Yu-gi-oh! kártyából egy tonnányi, négy pószterem, amiből az egyiken azt se tudom ki szerepel, csak feltettem mert dezsájnos vót. Régen még gyűjtögettem, de mára már másra szórom el a pénzem pl. egy PC-re. Kiskoromban épp azt gyűjtöttem, amit menőnek tartottam, igazából ez a válasz a „miért”-re.

Mészáros András: http://kornyezetblog.weebly.com/andras

Az eddigi napok bloggerei közül kit tudnál elképzelni egy anime szereplőjeként?

Ez egy elég érdekes kérdés, kis töprengés után viszont arra jutottam, hogy fogalmam sincs :D A nap bloggerei közül volt, akinek a blogja kimaradt nekem, sajnos, de az anime stílusú művek az egyik legnagyobb területet fedik le a képileg feldolgozható ember által kitalált témákból, nagyobbat a filmeknél is, így tulajdonképpen bárki lehet potenciális anime szereplő, még te is, András.

Lilapulcsis: http://lilapulcsis.blog.hu/ 

ÓÓÓ, hát én ismerlek J szóval: letettetek a blogkritikák írásáról? Ha jól tudom ketten vezetitek a blogot, nem terveztek több bejegyzést? Vagy mi okból van visszaesés az aktivitásban?

ÓÓÓ, egy ismerős arc :D Látom lemaradtál a dologról. A helyzet az, amit az egyik Változások posztban is megemlítettem, hogy MAZo itt hagyott engem egyedül, magányban sínylődve, a könnyeimben ázva, fázva, a sötétben, mert nem volt több ideje az animék kritizálására. Túlzottan nem tört össze a dolog, hiszen nagyrész előtte is egyedül vittem a blogot és utána is így lesz, attól függetlenül, hogy bárki csatlakozhat. Az ő távozásával pedig úgy döntöttem, hogy változtatni kell, mikor még velem volt, ontottuk a posztokat, heti kétszer is friss bejegyzés került fel, amit általában 12X24 perces anime nézés előzött meg. Mellette pedig egy-egy blog is jelentkezett, hogy véleményezést kapjon, de úgy voltam vele, hogy egyedül nem tudok ilyen szinten teljesíteni, hiába próbálom. Az aktivitás visszaesése tulajdonképpen ez, a blogkritikákkal pedig azért hagytam fel, mert rá akarok feküdni a blog fő profiljául szolgáló animék véleményezésére.

Anna Jánosi: https://eletemmorzsai.wordpress.com/ 

Az Animék miért olyan népszerűek?

Az animék azért népszerűek, mert népszerűek. Ezt úgy értem, hogy az eddigi népszerűségük csak még nagyobb népszerűséget generál, úton útfélen pofára esik az ember az animével kapcsolatos dolgokban. Egy mai fiatalnak elég zárt közösségben kell élnie, hogy ne halljon semmit az aminékről vagy a hozzá kapcsolódó témákról. Az online játékok tele vannak animésekkel, a könyvesboltban mangák sorakoznak, a számítógépes boltokban olyan konfigurációt rakat össze valaki, hogy az elvigye a legújabb Naruto game-t, a kisbolt előtt animékről beszélnek, az iskolában az egyik dicsőíti, a másik szidja őket stb. Neked is biztosan van olyan ismerősöd, aki már valamilyen szinten kapcsolatba került a témával, ha nem is mondhatjuk el ezt mindegyikről. A népszerűségük talán a sokféleségük miatt van. Fentebb is említettem, hogy nagyobb témalefedettségi kapacitással rendelkezik, mint a filmek, nagyészt, mert olcsóbb. Az emberek pedig egyébként is szívesen néznek kedvencükből több  résznyi anyagot, ha van. A népszerűségükhöz még az is hozzájárul, hogy jól el lehet veszni a világukban, mindenki megtalálja a magának valót, rengeteg idealizált világ van, remek menekülés a valóság elől. A valóság egy kiváló grafikájú zs kategóriás játék, amiben lvl 1-es noob-ok vagyunk, csak, hogy egy gamer kifejezéssel éljek. A valóság felér egy kínzással, ezért a legtöbb ember valamibe elmenekül, legyen az gyűjtögetés, tévé nézés, sport vagy akár anime. Az anime népszerűségét lehetne még oldalakon keresztül magyarázni, de egy biztos, a lehető legnagyobb mennyiségben elérhető minőségi tartalomról beszélünk hazánkban.

Ha jól tudom ez Japán csoda, érdekel a Japán kultúra, nyelv is?

Igen, ez egy Japán csoda :D Természetesen érdekel a japán kultúra, borzasztóan érdekesnek találom az építkezési szokásaikat, főleg a hagyományos fa és papír házakat, azokat a szépen megmunkált, szinte már műalkotásnak nevezhető íves tetőket, a szentélyépítészetüket, de a felhőkarcolók és egyéb közösségi épületeik szerkezeti megoldásai és tervezési háttere is megmozgatja a fantáziámat és a kíváncsiságomat. (építésznek tanulok :D ) Persze, ezeknek csak úgy lehet rendesen utána nézni, ha valaki tud japánul. A nyelv is érdekel, miért is ne érdekelne, de egy katasztrófa az írásrendszerének megtanulása, így egy ideig még várat ez magára.

Szeretnél eljutni japánba?

Ki ne szeretne? O.O

Marianna Benkő: http://tubicacezar.blogspot.hu/ 

Mi a kedvenc animéd?

Kedvenc animém jelenleg a No Game No Life, elég egyszer végig nézni és kísérteni fog életed végéig ^^

Csak új sorozatokat nézel vagy régi klasszikusokat is?

Ez attól függ, mit értesz klasszikuson. Miyazaki művekkel pl. eléggé el vagyok maradva, de nagyon sok réginek számító ismert animét láttam már. Nagyrészt új sorozatokat nézek, de mellettük, ha az időm engedi, valami olyat is nézek, ami már nem ma jelent meg.  Ez azért van, mert a blog már átvette az életem felett az irányítást és ostorral ver, ha nem nézek animét. Három hétig látszott, hogy egy nappal a kijövetele után néztem meg a One Punch Man 2. részét :’(

Mangákat is olvasol, és ha igen, hogyan: nyomtatott formában vagy a neten?

Mangákat nagyon ritkán olvasok, az olvasás, valahogy sose volt a kedvenc elfoglaltságom, a mozgó képeket jobban szeretem. Ettől függetlenül, ha olyan ingerenciám van akkor azt neten olvasom, nyomtatottan sajnos elég kevés mangát lehet errefelé beszerezni.

Milyen típusú animék a kedvenceid?

A kedvenc animéim közé azok tartoznak, amik elgondolkodtatóak, de nem tudok kifejezetten egy típusra rábökni, hogy az ott a kedvencem, mert nem ilyen egyszerű. A Ranpo Kitan: Game of Laplace egy nagyon jó kis gondolkodtató mű, mégsem lesz sose a kedvencem, de akár említhetném a Hyouka-t is. Ezzel szemben a Monster Musume no Iru Nichijou ott van a kedvenceim közt pedig egy bot is megérti, agyalni végképp nem kell rajta. Nem tudok típust mondani, ami megfog, az a kedvencemmé válik a többi nem. Azt már könnyebben tudnám meghatározni, hogy mi nem a kedvenc anime típusom, mint a mecha, music, yaoi, kids, sport.

Kedvenc anime-zene/főcím dal?

Abszolút kedvenc nincs, a japán zene nem jön be a sötétségen nevelkedett európai fülemnek, de amit legtöbbet hallgattam az a Death Note Opening 2 és a Kiseijuu: Sei no Kakuritsu Openingje. 

Újranézve: No Game No Life by Yuu Solk

Ma fejeztem be ezt a sorozatot hatodszorra és, hogy őszinte legyek, nem ez volt az utolsó.

Magát az animét abszolút nem ismertem, mikor belevágtam először a végignézésébe, de azóta folyamatosan találkozok a főszereplőkkel, vagy a Sora és Shiro vagy az Üresek névváltozatban. Meg tudom érteni, hogy miért, hiszen én is belebolondultam ebbe a sorozatba. 

Az alapkoncepció az, hogy ez a két zseni egy városi legenda képében létezik leginkább. Az a hír járja a világhálót, hogy nem lehet legyőzni azokat a bizonyos playereket, akiknek a fedőneve az "Üresek". Sora és Shiro rejlik a név mögött, akik a világ elől rejtőzve élnek pusztán játékkal töltve napjaikat. Tulajdonképpen két szuper kockáról beszélünk. Nos egy másik világ istene szemet vet rájuk és felkínálja nekik az újjászületés lehetőségét. 

Főszereplőink olyan világba csöppennek, ahova tartoznak, ezért teljesen érthető, hogy egyáltalán nem akarnak hazamenni. Igazából én se vágynék haza, ha tulajdonképpen abba a világba csöppennék, ami leginkább illik hozzám. Ugyan nem vagyok a "legjobb" semmiből sem, az üresekkel ellentétben, de gondolom nem vagyok vele egyedül, hogy egy anime világban ragadva nem vágynék haza. Persze ezt nem úgy értem, hogy szívesen lennék a Shingeki no Kyojin-ban óriáseledel, hanem úgy, hogy fogjuk Japánt és kiterjesztjük az egész bolygóra :D

Azt egyébként észrevettétek, hogy nagyon sok későbbi szereplő megjelenik a legelső részben? Konkrétan Jibril elszáll a háttérben míg főszereplőink zuhannak. Nekem is csak többszöri megnézés után tűnt fel, mikor már nem annyira  a szöveget próbáltam olvasni, hanem odafigyeltem magára a látványra. Maga a rajzolás sem épp szokványos, nem az a szép, kidolgozott valami, mint egy Tokyo Ghoul-os emberábrázolás, inkább egyedi és eltúlzott. A képi világban egyébként az is furcsa, hogy a szereplők nem a szokásos fekete vonallal vannak körberajzolva. Nagyon sokáig nem tudtam, hogy mi okozza ezt a furcsán fantasy-s képi világot, de rá kellett döbbennem, hogy ez a piros kontúrok miatt van. 

Ráadásként nem csak itt más a No Game No life, hiszen arról van szó, hogy uralmunk alá hajtjuk a világot. Alapjáraton ez negatív lenne, általában a gonoszokra jellemző, de itt a legkevésbé sem probléma, hiszen egy aranyos kislány és egy perverz szűz akarja ezt tenni. Ugye mennyivel jobban hangzik? :D 

Végezetül itt egy AMV magáról az animéről. jó szórakozást hozzá!

2015 nyár: Non Non Biyori Repeat by Yuu Solk

A Non Non Biyori egy új évadához volt szerencsénk a nyáron, ami hozta az eddigiek szintjét.

Mit is mondhatnék erről a sorozatról... Tulajdonképpen semmi változás az előző évadhoz képest, ráadásként ugyanazt az évet nézhetjük végig az animében. Továbbra sincs egyetlen férfi sem a környéket Natsumiék bátyját kivéve, de ő még kevesebb szerepet kap most, Renge még mindig atomfizikus stb. Megkapjuk ugyanazt a nyugtató környezetet a hegyeket, rizsföldeket, kihalt iskolát, kilóméterekre lakó szomszédokat és jah... nagyjából ennyi.

Az anime semmit nem mutat fel az előző évadjához képest. Természetesen azért vannak benne dolgok, kicsit másabb eszementségek történnek a lányokkal, de különösebben semmi új. Már ezt az előző évadnál is elmondtam, ez egy nagyon lassú tempójú anime, de kezdek rájönni, hogy miért is nézem. Általában egy animét azért nézünk, mert érdekes, izgalmas, humoros, félelmetes vagy xy ismerősünk ránk erőszakolta, de a Non Non Biyori és a Non Non Biyori Repeat nem ez a kategória. Valahogy megbabonázza az embert az a gyermeki ártatlanság, ami csak úgy árad az animéből. Talán ilyen lehet, ha az embernek gyerekei vannak, elnézegeti a kis világukat, elvan, mint a befőtt és nem törődik közben mással.

Nem nagyon lehet mit mondani erről az évadról. Jó, jó, így tovább... kb. ez minden. Az, aki eddig szerette, ezután is fogja, aki nem az nem.

Pontszám:10/10

2015 nyár: Akagami no Shirayuki-hime by Yuu Solk

Úgy látszik tetszenek a régi mesék a japánoknak, mert most megkaphattuk a hófehérke, csipkerózsika és társaiféle herceg fehér lovon és hercegnő bajban típusú történetet.

Azzal indítunk, hogy a feltűnő hajszínű lányt behívatja magához a hírhedten rossz természetű herceg, de ő inkább elfut előle. Teljesen véletlenül az erdő közepén találkozik a szomszéd herceggel és... Ez egy lányos tündérmese anime kiadásban. Felidézte bennem azt a korszakot, amikor a piroska és a farkas még menő volt és tátott szájjal néztük a kishableányt kazettáról.

Nem én vagyok a célközönség az biztos, de mégis tudtam élvezni. Jó, az túlzás, hogy élveztem, de elvoltam vele, nem lett unalmas és igazából izgalmasabb se. Shoujo animéhez képest meglepően szelíd az egész. A legnagyobb konfliktus talán a legelején volt, utána legfeljebb az érzelmekkel vívott harc hozott bele egy kis színt. Igazából nem tudom hova tenni a dolgot, alapjáraton ez egy lányoknak szóló, herceges, hercegnős anime, semmi újat nem mutat, mégsem hagytam félbe. pedig csak azoknak való, akik még hiszik, hogy van Zen-féle ember.

A két fő karakterünk Zen és Shirayuki (lefordítva kb. hófehérke :P) Az ideális pár, korunknak megfeleltetve. Zen az az évszázadok óta ne változó idea, aki mindig jóságos, mindig erős, tévedhetetlen és védelmező, nem beszélve a biztos anyagi háttérről. Shirayuki már inkább a modern nőt testesíti meg, nem azt a vártoronyban kiskutyaszemekkel a sárkányra bambuló zsepit szorongató izét. Shirayuki egy erős személyiségű nő, nem fél visszadumálni a rangban felette állóknak, ugyanakkor gyengéd és törékeny és fogadok, hogy jól seggbe rúgná Zen-t ha az letér a helyes útról.

Mellettük nem kapunk túl érdekes karaktereket, inkább csak töltelékek és kapaszkodók, vagy talán a második évadra lesz szerepük. Igen, lesz még szőke hercegünk idén, élvezhetjük a nem is tudom mit. Ez tényleg... csak egy szerelmes történetecske.

Pontszám: 10/8

Mikagura Gakuen Kumikyoku by Yuu Solk

Ha azt kérdezem, "miért?" akkor kitaláljátok, hogy mi történik?

A mai animénk arról szól, hogy Seisa-senpai. Legalábbis a főszereplőnk Eruna számára az egész ebben merül ki. Seisa-senpai itt, Seisa-senpai ott, meg persze senpai a kastélyában. Az imádott nő akinek a kegyeiért mindent megtenne a kis hiperaktív főszereplőnk. Annak ellenére viszont, hogy ezt a meglepően élvezetes pattogást figyelheti, a senpai enyhén szólva nem érdeklődik Eruna iránt. Pedig emiatt a jégkirálynő miatt jött főszereplőnk a Mikagura akadémiára és szembesült mindazzal a csodával, ami itt történik.

Az iskolában, ki tudja, miért, sajátos, egyéni képességeket nyernek a diákok egy-egy személyes tárgy segítségével. Gyorsabbak lesznek, gravitációt, teret manipulálnak, lángba borítanak dolgokat stb. persze ennek miértje mellett szépen elsiklunk. Mint, ahogy afelett is, hogy a klubhoz nem csatlakozott diákoknak a folyosón kell aludniuk egy hálózsákban. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én biztosan vinnék magammal valamit a koleszba, de az itteni szereplők mellett semmit se lehet látni, mintha nincstelenül mennének oda. Azt is furcsálltam, hogy az egyik klub egy taggal működik, később meg kiderül, hogy csak hárommal működhet. Jópár dolgot furcsálltam itt, de nem az a lényeg, hogy hány meg nem magyarázott paradox esemény van az animében.

Lényegében az egész arról szól, hogy Eruna szerelme beteljesüljön és ezt olyan pörgés kíséri, amit sok akció anime is megirigyelhetne. Egy másodpercre sem állunk le, Erunából állandóan folyik a hülyeség és a perverzió, senkinek sincs nyugta a közelében. Ezt pedig jó nézni, de vannak itt mások is, mint az imádott Seisa-senpai. Ő az abszolút ellentéte a főszereplőnknek, és minél tovább néztem az animét, annál inkább emlékeztetett egy férfire. Hideg, makacs és titkolózó a természete, miközben az iskola legerősebbje és borzalmas terhet cipel a hátán.

Magát az aimét még szezonálisan kezdtem nézni, de sajnos a fordítók nem fordítottak elég gyorsan. Olyannyira nem, hogy most, talán egy hónapja tették fel az utolsó részt ezért fogtam magam és elölről kezdtem. a tizenkét részt nagyjából két nap alatt nyomtam le. Nem feltétlenül nekem találták ki ezt az erőteljesen shoujo-ai beütésű animét, de nagyon is élveztem. Tudom ajánlani bárkinek, akit nem zavar a perverz képzelgés.

Pontszám: 10/8

2015 nyár: Gate: Jieitai Kanochi nite, Kaku Tatakaeri by Yuu Solk

Újabb érdekesség, bár az alapötlet nem olyan idegen. Gondoljunk csak bele, mi is van a Gate: Jieitai Kanochi nite, Kaku Tatakaeri-ben. Megnyílik egy kapu és ezáltal találkozik a fejlett és kevésbé fejlett civilizáció. Szerintem totál olyan, mint amerika felfedezése.

Igazából a témája sem más, ugyanúgy a két civilizáció találkozásáról szól, mint a törikönyvek lapjain lévő történet. Persze itt nem indiánok lesznek, helyettük fantasyvilágot kapunk, középkorral, elfekkel, sárkányokkal meg mindennel. A tizenkét rész alatt egyébként csak pár kisebb csatát és összetűzést kapunk, de ez nem is probléma egy olyan animénél, aminek a téli szezonban jön a folytatása. Valószínűleg nagyobb hangsúlyt fektettek a készítők a fantasy világ ismertetésére még így az elején, hogy később ne kelljen megszakítani az eseményeket magyarázkodással. Egyetlen probléma van ezzel, nem vesszük észre, hogy vége. Én napokig vártam a 13. részt mire rájöttem, hogy 12-nél vége az évadnak. Eléggé csalódott voltam emiatt, pedig tudtam már akkor is, hogy lesz folytatása hamarosan.

Említettem, hogy hasonlít amerika felfedezésére, de csak az alapjaiban. Itt ugyanis nem folyik olyan kizsákmányolás, legalábbis eddig, mint az élőszereplős változatnál volt. A japán hadsereg szépen bázist épít a kapu túlfelén és ők ott elvannak, mint a befőtt. Gyakorlatoznak és peróbálnak kereskedni a vége felé, de mást sem látunk, mint Itami-t rohangálni. Nyilván nem kell látnunk más egységek tevékenységeit, de feltűnően semmit se tudunk róluk. Bár ez csak mellékes Itami-ék mellett. A fő szál ennek az elég furcsa embernek a cselekedeteiről szól. Először összeszed magának három fantasy lányt aztán összehaverkodik a helyi hercegnővel. Látszólag elég tehetséges a békefenntartás terén, barátkozó és tudja hol a határ. Mellesleg otaku, jah... az anime szerint egy szuper eősnek számító katona. Nagyon érdekes személyiséget adtak neki és úgy önmagában az egész világnak is, amit a szemén keresztül láthatunk nagyrészt.

Az egyetlen hibája ez a hirtelen lezárás, de ettől eltekintve egészen jó anime, aminél reménykedhetünk, hogy nem rontanak el a készítők a későbbiekben semmit.

Pontszám: 10/9

2015 nyár: Jitsu wa Watashi wa by Yuu Solk

Vámpír, démon, isten, földönkívüli, jah meg emberek.

A Jitsu wa Watashi wa tele van ilyen megmagyarázhatatlan dolgokkal és nagyon vicces szeretne lenni, de én inkább csak a szórakoztató kategóriába sorolnám. A romantikus vígjátékból is csak a romantikát éreztem, azt se túlzottan.

Nagyon furcsa az anime, már a rajzolása sem szokványos, ráadásul ott vannak azok a dolgok, amik mindent a feje tetejére állítanak. Tudtátok, hogy a farkasember nemet vált a teliholdtól, vagy a vámpír lebarnul a napon? arról nem is beszélve, hogy szerencsétlen isten hogy járt. Ez az anime mindent ki akar parodizálni és sajnos csak akarja, nem teszi.

Gondolom ismeritek a "sokat markol, keveset fog" közmondás valamelyik változatát, nos ez lehetne az anime címe is. Bár a mostani címe sem mond el róla semmi komolyat, mondhatnám azt is, hogy jellemzi az animét, ugyanolyan bizonytalan, mint amilyen bizonytalan lábakon bukdácsol az egész.

Nos, kezdésnek kapunk egy idiótát, aki nem képes titkot tartani, mellé kapunk egy sötét csajt, aki meg vámpír. Idiótánk meglátja sötétkét, amikor az a szárnyait mereszti a tanteremben, aztán megbeszélik, hogy idiótácska nem mondja el senkinek. Bár idióta mindig elárulja magát, ez valamilyen csoda folytán titokban marad, annak ellenére, hogy sötétke minden második mozdulatnál képes lenne magát elárulni. Végül persze semmi sem lesz az egészből, nem közlik egymással, hogy szerelmesek, a többiek se, és igazából nincs semmi értékelhető történés. Még a keresztnevükön sem hívják egymást.

Igazából nem tudom, miért néztem végig, ez egy bőven felejthető alkotás lett, elveszett a tucatanimék süllyesztőjében. Ha csak nem akartok valami habkönnyű hülyeséget nézni, pár vicces megnyilvánulással, akkor inkább hanyagoljátok ezt az animét.

Pontszám: 10/4

Változások IV

Ismét jelentkezem és ismét változik a blog is, de gondolom ezt már kitaláltátok a címből.

Új nevet kap a blog, lecseréltem a régi, enyhén szerepjátékos nevét egy kicsit japánosabbra, vagyis a Dark Angel Team kritikák Haru Sekai-ra változik és ezzel együtt már nem a darkangelkritikai.blogspot.hu-n hanem a haru-sekai.blogspot.hu címen érhetitek el.

A szezonális és a már megszokott random anime véleményeken kívül elindul egy új sorozat, ami ritkábban jelentkezik majd és a témája az újranézés, mellé pedig jár majd egy kis meglepetés, amit még nem árulok el, hogy mi. Emellett tervben van még egy, de mikor az indul, nem írok újabb "Változások" posztot, mert elég feltűnő lesz.

A blog eredeti profiljában leginkább a blogok kritizálása volt a fő téma és az animék voltak kevésbé fontosak, de változtak a dolgok. Már több, mint egy éve kerültem ide és kezdtem el háttérbe szorítani a blogkritikákat, ami sajnos vagy nem sajnos addig fajult, hogy mára már szinte egy sincs. Hónapok telnek el anélkül, hogy egy is kritizálásra kerüljön, ezért úgy döntöttem, hogy megszüntetem ezt és mostantól csak animékről szól majd a blog. Bár ez nem túl nagy változás hiszen eddig se sok vizet zavartak, de mégis csak egy téma mínusz.

Igazából ennyi lenne mára, kellemes olvasgatást és animézést!

2015 nyár: Overlord by Yuu Solk

Ismét virtuális valóság.

Azzal indítunk, hogy egy VRMMORPG épp leáll és az utolsó játékosok várják az éjfélt, amikor végleg megszűnik kedvenc világuk. Ekkor viszont olyan dolog történik, ami mindent megváltoztat. Az utolsónak maradt játékos azt tapasztalja, hogy a játék nem áll le és az adminok nem válaszolnak. Aztán lassan ráeszmél arra is, hogy olyan dolgok jelennek meg, amik eddig nem voltak a játékban, illatok, beszélő NPC-k, ráadásként egy ismeretlen világba került Nazarick sírja vagyis az a hely,ahol névtelen hősünk uralkodik.

A történet elég egyszerű, meg kell hódítani az új világot. Az elején még megy a tapogatózás és lassan jönnek az ellenségek is, de túlzottan sehova se haladunk. Névtelen hősünket pedig egyáltalán nem érdekli a való világ, igaz, hogy nem tud kilépni, de szó szerint le se szarja, hogy a valósággá vált játékban ragadt. Nincs itt olyan depizés, mint a SAO elején, csak ismerkedünk a világgal és kész.

Az Overlord olyan egyszerű, mint egy faék. Bedob egy játékból lett fantasy világba, ad egy darab célt és viszontlátásra. A befejezésből látszik, hogy ezt az animét jóval több, mint 12 részesre tervezték és ezzel csak félig van baj. A történet szinte el se indul, de ez megbocsátható, hiszen van helyette más. Egyszer egy okos embertől azt hallottam, hogy legyen egy alkotás bármilyen rossz, ha monumentális, rajonganak majd érte az emberek. Én ezt érzem az Overlord esetében, azt nem mondanám, hogy rossz, egyáltalán nem, viszont a monumentalitása az egekbe emeli, ahhoz képest, ami.

Az, aki még nem látta, biztos furán néz, "mitől monumentális egy anime?" de ez a legjobb szó rá. Az előző szezonban a Nanatsu no Taizai testesítette meg a monumentalitás fogalmát, ahol egy bottal kettéhasított a főszereplő egy hegyet. Az Overlord sem más ebből a szempontból nézve. A főszereplő az az überatombrutálistenkirájállatOP karakter, aki előtt csak meghajolni lehet.

Kapunk pár vicces jelenetet, pár perverzet is, de az Overlord még csak most bontogatja szárnyait, nagyon keveset mutat magából, ezért nagyon remélem, hogy nem ez lesz az új SAO.

Pontszám: 10/9

2015 nyár: Gakkou Gurashi! by Yuu Solk

Egy bazinagy rózsaszín felhő!

Sajnálatos módon talán az első és a két-három utolsó rész a jó ebben az animében, minden más csak kitöltés és előkészítés. Az elején még olyan, mintha normál iskolai életes anime lenne, aztán rá kell jönnünk, hogy minden csak a főszereplőnk fejében zajlott és odakint agyzabáló zombik csoszognak. Elég megrázó tud lenni, de innét kezdve tényleg alig történik valami.

A többiek próbálnak úgy tenni, ahogy az Yukinak nem fáj, ugyanis ez a kiscsaj abban a tévképzetben él a zombivilág közepén, hogy még mindig iskolába jár. Emiatt folyton iskolás dolgokat művelnek, elmennek kirándulni, kipucolják a "medencét" és hasonlók. Ennek is megvan azért a haszna, így nem fognak bedepisedni, de a háttérben mindig érződik, hogy itt vannak azért súlyos problémák is. Szépen lassan az is kiderül, hogy az iskola meglepően jól fel van szerelve önellátásra, mintha valaki számított volna egy ilyen zombizálódásra. Engem például nem elégített ki a története, alig tudunk meg valamit, de reménykedni lehet a folytatásban. Ami a végét illeti, az egészen drámai lett. A részek előrehaladtával egyre több dolog jön elő, kiderül Sakura-sensei titka is, aztán jön a katasztrófa. A helyzet odáig fajul, hogy el kell hagyniuk az iskolát.

Elég durva atmoszférát teremt a Gakkou Gurashi azzal, hogy lolik mellé zombikat rak, bár a zombi már annyira elcsépelt és agyonhasznált ellenség... nehéz félni tőlük. Inkább azért lesz ez erős, mert a főszereplőnkben eltört valami és észre se veszi a környezetében történő dolgokat. Ott az a nagy rózsaszín felhő a szeme előtt és nem képes látni tőle az igazságot. A többiek viszont igen és ez a váltakozás teszi jóvá az animét. Ott van Yuki, aki embereket hallucinál maga köré, órákra jár az üres termekbe, még csak azt sem veszi észre, hogy kitörtek az ablakok és ott az ellenpólus is mindenki más személyében. Át lehet érezni azt a borzalmat, amin keresztül mennek.

Aranyos kis anime, jah... mégse. Kb. ez volt a reakcióm elsőre. Jó szórakozást hozzá! :D

Pontszám: 10/8

Shokugeki no Soma by Yuu Solk

Polipok erőszakolnak iskolai egyenruhás kiscsajokat őőő... és ez nem hentai?

"Ez egy kajapornó" legalábbis egy Facebook komment szerint, bár ez nem teljesen igaz, de jól jellemzi az animét. A Shokugeki no Soma-ban ugyanis a kaja a téma, aminek a megízlelése által kiváltott reakciót az ízlelő fantáziájában megjelenő képekkel ábrázolják. Vagyis, ha polipot etetnek egy lánnyal, az előad egy hentai magánszámot a fejében.

Az anime stílusa olyan, hogy egyből beszívja az embert a világába, hiszen vicces, izgalmas és kaja. Ezt ne nézzétek éhesen, mert kirohantok a konyhába összefőzni mindent, ami a hűtőben van. Már-már késztetést éreztem negyven fokos láz mellett kimenni kaját csinálni, de visszafogott az ágyam. Ezt a dolgot látva a főzés egyszerűnek tűnik, sokkal egyszerűbbnek, mint alapból, olyan mindenki által könnyen megvalósíthatónak.

Történetünk egyébként Soma főszereplésével egy étteremben kezdődik. Rögtön az első részekben be is kell zárni ezt a helyet, de nem örökre azért. Az apa elmegy világot látni Somát pedig beíratja egy extrém brutális főzőiskolába. Nagyon durva körülmények vannak itt, a többszáz amúgy jól képzett étteremörökösből, kis túlzással, alig ketten-hárman végeznek. Világviszonylatban is erős iskolájában pedig egyből a diákság legnagyobb ellenségévé teszi magát főszereplőnk az első napon. Innét kezdve mindenki tudja a nevét és nem sokkal később már azzal is tisztában lesznek, hogy nem a levegőbe beszélt. Soma küldetése az apját lefőzni, de ez nem olyan egyszerű. Nem lepődnék meg, ha az apjáról kiderülne, hogy a világ legjobbja, a koronázatlan ételkirály maga. Eddig ugyanis csak annyit tudtunk meg róla, hogy a főzésben egy démon.

Soma környezetében nagyon sok tehetséges ember jelenik meg, ilyen-olyan szakterülettel, mint a vegyészeti konyha szakértő, gyógykonyha szakértő, fűszer specialista, hús specialista stb. Az erőteljes versengésükben pedig egyre jobban megismerjük a főszereplőnket. A sokoldalú, nyugodt és pozitív embert, aki nem riad vissza a kihívásoktól, még ha lehetetlenek is. Már eszement módon jó és gyorsan tanul, de a személyisége miatt kissé kilóg a többiek közül.

Nagyon jól vannak ábrázolva azok a jelenetek, amikor az ízlelésről van szó. Elképesztő metaforákat használ az anime, amiket talán csak könyvek lapjain olvashatnánk normál esetben, itt mégis megvan az a furcsa plusz, amit nehéz megvalósítani. Ez különbözteti meg a jó animét a kiválótól. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Pontszám: 10/10

2015 nyár: Charlotte by Yuu Solk

Emlékszem mennyire meglepődtem, hogy milyen is az anime. Mikor felkerült a listámra, még csak egyetlen képet láttam róla, mint általában, és arra gondoltam, hogy iskolai élet stb. valami szerelmes izé lesz, de nem. Már az első rész is bebizonyította, mekkorát tévedtem. Ugyan van benne szerelmi szál, de az egész nem erről szól.

A tinik között megjelennek olyanok, akik különleges képességekkel rendelkeznek, akár csak a főszereplőnk. Eddig elég sablon, nem? Aztán kiderül, hogy a képesség mégsem képesség, hanem betegség, ami egy időre aktiválja az eddig inaktív agyterületet. (Most abba ne menjünk bele, hogy tudományosan ez mekkora baromság) Tizenévesen jelentkezik majd huszonévesen el is tűnik és a főszereplőnket belekényszerítik egy különleges erővel rendelkező csapatba, ami más hozzá hasonlókat gyűjt egy helyre. Nos, igen, a Charlotte megfogta a dolog reális oldalát. Mit is csinálnak egy látszólag természet feletti hatalommal bíró emberrel? Naná, hogy kutatóintézetbe zárják vagy fegyverré próbálják nevelni, ettől tartva csapatunk egy helyre gyűjti a lehető legtöbbet. Ennek persze nagyobb veszélyei is vannak, mint kiderült a főszereplőnk húgánál.

Alapjáraton Yuu egy csaló, aki folyton a maga javára fordítja a képességét, amivel be tud költözni mások testébe pár másodpercre. Persze ez csak egy ideig működik neki, mert "elkapják" és más iskolába kell járnia. Yuu egy tipikus csaló, aki jó útra akar térni, ettől függetlenül mindig olyan helyzetbe kerül, ami miatt használnia kell a képességét. Az anime fele, de inkább kétharmada után viszont nagyon megváltoznak a dolgok és kétszer is látjuk összeomlani.

Ez a történet egyszemélyes, kizárólag a Yuu-val történtek a fontosak benne, minden más másodrendű, ezért elég rendesen szíven ütheti az embert, mikor látja összeomlani. Ez az anime egy nagyon kellemes dráma és kifejezetten jó áll neki, hogy nem a főszereplő halálával ér véget. Mondanám, hogy találtam benne hibákat, de nem, ennek ellenére mégsem érzem teljesnek, igazi 10/10-nek.

Pontszám: 10/9

2015 nyár: Monster Musume no Iru Nichijou by Yuu Solk

Aki szereti, ha egy animében történet van az most vegye le a listájáról a Monster Musume no Iru Nichijou-t.

A nyár talán legnagyobb durranása volt ez az anime, a sajátos világával. Itt ugyanis arról van szó, hogy az emberek megpróbálnak együtt élni a más fajú intelligens életformákkal. Lényegében az egész történet az, hogy a főszereplőnkhöz más fajú lányok kerülnek, PONT. Az elsőtől az utolsó részig csak ez történik benne, emellett meg nézegethetjük a hétköznapokat szörnylányokkal, ahogy a cím is mutatja.

Történetileg nulla, de akkor mi a helyzet mással, például a karakterekkel? Karakter téren sem kapunk semmit, mindenkinek van egy jellemvonása és csókolom. Ezután kérdezhetnénk, hogy akkor mitől jó a Monster Musume no Iru Nichijou? Őszintén szólva nem tudom. Nincs történet, a karakterek felszínesek, szimplán csak látvány van, még túlzottan viccesnek se mondanám. A rajzolás, ahogy egy ultra ecchi-hez illik a tizennyolcas karikát karcolgató, mindent szépen elénk táró gyönyörűség a maga nemében. Nem vagyok egy ecchi fan, de ezt szívesen néztem én is.

Az egyetlen, amivel lehet magyarázni a sikerét az a légköre. Most mondjátok, hogy ti nem akartátok egy lány potrohát simogatni, vagy segíteni neki a vedlésben, esetleg kikölteni a tojását. Valami extra bizarr az egész légkör, amit teremt. A csajok felsőteste úgy, ahogy emberi aztán jön mondjuk hat méter kígyó vagy ízelt lábak. Ez az, amit még biztosan nem láttunk sehol, legalábbis ilyen méretben semmiképp.

Túlzottan sokat nem lehet róla elmondani, vannak vicces jelenetei, de nem eget rengető, szép, de van szebb is. Egy jól összerakott ecchi, amit ezután talán "AZ ECCHI"-ként emlegetünk majd, bár ez még a jövő zenéje. Emellett talán ennek van a legjobb openingje a szezonban. Néztem a szezonálisok közül jópárat, nagyjából 20-at kezdtem el, ebből kettőt felirat nélkül, hármat kidobtam és sajnos van még három, aminek a lefordítására őszülésig várhatunk, az eddigiek alapján. Viszont ezek közül összesen háromnak voltam hajlandó végighallgatni az openingjét minden rész előtt, név szerint: Monster Musume no Iru Nichijou, Overlord és Ranpo Kirak: Game of Laplace. Ezek közül Monsterék vitték a pálmát, bár a másik kettő se nagyon marad le.

Oda nem illő testrészek és csöcsök minden mennyiségben, ez a Monster usume no Iru Nichijou.

Pontszám: 10/10

Nisekoi by Yuu Solk

Szerintem a legelvetemültebb emberek a shoujo műfajban tevékenykednek.

Történetünk egy yakuza örökösről szól, akinek az osztályába új lány érkezik, miután szépen megutálják egymást jön a hideg zuhany. Örökösünk apja, ugyanis egy háborútól tartva a maffia főnökének lányát varrja Raku nyakába. Ráadásként nem csak belekényszeríti egy kapcsolatba, a barátnő Chitoge lesz. Igen, az új lány, aki nem más, mint a maffiafőnök lánya és a legjobban utált személy.

Raku persze mást szeret, de kénytelen eljátszani, hogy Chitoge a szerelme, mivel egyfolytában figyelik, ennek ellenére is megpróbál a szerelme felé közeledni. Veszélyes játékot játszik, de egy idő után már kicsúszik a kezéből az irányítás, mert felbukkannak dolgok a múltból. A történet szerint tíz éve egy lány egy lakatot ad neki és ha ezt kinyitják, akkor összeházasodnak. Az egyszerűség kedvéért a lány szerepére hárman is igényt tartanak. Az egyik Chitoge a másik Raku szerelme a harmadik pedig Raku menyasszonya. Igen, neki ilyenje is van. Sok dolog mutat vissza tíz évvel ezelőttre, viszont senki sem emlékszik, hogy mi is történt. Egy lakat van és három kulcs, akié nyitja azé lesz az imádott férfi. Ahogy haladunk előre úgy megy át a kezdeti kényszerkapcsolat megszokássá majd később  bontakozó szerelemmé. Chitoge egyre nagyobb gondban van, mikor a saját érzelmeiről van szó és ráadásként bejönnek újabb szereplők, akik Raku-t szeretik. A riválisok gyűlnek, de az egyetlen, aki nyíltan szeret valakit az a japán rendőrfőnök lány, vagyis Raku menyasszonya.

Borzalmasan jó poénokat kapunk a Nisekoi-ban. Volt, hogy nekiálltam az egyetem aulájában nézni és már nem bírtam hogyan eltakarni a szám, nehogy felröhögjek. Egyszerűen szórakoztató volt, kár, hogy csak két évad van készen eddig. Szívesen megnéznék belőle még egyet is, de lehet, hogy nekiállok újranézni, annak ellenére, hogy most fejeztem be.

Negatív dolgot én nem tudnék mondani róla, az eddig látott shoujo-im közül magasan ez a legjobb.

Pontszám: 10/10

2015 nyár: Aoharu x Kikanjuu by Yuu Solk

Újabb érdekesség jött a nyári szezonba, ezúttal a túlélőjáték témában. Nos, annak, aki még nem látott ilyet nagyjából azt tudnám mondani, hogy ez egy durvább paintball, egy kisebb lőfegyveres háború vagy csataszimuláció.

Azzal indítunk, hogy a főszereplőnk egy sérelem miatt beront egy host clubba ééééés micsoda véletlen... a keresett személy az újdonsült szomszédja is egyben. Mondjuk ez nem állítja meg Hotaru-t, hogy szétverje a berendezést és egy kifejezetten szép adósságot termeljen össze magának. Valamiért viszont nem kell túlzottan visszatérítenie a dolgot, de Masamune berántja a túlélőjátékos világba. Innét kezdve megy a szokásos edzés, felkészülés és tapasztalatszerzés, majd elérünk a boldog hétköznapok végéhez. Az anime igazán csak azután mutatja meg magát, hogy a TGC nevű rangos, de titkos versenyen elindulnak. A Masamune, Tooru, Hotaru hármas egy csapatként küzd, de úgy távozik az élők sorából, mint egy szilánkokra tört pohár.

Az egész konfliktust Masamune okozza, aki nem bír leszámolni a múltjával és a túlélőjátékokon meglehetősen kegyetlen személyiséget öltő egykori barátjával. Először abban reménykedik, hogy a meglehetősen vadállat Hotaruval az oldalán képes lesz győzni, de kislány módjára maga alá vizel már a másik csapatkapitány látványától is. Elég súlyos lelki sebei vannak, amire a végén Hotaru is utalni fog majd.

Történetileg tulajdonképpen nem kapunk sok mindent, ami lényeges lenne. Az is elhanyagolható, hogy túlélőjátékkal játszanak, igazából kolbászt is grillezhetnének, akkor se lenne más az anime. Az egész nem is Hotaru-ról, hanem Masamune-ről szól, akinek leginkább egy tizedikesre hasonlít. Nagy a szája a kilencedikesekkel szemben, de összeszarja magát a felsőbb évesektől. Persze megvannak az okai is, hogy miért ennyire... a személyisége. Lényegében viszont az egész történet az, hogy az ő keverését nézzük. Kell Hotaru, nem kell Hotaru, kitesszük a csapatból, visszavesszük a csapatba, feladom, nem adom fel. A végére már idegesítő volt, amit művelt. Nem is értettem a miértjét, nekem is vannak elég mély lelki sebeim, mégse tudok azonosulni az ő karakterével.

Szórakoztató az anime, de ha nem voltatok még olyan helyzetben, mint Masamune, akkor nem fogjátok tudni úgy élvezni, ahogy a készítők azt szeretnék. Sajnos ebben az esetben nem sikerült rendesen bemutatni azt, amit a készítők akartak és ez baj. Akkor lett volna ez igazán élvezhető, ha átéljük Masamune szenvedését is, de így csak egy fél élményt kapunk. Így is jó, élvezhető az anime, de ottmarad a végén az érzés, hogy valami hiányzott belőle.

Ez egy középszerű anime, amit sikertelenül próbáltak jóvá tenni. Az sem segít rajta, hogy Hotaru nem épp az, aminek a társai ismerik :D

Pontszám: 10/6

Accel World by Yuu Solk

Egyre aktuálisabb a téma, amit az Accel World és a hozzá hasonló animék tárgyalnak, ugyanis lassan mi is belépünk a virtuális valóságba. Egyre másra jönnek ki az eszközök, melyek a testünkre szerelve kibővítik az érzékeinket egy mesterséges világba, de ennek nem csak előnyei vannak. Teljesen biztos, hogy lesznek olyanok, akik nem csak játékra vagy üzleti tárgyalásra használják majd ezt, hanem a saját életük javítására, ami hagyományos értelemben bűn, de mi van a virtuális világgal? Főleg Magyar emberként nem tekintjük a letöltést bűnnek, pedig külföldön iszonyat magas összegű bírságot akasztanak az ember nyakába emiatt. Végül is mindenki ezt csinálja, nem is feltűnő, az életünk részévé vált, de ettől még másokat megkárosítunk vele. Nem játszom itt a szentet, nem akarom azt mondani, hogy én sose töltöttem le semmit, ami fizetős lenne, másra akarok kilyukadni. A bűn csak nézőpont kérdése és ez a téma már évszázadok, ha nem évezredek óta létezik. Bűn, ha feldarabolok egy gyilkost, bűn ha kirabolok egy gazdagot és egy szegénynek adom a pénzét? Végül is hol a határ?

Az Accel World világa nagyon szépen eljelentékteleníti a tényt, hogy illegális előnyszerzésről szól. Az egész anime a Burst Link nevezetű verekedős játék köré épül, aminek a speciális tulajdonsága, hogy 1000-szeresére gyorsítja az időt a játékon belül. Ráadásként van benne egy olyan terület is, ami végtelenségig enged maradni, emiatt akármeddig bennmaradhat az ember. Egy valóságbeli nap három évnyi játékot tesz lehetővé nekik, és ez még nem minden. Vannak különféle parancsok, amit a Neuro Link nevű VR eszközön keresztül arra használhatnak, hogy a való világban is felgyorsuljanak. Iszonyatos előnyhöz juttatja a használóikat ez a program és alig kér cserébe valamit. Az egyetlen tényleges beépített veszély az emlékek és a program végleges törlődése, ami a játékban szerzett pontok 0-ra csökkenésekor következik be. Innét kezdve viszont az ember a legnagyobb veszély.

Arita egy kövér, kis növésű gyerek, akit nem kímélnek az iskola legszemetebb diákjai, ebből viszont kirángatja az iskola szépe. Kuroyukihime-senpai elintézi Aritának a szabadságot, de bevezeti egy veszélyes világba is. Először főszereplőnk nem érti a dolgot, azt hiszi, hogy az iskola legszebbje, akit mindenki csak hercegnőként emleget, akar tőle valamit. Ebben igaza is van, de azt nem találja el, hogy mit is akar. Senpai ugyanis szerelmes a kis kövér főszereplőnkbe. Minden ezzel kezdődik, aztán átmegy szappanoprába. Na jó ez túlzás, de lényegében mindenki mindenkit elárul, a végén meg egymás kezét fogva sétálnak a naplementébe. Ettől függetlenül jó az anime, olyan amit az ember szívesen megnéz újra... meg újra... meg újra...

A felszínen ez tényleg egy kifejezetten jó harcolós, szerelmes anime, de ha mélyebbre nézünk kérdésekkel találjuk szembe magunkat. Maga a program olyan, hogy azt senki sem árulja el az ezzel nem játszó embereknek, Senpai a legnagyobb áruló a játékban, a főszereplőnk barátja egyszer meg is próbálja ölni, a játék elképesztő előnyökhöz juttatja a felhasználóját. A készítők szinte már naivan siklanak el azon tény felett, hogy a főszereplő barátja megdobálta autóval a Senpai-t. Sok furcsán idealisztikus elemet találunk, de mi a válasz mikor megkérdezzük, hogy miért áruló a hercegnő? A válasz annyi, hogy a program harcra való, nem békeszerződésekre. Ez elég nagy marhaság, ha belegondolunk, mit jelent a játék maximális szintjéig fejlődni. Ez azzal jár, hogy x embertől el kell venni örökre a lehetőséget a felgyorsulásra. Ééééés ismét itt vagyunk. Bűn ha bűnözőt büntetek?

Hosszan lehetne még beszélni erről, hiszen ez az anime elég sok súlyos témát feszeget, de ez attól is függ, hogy ki mit lát bele. A készítők megadták a lehetőséget a gondolkodásra, ezzel tették az animét a legjobbak listájára, de a borzasztóan ideális világ engem zavar. Mi az, hogy ki akarják nyírni a barátnődet, te meg csettintésre megbocsájtasz?

Pontszám: 10/9

2015 nyár: Rokka no Yuusha by Yuu Solk

A nyári szezon egyik legújabb történelmi környezetét kaptuk meg ebben az animében. Azt ugyan nem tudjuk, hogy ez ténylegesen az ősi amerikai civilizációk kora-e, de rengeteg elemet vesz át az inka, maya, olmek stb. elemekből.

Arra számítottam az elején, hogy ez majd egy naaaagy valami előfutára lesz és egy rövid, de annál jobb történetet kapunk, de tévedtem. A Rokka no Yuusha nem akar előfutára lenni semminek és legalább akkora önbizalommal rendelkezik, mint a főszereplője. "A világ legerősebb embere" ugyanis tényleg kiérdemli ezt a címet, bár elég idegesítő tud lenni, mikor két percen belül hatszor mondja el magáról ezt. Mellesleg mindig azt mondja, hogy "a világ legerősebb férfija" de ez a fordítási hiba talán azért van, amiért régen férfi és nő helyett ember és asszony létezett. Bár Adlet sok más tekintetben is idegesítő lehet, mint például a levakarhatatlansága. Igaz, hogy erős, jó és okos, de addig nem hagyja békén az elesettet, amíg azon segíteni nem tud, ha akarja az illető, ha nem.

Történetünk szempontjából a legfontosabb a főszereplő és a kis búskomor Fremy kapcsolata, mivel ez viszi el az egészet a hátán. Nos, igen, elindul a hat kiválasztott a démonisten legyőzésére és közben találkoznak pár furcsasággal. Az előbb említett Fremy például a hős gyilkos elnevezést is kiérdemelte, annak ellenére, hogy ő maga is hős. Az ember azt hinné, hogy megint a tucatanime receptjeként elindulnak, mennek és legyőzik a legyőzendőt, de itt más történik. A hatodik, nyolcadik rész felé már mindenkiben körvonalazódni fog, hogy mire megy ki a játék, ugyanis a gyülekezőhelyül szolgáló templomhoz hét hős érkezik, akiket bezárnak. A bezárás előtt is szerepe volt Fremy és Adlet kapcsolatának, de csak utána lesz igazán nagy jelentősége, hogy együtt vannak.

Talán nem is lenne ilyen pozitív véleményem a Rokka no Yuusha-ról, ha a két szereplő között nem így működtek volna a dolgok. Mivel ezen kívül csak a megyünk megölni az ellenséget van és ezen nem segít a készítők kis csele, mert az összes hős az aktuális gyanúsított vérére szomjazik. A többi szereplő csak ezt tuja okos, buta, hűséges, ravasz stb. Mintha egy jellemvonás köré lennének építve. Ráadásul rajtuk kívül nem kapunk mást, az anime nagy részében őket kell nézegetnünk, ahogy egymást akarják kiírtani.

Látványról nem lehet sokat mondani, szép, de láttunk már szebbet is, főleg, hogy nagyrészt ködös erdőben vagyunk, semmi sem látszik a hősökön kívül. Nem egy rossz anime, de a neve sem marad fenn, ha ezzel az évaddal befejezik.

Pontszám: 10/8

Változások III

Már talán sokatoknak feltűnt, hogy egy kissé eltűntünk és ezen a héten nem volt semmiféle véleményezés egyetlen sorozattal kapcsolatban sem. Ennek a legfőbb oka, hogy sajnálatos módon Mazo-nak már nincs ideje a blogra, ezért ismét egyedül maradtam. Ezen viszont nem kell sokat keseregni, mert Mazo távozásával jönnek a változások is.

Mostantól kezdve a blogon több sorozatra bontva fognak érkezni a kritikák, ami egyenlőre a szezonális és a nem szezonális animék véleményezését jelenti. Későbbiekben természetesen más kategóriák is lesznek, de egyelőre ez a kettő, meg persze egy kis dizájn változás.

Addig is, míg nem lesz új bejegyzés, kellemes olvasgatást kívánok az eddigiekhez :P

Kamen no Maid guy by Mazo

Manapság ezeket az animéket fogom ki, pedig becs’szó csak címekre keresek rá, mikor a heti témát keresem.
A mostani animénkben ismét a „mellek” a kulcsszó.
Mulatságos karakterek, mulatságos események és minden a fehérneműk, no meg azok tartalma köré építve. Persze itt is adott egy alap történet, ami megmagyarázza a szereplők megjelenését, de valójában teljesen másodlagos.

Főhősünk Naeka Fujiwara a 17 éves, D kosaras diáklány békésen éli hétköznapi életét kissé perverz öcsikéjével, aki ideje nagy részét a romantikus játékok világában tölti. Kár, hogy mint a Fujiwara vagyon utolsó élő örökösei, „szeretett” nagyapjuk szerint „veszélyben” vannak, ezért hétköznapi életükbe mindenképpen szükséges egy két méteres, kigyúrt, maszkos „cseléd srác”, illetve egy szintén méretes keblekkel bíró, kedves cselédlány, aki kordában tarthatja az imént említettet. Kogarashi és Fobuki.
Így pedig, hogy már négyre bővült a kis család, sokkal érdekesebbek a mindennapok.

Naekának meg kell küzdenie a matematika szörnyetegével, akivel, mint kebelgyönyörnek, nehéz dolga van, hiszen, mint az köztudott a nagymellű nők nem jeleskednek ebben a tárgyban. A lánykának amúgy se adatott túl sok sütnivaló, de még egyáltalán nem bosszantóan buta.
Ott van még a kendo klub is, ahol, mint kapitánynak kell helytállnia, akár a melleiért rajongó fiúcsapattal szemben is. Még jó, hogy mindehhez segítséget kap a határokat nem ismerő, különleges cselédsrácától, aki úgy fest, természetfeletti hatalommal is bír. Igazából nincs, ami ennek az állatnak árthatna és ezt néhány csatából is láthatjuk, hogy bármilyen ninja vagy szörnyeteg kerül is a képbe, Kogarashi rendíthetetlen a maga 37 érzékszervével. Persze Fobuki szöges baseball ütőjével szemben és Naeka kardja ellen esélye sincs. Valahogy mégis csak meg kell fékezni a mindenlébenkanál fickót, akit az se riaszt vissza, ha egy iskolányi lány bugyiját kell ellopni.

Lényegében a történet mókás. A karakterek szerethetőek, a maguk furcsa, perverz módján. A grafika szép, a zene közepes.
A történet mindaddig tart, míg Naeka be nem tölti a 18. életévét, és meg nem örököli a vagyont. Kogarashi pedig addig, hűséges szolgája lesz, ahogy azt a cselédek nagy kézikönyve is írja.

Hát, az én kézikönyvemben az van, hogy erre 7/10 pontot adjak, mert bár nem egy világmegváltó alkotás, ami kell, az a helyén van. Nem esnek túlzásokba, mulatságos, szexi, perverz is természetesen. Mi kell még egy jó animébe? Talán pár helyes fiú…

Death Note by Yuu Solk

Az egyetlen igaz Isten, mi urunk és parancsolónk Kira nevében megnyitom ezen blogbejegyzést.

Mi a bűn és ki a gonosz? Elítélendő-e az, aki a bűnösök felett ítélkezik? Több ezzel kapcsolatos filozófiai kérdés merül fel az anime cselekményében, amivel nem kis gondolkodásra tud kényszeríteni minket. Vajon, ha a Death Note világában élnénk mi L vagy Kira pártján állnánk? Az örök ellentét a jó és a rossz természetesen megjelenik itt is, de nem sablonelemként "nem én vagyok a gonosz, ti vagytok azok, mert gyilkosokat rejtegettek". Tényleg gonosz az, aki gonoszt öl, vagy rá inkább a jók megváltójaként kellene gondolni? Ha lehetséges lenne én a két szemben állónak egyaránt igazat adnék, de nyilván emberéletekről beszélve ez nem lehetséges. Gondoljunk bele, melyiket érdemes védeni az ember életet, vagy az ártatlanok életét?

Most, hogy 43226.-szorra nézem már végig a 37 részt, még mindig a főszereplővel szimpatizálok, pedig ő játssza itt a "gonoszt". A Death Note világában egyszerűen nincs egyértelmű gonosz a szemben álló felek között, az alkotók képesek voltak úgy létrehozni ezt az animét, hogy a néző saját szubjektív értékítélete határozza meg benne az ellenséget. A történetünk egyébként elég egyszerű alapokon nyugszik. Adott egy zseni, aki képes a hagyományos módszerekhez képest extrém hatékonysággal ölni, és ezt a hatalmat a Föld megtisztítására használja. Ezért pedig nyilván a rendőrség üldözőbe veszi. Nincs itt szó egyébről, mint a bűnözőzseni és a nyomozózseni párharcáról. Egyik félnek sincs könnyű dolga, hiszen Kira egy isteni erőt, a halállistát használja és nem hagy nyomot, de L is be van biztosítva, azáltal, hogy egy létfontosságú dolgot, a nevét senki sem ismeri. Igazából nem lepődnék meg, ha L saját maga sem lenne képes megmondani, hogyan hívták eredetileg, hiszen a legjobban felejtéssel harcolhatunk a tudás ellen. Ez a tudás pedig egyenlő az életével, mivel Kirának egyetlen dolog kell a gyilkoláshoz, ez pedig a név.

Természetesen nem az epikus összecsapással indul el a sorozat, szépen lassan végigkövethetjük, ahogy Yagami Light a Ryuk nevű halálisten által ledobott lista segítségével elindul az istenkomplexus felé. Viszont célja elérése érdekében, hogy "az új világ Istenévé válok" beteljesülhessen, L-nek vesznie kell. Itt pedig szépen elindul minden és a végén L már Kira mellett állva azon gondolkodik, hogyan követhette el a gyilkosságokat. Fizikálisan a két zseni egymás mellett tartózkodik már a nap nagy részében, mindegyikük tudja, hogy ki a másik, mégsem tudják legyőzni egymást. Végül egy isten szól közbe és dönti el a harc kimenetelét. Nos innét kezdve a Death Note színvonala nem emelkedik tovább, sajnos, és a lezárás már csak azért kell, hogy lássuk Kira bukását.

Karakterek szempontjából elég jól állunk, persze itt is megkapjuk az általános dolgokat, mint a csendes, megbízható embert vagy az erkölcsös apát. Ettől eltekintve viszont ott a két zseni, akiknek a kitalálásához egy másik zseni is szükséges volt a sorok mögött. Igazából szinte mindegy, hogy van-e körülöttük valaki, mivel két zseni szerepeltetése, abban az esetben ha jók, már garantálja a sikert. Az egyetlen probléma ezzel, hogy a könnyű siker ellenére nagyon nehéz hihető zseni karaktert létrehozni. Itt kettő is sikerült és ők viszik el a hátukon az animét.

Igazából ez az anime olyan híres, hogy keveseknek kell bemutatnom, ezért csak annyit mondok, hogy ha nem láttad, nézd meg. Vétek kihagyni egy ilyen mesterművet. Az összes hibája, amit fel lehet róni neki, hogy nem tudta felülmúlni a sorozat közepén történteket a végéig.

Pontszám: 10/10

Ikkitousen by Mazo

Ecchi a javából!

Az akció dús fajtából. Bő mellszélességgel megáldott lányok verik halomra az agresszív fiúkat és egymást, több ezer éves múltra visszatekintő harcokra hivatkozva. Vagyis nem hivatkozva, mert az eseményekben igazából szó sincs szinte a miértekről, csupán a háttérben magyarázzák, minek hord mindenki ugyanolyan fülbevalót és miért dobálóznak középiskolás agresszorok a „harcos” kifejezéssel.

Nem tagadom, nekem a történet szegénysége nagyon is szembetűnik, hiányzik egy jó animéből, ezért ez se fogja tőlem megkapni a jelzőt.

De akik szeretik a kemény bunyókban kivillanó kebleket, bugyi-szögből „vett” jeleneteket és a mindenhol leszakadozó ruhadarabokat, akkor mindenképp nézze meg. Ha másért nem is, de ezért biztosan érdemes.

A főhősünk a roppant lassú észjárású „szilikon bomba” Hakufu, aki szeret enni és verekedni, mindemellett pedig nagyon fél a mamájától, aki mindig elveri ha rosszat csinál. Valljuk be, ez nem egy világsiker főhős. Ellenben a mellékszereplők nekem tetszettek, még ha ez a lány bosszantóan buta is. Kuzinja, aki szintén harcos és nagyon gondoskodó is, a konfliktuskerülő típusnak tűnik, abból a lúzer fajtából, de ő is oda vág, ha Hakufu biztonságáról van szó. Aztán ott van Ryomou, a „félszemű” bombázó, aki nem épp egy érzelmes lány, de jó nagyokat tud ütni. Ő is egész érdekes jellemnek mutatkozik. A szereplők elég sokszínűek és sokfélék, ez mindenképp pozitívum. A háttértörténetekből is egészen sokat megismerünk, sorsaik egész érdekesen fonódnak össze avval a párhuzamban, hogy korábbi életükben, amikor még nem középiskolások bunyóiról volt szó, hanem háborúztak, ki kit ölt meg. Bár erre se fektetnek elég hangsúlyt, de ciciből és bugyikból van bőven.

Az ilyenfajta ecchikhez mérten a grafikák és animációk is elég jól sikerültek. Fröcsög a vér, szakad a ruha és ficcennek a keblek.

Engem személy szerint az is zavart, hogy mintha csak Mortal Kombat-ot néztem volna, törtek a gerincek, kékültek fejek és baseball ütővel lettek beverve koponyák, de a kis harcias középiskolások mégis felálltak és tovább verekedtek, mert a becsületük és a másik védelme ezt követelte meg.

Összegezve. A történet cefet –bár tudom nem tértem ki rá, de bármit is mesélnék szerintem spoiler-szerű lenne. Nincs is igazából nagyon mit mondani róla, hiszen csak arra feküdtek rá, hogy lássuk mindenki ver és késel mindenkit és abból az egyik mindig lány, akiről le lehet szaggatni a rucit. A garfika szép, elvárhatóan az erotikus részek tekintetében. A zene teljesen átlagos közepes, a csaták során sincsenek extrém effektek, épp csak amennyi muszáj. A karakterek egy erős közepes kidolgozást kaptak, de kidolgozott történet –Nekem/szerintem –kevés ahhoz, hogy ez egy igazán jó anime legyen. 10/5 –és ez leginkább a ciciknek köszönhető.

Ben-To kritika by Yuu Solk

Ma a szerelemről fogunk beszélni, arról a mindent felülmúló érzésről, mely miatt legyőzhetetlen vágyat érzünk, hogy életünk párját megszerezhessük, a féláras ben-to-kat.

Azt hiszem új értelmet nyert számomra a kajacsata kifejezés, míg ezt néztem. Itt nem másról van szó, mint a japánban ben-to néven futó csomagolt egytálételről, jobban mondva ennek féláras változatáról. Főszereplőnk ugyanis arra eszmél egyik nap, hogy a bevásárlóközpontban szinte agyontapossák, mikor a kajás pulthoz indul. Nemsokkal később a jég boszorka becenéven futó lány beveszi a féláras klubba és indul is a cselekmény. Főszereplőnk fejlődik, mind fizikailag, mind lelkileg és farkassá válik. Az animében a farkasok azok a győztes harcosok, akik féláras ben-to-t tudnak szerezni maguknak a tömegverekedésben, míg a többieket kutyáknak hívják. Itt még nem áll meg a ranglétra, ugyanis a becenevet viselők a sima farkasok felett állnak és szó szerint mindenki tudja, hogy kik ők. Főszereplőnk is ilyenné válik, bár ez eléggé kiszámítható volt.

Nem gondoltam volna, hogy egy olyan anime, ami szó szerint másról sem szól, mint egymást kajáért összeverő emberekről, ennyire szórakoztató tud lenni. Igazából a történet nem olyan nagy szám, mindig van egy ellenség, akit le kell győzni, hogy kajához jussanak és ennyi. A fő mozgató erő inkább a karakterek és az ő hülyeségeik. Itt van például a féltékeny yuri hajlamú barátnő aki szegény Sato-t folyamatosan üti-veri még akkor is, ha főszereplőnk azt se tudja, hogy miért. Kapunk a féláras klubba egy írópalántát is, emellett pedig az egyik legerősebb farkast ismerhetjük meg itt. Bár nem mondanám, hogy túlzottan egyediek, még Sato is sablonos azzal, hogy állandóan perverz helyzetekbe keveredik, meg persze folyton győz. Az egyetlen karakter, amit még nem láttam máshol Asebi-é. Ő itt egy kis mellékszereplő, igazából egy színfolt, aki folyamatosan vonzza a balszerencsét. Olyan, mint egy kiscica, állandóan jókedvű, mintha nem értené, mi zajlik körülötte, de még külsőre is macskás, macskajelmezben alszik egy plüssmacskával XD

Elméletben ez egy vígjáték, de ne várjátok el tőle, hogy székről lefordulós poénokat produkáljon. Ennek ellenére nem rossz, időt elütni pont jó, ha épp valami könnyedebbet szeretnétek, akkor ezt nektek találták ki, de mást nem tud. Mivel van benne sablon karakter, sablon konfliktus és sablon történeti elem, sablon pontszámot kap.

Pontszám: 10/5

Mayo-Chiki by Mazo

Néma bárány! 

Beteges és cuki. Ez az anime két legjellemzőbb tulajdonsága.
Egy iskolás történetről van szó, csomó perverzióval megspékelve.
A fő vonal egy nőiszonyos fiú és egy fiúnak öltözött lány bonyolult kapcsolata, amit mi más tehetne még bonyolultabbá, mint egy „mindig jót akaró” perverz barát segítsége.
Főhőseink Sakamachi Kinjirou, akinek édesanyja világbajnok birkózó és bár ő Európában küzd a történet folyamán, de ott van kishúga, aki folytatva a családi hagyományt minden reggel bokszzsáknak használja bátyját. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy kialakul a nőktől való félelem, ami abban nyilvánul meg, hogy amint hozzá ér egy ellenkező nemű, ő heves orrvérzésbe kezd. Iskolatársai már arról tanakodnak, talán a saját neméhez vonzódik.
Itt jön képbe az iskolatársa, Suzutsuki Kanade, akinek szülei kő gazdagok, az övék az iskola is, ahova Ő és komornyikja is jár. A hangsúly a komornyikján van, aki hatalmas rajongó tábornak örvend –vagy nem. Mondhatni itt egy kis túlzást érzek, mert nagyobb rajongás övezi, mint a mindig csinos, gazdag Suzutsuki. Azonban ők ketten nagy titkot rejtegetnek. A komornyik ugyanis, Konoe Subaru, lány. De, mint lány nem lehet komornyik, így családjában az a megegyezés született, hogyha 3 évig el tudja titkolni az iskolában nemét, akkor lehet hivatalosan is barátnője oltalmazója. Mert, hogy a történet szerint a komornyik nem csak ajtót nyitogat és kiszolgál, de az életedet is védi. Konoe pedig nagyon erős. Ezt bizonyítja a jelenet, mikor Jiro véletlenül rányit a férfi mosdóban és női fehérneműben találja. Rájön tehát Subaru titkára, aki ezt veréssel kívánja orvosolni, míg a fiú el nem felejt mindent. 

Életét Suzutsuki menti meg, aki üzletet ajánl neki. Megtartja Subaru titkát, ők pedig kigyógyítják őt a nőiszonyból. Nem mintha erre annyira vágyna, de Suzutsuki perverzitása és Subaru erejével szemben nincs vita.
Ezek lesznek a történet folyamán a konfliktusokat kialakító tényezők. Illetve, hogy közös barátaik hol fiúként, hol lányként látják Konoe-t, amiből még több perverz következtetést vonnak le. 

Mindent egybevetve szórakoztató, és ami a legfőbb, a karakterek szeretnivalók. Egyikük sem bosszantó, Suzutsuki mindig elő tud rukkolni valami meglepővel és a poénok is jók, a maguk módján. Kellően romantikus, kellően perverz, a karakterek jók, még ha nem is kidolgozattak, de hát nem kell mindennek tökéletesnek lennie.
Az élményt gazdagítja a szép grafika. A zenék nem kimagaslóak, de az összhatással teljesen meglehetünk elégedve. 10/8 pontot ér számomra, mert a maga nemében megüti a mércét és szerettem nézni, érdekelt a következő meg a következő rész is. Jó szórakozást kívánok hozzá! 

Inou-Battle wa Nichijou-kei no Naka de kritika by Yuu Solk

Ez itt egy kupac bohóckodás...

Először nézzük is meg, hogy mit jelent az emberek számára a hatalom. Mivel az Inou-Battle wa Nichijou-kei no Naka de-ben kissé természetellenesen kezelik ezt. Az ember alapvetően két dolgot csinál a hatalmával, felhasználja a céljai érdekében vagy nyugtázza, hogy van és nem kezd vele semmit. Gondoljunk csak bele, még ha nem is természetfeletti hatalomról van szó, hanem mondjuk izomerőről, ugyanígy fennáll ez az állítás. Egy kidolgozott testű férfi felhasználhatja az izmait a párkeresésben és eredményesebb lehet, de mondhatja azt is, hogy igen, erős vagyok és ezzel csak magamnak akarok megfelelni. Ebben a példában még elég jelentéktelen hatalomról volt szó, ami miatt élesen elkülöníthető a használom/nem használom esete, de minél nagyobb erőkről van szó, esetleg természetfelettiről, annál nehezebb megmondani, hogy hol a határ.

Az animében öt egy iskolába járó fiatal kap természetfeletti erőket, mint a fantázia, az elemek irányítása, az idő megállítása és hasonlók. Szóval nem kis kaliberű dolgokkal rendelkeznek már alapból sem, emellett mindegyikük erejének van egy "felébresztett" állapota is, ami még erősebbé teszi őket. Ők pedig mire is használják ezt? Cosplay-eznek. Nem viccelek, tényleg ilyesmikre használják fel, folyamatosan szórakoznak vele. Igazából ez nem is lenne probléma, ha a világuk többi része is ennyire szürreális lenne, de nem így van, odakint nem olyan vidám minden. Sok dolgot nem tudunk meg, de az iskola falain kívül háború van, amit a tündérek az emberek felhasználásával vívnak, amolyan valóság show szerűen csak kívülről figyelve a történéseket. Kicsit furcsa, hogy az egyik jelenetben eltűnik egy ember a föld színéről a másikban meg már az osztályteremben vagyunk és azt nézzük, ahogy főhőseink szuperhős nevet választanak maguknak...

Az egyetlen kiemelhető karakter természetesen a főszereplő Andou, aki nem mellesleg chuuninbyou. Ő az, aki kordában tart mindent a marhaságaival, az állandó chuuninbyou-s beszólásaival és segít is mindenkin. Mivel ő szinte fanatikusa lesz a természetfeletti erőiknek, folyamatosan tanácsokkal látja el a többieket, mint a ne támassz fel halottat vagy ne teremts élőt.

Sajnos nem egy kivételes animét kaptunk, pedig lehetne ebből azt csinálni, így viszont benne vannak a "mindenki az egyszem fiúba szerelmes"-hez hasonló már unalomig ismételt elemek. Lehetett volna ez olyan is, mint a Trinity Seven.

Összességében szórakozásnak nem rossz, de két hét alatt elfelejti az ember a benne történteket, mert egyáltalán nem hagy nyomot, legfeljebb a legvége lesz emlékezetes. Annak tudom ajánlani, aki könnyed szórakozásra vágyik és nem akar hasra esni a történet nagyszerűségében.

Pontszám: 10/6