2017 ősz: Blend S by Yuu Solk

Már megint itt vagy, mit képzelsz magadról?

Nézzük is meg, mi van ezzel a szerelmi történettel, vagy csak üljünk be egy kávéra ebbe a furcsa helyre! Nem tudom, hogy létezik-e ilyesmi a környéken, de nagyon szívesen betérnék egy-egy reggelire. Sok mindent nem lehet erről az animéről mondani, gyakorlatilag ugyanazt a poént süti el állandóan, amit mondjuk nem lehet megunni ebben a tizenkét résben, de hosszabb távon már elcsépelt lenne. Az érdeklődést úgy tartja fenn, hogy egyre másra hozza be a szereplőket és próbál új szituációkat teremteni, de De. Ez bőven egy egyszer nézős anime, a poénjai rendkívül egysíkúak és a végén már abszolút nem viccesek. Aki látta, az tisztában van azzal, amit mondok, például a tulaj esetében. Szóval ja, szórakoztató, de két hónap múlva már emlékezni sem fogunk rá.

2017 ősz: Juuni Taisen by Yuu Solk

Ha egyet kívánhatnál egy mindenható szervezettől, akkor mi lenne az?

Az alapja nagyon egyszerű, összeszedünk 12 legendás harcost és hagyjuk őket harcolni. Ez a Yu yu hakuso-féle „verjünk péppé mindenkit oszt akkó jóság van” logika egyik újabb példánya. Persze már továbbfejlődött ez a műfaj, de még mindig az az egyetlen megoldás, hogy valaki addig üt másokat, amíg már csak egy marad talpon. Ez nyilván szórakoztató, mert nem néznénk, ha nem így lenne, de még annak ellenére sem tudott hova fejlődni az elmúlt 20 évben ez a műfaj, hogy milyen újításokat vittek bele.

A Juuni Taisen például dramatizálni próbált, ami jól áll egy háborúhoz. Végülis ez egy kisebb háború, de nem gondolnám, hogy ezt úgy oldották meg, ahogy kellene. Kétség kívül, a csaták látványosak és egyik másik szereplőért fáj a szívünk, mások halálának meg örülünk. A kivitelezésre sem lehet panasz, épp elég változatosak, de nem tetszett benne, hogy van egy potenciális győztes már az elejétől kezdve. Mindig lehetett tudni, mikor vele került valaki szembe, az meg fog dögleni viszonylag rövid időn belül. Még a harcok kivételes zsenijei sem kezdhettek vele semmit, mert akkora csalás a képessége.

Értem én, hogy kikerülhetetlen egy olyan szereplő megléte ilyenkor, aki csak úgy végigmészárol mindent, de emiatt hiányzik az izgalom egy jó része. Ebből az animéből többet is ki lehetett volna hozni. Arról nem is beszélve, hogy a végére a drámából inkább filozófiai kérdések boncolgatása lett, ami megint csak egy furcsa lépés.

A Juuni Taisen nem egy rossz anime, sőt közel áll a tökéleteshez, de ez nem jelenti, hogy elég lenne. Tudom ajánlani azoknak, akik élvezik a jó harcokat és gondolatokat, de nem kell tőle csodát várni. 

2017 ősz: Inuyashiki by Yuu Solk

Nagyon érdekes világba csöppentünk. A miénkbe.

A modern Japánban nincsenek hősök, senki sem menti meg a világot vagy az emberiséget, mert semmi sem akarja elpusztítani. Bár az Inuyashiki szerint tévedek és igenis van itt mitől félni, mert bármikor megtörténhet az, amit ott ábrázoltak.

Az egész cselekmény roppant egyszerűen leírható: Egy idős férfi és egy fiatal fiú egy időben tartózkodtak egy helyen, majd rájuk zuhant egy UFO. Az idegenek felismerve, hogy mit tettek, a két embert újraalkotják, de mechanikus testbe, majd szabadon engedik őket.

Persze ez nem ilyen egyszerű, mert a két szereplő abszolút eltérő módon használja a hirtelen jött isteni hatalmát. Engem például lenyűgözött, hogy a fiatal vágyait úgy mutatták meg a készítők, hogy egyszer sem tudtam igazán gonosznak titulálni, pedig művel cifra dolgokat. Az idős ember meg nem is tudom, hogy mondjam, de szentet játszik. Szerencsére a készítők megalkották a tökéletes egyensúlyt amiben se az egyik se a másik fél nem szerepel hangsúlytalanul. Mindkettőjükkel lehet szimpatizálni, pedig megkérdőjelezhető tetteik vannak.

Azt mondanám, hogy a szezon egyik legjobb alkotása lett, de csak azoknak tudom ajánlani, akikben kellő komolyság van a témával kapcsolatban. Ez nem egy agyon hypeolt szuperpower shounen, ez egy réteganime, a sci-fi műfaj egyik legjobbja.

2017 ősz: Shokugeki no Souma: San no Sara by Yuu Solk

Akár azt a címet is adhatnám ennek az évadnak, hogy küzdelem az első helyért.

Most nincs olyan zökkenőmentes átmenet, mint legutóbb, de ez semennyit sem vesz el a történetből. Soumáék még mindig nagyon szórakoztatóak annak ellenére, hogy milyen helyzetbe keveredtek ezúttal. Azonban úgy néz ki, hogy minél jobban belemélyedünk a kajacsata rejtelmeibe és lassan már attól megtanulok főzni, hogy ezt nézem, annál inkább érthető, hogy itt nem egy egyszerű kis vetélkedés áll fenn. A tét nem túl kicsi, sőt inkább nagyon is nagynak mondanám. A saját életemben is átéltem ezt a dolgot, mert az építész szakma is egy ilyen világot rejt magában, de soha nem látott magasságokba emeli a verseny szó jelentését az egész évad vagy inkább maga az anime. Az idei évben is kapunk egy új évadot belőle, ezért már nagyon várom, hogy mi sül ki az egészből, mert eddig nem csak tartja a színvonalat, de talán emeli is lassan. Titkon abban is reménykedem, hogy ez valami hosszú, akár több száz részes sorozat lesz, de mindenképpen tetszene, ha legalább az iskolai éveit végigkövethetnénk Soumának.

2017 nyár: Youkoso Jitsuryoku Shijou Shugi no Kyoushitsu e by Yuu Solk

Stratégia mindenek felett!

Hol van a helyem a világban? Hova tartozom? Hova akarok eljutni? Mit kell tennem? Hangoznak el gyakran ezek a kérdések, mikor azzal szembesülünk életünk során, hogy el kell indulni egy bizonyos irányba és nem lehet visszanézni. Az emberek nagy része megküzd ezekkel a kérdésekkel, de van egy szűk réteg, akiknek ezek épp olyan könnyen megválaszolhatóak, akár csak egy fagyi ízének kiválasztása.

Animénkben szemben áll a zseniális stratéga az átlagemberrel egy olyan rendszerben, ami a stratégának kedvez. Lényegében a jobb stratéga győz, a rosszabb pedig éhezik, mert a helyszínül szolgáló bentlakásos iskola szabályai ezt írják elő. A szezonban volt egy másik farkastörvényű iskola is, amiben szintén a jobb stratéga élte túl, de sokkal vidámabb volt, mint a Youkoso Jitsuryoku Shijou Shugi no Kyoushitsu e. Nagyon sötét, nyomasztó a légkör, amikor az anime a lényeggel foglalkozik, szinte már túlzottan is idézi a valóságot. Árulás, lefizetés, csalás, büntetés, hajléktalanság és mérhetetlen luxus. Gyakorlatilag a külvilág lekicsinyített mását teremtik meg. 

Főszereplőnk is megér egy külön misét. Ő ugyanis valami furcsa oknál fogva nem hajlandó használni a képességeit úgy, ahogy az természetes lenne. Számunkra nyilvánvaló, hogy ha valamiben jók vagyunk, azt ki is használjuk, neki viszont esze ágában nincs mondjuk gyorsabban futni, mint az átlag. A képességei megvannak ahhoz, hogy végtelen hatalma legyen, mégis szánt szándékkal keveredik a legalacsonyabb státuszuak közé. Utána meg furcsa módon fel akarja rántani az egész lúzer bandát a gazdagok helyére. Nem tudom, hogy a készítők mit is akartak neki adni, mi mozgatja ebbe az irányba a szereplőt, de már nagyon kíváncsi vagyok. 

Az nyugodtan nézze meg, aki szereti a zseniket akció közben, mert abból nem lesz hiány, ahogyan gondolkodnivalóból sem!

2017 nyár: Isekai wa Smartphone to Tomo ni. by Yuu Solk

Telefonnal bármit meg lehet oldani...

Ez az anime egy kicsit olyan volt kezdetben, mint a KonoSuba, meghalt egy fiú és Isten színe előtt kérhetett valamit, mielőtt reinkarnálódik. Aztán jött a marhaság és azt kérte, hogy az okostelefonját tudja használni a mágikus világban. Hadd ne mondjam, mennyire idióta ötletnek tartottam ezt még az első pár résznél és az öcsémmel el is kezdtük ezt az animét okostelefonos KonoSubának hívni. Szerencsére a hasonlóság megszűnik benne és önálló alkotássá válik, bár azt nem mondanám, hogy ettől jobb lett. 

Animénknek ugyanolyan gyermekhibái vannak, mint bármelyik másik hárem típusú társának. Egyszerűen az első pillanattól kezdve lehet tudni, hogy a főszereplő közelében lévő összes csaj bele fog szerelmesedni a főszereplőbe. Vagy épp garantált a főszereplő szarrá verése barátnői szigorral és hasonló ökörségek. Nem mondom, szórakoztató ez, nagyon is, de van, ahol már sok az ilyesmi, és várnánk valami újat. Végül is az animénben lévő szabályok miatt láthatnánk valami újat, mivel a poligámia megengedett, csak épp nem jutunk el oda. Remélem, hogy majd a második évadban már házasság is kerül elő, mert ez így még abszolút nem több egy tucatműnél, ami nagyon hasonlóan kezdődik a KonSubához. 

2017 nyár: Skirt no Naka wa Kedamono Deshita. by Yuu Solk

Akkor neked most a fiúk vagy a lányok tetszenek?

Ez volt az egyetlen rövid részes anime, amit megnéztem a szezonból, mert érdekesnek tartottam. Ez még annak köszönhető, hogy a nyár eleje felé fokozottan érdekeltek a trap karakterek (olyan lányos fiúk, akik lányként viselkednek és öltözködnek bizonyos szituációkban). Ezért azt gondoltam, hogy belefutottam valami jóba, de ilyen téren csalódnom kellett, mert itt nem az a helyzet. A trapnek hitt karakter csupán crossdresser (az ellenkező nemnek beöltöző személy), amire jó oka is van. Mondjuk arra nem emlékszem, hogy mi is az ok, de egy nagyon híres fiatal férfiről van szó. Furcsa módon az iskolájában lévő csajok annyira nem rohamozzák meg, mint az utcai járókelők, de ne menjünk bele a részletekbe...

A történet egy kis szégyenlős lányka és a crossdresser közötti kapcsolat feldolgozása. Hiába, csak pár percesek a részek és összesen sem hosszabb egy óránál az anime, mégis jól mutatja azt a fejlődést, amin a félőske keresztül megy és lassacskán nővé érik. Vicces, hogy gyakran nem látunk ilyet még a normál hosszúságú animék körében sem.

Ha valaki szeretne egy érdekes románcot megnézni, annak csak ajánlani tudom.

2017 nyár: Hajimete no Gal by Yuu Solk

Úristen, csöcsök!

Igen, jól látjátok, Ecchi. Néha ilyet is kell nézni. Lényegében ez sem volt sokkal többre való, mint minden más, ebben a témában készült tömegtermék, kikapcsolni. A Hajime to Gal tökéletesen alkalmas arra, hogy dekoratív nőket bámuljunk, miközben átérezzük a béna férfi szerepét. Sajnos női szemszögből nem tudom megmondani, hogy ez a helyzet milyen, de úgy gondolom, hogy a műfajt nem sokan kedvelik. 

Szóval van a nagycsöcsü törpe, meg vannak a túldíszített nőstények. Tudjátok, azok, akik kitesznek mindent mutatóba és utána nem értik, ha valaki megerőszakolja őket a busz közepén. Ezekkel a szexjátékszerekkel indulunk el, meg kapunk pár extra kanos idiótát. Történt egyszer, hogy az egyik kanos idiótát a társai feláldozták a szüzességnek nevezett legendás béklyó elvesztésének érdekében. Majd az egyik istennő megkönyörült a bátor hősön és ivott annak mannájából. Ezek után az istennő kebleire vette és nem csinált vele semmit.

A probléma megint ugyanaz, lószart nem kezdenek a két szereplő kapcsolatával. Már az első adandó alkalommal összejönnek és ez minden. Később megérnek egy kisebb szerelmi civakodást, de a cicaharc végeztével minden marad a régi. Alapvetően nem jutunk el sehova, semmi újat nem látunk a gal-okon kívül.

2017 nyár: Koi to Uso by Yuu Solk

Ha rajtad múlik...

Japánban jelenleg hatalmas problémát okoz a fiatalok nemi érdeklődésének hiánya. Nagy százalékukat nem is érdekli a másik nem, ami magányos és elöregedő társadalmat hoz létre, egy idő után pedig kihalást. Persze ez az állapot nem következik be abban az esetben, ha a kormány és az illetékes szervek kitalálnak valamit ennek a folyamatnak a visszafordítására. Ezt pedig a Koi no Uso készítői is nagyon jól tudták. 

Egy olyan világban járunk, ahol a fiataloknak nem kell azon gondolkodni, hogy kivel fogják leélni az életüket, szimplán csak pár teszt után kijelölik nekik. A tévedhetetlen algoritmusok persze nem veszik figyelembe, hogy az illető esetleg azon kevesek közé tartozik, aki szerelmes már valakibe. Ez pedig nyilvánvalóan egy másik problémát alakít ki, szóval egyiket a másikra cserélték. Szép és jó ugyanis, hogy van egy biztosított szaporulata a népünknek, de azáltal, hogy a számítógépekre lett bízva a döntés már ki is lett iktatva a szerelem. Az animében ugyan van lehetőség arra, hogy az emberek a hivatali ajánlásnak ellenmenve elkerüljék a "kényszerházasságot", azonban ennek kellemetlen következményei vannak. Az egyik részben fel is sorolják, lényegében, aki nem hajlandó a kijelölt párjával maradni, az búcsúzhat az egyetemtől, a jó állástól, a normális anyagi körülményektől és minden egyébtől. Talán még az alkesz hajléktalanok is kiközösítenék maguk közül. 

A probléma adott, főszereplőinknek pedig szembe kell nézniük a saját érzelmeikkel. A Kuzu no Honkai-hoz hasonlatosan itt is a fő szerepet a belső vívódás fogja jelenteni, csak jóval gyermekibb és szerényebb körülmények között. Érdekes, hogy egy ennyire erőteljes témát ilyen súlytalanná tettek már pusztán a rajzolási stílussal is, de azt nem mondanám, hogy el lett ezáltal rontva. Úgy fogalmaznék, hogy a gondolkodós művek egyik belépő szintjét képviselő alkotássá vált ezzel. Ezért azoknak tudnám ajánlani, akik eddig csak szórakozni akartak az animék nézésével, de már érzik, hogy valami hiányzik. 

2017 tavasz: Re:CREATORS by Yuu Solk

Amikor megelevenedek az álmok...

A Re:creators egy meglehetősen érdekes témát választott magának, ami időről időre minden alkotó fejében előkerül. Én magam is nagyon jól tudom, hogy milyen erről képzelegni, hiszen számtalanszor játszottam már el a gondolattal. Az általunk teremtett világok szereplői biztosan nem úgy állnának hozzánk, mint isteneikhez. Az is igaz, hogy lenne ilyesfajta kivétel, de inkább azt tartom valószínűnek, amit az anime is ábrázolt. 

A Re:creators egy alkotóknak szóló anime, gyakorlatilag a mangaka a többi mangakának készített ezt el, meg persze az íróknak, karakterrajzolóknak és egyéb karakterspecifikus művészeti ágakban alkotóknak. Emellett bárki élvezheti, mert nem az a hardcore rétegmű, de igazán csak az alkotók fogják ezt átérezni. Mivel itt nem azok a tényleges hősök, akik megküzdenek a világokat romba dönteni akaró Altairral, hanem azok, akik alkották őket. A háttérben megbúvó fantázia győzelme ez, nem a varázserő, izmok vagy épp fegyverek diadalma. 

Én imádtam ezt az animét, egy régi vágyamat valósította meg, még ha nem is a saját karaktereimet láttam. Szeretnék még több ilyet látni a jövőben, de ebben egyelőre csak reménykedni tudok és ajánlani nektek, hogy ti is reménykedjetek, vágyjatok, hátha elér Japánba. 

2017 tavasz: Fukumenkei Noise by Yuu Solk

Csak a hangom hangja vagyok a néma csendben.

Ez egy zenés anime. Mily meglepő, nem? Viszont ez nem a dalolászva legyünk idol-ok, hanem a váljunk rockzenésszé változat. Ráadásul rögtön az első rész meg fogja győzni azokat, akik fogékonyak a stílus iránt, mert valami elképesztő a főszereplő hangja. Komolyan beleborzongtam abba az előadásba és ugyanezt egészen a végéig képes fenntartani az anime. Én nem tudom mi történt, de ez a mű egy motiváló géppé vált számomra. Minden egyes alkalommal, mikor megnéztem a heti részt, már álltam is neki az egyik grafikámnak, írtam egy új verset, vagy belemélyedtem az egyik regényem irkálásába. Elképesztő, hogy mit tett velem és talán ez is volt az egyik összetevője a mostanában bekövetkezett személyiségváltozásaimnak. 

Mindenkinek tudom ajánlani ezt az animét, engem megvett kilóra. Egyszerűen, mikor azt gondolod, hogy nem tud rátenni még egy lapáttal a drámai, izgalommal teli pillanatokra, akkor arcon vág egy hóemberrel és még ki is nevet a naivitásod miatt. Ritkán ver az ember szíve úgy, mint ennél az animénél. Látni, ahogy a fiatalok eljutnak a csúcsra, ahogy nagyobbnál nagyobb problémákat küzdenek le, pedig épphogy középiskolások, egyszerűen arra ösztönöz, hogy tegyünk valamit. Építsük fel a jövőnket, mert azzal elérhetjük, hogy ne a híd alól kelljen összeszedni a napi betevőnket. De komolyan, mindenki kövesse az álmait, akármennyire is nevetségesek, akármennyire is tartja elfogadhatatlannak a környezetetek! Életből csak egy van és azt arra pazarolni, hogy akaratunk ellen cselekedjünk, egyszerűen bűn.

Hotarubi no Mori e by Yuu Solk

:'(

Szokták mondani, hogy a szerelem vak, de itt úgy látszik, még érinthetetlen is. Mivel főszereplőnk egy olyan lénybe lesz szerelmes, amit nem érinthet meg ember. Még kislányként eltéved az erdőben és ez a szellem találja meg, majd vezeti ki. Úgy néz ki, hogy a szellem annyira kedves volt a lányhoz, hogy az beleszeretett. Eleinte persze, csak játszani ment a kedves idegenhez, de a kislányos bolondságok után egyre komolyabb szándékai lettek. Míg nem, már nőként, szerelmesként tekintett a változatlan kinézetű fiúra. A fiú viszont nem érzett így, neki sokkal másabb vágyai voltak, mintsem a szerelem megtapasztalása. Régen ő maga is ember volt, de az élete megmentése érdekében a hegy istene ilyenné alakította. Az igaz, hogy túlélte, de többé nem érhetett emberhez, különben meghal. 

A vak szerelem, vak csalódásban ér véget, ahogy a meghalni vágyó fiú megkapja, amit áhított. A főszereplőnk szíve pedig összetörik. Ez az anime könnyeket fakaszt, ha beleéljük magunkat. Olyan, mintha egy beteg rokonunkat vesztenénk el, akihez közel álltunk, vagy épp pont a szerelmünket. Nekem egyszer már át kellett élnem, hogy a szerelmem a kórházba kerül mert egyik pillanatról a másikra képtelen járni, az orvosok pedig azt sem tudják, mi a baja. Gyorsan fajulhatott volna a helyzet rosszabbra is, annyira, hogy az animében látott drámává fajuljon, de szerencsére nem. Én megúsztam azt, hogy testközelből átéljem az ilyesmit, de pont ezért tudom, mekkora fájdalom lehet ez. 

Csak az nézze meg ezt, aki szeretné, hogy fájjon a szíve.

2017 tavasz: eromanga sensei by Yuu Solk

Szobám a világom.

Egy házban járunk, ahol csak a két testvér lakik, azonban a húg ki se dugja az orrát a szobájából, ezzel elég nagy terhet róva a bátyjára. A fiútestvér szépen megkeresi az eltartásához szükséges pénz, főz, mos, takarít és még tanul is, míg a csaj valami totál mást csinál, mint a megszokott. Egy idő után az osztálytársa is bekopog hozzájuk és kéri a bátyját, hogy rugdalja már ki a szobából a kiscsajt, de nyilván nem ilyen egyszerű ez. Húgica ugyanis egy pszichológiai betegség áldozata, ami nem engedi ki a megszokott környezetéből, konkrétan rosszul is lesz tőle. Ehhez persze társul az emberektől való félelem, de az anime poénkodásainak közepén marad idő arra, hogy a lány állapotának javulását is követhessük.

Az eromanga sensei egy nagyon jó darab, nem akar sokat, viszont azt maradéktalanul teljesíti. Persze mondhatnátok, hogy hol a komolyság, mi az, hogy nem szerepel az animében a pszichológiai háttere meg az ehhez hasonló elégedetlenkedő kifogások. Azonban erre itt nincs egyszerűen szükség, mivel mindent hoz ez az anime, amit elvárunk tőle. A tapasztalt animések már pontosan tudják akár első látásra is, hogy mit lehet várni egyes művek esetén. Aranyos, perverz, mégis komoly problémákat dolgoz fel, igaz, hogy nem világrengető alkotás, de nem is kérünk tőle ilyet.

Az eromanga sensei tipikus példája annak a műnek, ami elé le lehet ülni egy hosszabb délutánra és jól szórakozni rajta, mert az biztos, hogy hibát csak az fog találni benne, aki nagyon akar.

Kyousougiga by Yuu Solk

Most akkor mi is van?

Ez az anime furcsa. Még az animék világába is extra furcsának számít. Eleve, mikor megkeresi az ember, azt tapasztalja, hogy van belőle jópár évad, de belemélyedve rá kell jönnie, hogy egyetlen évadot érdemes csak megnézni, mert minden más évad jelenetekről szól, amik abban az egyben benne is vannak. Szóval, aki úgy nézi meg ezt, ahogy én, az párszor látni fogja ugyanazokat a képkockákat. A rajzolás is elég elnagyolt, kissé hanyag, de a világhoz pont illik. Mivel ez a világ egy rajz. Egyszer élt egy szerzetes, akink a rajzai megelevenedtek és a sors úgy hozta, hogy rajzolt magának egy világot és egy családot, de ezt az emberek nem nézték jó szemmel. A vége az lett, hogy a rajzolt világba kellett menekülniük és itt kezdődik el a mi történetünk. 

A rajzolt világban otthagyta a három gyerekét és valahonnét odakerült egy idegen Koto személyében. Koto egy nagybetűs TROLL, lényegében azt csinál, amit jónak vél, amivel szórakozni tud és senki sem képes ez ellen tenni. Valami furcsa oknál fogva a mágikus kalapácsa úgy pusztít, hogy utána nem állnak helyre a dolgok. Minden más esetben viszont igen. Tehát, hiába rombol le valaki valamit, az rövid időn belül visszaáll az eredeti állapotába, ez vonatkozik az élőlényekre is. Itt nincs halál, mindenki él, ameddig ez a világ létezik és ez megszokott errefelé. Persze a többség csak rajz, így nem is különösebben meglepő, de vannak itt még dolgok. Például a felesleges holmikat elég csak feldobni és ellebegnek az állomásra, ahol elszállítják őket valahova. Ezért szemét az sosincs. 

A világa teljesen olyan, mintha a miénk kifordított változata lenne, de ennek nem tudjuk meg az okát. A szerzetes egy teljesen titokzatos figura, szinte már érthetetlenek a cselekedetei, de az anime végére össze fog állni a kép a fejünkben. Ezt a furcsaságot szerintem érdemes megnézni, ha valaki szeret gondolkodni. Az biztos, hogy fog pár furcsán nézős pillanatot okozni.

2017 tavasz: Busou Shoujo Machiavellianism by Yuu Solk

Éljen soká a feminizmus!

Érdekes kis alapfelvetése volt mai animénknek. Létrehoztak egy iskolát problémás fiataloknak, ahol a női közösség úgy fenyíthet be bárkit, ahogy azt kedve tartja és már az első részben is láthatjuk, hogy nem félnek élni ezzel a hatalmukkal. A diáklányok fegyverekkel mászkálnak és büntetnek, szóval ez egy mazochista mennyország. Azok persze, akik ide kerültek nem örülnek annyira a női felsőbbrendűségnek, de kénytelenek elfogadni azt olyannyira, hogy homoszexuálisokat megszégyenítő női viselkedési mintákat kezdenek követni. És itt vége is az érdekes alapvetésnek. A Busou Shoujo Machiavellianism ugyanis egy ecchi, harem, shounen fight akármicsoda lett. 

A készítők valamiért nem kezdtek ezzel az alapanyaggal semmit, inkább fogtak egy marha erős rosszfiút, aki annyira mégse rossz és összeeresztették az aktuális verőlányokkal meg a főnökeikkel. Az egészben nincs annyi tartalom se, hogy beszélni lehessen róla. Persze, tök jó harcot látni, ahol a nőket egyenlő félként mutatják be, de ez nem elégít ki semmit csak a felszínes igényeinket, ahogy a kardot lóbáló meztelen hölgyemény mellei odébb lendülnek nagyon szép látvány. Azonban azt is be kell ismerni, hogy ebből már van elég bőven más művekben és a Busou Shoujo Machiavellianismhoz hasonló igényességi szinten is.

A grafikája nagyon szép, de én szívesebben láttam volna kevésbé jól kinéző, de tartalmas történetet, mert a mostani "egy csapat lány szívének elnyerése harccal" valahogy nem elég. Azoknak tudom ajánlani, akik szeretik a harcolós animéket és a jól kinéző csajokat.

Ore Monogatari!! by Yuu Solk

Szerelmes történet a nagy és a kicsi között.

Hogy szeret bele egy ogre egy tündérbe? 1. lépes: győzd meg az ogrét, hogy a tündér szereti. 2. lépés: az ogre szereti a tündért. Lényegében ez lenne minden, ha egy tipikus shoujo anime lenne, ami arról szól, hogyan szerencsétlenkedik össze magukat a párok. Itt megtörténik az összejövetel már az első pár részben és továbbmennek a lényegre. Nem csak megszerezni kell azt a fiút/lányt, hanem meg is kell tartani, ami mondjuk két ennyire szerelmes embernél nem egy nagy dolog, de azért kerülnek ők is kihívások elé. Mindkét félt megkörnyékezik, mondanak róla rosszat, mégis túléli a kapcsolatuk.

Az Ore Monogatari!! jól bemutatja, hogy a szerelemben nem akadály semmi. Nézzen ki bárhogy az illető, a személyiség számít, nem a külsőségek. Legalábbis nem számottevő az teljesen biztos, mert ugye ronda emberrel senki sem akar összejönni. Én is ezt vallom, nem izgat hogy néz ki, legyen elfogadható a külseje, a személyisége viszont nyerje el a szívem. Ti hogy álltok hozzá ehhez?

Nanbaka by Yuu Solk

Börtön ez egyáltalán?

Animénk a Nanba börtönben zajlik, amit egy kawaii sündisznó vezet és valamiért minden őr és fontosabb rab elvetemülten erős. Nem feltétlenül testméretről beszélek. Vannak itt furcsa dolgok, a történet is… hát, erről kérdezzétek a készítőket. A helyzet az, hogy nem egy konkrét irányba megyünk, hanem mindig van valami, amivel foglalkozunk, aztán kiderül, hogy az mégsem jó irány. Van az egész mögött természetesen egy háttér sztori is, de sokat nem törődnek vele. Eleinte vígjátéknak tűnik, a végén, már hentelős fantasyra hasonlít leginkább. Kész rejtély ez az anime, mint ahogy a főszereplő is.

Én nem tudom, hogy Tizenötke miért nincs jobban bemutatva, de nincs jobban bemutatva. Jönnek jelenetek régről, amikor a mostani cellatársaival raboskodott és segített rajtuk, de nem megyünk ezzel sokra. Az se nagyon segít, amikor a múltjában a kísérletekről látunk jeleneteket. Az egész fickó egy nagy kérdőjel, pont, mint az anime maga. Mégis mit akarnak itt elmesélni? El akarnak egyáltalán mesélni valamit? Ezen most nevetni vagy sírni kéne? A zöldhajú izé az milyen nemű ott a sarokban? Most akkor vannak szuperképességek vagy nem? Fiú vagyok vagy lány?

Elvileg jönni fog a következő évad is, de addigra talán csak még jobban belekeveredünk a találgatásokba. Nézzétek meg, ha csirke és ne nézzétek meg, ha targonca!

Himegoto by Yuu Solk

Szóval te is eldöntöd majd 18 évesen, hogy fiú vagy-e vagy lány?

Ez egy rövidrészes anime, szóval érdemes túlesni rajta egy óra alatt, mert kb. annyi is, ha egymás után daráljuk le az egészet. Ez pedig azt eredményezi, hogy nem nagyon lesz benne semmi, csak egy dolog köré építkeznek folyamatosan. Itt több trap karakter van, mint amit eddigi animés pályafutásomban összesen láttam. Minden második szereplő az ellenkező nem ruháit viseli, bár nagyon nem is lehet róluk elhinni, hogy ez így van. Az egyetlen karakter, akiről tudjuk, hogy tényleg nem lány, az a főszereplő.

Az elején kitaláltak egy sablon tartozásos sztorit és már meg is volt az indok. Lányos főszereplőnket megmenti pár csaj, akik épp arra sétáltak, aztán a valamiért elképesztő nagy bevételükből kifizetik a tartozását, azzal a feltétellel, hogy hátra levő iskolai éveit lánynak öltözve kell eltöltenie. Ezután meg jönnek a marhaságok, a csajok játékszernek kezelik a főszereplőt és mindenféle kínos szituációba hozzák. Cosplayeztetik, iskolai fürdőruhát adnak rá, elmennek melltartót vásárolni, hagyják, hogy férfiak molesztálják, meg így dolgok, amiket erre ki lehet találni. Igazából szórakoztató, ha az ember otthon hagyja az ellenszenvét a transzvesztitákkal szemben.

Én szeretem az ilyen karaktereket, nehéz lehet megszemélyesíteni és megírni őket, de valahogy nem éreztem a szokásos érdeklődésemet a téma iránt. Inkább csak élveztem a karakter sajátosságait. Ezt az animét nagyon sok hímnemű ember nem fogja megnézni, mert undorodnak tőle a társadalom korlátolt gondolkodásmódja miatt, de aki nyitottnak érzi magát, az tegyen vele egy próbát.

Magi: Sinbad no Bouken by Yuu Solk

„Hogyan kell jó animéhez szar évadot csatolni”

Az iskolapéldája ez a borzalom, annak, hogyan kell egy sikeres és szeretett sorozatba beilleszteni egy katasztrófálisan rossz évadot. Már láthattunk ilyet a Soul Eather Not esetében is, ahol végigkövettük az unalmas osztály mindennapjait. Csak megköszönhetjük az alkotóknak, hogy legalább nem lett unalmas a törpe Szinbád és pajtásai kalandjai. Ez viszont nem jelenti azt, hogy jó lenne.

A mini Szinbád éli életét kis pelenkás korában, de már az apját megmenti egy tengeren töltött vihartól. Amúgy melyik ember annyira hülye, hogy az ilyen helyzetben egy háromévesre hallgat? Ráadásul a gyerek szövege… mintha nem is gyerek lenne. Valami ritka idióta pillanat volt ez, szerencsére később nem ilyennel folytatódott, mert ott nyomtam volna ki a rákba az egészet, aztán meg se nézem.

Folytatódtak a kalandok, szépen fiatal felnőtté ért és szerzett dzsinneket meg követőket, de azt is úgy, mintha az igazság bajnoka, hozzá képest egy utolsó senkiházi lenne. Már a Magi előző évadaiban is túlidealizált volt a karaktere, de itt aztán elszaladt a ló a készítőkkel. Két dzsinnt szerez, nem hetet, kettőt. Arról nem is beszélve, hogy ennek az elvileg előzménynek annyira nincs előzmény szaga, mint a lócitromnak citrom illata. 13 rész baromi kevés egy ilyen karakter előzményeinek elmeséléséhez, de még akkor tökölnek is hozzá. Sehol sem lesz az a vadállat, aki 7 dzsinnt ural és a béke szigetének királya.

Leginkább egy komolyabb köntösbe bújtatott vicc ez az évad, az előzőknek a nyomába sem ér. Nagyon remélem, hogy valami normálisabbat sikerül következőre alkotniuk.

Akatsuki no Yona by Yuu Solk

Az anime, amiben összegyűjtenek négy sárkányt, aztán nem csinálnak velük semmit.

Egy királyságban kezdődik minden, mint ahogy az lenni szokott az uralkodó nem épp békés módon adja át a trónt az örökösének. Ezért a gyilkolászás közepette a hercegnő egy testőrrel menekülni kényszerül. Mivel nem tudják, hogy mit kéne tenni, előszedik az alapítómítoszt és elkezdik keresgélni a sárkányokat. Aztán nem kezdenek velük semmit. Az animének jelen formájában semmi értelme, elindul valahonnan, megérkezik a cselekmény elejére és paff vége. Először azt hittem, hogy az anime x része után nincs semmi, ezért el is kezdtem írni a szokásos kis véleményezésemet, majd később rájöttem, hogy mégis van. Csak éppen pont annyira nem megy ott sem a cselekmény előre, mint máshol. Hol van az epikus trónbitorlás, vagy egy drámai meghalás?

Yona az anime jelenlegi végére se nem győz, se nem bukik el, csak elindult valamerre és megszerezte az első hasznos eszközöket. Eközben hatalmasat fejlődött, minden szavával, tettével előrébb mozdította a karakterét elkényeztetett csillámpóniból hadvezérré. Más viszont nincs, a karakterek Yonával az élükön fejlődnek, de igazából hova? Minden egyes gondolatnál beleütközik az ember, a hova, mikor, meddig, miért, stb. kérdésekbe. Az egész történet közel sincs lezárva, de még csak épp hogy el van kezdve. Nem tudom, hogy mi indokolta a rövidségét, de ez a legrosszabb volt, amit tehettek ezzel az animével.

Nem gondoltam volna, hogy valaha kimondok ilyet, de nem ajánlom az animét senkinek, mert szerethető. Pont akkor van vége, amikor már úgy várnánk, hogy valami történni is fog nem csak utazgatunk, de nem. Az összes történés egy az egyben a többi évadba van átrakva.