Sousei no Onmyouji by Yuu Solk

Küzdelem életre, halálra, mint egy shounen mangában.

Mondjuk a Sousei no Onmyouji le se tagadhatná shounenségét. Nagyjából nincs is itt más, mint harcolni a gonosz ellen. Legalábbis gondolná az ember, az első pár rész láttán. Ilyenkor szoktunk legyinteni, hogy jah, megint megmentik a világot, a szuper op-ra edződő főszereplők, oszt jóvan. Ehhez képest meg, amit kapunk az őőő, majdnem ugyanilyen. A helyzet ugyanis, hogy nem véletlenül húzták a készítők ennyire hosszúra az animét. Először még az sejlik fel bennünk, hogy valami hosszú izé lesz tele harccal, meg alig összefüggő eseményekkel, de nem. Az tény, hogy a részek kilencven százalékában van valamilyen harcolós jelenet, emellett viszont nagyon is jól építik fel a világot. Kiderül a harcoló felekről, hogy nem azok, amiknek egymást hiszik, a jó nem jó, a gonosz nem gonosz, a jó gonosz, a gonosz nem jó, a nem jó az nem jó, tehát gonosz, jah, és a jó az nem teljesen gonosz, csak kicsit. Van itt kavarás, aztán a vége belefullad egy klisés igazságba.

Ez az anime olyan semmilyen. Nem tudom eldönteni, hogy most jó-e vagy sem, mert leginkább a kettő között van valahol, egy olyan helyen, ahova nehéz bekukucskálni. Alapvetően egy szórakozásra teljesen jó anime, bár a grafikán lenne mit dolgozni, ugyanakkor megpróbál olyan gondolatokat behozni, ami a "szórakoztató" jelző helyett az "értelmes" jelzővel billogozza meg. Aztán valahol elveszik a semmibe ez a próbálkozása. 

Egész hosszú története van, ha gondoljátok nézzétek meg, de leginkább csak a shounen mániásoknak fog nagy örömet okozni. 

2017 tél: Kuzu no Honkai by Yuu Solk

Ezek szörnyetegek.

Na vajon milyen az, ha tudod jól, hogy a párod megcsal? Jó érzés? Rossz? Érdekel egyáltalán? Te is megcsalod, mert úgy gondolod, hogy az jót tenne? Mit teszel?

Szereplőinket leginkább hidegen hagyta, hogy ki kivel fekszik össze, csak épp neki legyen jó. Az elején még azt hittem, hogy majd egy elkeseredett tinipárt követhetünk végig és rajtuk keresztül valami érdekes érzelmi világba kapunk bebocsájtást, de naiv voltam. Ez, itt, egy, pornó! Még mielőtt valaki félretenné a művet, azt el kell mondanom, hogy nem szó szerint pornó, inkább csak idézőjelesen. Egy idő után mindenki összefekszik mindenkivel. Ugyan nem kapunk kivillanó farkakat vagy tágra nyílt szájakat, de összetéveszthetetlen utalás van a szexre. Most felmerülhet bennünk, hogy akkor ez most mi is, ha pornó, de mégsem. A válasz az, hogy dráma. 

A Hanabi nevezetű főszereplő leányzó olyan helyzetbe keveredik, ahonnan nincs kiút. Konkrétan, szerelmes a tanárába. Ráadásul annyira erős ez az érzelem, hogy hajlandó belemenni egy játékba is, amivel szerintem csak ront az egészen. Nem hozza meg a megfelelő döntéseket, a megfelelő pillanatban és lassan elveszít mindent, ami egykor azzá tette, aki. Ezzel viszont az ég világon semmi probléma.

Mindenki volt már serdülő, vagy épp az, és nagyon jól tudja, hogy ilyenkor sokszor változnak meg a dolgok. Új barátok jönnek, megjelenik a szexualitás, szerelem, egyesek megcsúnyulnak, másokon meg se látszik, utálni kezdünk mindent, amit valaki ránk akar kényszeríteni és még lehetne folytatni. A Kuzu no Honkai, az orgiák mögött rejtegeti a tini világ bajainak egy részét, amivel bárki találkozhat. A változásról van itt szó. Gyors és kegyetlenül végbemenő személyiségfejlődésekről. 

Végső soron én ajánlom ezt az animét mindenkinek, bőven vannak benne olyan gondolatok, amikre érdemes odafigyelni.

Naruto by Yuu Solk

Egy pár évbe beletelt mire idáig elértünk.

A Naruto egy never ending shounen, amiről nem gondoltam, hogy valaha véleményt mondhatok ezen a blogon. A Naruto és Naruto Shippuuden részei olyan hosszan folytatódtak, hogy szó szerint felnőttünk közben. Nehezen találom a szavakat, most, hogy lezárták azt a sorozatot, ami eddigi életemet végig kísérte. Én ugyanis minden héten néztem, amikor kijött az új rész, igen a fillereket is végig ültem. A fillerek koronázatlan királya minden volt az évek során, gyerekes, unalmas, izgalmas, vicces, fájdalmas, tragikus, szomorú, vidám és akciódús is. Ez persze természetes a 700-800 körüli epizódszámát tekintve. Ha az elejétől nekiáll valaki és végig pörgeti megállás nélkül az összes részt, akkor előbb fog meghalni alváshiányban, mint a sorozat végére érne. Mivel nagyjából 10 napig, napi 24 órában lehetne ezt nézni. Azért nem semmi idő, azt tekintve, hogy egy átlag anime csak 5-5,5 óra hosszú.

Ennek az animének a létezéséről az is tud, aki nem akar, mint, ahogy az ugyanilyen műfajban készülő társairól is. Felnőtt egy generáció a Dragon Ball-on, egy a One Piece-n, egy a Naruto-n és valószínűleg a Fairy tail következik. A világ változik, az animék változnak, ezek a címek mégis képesek fennmaradni több évtizeden keresztül. De vajon miért? A válasz viszonylag egyszerű, mindig olyan a történetvezetés, hogy az a rajongóknak jó legyen. Ezek az animék csak kezdetben akarnak népszerűek lenni, elcsábítani minél több embert látványos harcokkal és vicces jelenetekkel. Ezután komolyabbra fordul az egész, mivel a való világban már megvettek kilóra annyi embert, ami egyszerűen önfenntartóvá teszi a népszerűsödési folyamatot. Konkrétan ha a Narutó egy 200 részes fillérrel ért volna véget, akkor is milliók nézték volna meg és ne higgyétek, hogy nem lett volna még akkor is népszerűbb. Mivel az ember sokféle okból tarthat ki egy mű mellett. Az én esetemben ez volt a biztos pont a héten, az a szórakozás, ami fixen ott vár a csütörtök esti óráikban, de ahány ember annyi indok. Van akinek megszokás, valaki imádja, valaki meg csak azért nézi mert a környezete beszél róla és nem akar lemaradni...

Sose fogyunk ki indokokból, hogy miért is nézzük vagy épp nem nézzük ezt a sorozatot. Arról nem kell mesélnem, hogy ez a sorozat a fillerek koronázatlan királya. A legnagyobb probléma mind közül, hogy nem akkor történtek az események, amikor kellett volna. Hányszor láttuk Jiraya és Nagato kalandjait, vagy épp Obito bosszúvágyának tárgyát? Megszámolni is nehéz, hogy mennyi, de mennyi órán keresztül raktak bele a sorozat történetvezetésébe nem oda illő időben zajlódó cselekményt. Mindenki unta, én is untam, pedig tökre érdekelt volna a mini Kakashi, ha épp nem oda rakják, ahova rakták. A Sasuke hajszolás sem segített. Lényegében miért is ment utána Naruto? Mindig csak vissza akarta hozni, de minek? Saját maga döntötte el, hogy elmegy, mi a bánatért kell visszarángatni? Az egésszel kapcsolatban vannak akkora miértek, amik talán legendásabbak még magánál a műnél is. Értem én, hogy rohangálni kell érte, de adhattak volna valami indokot is neki, mondjuk Sasuke ellophatta volna Nauto ramenjét és Naruto 300 részen keresztül fut a ramenje után, vagy mittomén. Bármi értelmesebb lett volna, minthogy "barátok vagyunk". Az animevilág legszarabb indoka ez. Most komolyan, tegye fel a kezét, aki barátja maradt valakinek, aki utálja és hónapok, évek telnek el, mikor látja, de akkor is megtámad! Mennyire kell hülyének lenni ehhez? Vagy az a bajod, hogy ez a nindzsa utad? Mentél volna kőművesnek!

Naja, fogalmam sincs, hogy miért néztem, mikor szarásig van hibával, de az biztos, hogy a főszereplővel együtt nőttem fel, még ha ez az agyi kapacitásáról nem is mondható el. Egész végig gyerek szinten mozgott. Mondhatnánk, hogy azért mert gyerek, hiszen Naruto az 500. részben is alig karcolgatja a nagykorúságot, de ez faszság. A nindzsa egy katona, és a katona az minden csak nem gyerek. Ki látott már fronton harcoló kiskorúakat? Még ha csak képeken is vannak megörökítve, látszik a szemükön, hogy szemrebbenés nélkül ölnek. Ezzel ellentétben Naruto az első adandó alkalommal belerohan az életveszélybe, amikor SASUKEEEEE!!!!.

Nem jutnak eszembe a sorozat pozitívumai, sajnálom, de ez van. Két dolog érdekelt igazából, a harcok, meg a világ felépítése és ennyi. Ez a két pozitívum volt kb. Még a karakterfejlődések meg az interakciójuk elment, de nem érdekelt. Nem érdekelt, mégis néztem és ti is néztétek, én az egészet nem értem, de annyi biztos, hogy most Boruto következik.

2017 tél: Masamune-kun no Revenge by Yuu Solk

És akkor Masamune-kun...

Egy szokásos szerelmes animéről van szó ebben az esetben, kissé megfűszerezve egy bosszuálós szállal. Mivel a főszereplő a gyerekkori szerelmét szeretné magába szerelmesíteni és csúnyán visszautasítani. Ez szép és jó, megy a cselekmény az anime háromnegyedéig, jönnek be a szereplők, akik megbonyolítják az egészet, majd a készítők úgy döntöttek, hogy a végére rontsunk el mindet.

Aki egy olyan nő, aki szépsége mellett arról, hírhedt, hogy mennyire kegyetlenül lekoptat minden szexuálisan túlfűtött hímet. Ennek ellenére az anime végére egy húsgombóccal kezd el kézen fogva járni, aki minden csak nem fenyegetés, leszámítva azt az irracionális vonzalmat, ami miatt a hősnőnk mellette marad. Én nem értem ezt az egészet. Lényegében csak azért félredobott a csaj mindent, mert a kiskori szerelme megjelent, akiről ráadásul azt sem tudja, hogy ma hogy néz ki. Neki elég valaki, aki hasonlóan fest a fejében lévő ideáljához és azt állítja magáról, hogy ő a kövér herceg egy gebén. Ez a karakter valami elképesztően ostoba, de ha nem az, akkor írjátok már meg nekem, hogy mi a WTF??? történik itt!

Az sem különösebben megkérdőjelezhetetlen, hogy a főszereplő azt teszi amit. Kicsit túlzásnak érzem, hogy egy ilyen kiskori szerelmi csalódás miatt valaki élete korai szakaszában másra se bírjon gondolni, mint a bosszúra. Azért megnéztem volna, hogy mit is csinál, ha tényleg összejön neki. Mivel nem látunk ilyet, se azt, hogy végre őszintén szereti a csaj, se a feladást. Az anime megáll valahol a kettő közti állapotban és ennyi. Nincs befejezve semennyire sem. A készítők azt remélték, hogy lesz még igény a második évadra is, de nem gondolnám, hogy nagy támogatottsága maradt a sorozatnak.

2017 tél: Kono Subarashii Sekai ni Shukufuku wo! 2 by Yuu Solk

Miau!

És most hallgassuk meg a tíz órás videót, amiben Megumin robbantgat. Utána meg folytassuk a KonoSuba második évadjával! Hogy őszinte legyek, nem tudok sok mindent mondani erről az animéről. Az első évadhoz hasonlóan ez is csak egymásra hányt ökörségek halmaza, nem akar se hülyébb se értelmesebb lenni. Egyetlen dolgon változtattak, az pedig a résztörténetek hossza. Amíg az első évad nagyjából hetente más történetszálat hozott, addig itt az évad alatt jó, ha négy különálló rész van. Erről pedig lehet vitatkozni, hogy jó-e. Mivel ezzel a húzással a készítők elérték, hogy ne lehessen leülni és csak úgy megnézni belőle egy-egy részt.

Igazából minden a régi, Kazuma és a lányok idióta mindennapjait láthatjuk továbbra is, a helyszín kicsit változatosabb, kapunk egy-két új szereplőt meg egy macskát. Mintha semmiféle szünet nem lett volna a két évad között. Nézzétek meg, akinek az első évad bejött, annak a második is be fog.

Pupa by Yuu Solk

Nyami, nyami.

Milyen íze lehet az emberhúsnak, a vérnek, vagy épp a testvéremnek? Ha egyszer az ember rákap erre az érzésre, akkor nem ereszti, de talán ilyenkor már nem is ember az illető. Nem tudom mi romlott el a készítők fejében, de nagyon beteg dolog azt nézni, ahogy egy csaj folyamatosan eszi az embereket, akik körülötte vannak, tekintet nélkül arra, hogy az illető épp a rokona-e. Elég abszurd az egész elgondolás és az a helyzet, hogy a Pupa animeként egy összecsapott szar.

A probléma nem az, hogy a története egy kissé felületesen van kidolgozva, hanem az, hogy ez a történet még nagyjából háromszor ekkora terjedelmet igényelne, de még ilyenkor se lenne befejezve. Ugyanis nem csak felületes, rövid, összecsapott, de még befejezetlen is. Az egyetlen pozitívuma az az abszurditás, amikor a csaj a bátyját eszi, aki ott vergődik alatta és nem tesz a dolog ellen semmit csak szenved. Ez minden, amit fel tud mutatni az anime.

Én ezt nem ajánlom senkinek, ha kell egy új élmény, akkor meg lehet nézni, de akkor már egyszerűbb AMV-ket keresni róla, mintsem egy rossz minőségben feltöltött videót végigszenvedni. Nagyon nagyot csalódtam benne, mert mikor fontolgattam a megnézését, azt hittem, hogy valami véres, belezős mutatvány lesz, de nem. Ez még csak arra sem volt hajlandó, hogy élvezetes öldökléses jeleneteket préseljen ki magából. Ha az összes értékelhető jelenetet egymás mellé raknánk, akkor nem tenne ki az egész kb. három percnél többet, de lehet, hogy még sokat is mondtam.