Egy pár évbe beletelt mire idáig elértünk.
A Naruto egy never ending shounen, amiről nem gondoltam, hogy valaha véleményt mondhatok ezen a blogon. A Naruto és Naruto Shippuuden részei olyan hosszan folytatódtak, hogy szó szerint felnőttünk közben. Nehezen találom a szavakat, most, hogy lezárták azt a sorozatot, ami eddigi életemet végig kísérte. Én ugyanis minden héten néztem, amikor kijött az új rész, igen a fillereket is végig ültem. A fillerek koronázatlan királya minden volt az évek során, gyerekes, unalmas, izgalmas, vicces, fájdalmas, tragikus, szomorú, vidám és akciódús is. Ez persze természetes a 700-800 körüli epizódszámát tekintve. Ha az elejétől nekiáll valaki és végig pörgeti megállás nélkül az összes részt, akkor előbb fog meghalni alváshiányban, mint a sorozat végére érne. Mivel nagyjából 10 napig, napi 24 órában lehetne ezt nézni. Azért nem semmi idő, azt tekintve, hogy egy átlag anime csak 5-5,5 óra hosszú.
Ennek az animének a létezéséről az is tud, aki nem akar, mint, ahogy az ugyanilyen műfajban készülő társairól is. Felnőtt egy generáció a Dragon Ball-on, egy a One Piece-n, egy a Naruto-n és valószínűleg a Fairy tail következik. A világ változik, az animék változnak, ezek a címek mégis képesek fennmaradni több évtizeden keresztül. De vajon miért? A válasz viszonylag egyszerű, mindig olyan a történetvezetés, hogy az a rajongóknak jó legyen. Ezek az animék csak kezdetben akarnak népszerűek lenni, elcsábítani minél több embert látványos harcokkal és vicces jelenetekkel. Ezután komolyabbra fordul az egész, mivel a való világban már megvettek kilóra annyi embert, ami egyszerűen önfenntartóvá teszi a népszerűsödési folyamatot. Konkrétan ha a Narutó egy 200 részes fillérrel ért volna véget, akkor is milliók nézték volna meg és ne higgyétek, hogy nem lett volna még akkor is népszerűbb. Mivel az ember sokféle okból tarthat ki egy mű mellett. Az én esetemben ez volt a biztos pont a héten, az a szórakozás, ami fixen ott vár a csütörtök esti óráikban, de ahány ember annyi indok. Van akinek megszokás, valaki imádja, valaki meg csak azért nézi mert a környezete beszél róla és nem akar lemaradni...
Sose fogyunk ki indokokból, hogy miért is nézzük vagy épp nem nézzük ezt a sorozatot. Arról nem kell mesélnem, hogy ez a sorozat a fillerek koronázatlan királya. A legnagyobb probléma mind közül, hogy nem akkor történtek az események, amikor kellett volna. Hányszor láttuk Jiraya és Nagato kalandjait, vagy épp Obito bosszúvágyának tárgyát? Megszámolni is nehéz, hogy mennyi, de mennyi órán keresztül raktak bele a sorozat történetvezetésébe nem oda illő időben zajlódó cselekményt. Mindenki unta, én is untam, pedig tökre érdekelt volna a mini Kakashi, ha épp nem oda rakják, ahova rakták. A Sasuke hajszolás sem segített. Lényegében miért is ment utána Naruto? Mindig csak vissza akarta hozni, de minek? Saját maga döntötte el, hogy elmegy, mi a bánatért kell visszarángatni? Az egésszel kapcsolatban vannak akkora miértek, amik talán legendásabbak még magánál a műnél is. Értem én, hogy rohangálni kell érte, de adhattak volna valami indokot is neki, mondjuk Sasuke ellophatta volna Nauto ramenjét és Naruto 300 részen keresztül fut a ramenje után, vagy mittomén. Bármi értelmesebb lett volna, minthogy "barátok vagyunk". Az animevilág legszarabb indoka ez. Most komolyan, tegye fel a kezét, aki barátja maradt valakinek, aki utálja és hónapok, évek telnek el, mikor látja, de akkor is megtámad! Mennyire kell hülyének lenni ehhez? Vagy az a bajod, hogy ez a nindzsa utad? Mentél volna kőművesnek!
Naja, fogalmam sincs, hogy miért néztem, mikor szarásig van hibával, de az biztos, hogy a főszereplővel együtt nőttem fel, még ha ez az agyi kapacitásáról nem is mondható el. Egész végig gyerek szinten mozgott. Mondhatnánk, hogy azért mert gyerek, hiszen Naruto az 500. részben is alig karcolgatja a nagykorúságot, de ez faszság. A nindzsa egy katona, és a katona az minden csak nem gyerek. Ki látott már fronton harcoló kiskorúakat? Még ha csak képeken is vannak megörökítve, látszik a szemükön, hogy szemrebbenés nélkül ölnek. Ezzel ellentétben Naruto az első adandó alkalommal belerohan az életveszélybe, amikor SASUKEEEEE!!!!.
Nem jutnak eszembe a sorozat pozitívumai, sajnálom, de ez van. Két dolog érdekelt igazából, a harcok, meg a világ felépítése és ennyi. Ez a két pozitívum volt kb. Még a karakterfejlődések meg az interakciójuk elment, de nem érdekelt. Nem érdekelt, mégis néztem és ti is néztétek, én az egészet nem értem, de annyi biztos, hogy most Boruto következik.
Naja, fogalmam sincs, hogy miért néztem, mikor szarásig van hibával, de az biztos, hogy a főszereplővel együtt nőttem fel, még ha ez az agyi kapacitásáról nem is mondható el. Egész végig gyerek szinten mozgott. Mondhatnánk, hogy azért mert gyerek, hiszen Naruto az 500. részben is alig karcolgatja a nagykorúságot, de ez faszság. A nindzsa egy katona, és a katona az minden csak nem gyerek. Ki látott már fronton harcoló kiskorúakat? Még ha csak képeken is vannak megörökítve, látszik a szemükön, hogy szemrebbenés nélkül ölnek. Ezzel ellentétben Naruto az első adandó alkalommal belerohan az életveszélybe, amikor SASUKEEEEE!!!!.
Nem jutnak eszembe a sorozat pozitívumai, sajnálom, de ez van. Két dolog érdekelt igazából, a harcok, meg a világ felépítése és ennyi. Ez a két pozitívum volt kb. Még a karakterfejlődések meg az interakciójuk elment, de nem érdekelt. Nem érdekelt, mégis néztem és ti is néztétek, én az egészet nem értem, de annyi biztos, hogy most Boruto következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése