Mayo-Chiki by Mazo

Néma bárány! 

Beteges és cuki. Ez az anime két legjellemzőbb tulajdonsága.
Egy iskolás történetről van szó, csomó perverzióval megspékelve.
A fő vonal egy nőiszonyos fiú és egy fiúnak öltözött lány bonyolult kapcsolata, amit mi más tehetne még bonyolultabbá, mint egy „mindig jót akaró” perverz barát segítsége.
Főhőseink Sakamachi Kinjirou, akinek édesanyja világbajnok birkózó és bár ő Európában küzd a történet folyamán, de ott van kishúga, aki folytatva a családi hagyományt minden reggel bokszzsáknak használja bátyját. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy kialakul a nőktől való félelem, ami abban nyilvánul meg, hogy amint hozzá ér egy ellenkező nemű, ő heves orrvérzésbe kezd. Iskolatársai már arról tanakodnak, talán a saját neméhez vonzódik.
Itt jön képbe az iskolatársa, Suzutsuki Kanade, akinek szülei kő gazdagok, az övék az iskola is, ahova Ő és komornyikja is jár. A hangsúly a komornyikján van, aki hatalmas rajongó tábornak örvend –vagy nem. Mondhatni itt egy kis túlzást érzek, mert nagyobb rajongás övezi, mint a mindig csinos, gazdag Suzutsuki. Azonban ők ketten nagy titkot rejtegetnek. A komornyik ugyanis, Konoe Subaru, lány. De, mint lány nem lehet komornyik, így családjában az a megegyezés született, hogyha 3 évig el tudja titkolni az iskolában nemét, akkor lehet hivatalosan is barátnője oltalmazója. Mert, hogy a történet szerint a komornyik nem csak ajtót nyitogat és kiszolgál, de az életedet is védi. Konoe pedig nagyon erős. Ezt bizonyítja a jelenet, mikor Jiro véletlenül rányit a férfi mosdóban és női fehérneműben találja. Rájön tehát Subaru titkára, aki ezt veréssel kívánja orvosolni, míg a fiú el nem felejt mindent. 

Életét Suzutsuki menti meg, aki üzletet ajánl neki. Megtartja Subaru titkát, ők pedig kigyógyítják őt a nőiszonyból. Nem mintha erre annyira vágyna, de Suzutsuki perverzitása és Subaru erejével szemben nincs vita.
Ezek lesznek a történet folyamán a konfliktusokat kialakító tényezők. Illetve, hogy közös barátaik hol fiúként, hol lányként látják Konoe-t, amiből még több perverz következtetést vonnak le. 

Mindent egybevetve szórakoztató, és ami a legfőbb, a karakterek szeretnivalók. Egyikük sem bosszantó, Suzutsuki mindig elő tud rukkolni valami meglepővel és a poénok is jók, a maguk módján. Kellően romantikus, kellően perverz, a karakterek jók, még ha nem is kidolgozattak, de hát nem kell mindennek tökéletesnek lennie.
Az élményt gazdagítja a szép grafika. A zenék nem kimagaslóak, de az összhatással teljesen meglehetünk elégedve. 10/8 pontot ér számomra, mert a maga nemében megüti a mércét és szerettem nézni, érdekelt a következő meg a következő rész is. Jó szórakozást kívánok hozzá! 

Inou-Battle wa Nichijou-kei no Naka de kritika by Yuu Solk

Ez itt egy kupac bohóckodás...

Először nézzük is meg, hogy mit jelent az emberek számára a hatalom. Mivel az Inou-Battle wa Nichijou-kei no Naka de-ben kissé természetellenesen kezelik ezt. Az ember alapvetően két dolgot csinál a hatalmával, felhasználja a céljai érdekében vagy nyugtázza, hogy van és nem kezd vele semmit. Gondoljunk csak bele, még ha nem is természetfeletti hatalomról van szó, hanem mondjuk izomerőről, ugyanígy fennáll ez az állítás. Egy kidolgozott testű férfi felhasználhatja az izmait a párkeresésben és eredményesebb lehet, de mondhatja azt is, hogy igen, erős vagyok és ezzel csak magamnak akarok megfelelni. Ebben a példában még elég jelentéktelen hatalomról volt szó, ami miatt élesen elkülöníthető a használom/nem használom esete, de minél nagyobb erőkről van szó, esetleg természetfelettiről, annál nehezebb megmondani, hogy hol a határ.

Az animében öt egy iskolába járó fiatal kap természetfeletti erőket, mint a fantázia, az elemek irányítása, az idő megállítása és hasonlók. Szóval nem kis kaliberű dolgokkal rendelkeznek már alapból sem, emellett mindegyikük erejének van egy "felébresztett" állapota is, ami még erősebbé teszi őket. Ők pedig mire is használják ezt? Cosplay-eznek. Nem viccelek, tényleg ilyesmikre használják fel, folyamatosan szórakoznak vele. Igazából ez nem is lenne probléma, ha a világuk többi része is ennyire szürreális lenne, de nem így van, odakint nem olyan vidám minden. Sok dolgot nem tudunk meg, de az iskola falain kívül háború van, amit a tündérek az emberek felhasználásával vívnak, amolyan valóság show szerűen csak kívülről figyelve a történéseket. Kicsit furcsa, hogy az egyik jelenetben eltűnik egy ember a föld színéről a másikban meg már az osztályteremben vagyunk és azt nézzük, ahogy főhőseink szuperhős nevet választanak maguknak...

Az egyetlen kiemelhető karakter természetesen a főszereplő Andou, aki nem mellesleg chuuninbyou. Ő az, aki kordában tart mindent a marhaságaival, az állandó chuuninbyou-s beszólásaival és segít is mindenkin. Mivel ő szinte fanatikusa lesz a természetfeletti erőiknek, folyamatosan tanácsokkal látja el a többieket, mint a ne támassz fel halottat vagy ne teremts élőt.

Sajnos nem egy kivételes animét kaptunk, pedig lehetne ebből azt csinálni, így viszont benne vannak a "mindenki az egyszem fiúba szerelmes"-hez hasonló már unalomig ismételt elemek. Lehetett volna ez olyan is, mint a Trinity Seven.

Összességében szórakozásnak nem rossz, de két hét alatt elfelejti az ember a benne történteket, mert egyáltalán nem hagy nyomot, legfeljebb a legvége lesz emlékezetes. Annak tudom ajánlani, aki könnyed szórakozásra vágyik és nem akar hasra esni a történet nagyszerűségében.

Pontszám: 10/6

Maria Holic by Mazo

Giccs parádé! 

Nem szépítem. A Maria Holic egy fiatal lányról szól, aki azért megy egy katolikus leányiskolába, mert szülei ott találtak egymásra és Ő is itt várja megtalálni a szerelmet. Igaz, egy másik lány formájában.
Az első pillanatban találkozik is egy bájos szőkével, akivel szinte már az esküvőt tervezgeti, ám róla hamar kiderül, hogy fiú, akiktől főhősünk kiütéseket kap.
Arról nem is beszélve, hogy a srác az iskola egykori igazgatójának unokája és egy vérbeli szadista.
Ez a szituáció végig kíséri a történetet, főhősünk, Kanako Miyamae pedig amellett, hogy egyik lánytól a másikig rohan vérző orral, a címadó Maria, megkeseríti életét. 

Itt nagyjából be is fejezhetem a történet mesélését, ugyanis innentől kezdve csak sablonok vannak, miszerint a leszbikus főhős hogyan olvadozik osztálytársai után, akik szintén egy-egy jellemző karakter sablonjára vannak felépítve.
A felsőbb éves fiús lány, akiben túlteng a jóindulat és segíteni akarás, a szemüveges, barátok nélküli leány, aki mindig mindent komolyan vesz. Így újra végig gondolva az egészet, azt kell, hogy mondjam csak Kanako húzza rájuk ezeket a szerepeket, valójában vajmi keveset tudunk meg róluk. A lényeg, hogy folyton konfliktusra adnak okot, Kanakonak meg orrvérzésre. 

Lehet most kicsit lehúzónak tűntem, de ez azért van, mert történet valóban nem sok adatott ennek a könnyed kis paródiának, csupán ide-oda csapongás, lezáratlan ügyek, néhány női idom, egy egészen szép grafikába csavarva.
Mert igen, a bevillanó képek, amik a szereplőket rózsaablakokban mutatják meg, valóban lenyűgözőek. De ha csak ezeket az apró villanásokat vesszük, itt is annyi féle van úgy grafikában, mint stílusban, hogy szedett-vedettnek tűnik tőle az egész.
Még azt se tudom eldönteni, hogy az alkotók ennyire bizonytalanak voltak, hogy mit akarnak csinálni a sztorival, vagy inkább túl sok mindent szerettek volna belezsúfolni. 

Na summa summarum, aki szívesen néz 12 részen keresztül egy betegesen nőkre vadászó nőt, annak hajrá! 

Nem mondom, hogy nem szórakoztató, de akár úgy is mondhatnám, felesleges 12x20 perc az életemből. Ilyen is volt. 10/6 értékelést kap, leginkább a grafikai elemek miatt, és mert voltak pillantok, amikor nagyon együtt tudtam érezni az amúgy olykor idegesítő Kanako karakterével. 

Jó szórakozást kívánok hozzá! 

Gunslinger Stratos: The Animation kritika by Yuu Solk

Jöjjön egy kis sci-fi a jövőből, na meg a fegyverek, ha nem veszitek tolakodásnak, de ne vegyétek annak :P úgyis jövünk és leigázunk titeket XD

Kezdetben vala a sötétség és animénkben a vég is ugyanez, mert a jövő zsákutcába fordul. Megalkotják a tökéletes fegyvert és megállnak a fejlődésben én meg agyvérzést kapok a logikátlanságtól. Magával a sci-fi műfajjal két probléma van, logikára épül, de rendszerint magára borítja az egész maga által felépített világot és logikátlanságba fullad az egész, a másik, hogy a ma tecnológiájára alapoz vagy már szinte nevetségesen eltávolodik tőle, ezért vagy nem érti az ember vagy Gunslinger Stratos: The Animation.

Az anime tökéletes példa arra, hogy hogyan kell egy sci-fi-t megölni. Nem kezdődik rosszul, egy párhuzamos világgal kell megküzdeni, hogy a jövőből érkezők el tudják dönteni kinek is segítsenek, az ok pedig egy ismeretlen vírus feltűnése. Már az alap feltevésbe is bele lehet kötni, de mondjuk azt, hogy rendben van és haladjunk tovább. A harc folyamatossága érdekében a jövő emberei energia kockákat juttatnak el hozzánk és az ellenfélhez is, ennek pedig semmi értelme. Gondoljunk csak bele, ha mindkét oldalnak odaadják a gyors fejlődést, akkor mi változott? Azt is megkérdezhetnénk, hogy hogyan tudják egyből hasznosítani a kockákat, mert ez nem így működik. Szerintem a nácik sem tudtak volna mit kezdeni azzal, ha mondjuk az én kis erőtlen laptopocskámat visszaküldjük az időben nekik. Ha egy civilizáció általa nem ismert technológiát kap, azt nem fogja tudni rendesen használni, de mondhatjuk, hogy jó, ez azért van mert... Mindent meg lehet magyarázni, biztos azért csinálták ezt az időmérők, hogy felmérjék a két világ értelmi képességeit, de ez megint értelmetlen, mert annyira nem különböznek, mindkettőben ott van ugyanaz a tudós, ugyanaz a mérnök, ugyanaz a harcos, ugyanaz a vezető stb.

A készítők túl nagy fába vágták a fejszéjüket, a scfi-fi műfajban borzasztóan nehéz jót alkotni. Dobálóznak itt a kvantummechanikában fellelhető fogalmakkal, meg olyanokkal is, amiket még életemben se hallottam, pedig egész jól ismerem ezt a fizikát, de ez sem segít, még csak futurisztikusabb sem lesz tőle az anime. A másik amivel úgy próbáltak kezdeni valamit az a divat, de szerintem ebbe is belebuktak. Nem kevés olyan jövőben játszódó sorozat, film stb. van, ahol egyszerűen a mai kor elképzelései alapján öltöznek fel, itt meg van minden, 80-as 90-es évek divatja, cowboy, maja harcos, nindzsa meg a jóég tudja még mi.

Történet, külső kipipálva, mi a helyzet a karakterekkel? Háááát itt is vannak bajok... Konkrétan annyi szereplő van tizenkét rész alatt hogy minden részben legalább két újat kéne megismernünk, ami azt jelenti, hogy tíz percenként bukkan fel egy újabb karakter. Hiába ugyanaz a két ember, majd látni fogjuk, hogy a világaik eltérése miatt őket is külön kell kezelni. Ez pedig baj, mert így senkire se lehet koncentrálni, feltűnik és eltűnik, nem merülünk el még a főszereplő dolgaiban sem, csak sodródunk az árral, alig tudunk meg valamit valakiről is.

Összességében egy furcsa katasztrófa az egész, nézhető, élvezhető, de ne egy fizikussal karöltve kezdjétek el.

Pontszám: 10/5

Dance in the vampire bund by Mazo

Vámpírok, farkasemberek, intrikák és szerelem megspékelve néhány kegyetlen titokkal, ígéretekkel, amiket senki se ért stb! 

Manapság ezek kellenek ahhoz, hogy egy történet eladható legyen. Így volt ez 2005-ben is, mikor ez az anime, azaz még a manga útnak indult a nagyvilágban.
Ha azt nézzük, minden megvan benne, hogy ezeknek a feltételeknek megfeleljen, hogy érdekes legyen, amolyan egyszer nézhető. 

Adott az emberiség, akinek éppen most kívánják tálalni, hogy vámpírok igenis vannak, ráadásul pont Japán közepén kívánnak letelepedni és jogokat szerezni maguknak. Mindebben pedig a Vámpírok Királynője ügyködik, igaz nem a legdiplomatikusabban. De ezt is elnézzük, hiszen tudjuk manapság a világ nem olyan hely, ahol színtiszta diplomáciával jogokat lehet formálni az életre.
Ez mondjuk kétségkívül tetszett benne, hogy senkivel se akarják megetetni a romantikus maszlagokat, mármint politikai téren.
Ahol pénzről és hatalomról van szó, ott igenis, minden mocskos. Ebbe a mocsokba pedig nem lehetne mást állítani, mint egy gyerek testű amazont, aki mindenen átverekszi magát faarccal, hatalmát fitogtatva. Tetszett a karaktere.
Igaz, kicsit sablonos a mi Mina Királynőnk, de tulajdonképpen benne van minden, ami csak kell.
Egy törékeny kislány testében ott van egy harcos, fenséges uralkodó, kinek elsődleges szempontja népe boldogsága, benne lapul egy gyermek is, aki vágyik a békére, a nevetésre, és a serdülő nő -, már ha lehet ilyet mondani egy több száz éves lélekre -, aki szerelmes.
A királynőt így ki is veséztük, minden szál, mozgató rugóját, a történet főhősét, a titokzatost, akire mindenki vágyik, vér, hatalom, vagy szerelem formájában. Lehet válogatni!
Aztán van itt még egy amnéziás iskolás fiú is, Akira, aki a királynő megjelenésével rádöbben, hogy farkasember és ígéretet tett a sötétség urnőjének. Ami azt illeti, végig erről az ígéretről szól a fáma, és ez a kiscserkész ezért mindenét fel is áldozza, holott még távolról sem teljes az emlékek visszaállása.
Azt akarják velünk elhitetni, hogy valami olyat látott, ami a királynője, szerelme ellen fordíthatja, ami miatt elvesztette emlékeit. Mindenki erről próbálja meggyőzni az események alatt, ő pedig makacs mód kitart a lány mellett. Még jó.
Aztán kialakul egy szerelmi háromszög. A fiú emlékmentes korszakában mellette álló leányzó és a királynő rivalizálása. Érdekes volt olvasnom a hozzászólásokat, hányakat elbizonytalanítottak, hogy a fiú végül kit is fog választani. Mókás. 

Na, kezdelek összezavarni titeket, vagy már ti is felismertétek a teljes sablon palettát?
Mert hiába szépek a grafikák, hiába akarnak megannyi karaktert és szálat felsorakoztatni egy 12 részes animébe, egyszerűen nem kell.
Nem mondom persze, hogy nem néztem végig, de be kell valljam, az első három rész után nem volt hozzá sok kanalam, mert szinte az egész forgatókönyvet kívülről fújtam.
Jó csata jelenetek vannak, filmszerűen csinálták meg a fontos információk adagolását; itt menekülnek éppen, közben a másik képsorozatban áll két ember az ablak előtt és mesélik nekünk, nézőknek, mi az egész hajszának a lényege.
Ha engem kérdeztek, azt mondom, túl sok mindent akartak belezsúfolni egy ilyen egyszerű kis animébe. Alapvetően csak 7 részt adtak az első hatalmas konfliktusnak, amit egy könyvben is mondjuk 400 oldalban olvasunk el, de akár egy egész estés filmnek is elmenne. És akkor a fennmaradó 5 részben még egy giga konfliktus.
Mindegy. Újra hangsúlyozom, egyszer megnézhető volt, a vége persze happy end és semmi sincs lezárva, vagyis inkább meg van adva a lehetőség a folytatásra; sőt!
Számomra az ilyen „naplopó animék” csak 10/5 szavazatot érnek, de aki hirtelenjében csak vámpíros, farkasemberes szerelmi történetet akar nézni, annak tudom ajánlani. Jó szórakozást hozzá! 

Ansatsu Kyoushitsu (Assassination Classroom) kritika by Yuu Solk

Szezonális animék, szezonális animék... mi lenne velem nélkületek? :D

Mai téma a bérgyilkos osztály, meg az a furcsa izé, amit le kéne győzni. Azt elárulom, hogy beígérték a következő évadot ITT meg is nézhetitek, gondolom már sejthető, mi nem lesz ebben az évadban. Ennek ellenére nem kell szomorkodva félretenni a sorozatot, bőven akad majd akció dús, izgalmas és vicces rész is.

Még a 2015-ös téli szezonból maradt itt nekünk a 22 részével és bearanyozta a napjainkat. Történetünk szerint egy fura élőlény kiflivé lyukasztotta a Holdat és ugyanez lesz a föld sorsa is, ha nem ölik meg. Önszántából belemegy egy játékba, amiben az általa tanított osztálynak kell megölnie, míg ő egy ujjal sem nyúl hozzájuk. A cél elérése nem kevés pénzzel jár, de ezért meg is kell szenvedni, mivel a célpont 20 mach-al mozog, amit ha jól tudom a járműveinkkel nem érhetünk el a pilóta halála nélkül. Igazából ennyi, a kormány folyamatosan tapasztalt bérgyilkosokat küld a fiatalok segítségére, bár egyik-másik egészen használhatatlan. A gyerekek mindent megtesznek, küzdenek a végsőkig és az évad végére már el is érnek valamit.

Annak ellenére, hogy mennyire borzasztó lehetett volna a légkör, ebből az animéből egy jó kis komédia lett, még akkor is viccelődnek benne, mikor élet-halál harc folyik. Viszont nem viszik túlzásba, amikor komolynak kell lenni, akkor komoly, a gyilkossági kísérletekkor például élvezet nézni a diákok egyre fejlődő stílusát. Nagyon szép karakterfejlődések mennek itt végbe, az egyhangúan pocsék környezetből szépen specialisták nevelődnek ki, méregkeverők, stratégák, lövészek, gyilkosok, végrehajtók, kis és nagy emberek. Mindenkinek meglesz a maga szerepe és mindenkinek külön személyisége is van, bár itt is megtalálhatóak a töltelékek, de sokkal kevésbé, mint más animékben.

Van egy érdekességünk is Nagisa személyében. Addig oké, hogy nem lehet ránézésre megállapítani milyen nemű, mer ezt már sok esetben tapasztalhattuk máshol is, de még a környezetében lévők se tudják. Ráadásul ennek haszna is lesz a végén, a készítők nem hagytak réseket, a Hold-on kívül. A Holddal az a baj, hogy szabályozza az ár-apály tevékenységet, ezáltal az időjárást is, emellett pedig gondoskodik a Föld 23,5°- os tengelyferdeségéről. A Hold tömegvonzása akadályozza meg, hogy az egyenlítőn jégsapkák keletkezzenek, mert nem engedi a tengelyt ingadozni 0° és 90° között. Egyébként ez nem is fontos, mert csak egy eszköz, a legjelentéktelenebb kis indító esemény, ami azért van, hogy a bérgyilkos osztály kinevelődését magyarázzák, mert Koro-sensei-t ki lehetne cserélni akármilyen lehetetlen célpontra, a lényeg a gyerekek fejlődése lenne.

A humor és a merénylet ritkán jár együtt, de itt jóban vannak egymással, ajánlom mindenkinek ezt az animét, ha egy jót akar szórakozni.

Pontszám: 10/10

Miyazaki Hayao - Chihiro Szellemországban by Mazo

Igen! Egy újabb Miyazaki! Lőjetek le, de szerintem ez az ember minden bejegyzést megér. Kimeríthetetlen témával szolgál számomra és minden héten –akárhányszor is láttam addig az adott filmet –csodálattal tölt el minden pillanata.
Ezúttal a Chihiro című, díjnyertes filmről fogunk beszélni. 2001-ben a japán filmfesztiválon nyerte el a legjobb film díjat, 2002-ben a Berlini fesztivált hódította meg, megkapta az Arany medve díjat, 2003-ban pedig a legjobb animációs filmért járó Oscart zsebelte be. De ez nem minden. Megjelenésétől, 2001. július20-tól 2003-ig nem kevesebb, mint 30 díjat nyert.
A világ elismerte Miyazaki munkásságát, nem véletlenül.
A történet egy 10 éves kislányról szól, aki épp költözik szüleivel együtt. Útjuk során azonban eltévednek és egy kísérteties alagúton áthaladva Szellemországba csöppennek, pontosabban egy isteni fürdőház közvetlen közelébe, melybe a különböző túlvilági lények felfrissülni és pihenni járnak.
Azonban a lények megjelenése előtt a szülők belekontárkodnak az ott talált temérdek finomságba és „udvariatlanságukért” disznóvá varázsolódnak.
Így kezdődik meg a kis Chihiro „harca” szüleiért, a fürdőház boszorkányával, aki munkába állítja az ember gyereket.
A kislány barátokat szerez és rengeteg érdekességgel találkozik, amik csakis a mi Miyazakink fejéből pattanhat ki, mint az, hogy miképp felejtkezhet el egy ember saját magáról, ha elveszik a nevét…
Chihiro találkozik a boszorkány első szolgálójával is, egy fiúval, aki feltűnően sokat segít neki már az első pillanattól kezdve. Segítségére vannak a kormocskák, meggyűlik a baja egy óriási csecsemővel is. Tehát minden nagyon fantáziadús és lebilincselő.
A rajzok a jól megszokottak, a zenéje lenyűgöző, Hisaishi Joe műve. Bevallom, a film nélkül is nagyon szeretem hallgatni az alkotásait, igazán egyediek és kellemes hangzásúak.
Ami pedig érdekesség, vagy inkább, ami a legjobban megfigyelhető, az a fürdőház boszorkányának külseje. Nem ismerős valahonnan? Mondjuk a Vándorló palota idős Sophie mama karaktere? (persze, az 2004-es kiadású, tehát Jubaba az idősebb karakter) Innen is látható, hogy Miyazaki mennyire ragaszkodik a női karakterekhez, milyen kidolgozást visz véghez, azért, hogy egy idős nő személye ilyen kézzelfogható legyen.
Mint minden Miyazaki film természetesen 10/10 pontot kap, de csak mert többet nem adhatok. Szívem szerint még több és több ilyen filmet szeretnék látni a nagyvilágban, amit az emberek nem csak néznek, de meg is értenek.
Jó szórakozást kívánok hozzá! 

[OreGairu] Yahari Ore no Seishun Love Comedy wa Machigatteiru. Zoku kritika by Yuu Solk

Ééééés ezen a héten is egy ilyen rövid címmel jelentkezem, bár ez már ismerős lehet a rendszeres olvasóknak, mivel a Yahari Ore no Seishun Love Comedy wa Machigatteiru második évadáról van szó.

Ismét Hikigaya Hachiman életét követjük, ahogy az antiszociális és pesszimista felfogásával próbál nem becsavarodni. Ebben az évadban az emberi viselkedésformák nagy zseniét eléri valami, ami miatt hajlandó feladni magát, a láthatatlanságát és beállni a társadalomba, mert igazi dolgokra vágyik. Az évad eleje még nem indul másként, mint az előző évad, itt is kapunk egy felkérést és teljesítjük, de valami más. Főhősünket egy általa nem értett érzelmi kötődés kezdi körbevenni és az első feladat végén meg is mutatkozik ez. Az OreGairu előző évadában is találkozhattunk már a megoldásaira negatívan reagáló embereket, de most ez hangsúlyosabb és nagyobb szerepet is kap.

Ezúttal belecsöppenünk a fény és árnyék konfliktusába, ahol Hachiman-ról nem lehet eldönteni sokszor, hogy melyik, de Hayama Hayato ellen mindenképp árnyékként definiálható. Míg főszereplőnk a népszerűtlen pesszimista a háttérbe húzódva él és talán tudta nélkül mozgatja a szálakat, addig Hayato nagyon is tisztában van a fényes páncélú lovag szerepével. Az évad csúcspontjának ezt a konfliktust tudnám hívni. A Yahari Ore no Seishun Love Comedy wa Machigatteiru-ról alkotott véleményemhez képest most sokkal pozitívabban látom ezt a sorozatot, a második évad már igazán jó útra terelte az animét.

Egy jó ideig a történések csak úgy voltak, egyik a másik után, de már látszik a cél, látható a vonal, amin elindul az egész és végre nem totyogunk egy helyben. Igazából nem nagyon tudok mit mondani róla, ezúttal nincs negatívum csak egy kevés pozitívum, de összességében örülök, hogy nincs még vége, szívesen látnék ebből egy never ending shoujo típusú animét kibontakozni :D

Pontszám: 10/8

Miyazaki Hayao - Kiki, a boszorkányfutár by Mazo

Ezen cikkemet egy őszinte vallomással fogom kezdeni.
 Igaz, elkezdtem egy szokványos, 12 részből álló, egyszerű kis animét nézni, de oly’ mértékben nem ragadott magával, hogy csupán 2 részig jutottam. És mint így, nem tudtam újdonsággal készülni nektek. Vagyis ez így nem teljesen igaz.
Megragadva az alkalmat ugyanis, újra azon remek művészember munkáihoz nyúlnék, akit korábban már bemutattam egy közismert alkotása kapcsán.
Igen, a cím elég árulkodó. Valóban Miyazaki kifogyhatatlan zsenialításához menekülök, mikor egy-egy hétre nem tudok elég időt szentelni. Mondanám, hogy „ne haragudjatok”, de nem teszem. Miyazaki ugyanis megérdemel megannyi cikket, újra és újra elmondva, micsoda zseni. És aki evvel nem ért egyet nézze végig újra az összes művét és gondolkodjon el micsoda értékeket rejt egy-egy filmje.

Mint például a Kiki a boszorkányfutár, ami több féle képpen is kiemelkedik szerintem Miyazaki animéi közül. Mondjuk azzal, hogy bár korábbi cikkemben, a Vándorló Palotánál tévesen használtam a „mese” szót, ezesetben szerintem teljes mértékben helyén való.
Miért is? Hát a boszorkányfutár egyéb remek különlegessége miatt. Hiszen ha végig gondoljuk, a karakterek között nem találunk negatív szereplőt. Azaz eleve hiányzik belőle a jó győzedelme a gonosz felett, a rossz bukása, az ellentétpárok felállítása, a megszokott séma, amit tulajdonképpen minden egyes filmben láthatunk. Ebből adódóan pedig hiányzik belőle a kiélezett konfliktus is, a csúcspont. Mondhatjuk ezt cselekménynek is, de evvel ismét tévedésbe esnénk, mivel történetünk igen eseménydús, még ha hősünknek nincsenek is ellenségei.
A már említett Hős pedig nem más, mint Kiki, a 13 éves kis boszorkány. –Hoppá, újabb rendhagyó elem. Igaz azt szoktuk meg, hogy a főhőssel mindig történik valami tragikum. Elveszíti a szüleit, sose ismerte a szüleit, meghalt a kiskutyája…  Azonban Kikinek semmi ilyenen nem kellett keresztül mennie, hogy egy izgalmas történet főhőse legyen.
Családjával él, békében és boldogságban, de mint minden igazi kisboszorkánynak, a 13. születésnapján ki kell repülnie, saját várost találnia és a saját lábára állnia.
Miyazakira vall, milyen kedves családképet állít a kislány köré. Apukája marasztalná, nehezére esik kiengedni egy szem gyermekét a nagyvilágba, míg az édesanyja, a vérbeli boszorkány, temérdek jókívánsággal és bíztatással búcsúztatja a tettre kész leányzót.
Nem is szaporítanám a szót igazából az eseményeket illetően. A történet –bár illik ismerni -, Kiki futár pályafutásáról szól. Miképp találja meg helyét az új városban, az emberek hogyan viseltetnek iránta, milyen emberi kapcsolatokkal találkozni egy ilyen különös munka folytán. Persze szó sincs róla, hogy az egyszerű karaktereknek nem férne bele a mindennapjaikba egy seprűn lovagoló 13 éves kisboszorkány! Hiszen Miyazaki sajátos világáról beszélünk, sajátos karaktereiről, ahol mindig a Nők kapnak főszerepet. Jobban belegondolva a férfiak jelleme egészen kidolgozatlan, elhanyagolható ebben a történetben is, míg a pékasszonytól elkezdve az öreg hölgyig, minden női szereplő megmunkált és karakteres. Úgy grafikailag, mint jellemábrázolásban.
Persze itt is nagy szerepet kap ugye a repülés, az alkotó saját szenvedélye és mindez össze van gyúrva egy idillikus, megnyugtató mesében, tökéletes érzékkel mutatva be a kiegyensúlyozott emberek alkotta világot, a hétköznapokat.
Aki még nem látta, ajánlom neki, akik látták már, nézzék meg újra! Főként azok, akik valamilyen félre értés folytán unalmasnak találták, hiszen azok nem vették észre a valós értékeket. Miyazaki lebilincselő világalkotását és azt az igazi, megbabonázó érzést a kanapéról, mikor a film végén azt mondjuk „Egy másik világot láttam”. Mert számomra ezek a filmek mindig ezt jelentik. Egy remek művész fejéből kipattant világ, ami beszippant és ebben az esetben békével és derűvel enged csak távozni magából. Tehát számomra –ne lepődjetek meg; mint minden Miyazaki Hayao kezéből származó alkotás -10/10 pontot ér!
Jó szórakozást!