Ééééés ezen a héten is egy ilyen rövid címmel jelentkezem, bár ez már ismerős lehet a rendszeres olvasóknak, mivel a Yahari Ore no Seishun Love Comedy wa Machigatteiru második évadáról van szó.
Ismét Hikigaya Hachiman életét követjük, ahogy az antiszociális és pesszimista felfogásával próbál nem becsavarodni. Ebben az évadban az emberi viselkedésformák nagy zseniét eléri valami, ami miatt hajlandó feladni magát, a láthatatlanságát és beállni a társadalomba, mert igazi dolgokra vágyik. Az évad eleje még nem indul másként, mint az előző évad, itt is kapunk egy felkérést és teljesítjük, de valami más. Főhősünket egy általa nem értett érzelmi kötődés kezdi körbevenni és az első feladat végén meg is mutatkozik ez. Az OreGairu előző évadában is találkozhattunk már a megoldásaira negatívan reagáló embereket, de most ez hangsúlyosabb és nagyobb szerepet is kap.
Ezúttal belecsöppenünk a fény és árnyék konfliktusába, ahol Hachiman-ról nem lehet eldönteni sokszor, hogy melyik, de Hayama Hayato ellen mindenképp árnyékként definiálható. Míg főszereplőnk a népszerűtlen pesszimista a háttérbe húzódva él és talán tudta nélkül mozgatja a szálakat, addig Hayato nagyon is tisztában van a fényes páncélú lovag szerepével. Az évad csúcspontjának ezt a konfliktust tudnám hívni. A Yahari Ore no Seishun Love Comedy wa Machigatteiru-ról alkotott véleményemhez képest most sokkal pozitívabban látom ezt a sorozatot, a második évad már igazán jó útra terelte az animét.
Egy jó ideig a történések csak úgy voltak, egyik a másik után, de már látszik a cél, látható a vonal, amin elindul az egész és végre nem totyogunk egy helyben. Igazából nem nagyon tudok mit mondani róla, ezúttal nincs negatívum csak egy kevés pozitívum, de összességében örülök, hogy nincs még vége, szívesen látnék ebből egy never ending shoujo típusú animét kibontakozni :D
Pontszám: 10/8
Ismét Hikigaya Hachiman életét követjük, ahogy az antiszociális és pesszimista felfogásával próbál nem becsavarodni. Ebben az évadban az emberi viselkedésformák nagy zseniét eléri valami, ami miatt hajlandó feladni magát, a láthatatlanságát és beállni a társadalomba, mert igazi dolgokra vágyik. Az évad eleje még nem indul másként, mint az előző évad, itt is kapunk egy felkérést és teljesítjük, de valami más. Főhősünket egy általa nem értett érzelmi kötődés kezdi körbevenni és az első feladat végén meg is mutatkozik ez. Az OreGairu előző évadában is találkozhattunk már a megoldásaira negatívan reagáló embereket, de most ez hangsúlyosabb és nagyobb szerepet is kap.
Ezúttal belecsöppenünk a fény és árnyék konfliktusába, ahol Hachiman-ról nem lehet eldönteni sokszor, hogy melyik, de Hayama Hayato ellen mindenképp árnyékként definiálható. Míg főszereplőnk a népszerűtlen pesszimista a háttérbe húzódva él és talán tudta nélkül mozgatja a szálakat, addig Hayato nagyon is tisztában van a fényes páncélú lovag szerepével. Az évad csúcspontjának ezt a konfliktust tudnám hívni. A Yahari Ore no Seishun Love Comedy wa Machigatteiru-ról alkotott véleményemhez képest most sokkal pozitívabban látom ezt a sorozatot, a második évad már igazán jó útra terelte az animét.
Egy jó ideig a történések csak úgy voltak, egyik a másik után, de már látszik a cél, látható a vonal, amin elindul az egész és végre nem totyogunk egy helyben. Igazából nem nagyon tudok mit mondani róla, ezúttal nincs negatívum csak egy kevés pozitívum, de összességében örülök, hogy nincs még vége, szívesen látnék ebből egy never ending shoujo típusú animét kibontakozni :D
Pontszám: 10/8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése