Lassulás: Yuu Solk

Egy kisebb rossz hírrel érkeztem ma. Nemrég felvételt nyertem egy egyetemre, annak is egy elég húzós szakára, és rá kellett jönnöm, hogy nem fogom tudni tartani az eddig megszokott tempót, tehát nem lesz 2,3,4 naponta kritika. Nem fogom elhagyni a blogot és nem hagyok fel a rendszeres kritikákkal sem, de előfordulhat, hogy esetleg egy hetet is kell várni, míg egy anime végéig eljutok és megírom a kritikát. Nem kell aggódni, leszek továbbra is, csak nem olyan sűrűn.

No Game No Life - Kritika by Yuu Solk

Szóhoz sem jutok a vége láttán, na de mégse ezzel induljunk...

Alapvetően egy eltúlzott fantáziavilágba csöppenünk az atomzseni főszereplő párosunkkal. Túlzottan sokat nem lehet elmondani a történetről spiler nélkül, mert annyira egyszerű, legalábbis eddig. Közel sincs még lezárva.

Mivel nem beszélhetek nagyon a történetről, így előzetesben annyit mondanék róla, hogy mindent játékkal intéznek el. A főszereplőink logikai képességei vetekszenek L-ével (Death Note). Már nem is az szórakoztató, ahogy az események lezajlanak, hanem a kapott magyarázat, de poénból is el leszünk látva. Főszereplőink olyan szinten űznek gúnyt környezetükből, hogy rengeteg vicces pillanatban lehet részünk.

Az egész üzenete kimerül abban, hogy "tanulj fiam/lányom, különben nem lesz belőled semmi". Gondolom ismerős lehet a mindennapok eme szösszenete. Igaz, hogy Sora és Shiro zsenik, de nem érik be ennyivel, sosem állnak meg. "A tudás hatalom" ez az idézet is számtalan különböző helyzetben hangzik el számtalan ember szájából napról napra és ezt nagyon jól prezentálják a készítők az animében, hogy mi történik, mikor a tudás tényleg hatalommá válik. Láthatjuk, hogy a szorgalom és a megfelelő módon alkalmazott megfelelő tudás mit tud eredményezni. Úgy gondolom, hogy minél többet lát az ember zseni karaktereket annál inkább szeretne hozzájuk hasonlítani, de itt talán elvették a sulykot...

A karakterek rajzolása eltér a hagyományostól, de ez egyáltalán nem zavaró, inkább egzotikussá teszi az animét, ami amúgy is kilóg a játék témájú animék sorából. Mint mondtam sok poén is helyett kapott benne, ami sokszor a jellemek különbözőségéből is adódik. Nagyon jól játszanak a készítők az "idióta" személyiségű karakterekkel.

Összesítve egy nagyon élvezhető animét kapunk, ami egyelőre túl rövid. Tudom ajánlani bárkinek, akit nem akaszt ki a fantasy világ és remélem hamarosan érkezik egy újabb évad.

Pontszám: 10/9

To aru sorozat és To aru Majutsu no Index II - Kritika by Yuu Solk

Ez most komolyan így ért véget? A To aru Majutsu no Index II az elődjével egyetemben csalódást hozott magával. Eddig elég ritkán mondtam, hogy egy animének rossz a befejezése, de mostanában egyre több ilyennel találkozom.

Nos, nézzük először a To aru Majutsu no Index II-t és annak történetét. Már a címből is ki lehet találni, hogy ismét Touma lesz a főszereplő és ebben az évadban kiderül, hogy tulajdonképpen neki köszönhetjük az összes bonyodalmat majdnem az egész sorozatban. Történetünk közvetlenül az előző évad után játszódik, de helyszínileg már nem annyira behatároltan, mint elődei, mert eljutunk például külföldre is. Ismét a mágia világával kezdünk és az esper világban végezzük, a felépítése pedig az előzőhöz hasonlít. Megint sok, kis történetszálból építkezünk, de végre megismerjük, hogy ennek mi is az értelme. Sok animében láttam már ezt a felépítést, de velük ellentétben itt van is szerepe ezeknek a kis szálaknak a végkifejletél, nem merül ki annyiban, hogy a főszereplő ezek miatt fejlődött, mivel itt nem is beszélhetünk erről. Touma egy centit nem fejlődött, még mindig az a kupac balszerencse, aki minden szembejövőt meg akar menteni.

Ha már karaktereknél tartunk... Az egész évadból két szereplőt lehetne kiemelni, akiknek fejlődés van a személyiségükben, Accelerator-t és Mikoto-t. Összeteszem a két kezem, hogy láthattuk ezt a kis rohadékot megint szerepelni, de most Accelerator személyiségét is megismerhetjük. Már az előző évadban is találkozhattunk vele, ahogy MISAKA MISAKA-t megmentette, most pedig láthatjuk, ahogy ez a törpe lányka megváltoztatja egy kissé az ügyeletes pszichopatánk hozzáállását a dolgokhoz. Mikoto pedig lassacskán elfogadja a tényt, hogy szerelmessé vált.

Nagyjából ezt tudnám mondani az utolsó évadjáról. Az egésze To aru sorozatot tekintve egy nyarat és az azt követő őszt öleli fel időben a cselekmény. Megismerhetjük a város ügyes-bajos dolgait, ahogy a tudomány ellenségének oldaláról is ugyanezt. Nem hittem volna, viszont minden egyes rész, minden egyes pillanata fontos lesz a későbbiekben, ahogy egyre előrébb haladunk, de igazság szerint sehol a vége. Nagyon, nagyon kiakasztó tud lenni egy ilyen lezárás, ezért reménykedem, hogy ez mégsem a vége. A probléma ugyanis az, hogy a legeslegvégén áll össze a kép az eddigi történések szerepét illetően. Ezt követően közvetlenül elindul "valami", amit csak az izgalom kedvéért nem mondok el, hogy mi, és ennyi. A To aru Majutsu no Index II 24. részénél úgy távozunk, hogy több a kérdés a fejünkben mint ötven résszel ezelőtt, mikor még csak ismerkedtünk a világgal. Úgy megszerettem ezt a sorozatot és világot, hogy nagyon ajánlom a készítőknek a folytatást, különben kénytelen leszek telefonálni a japán kormánynak egy kis seggberúgásért.

Összesítve az utolsó évad különösen jó, de az egész sorozat befejezetlen, mondhatni még csak most indul...
Nagyon szórakoztató, tényleg tudom ajánlani akárkinek.

Pontszám: az utolsó évadnak 10/10 az egésznek 10/9

To aru Majutsu no Index - Kritika by Yuu Solk

A mostani évadunk szépen felborít minden eddigit. Már időben sem egyszerű behatárolni, mert nagyon valószínű, hogy az első évad ideje alatt is játszódik, majd a második évad teljes ideje is benne van, aztán folytatódik tovább. Emellett még új szereplőket kapunk, a régiek mellé, akik egyébként alig szerepelnek. Tulajdonképpen az előző évadok mellékszereplői lesznek itt a lényeges karakterek, a főszerepet is Touma kapta meg.

A To aru Majutsu no Index története közel sincs olyan szépen vezetve, mint a To aru Kagaku no Railgun-ban vagy a To aru Kagaku no Railgun S-ben. Itt az elődökhöz képest nem egy nagy történetszálat kapunk, ami átível a teljes évadon, hanem sok kis szálból összerakott történéseket, amit úgy érzem a To aru Majutsu no Index II-ben fognak majd hasznosítani inkább, de majd meglátjuk. Ez a mostani tudomány vs vallás dolog teljesen kizökkentett eleinte abból a világból, ahol játszottak a szereplőink. Az évad második felétől viszont ugyanolyan színvonallal szórakoztat, ezért nem szabad abba a hibába esni, hogy a szokásos dolgokat várjuk el ettől az évadtól. Valószínűleg a cím se véletlenül változott meg és a készítők talán még nagyobb meglepetéseket tartogatnak, de tény, hogy az eleje nagyon kizökkenti az embert, viszont emiatt nem kell aggódni. Ez a furcsa kettősség majd lassan beleépül az esper világba és nem lesz zavaró.

Alakul a szerelmi szálunk is... Touma úgy vonzza maga köré a nőket, mint valami mágnes, viszont ő egyelőre mással van elfoglalva, így bámulhatjuk "kezdeteket". Különösebben nem örülök, hogy így alakult, de reménnyel tölt el, hogy van még egy évad is.

Végre láthatjuk Acceleratort-t is megnyilvánulni egy kicsit, amellett, hogy leöli a MISAKA-kat, de most komolyan, miért kell mindenkinek agysérülést kapnia? SPOILER!--------------> Végre láthatjuk a kis rohadékot valami emberit cselekedni, erre fejbe lövik. pff <-------------SPOILER!

Összességében szerintem nem csak bennem fog vegyes érzelmeket kelteni az évad, de a maga furcsa módján eléri az előzők szintjét. Talán túl nagyot akartak alkotni a készítők, ami nem sikerült nekik hibátlanul, de most is izgalmas és elődeivel szemben kérdésekkel a fejben hagynak magadra a 24.rész után. Leginkább annak tudom ajánlani, aki beleszeretett a sorozatba, különben ott fogja hagyni a felénél.

Pontszám: 10/7

To aru Kagaku no Railgun S - Kritika by Yuu Solk

Végeztem a szép hosszú nevű animénk egyik folytatásával. Kicsit se csalódtam benne, hozta az elvárt szintet, most is közel tökéletes lett a dolog. Ismét többet tudtunk meg a városról és az esperek világáról, ahogy folytatódnak a To aru Kagaku no Railgan világának eseményei. Az előző évadból megismert alvilág itt is ránk töri az ajtót.

A történet ezúttal nagyrészt Misaka körül lejt táncot, miközben a lány érzelmeivel játszik. Nagyon szeretnék részleteket írni, de inkább meghagyom az élvezetet azoknak, akik meg akarják nézni. Alapvetően olyan a felépítés ismét, mint előzőleg, nagyjából a közepe felé van egy tetőpont, ami előkészíti a dolgokat a nagy fináléra. Most sem marad el a látvány, sőt túlszárnyalja elődjét.

Becsempésztek a készítők egy üzenetet is, ráadásul elég szemléletes módon hívják fel rá a nézők figyelmét. Ez pedig a "nem vagy egyedül". Nos, láttam én már sok helyen ennek az üzenetnek a megjelenését és rengetegszer láthattam elbukni is, mert a főhős általában egy legyőzhetetlen valami... A To aru Kagaku no Railgun S-ben viszont nem bukik el a dolog, ténylegesen láthatjuk, hogy a főszereplőnk nem képes valamire egyedül, ami igazán valószerűvé teszi az egészet. Belegondolva a valóság pont így működik, vannak erősebbek, vannak jobbak, vannak népszerűbbek és a kívülállók, akik rájuk csillogó szemmel néznek, vagy épp az első adandó alkalommal a kocsijuk motorháztetejére ürítenének. A sikeres embereket vagy utáljuk, vagy imádjuk, de ki hallott már olyanról, hogy valaki egyedül jutott a csúcsra? Nem vagyok mindent tudó, de egy példát se tudnék mondani erre. Mindig, mindenki mögött állnak mások is, a kérdés annyi, hogy felismerjük-e és ezt a felismerést kapjuk meg az animében, ráadásul nem is mélyre rejtve.

Visszaköszönnek a régi szereplők, de jönnek újak is, akik szépen lassan bővítik a csapatot. Közben pedig láthatjuk, ahogy szépen lassan fejlődik főszereplőink személyisége, de mondhatnánk úgy is, hogy elkezdenek felnőni. Igen, nagyon úgy fest a dolog, hogy ebbe az irányba terelődik minden, de nem kiabálom el, előbb még jöhet a többi évad is.

Összesítve azt tudnám mondani, hogy aki az előzőt élvezte az csorgathatja a nyálát itt is, mert a minőség egy kicsit sem romlott, ez az évad is 24 részes és minden megvan, amit várunk tőle. Kereshetném benne a hibákat, hogy egy kis szőrszálhasogatás is legyen itt, de hagyjuk az ilyet. Folytatást ide! Megyek is nézem tovább.

Pontszám: 10/10

Tucatblogok - Kiakadás by Dark-Angel

Nos, hogy is kezdjek bele...

Most egy különleges posztot olvashattok. És hogy miért? Mert már nagyon elegem van a One Direction-ös, a By The Way-es és Justin Bieber-es tucatblogokból!
Az még nem is lenne baj, ha az emberek ilyeneket írnak, de az, hogy 12-13 éves kislányok erotikus jeleneteket írnak, csak hogy "menők" legyenek, na, az nagyon kiakasztott. Ráadásul ezeknek az "íroknak" a fogalmazási készségük egyenlő a nullával. Emberek, most komolyan, hová fajul a világ? Mert itt nagyon komoly gondok vannak, hogy a kislányoknak már ilyenen jár az esze. Tény, hogy én sem vagyok túl még a 18-on, de azért ez már több a soknál. A szülőknek komolyan el kéne beszélgetnie a gyerekekkel.

Az akasztott ki a legjobban, amikor agy 12 éves kislány Harry Styles-szal írt egy olyan "történetet", ahol Harry elrabolt egy 12 éves lányt, hogy megerőszakolja. Ráadásul úgy, hogy a lány még élvezte is! Ha a mai gyerekek ilyenekről fantáziálgatnak, akkor sűrgősen keríteni kéne nekik egy pszihológust. Értem, hogy 21.század, és a fiatalkorúaknak is hozzáférésük van mindenféle tartalmakhoz. De ilyenekről egyik normális gyerek sem kezd fantáziálni.

Aztán jöhet a másik, kevésbé súlyos probléma: az igénytelen olvasó-fan tábor, akik csak azért olvasnak el egy-egy történetet, mert a kedvenc hírességük szerepel benne. És miután elolvasta, odaírja, hogy "folytasd", "szuper", és egyéb társait, amikor az ilyen történet többnyire egy igénytelenül megírt sablonsztori. Illetve párbeszédleírás, mert az, hogy párbeszédet párbeszédre halmozunk, nem történet, de még csak nem is novella. Persze, elismerem, próbálkozni kell. Én 10 évesen kezdtem írni, és utána még kb 5 évig egyedüol fejlesztettem magam, hogy végre elérjek arra a szintre, ahol most vagyok. Nem is az lenne a problémám, hogy próbálkoznak, hanem az, hogy az olvasók nem építő kritikákat írnak, hanem csak egy szimpla "folytasd"-ot, aztán feliratkoznak és várnak, hátha jobb lesz az író írásmódja. De ha meg valaki elmondja az írónak, hogy min kéne javítania (és természetesen mindezt finoman teszi), akkor még a kedves szerző van felháborodva, és küldi el a segítő szándékú emberkét a francba.

Lehet, hogy egy kicsit zavaros lett az egész, de ez már kikívánkozott belőlem. Remélem nem vagyok egyedül az érzéssel.

To aru Kagaku no Railgunk - Kritika by Yuu Solk

Szórakoztató kis anime egészen különleges műfajjal. Lehet, hogy a műveletlenségem miatt, de én nem találkozom túl gyakran olyan művel amit a scifi és a fantasy műfajba is be lehet sorolni, sőt legtöbbször a saját műveimben találkozom ezzel, mert imádom ezt a mondhatni új műfajt. Ráadásként a műfaji keveredés nagyon szépen van megoldva a To aru Kagaku no Railgun-ban, egyáltalán nem zavaró, ahogyan a látszólag ellentétes műfajok keveredésében alkottak. A történetünk ugyanis természetfeletti erőkről szól, de a jövőben, vagyis számíthatunk technológiai különlegességekre, és a természetfeletti képesség tudományos magyarázatára is.

Azt ugyan nem tudjuk, hogy pontosan hányban vagyunk, de túlzottan nem rugaszkodtak el a készítők a "jelen"-től. Ebben a környezetben pedig elsőre egy ideális társadalmat pillanthatunk meg, de ahogy beleássák magukat a szereplőink a város ügyeibe úgy válik számunkra is egyre világosabbá, hogy, mint a való életben, itt is "túl szép, hogy igaz legyen". A társadalom alján és tetején is járni fogunk.

Nos, a történetről nagyon nem mondok el többet, legyen elég az, hogy rendesen kidolgozott és remélhetőleg a folytatásokban fény derül azokra, amikre kíváncsiak leszünk. Tekintve a további évadok számát nem zavaró, hogy ilyen lett, a karaktereink sem nagyon mutatnak fejlődést többségben, de maga a történet időbeli hossza sem engedi a túlzott kibontakozást.

A rajzolás aranyos. Többet nem is lehetne mondani róla, a fő karakterek 10%-ának van szögletesre rajzol szeme, de lehet, hogy sokat mondok.

Összességében ez egy befejezettnek tűnő történettel ellátott a fantasy és scifi műfajok keveredését kiválóan alkalmazó anime. A fő történetszálat épphogy elkezdjük bontogatni, de tekintve, az évadok számát ez így rendén is van. Emellett még szórakoztató és humoros, megspékelve egy-két eszement karakterrel is. Mindenkinek ajánlom, aki nem fél elrugaszkodni a valóságtól.

Pontszám: 10/9

Sora no Otoshimono: Forte - Kritika by Yuu Solk

Az előző évad végén nem hagyott békén a kíváncsiságom a fenti világgal kapcsolatban, emiatt is kezdtem el megnézni a második évadot és nem csalódtam. Hozta a formáját ismét elképesztő perverzséget és poénözönt élvezhetünk, ráadásul már szó volt arról is, ami engem annyira érdekelt. Ugyan nem tudtunk meg sok dolgot most sem, de már jobban bemutatta az évad a fent történő dolgokat, kicsit többet tudunk, kicsit még kíváncsibbá tesz. Azt hiszem már értem, hogy miért is vannak annyira oda ezért a sorozatért sokan.

Történetről még mindig nem nagyon lehet beszélni, hiszen, amit elkezdtek, az úgy is maradt. Egy kezdetleges állapotú történet megy végig, amellett, hogy folyamatosan követhetjük Tomoki és az angeloidok fejlődését. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a készítők újabb évadokat terveznek, de ezzel nincs is gond, szívesen nézném tovább.

Nem sok "rövid" animében látom, hogy a karakterek ennyi fejlődésen mennének keresztül, szinte mindegyik megváltozik, mire az ember eléri második évad 12. részét. Leginkább Nymph, akit ki lehetne emelni a sorból, mert annak ellenére, hogy elvileg nem ember, ő a leginkább valósnak, emberinek ható karakter. Rajta keresztül aztán rendesen megismerhetjük egy olyan valaki személyiségét, aki örömét leli a szolgaságban, mindezt pedig valami hihetetlenül valóságosan adja elő.

Van ám itt szerelmi szál is, de még milyen... Szívesen lennék Tomoki helyében... Ha másért nem is, de az utolsó részbeli jelenetért érdemes ezt is nyomon követni.

Összesítve, az előző évadhoz képest előrelépés, fejlődés van benne, de még mindig van sok szál, amit szívesen látnék egy folytatásban kibontakozni. Ennek ellenére nagyon szórakoztató, nincs benne egy unalmas pillanat sem. Minden férfiembernek és a vállalkozó szellemű hölgyeknek is ajánlani tudom.

Pontszám: 10/8

Nem kellett volna - Kritika by: Dar'sien*

Sziasztok!

 Minden egyes blognál ugyanúgy írom a kritikát. Először írok a blogdesign-ról, utána a fejlécről, a történetről, és mindegyiket pontozom először egyesével, utána pedig együtt.

A blogdesign:

 Alapvetően tetszik ez a sötét design, de szerintem egy szerelmes történethez nem nagyon illik, valamint a szereplők nevét a képeknél, /jobb oldalt/ alig lehet elolvasni. A blogdesign 10/5.

A fejléc:

 A fejlécen látható összeillesztett képek hangsúlyozzák a történetet, egyfajta árulkodó jelet arról, hogy ez nem egy pszichothriller sorozatnak a fejléce. De ami rohadtul zavaró, az az író/blogvezető idegennyelvi tudása. Egyszerűen annyira idegesítő, hogy aki X ideje tanul angolt -lehet az pár hónap is-, és nem tud normálisan fordítani, az minek írja oda angolul (Ráadásul helytelenül) a történet címét?! Helyesen I should not had, nem pedig I should not have. A fejléc 10/3.

A történet:

 A történeten nagyon látszódik, hogy kezdő íróval állunk szemben. Igen. És ez sajnos zavaró. Nem lehet élvezni a fejezetet, ugyanis semmilyen leírás nincs benne, csak történések tömkelege, egyszerűen nem tudjuk, hogy a dolgok mikor és hogy történnek, csak monoton írja a dolgokat. Az író életkora is kitűnik a szavak használatából, illetve kifejezésmódjából is. Az egész történet egy SzJG koppintás, és nagyon, de nagyon unalmasnak tűnnek a fejezetek, a nincs bennük leírás. A történet 10/3.

A blog 10/4.

*A történet első részéről írok kritikát.

Sora no Otoshimono - Kritika by Yuu Solk

Viszonylag sokat gondolkodtam azon, hogy mit is írhatnék erről az animéről, mert az első benyomásom az volt, hogy nem nagyon van történet, csak egy halom vicces élethelyzet, viszont tévedtem. Van itt történet, igaz, hogy csak nyomokban, de fellelhető a dolog. Napról napra azt látjuk, ahogy egyre inkább beleszokik az emberek közti létbe a két angeloid, közben pedig Sorata perverzségei mellett folyamatosan szó van a fenti világról, amiből aztán alig látunk valamit. Rendkívül sejtető az egész és szerintem a készítők arra alapoztak, hogy majd a második évadban foglalkoznak a fenti világgal ez pedig maradjon meg egy kis hétköznapi élettel foglalkozó részletnek.

Vicces és tele van eltúlzott helyzetekkel, amolyan japán módra történnek az események, ha értitek mire gondolok. Kevés szereplő van, de kidolgozott jellemmel, különösebb mondanivalót viszont nem találtam benne.

Összességében nagyon szórakoztató anime, jó élmény volt, tudom ajánlani bárkinek, aki nem fél a bugyiktól, de nagyon ne számítsunk mély mondanivalókra ettől az évadtól.

Pontszám: 10/8

Benjamin Thomas Barnes Fanfic - Kritika by:Dark-Angel

Hoztam is a legújabb kritikát.

A fejléc nagyon tetszik, de maga a design nem. Egyszerű fehér alapon vörös betűk. Bár néha az egyszerűség nem baj, de itt igazán lehetett volna valami kis színt vinni bele, hogy valamilyen szinten tükrözze a történet hangulatát.

A történet maga tetszik, bár néha úgy érzem, hogy az író belekavarodik a saját gondolataiba, így olyan mondatokat ír, hogy többször is el kelljen olvasni azt, hogy ki lehessen belőle hámozni az értelmet.
Bár nem láttam/olvastam a Narniát, a történetet magát jónak találom. Egy romantikus sztori, a lány és a főszereplő között alapból ott van az a szikra. De hogy már az első pár nap után harcolni akarjon egy majdnem teljesen ismeretlen lányért a srác, az számomra kicsit abszurd.
Három fejezet után még nem nagyon lehet egy összképet írni a történetről, azért én megpróbálom: Izgalmasnak ígérkezik, feltéve, ha nem az elkövetkezendő 2-3 fejezetben sikerül "kiharcolnia" magának a lányt. Egy tipikus, de mégis izgalmas Love Story-nak nézünk elébe, remélhetőleg.

A helyesírással különösebb problémáim nem akadtak. Előfordultak egépelések és zavaros mondatok, de kinél nem?

Az írónőnek nincsen különsebben megkapó tulajdonsága, a fogalmazáskészsége megfelelő a történetíráshoz, valamint a szóhasználata is.

Összesítve: Egy egész izgalmas történetnek nézünk elébe, amiben remélhetőleg jó sok csavart fedezhetünk fel.

Pontszám: 10/5

Link:Benjamin Thomas Barnes Fanfic

Dream, or reality? - Kritika by Dark-Angel

A desing nagyon tetszik, illik a történet hangulatához. A betűk lehetnének kicsit nagyobbak, mondjuk 12-esek, mert így kellemetlen olvasni, tekintve, hogy az apró betűk miatt megerőltetjük a szemünket, így az hamar elfárad. A fejléc szépen meg van csinálva, illik a kék háttérhez.

A történet jó, bár a prológusából nem tudunk meg sokat, és az író néha olyan szavakat használ, ami egyáltalán nem illik az adott szövegkörnyezetbe. Van egy-két logikailag teljesen értelmetlen mondat, ami zavaró lehet, valamint előfordul helyesírási hiba, de ezek többnyire figyelmetlenségből adódnak szerintem. Maga a történet egyáltalán nem mondható sablonosnak, azonban abban kilencven százalékig biztos vagyok, hogy az író olvasta Maggie Stiefvater trilógiáját (Borzongás, Várunk, Örökké), hiszen farkasos motívum nagyon is hasonlít az abban fellelhető farkasokra. Legalábbis a lány odaadása, ahogy odasétál a farkashoz, félelmet nem ismerve, és úgy simogatja, mint egy kutyát.

Azt a hibát találtam a történetben, hogy az írónő néha maga is belezavarodhat a mondatok kuszaságába, mert néha nagyon zavarosan fogalmaz. Tudtommal házak nem futnak fel a fák törzsén, és a szőrét nem borítja gyönyörűen tiszta fehér szőrzet.

Maga az írónő írási stílusa különösebben nem fogott meg, viszont a fantáziája annál inkább. Ebből a prológusból rengetegféle történetet ki lehet hozni, és hogy őszinte legyek, kíváncsi vagyok, hogy alakul a sztori fonala.

Összesítve: A prológus alapján nem igazán tudok összesítést írni, de azt hiszem, egy nagyon is izgalmas történetben lesz részünk.

Pontszám: 10/7

Link:Dream, or reality?