.

.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: No Game No Life. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: No Game No Life. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. december 1., kedd

Újranézve: No Game No Life by Yuu Solk

Ma fejeztem be ezt a sorozatot hatodszorra és, hogy őszinte legyek, nem ez volt az utolsó.

Magát az animét abszolút nem ismertem, mikor belevágtam először a végignézésébe, de azóta folyamatosan találkozok a főszereplőkkel, vagy a Sora és Shiro vagy az Üresek névváltozatban. Meg tudom érteni, hogy miért, hiszen én is belebolondultam ebbe a sorozatba. 

Az alapkoncepció az, hogy ez a két zseni egy városi legenda képében létezik leginkább. Az a hír járja a világhálót, hogy nem lehet legyőzni azokat a bizonyos playereket, akiknek a fedőneve az "Üresek". Sora és Shiro rejlik a név mögött, akik a világ elől rejtőzve élnek pusztán játékkal töltve napjaikat. Tulajdonképpen két szuper kockáról beszélünk. Nos egy másik világ istene szemet vet rájuk és felkínálja nekik az újjászületés lehetőségét. 

Főszereplőink olyan világba csöppennek, ahova tartoznak, ezért teljesen érthető, hogy egyáltalán nem akarnak hazamenni. Igazából én se vágynék haza, ha tulajdonképpen abba a világba csöppennék, ami leginkább illik hozzám. Ugyan nem vagyok a "legjobb" semmiből sem, az üresekkel ellentétben, de gondolom nem vagyok vele egyedül, hogy egy anime világban ragadva nem vágynék haza. Persze ezt nem úgy értem, hogy szívesen lennék a Shingeki no Kyojin-ban óriáseledel, hanem úgy, hogy fogjuk Japánt és kiterjesztjük az egész bolygóra :D

Azt egyébként észrevettétek, hogy nagyon sok későbbi szereplő megjelenik a legelső részben? Konkrétan Jibril elszáll a háttérben míg főszereplőink zuhannak. Nekem is csak többszöri megnézés után tűnt fel, mikor már nem annyira  a szöveget próbáltam olvasni, hanem odafigyeltem magára a látványra. Maga a rajzolás sem épp szokványos, nem az a szép, kidolgozott valami, mint egy Tokyo Ghoul-os emberábrázolás, inkább egyedi és eltúlzott. A képi világban egyébként az is furcsa, hogy a szereplők nem a szokásos fekete vonallal vannak körberajzolva. Nagyon sokáig nem tudtam, hogy mi okozza ezt a furcsán fantasy-s képi világot, de rá kellett döbbennem, hogy ez a piros kontúrok miatt van. 

Ráadásként nem csak itt más a No Game No life, hiszen arról van szó, hogy uralmunk alá hajtjuk a világot. Alapjáraton ez negatív lenne, általában a gonoszokra jellemző, de itt a legkevésbé sem probléma, hiszen egy aranyos kislány és egy perverz szűz akarja ezt tenni. Ugye mennyivel jobban hangzik? :D 

Végezetül itt egy AMV magáról az animéről. jó szórakozást hozzá!

2014. augusztus 26., kedd

No Game No Life - Kritika by Yuu Solk

Szóhoz sem jutok a vége láttán, na de mégse ezzel induljunk...

Alapvetően egy eltúlzott fantáziavilágba csöppenünk az atomzseni főszereplő párosunkkal. Túlzottan sokat nem lehet elmondani a történetről spiler nélkül, mert annyira egyszerű, legalábbis eddig. Közel sincs még lezárva.

Mivel nem beszélhetek nagyon a történetről, így előzetesben annyit mondanék róla, hogy mindent játékkal intéznek el. A főszereplőink logikai képességei vetekszenek L-ével (Death Note). Már nem is az szórakoztató, ahogy az események lezajlanak, hanem a kapott magyarázat, de poénból is el leszünk látva. Főszereplőink olyan szinten űznek gúnyt környezetükből, hogy rengeteg vicces pillanatban lehet részünk.

Az egész üzenete kimerül abban, hogy "tanulj fiam/lányom, különben nem lesz belőled semmi". Gondolom ismerős lehet a mindennapok eme szösszenete. Igaz, hogy Sora és Shiro zsenik, de nem érik be ennyivel, sosem állnak meg. "A tudás hatalom" ez az idézet is számtalan különböző helyzetben hangzik el számtalan ember szájából napról napra és ezt nagyon jól prezentálják a készítők az animében, hogy mi történik, mikor a tudás tényleg hatalommá válik. Láthatjuk, hogy a szorgalom és a megfelelő módon alkalmazott megfelelő tudás mit tud eredményezni. Úgy gondolom, hogy minél többet lát az ember zseni karaktereket annál inkább szeretne hozzájuk hasonlítani, de itt talán elvették a sulykot...

A karakterek rajzolása eltér a hagyományostól, de ez egyáltalán nem zavaró, inkább egzotikussá teszi az animét, ami amúgy is kilóg a játék témájú animék sorából. Mint mondtam sok poén is helyett kapott benne, ami sokszor a jellemek különbözőségéből is adódik. Nagyon jól játszanak a készítők az "idióta" személyiségű karakterekkel.

Összesítve egy nagyon élvezhető animét kapunk, ami egyelőre túl rövid. Tudom ajánlani bárkinek, akit nem akaszt ki a fantasy világ és remélem hamarosan érkezik egy újabb évad.

Pontszám: 10/9