Változások

A szemfülesek már észrevehették, hogy a blogon történt egy kisebb változás, bár ez nem jelent túlzottan sok mindent. Mától kezdve a blogon egyedül leszek, tehát csak Yuu Solk-os kritikákkal lehet majd találkozni, a többiek kiléptek a csapatból, de a tartalomban semmi sem fog változni. Ugyanúgy hozni fogom az animés kritikákat és a vállalkozó szelleműek blogjaikat is elküldhetik, hogy elmondjam róla a véleményemet. Röviden ennyi történt, lehet, hogy Dark Angel-el még találkozhattok a jövőben, de már csak vendégíróként.

Gekkan Shoujo Nozaki-kun - Kritika by Yuu Solk

A tegnapelőtti nap alkalmából, ismét egy shoujo-t vettem elő a kis listámról és ezt nem is bántam meg. Ugyan nem lett ez az élmény a leglegleg... de így is nagyon szórakoztató volt és furcsa módon folytatható.

Kezdésnek kapunk egy deredere lányt és egy neves mangaka fiút, aki persze a munkája ellenére is nagyon durván vak. Nozaki-ba ugyanis annyi érzelem szorult, mint egy botba, ami alapból zavaró lenne, de itt minden más szereplő úgy túl van pörgetve, hogy a nyugalom kis szigetét találhatjuk meg benne. A történetvezetés emellett egy kicsit szokatlan, mintha egyszerre szólna mindenkiről és a főszereplőinket csak annyi különböztetné meg a többiektől, hogy többet látjuk őket. Nagyon érdekes ábrázolásmód, de így legalább tudjuk azt is, ami a környezetükben történik. A készítők remekül egyensúlyoztak az egyenes történetvezetés és az agyonvisszabonyolodó összevisszaszétágazó között, ami egy kis mentőövet ad.

Ott van a probléma, hogy az animében lejátszódó élethelyzetes poén közül sok egyáltalán nem lenne vicces, pl. Sakura reakciói nélkül, mert belegondolva itt van egy mangaka, aki nem képes a mangák világán kívül gondolkodni és szinte minden tette helyzetfelmérések, esettanulmányok és hasonlók érdekében jön létre, arról nem is beszélve, hogy mit érezhet. A való életben egy ilyen embert meglehetősen kiüresedettnek vagy munkamániásnak látnánk.

Viszont, ha nem helyezzük más környezetbe a történéseket, hanem hagyjuk a kis ideális világban az egészet, akkor nagyon szórakoztató lesz, velem is például most először fordult elő, hogy ilyen gyorsan néztem végig egy animét.

Összesítve, az anime szép és jó, nem kiemelkedő, ne nagyon is szórakoztató, egy esti kikapcsolódáshoz pont ideális a párocskáknak vagy a reménytelenül szerelmeseknek :D

Pontszám: 10/9

Danshi Koukousei no Nichijou - Kritika by Yuu Solk

Egy igazi ínyencségre találtam nemrég a Danshi Koukousei no Nichijou képében. Kevésszer fordult elő velem eddig, hogy egy animét ne tudjak rendesen nézni, de itt épp ez a helyzet...

Szokás szerint a történettel kezdeném, de az itt aligha van jelen, helyette inkább végeláthatatlan élethelyzeti poénos jelenetek összehányva egy kupacra. Számomra rohadt fárasztó volt megnézni, szó szerint egy nap egy részt bírtam belőle, pedig azt az egyet teljesen végigszakadtam. Borzalmas, hogy mit ki nem tudnak hozni egy egyszerű alapból az alkotók és most már fel tenném a kérdést: ez volt a legrosszabb? Valószínűleg a legborzasztóbban fárasztó, rekeszizmot nem kímélő anime még mindig felfedezésre vár a részemről, de az tény, hogy a mai alanyunk elvette az első helyet a listámon a NouCome-től.

Nevetés téren egyáltalán nem lesz problémánk, garantáltan fájni fog, de ha egy kicsit jobban belegondolunk, a szereplők az összes lehetséges marhaságot megteszik, amit mi is megpróbáltunk, vagy akartunk volna, attól függően, hogy ki hány éves. Egyszerűen nem szól másról, mint a tinik legviccesebb botladozásairól az életben, amik aztán a legutolsó részben többé kevésbé meghozzák az eredményt.

Igazából nem is nagyon lehet mit mondani az animéről, tele van idiótábbnál idiótább karakterekkel meg aranyos csajokkal, de ők így valahogy eltünedeznek a poénok mögött. Szinte már külön szereplőként kellene kezeli a poént XD

Összesítve ez egy nagyon jó anime, de a mellékhatása miatt még nem az igazi, ettől függetlenül bárkinek tudnám ajánlani.

Pontszám: 10/9