2017 tél: Demi-chan wa Kataritai by Yuu Solk

Micsoda fejetlenség van itt...

A fejetlenség leginkább szó szerinte értendő itt, mert a képen látható csajt  nem nyírták ki, hanem így született. Még a félemberek világában is ritka jelenségként... Megnéztem volna a szülőszobában ezt  a jelenetet. A nő épp elképesztő fájdalmakat él át, hogy kipréselje magából a gyereket, erre kijön egy fej és felsír. Biztos, nem volt para [#.#] 

A történetben egy igencsak érdekes felvetés van. Annak ellenére, hogy a félemberek teljességgel megszokott látványt képviselnek a modern társadalomban, még nem nagyon kutattak velük kapcsolatban. Ezért a szórakozott biológiatanár nekiesik a témának és megpróbálja kideríteni a dolgok hátterét. Először csak a hiperaktív vámpírcsajjal küzd, aztán jön a hóasszony és a dulahan is. Japánékat ezúttal nem nagyon izgatta az egésznek a valóságossága, a vámpírt simán úgy tüntették fel, mint valami kicsit sem halott dolgot, de a hóasszony sem különösebben pusztul meg a melegtől. Meglehetősen furcsa világot dobtak össze, viszont meg kell hagyni, jó lett. Élveztem a nézését, mert volt benne minden, ami kellett és kellő figyelmet fordítottak nem csak az ökörködésre, hanem a félemberek tulajdonságaira is. Testi és a vége felé lelki értelemben is bemutatták őket, ami külön pozitívumot jelent. Azért ez bőven szegényebb lett volna, ha a vámpírról csak az derül ki, hogy véren kívül is magába tud tuszkolni dolgokat. Ehelyett simán megmutatták, hogy a családja hogyan próbálja a világot kompenzálni a lány számára. A készítők teljesen belemásztak a pszichológiájába is a másságnak és lényegében ezt mutatják be. Ha nem félemberek lettek volna terítéken, akkor egy mániákus depresszióst, egy leszbikust, egy nimfomániást és egy kiakasztóan okos csajt kaptunk volna, akik próbálják eltitkolni a rossz tulajdonságaikat és emiatt elszigetelődnek a társadalomtól. 

Ez egy minőségi anime, tudom ajánlani bárkinek, bár csatát ne keressetek benne vagy csöcs mutogatást.

2017 tél: Gabriel DropOut by Yuu Solk

Az angyalok és a démonok kalandjai az iskolában, vagy valami ilyesmi.

Röviden, tömören a történet szerint angyal és démon növendékeket küldenek földi iskolákba, hogy tapasztaljanak. Ehhez képest hőseinkből mindent ki lehet nézni, csak ezt nem. A főszereplő angyal szinte megérkezését követő pillanatoktól fogva hikikomori és elképesztően hanyag. A másik angyal meg azon szórakozik, ahogy mások bajba keverednek, egy kárörvendő kis szarkeverő lényegében :D A démonok se különbek. Az egyikről inkább elhinném, hogy ő az angyal, a másik meg egy vicc, egy nagybetűs Vicc. Gondolom már mindenki találkozott azzal a figurával, aki mindent megtesz, hogy menő legyen, de másra nem képes csak szájkaratéra. Itt is ez a helyzet, a nagy démonkirálynő, aki az egész poklot uralni fogja, embervér helyett paradicsomlevet kortyolgat borospohárból és minden szirszart megvesz, amit a teleshopban meglát. A többiekkel nincs probléma, bár leginkább csak a kávémániás kávézótulajdonost látjuk rajtuk kívül, szóval egy épkézláb képsor nem lesz itt. 

Ez egy vicces anime, de adjunk neki valami konkrétabb meghatározást. Úgy gondolom, hogy a jó ízlésű humort jelenleg a Kono Subarashii Sekai ni Shukufuku wo vagyis KonoSuba testesíti meg. Ha ezt a szintet 10-nek tekintjük, akkor a Gabriel DropOut nagyjából 7. Nem fogjuk halálra röhögni magunkat, de az biztos, hogy el-el mosolyodunk és lesz olyan, min kacarászunk is egyet. 

Az anime nem készült semmilyen korosztálynak, társadalmi rétegnek, szubkultúrának, ezért teljesen súlytalan. Bárki megnézheti és jót fog derülni rajta, maximum azoknak nem teszik, majd, akiknek valamilyen különleges elvárásai vannak. 

2017 tél: Urara Meirochou by Yuu Solk

Felnőtt az erdőben és tud japánul írni, olvasni. Hmm... vannak skilljei a kiscsajnak.

Szóval ez a fura kiscsaj betéved a jósok városába, mert valami csoda folytán ott lesz beiskolázva. Hadd ne mondjam, hogy ez sem épp a körülményekhez illő szituáció, de ugorjuk át ezt és haladjunk tovább. A városban három másik jósnövendékkel kerül egy fedél alá, ahol mindegyikük megpróbál jobbá válni és egész szépen haladnak is. A történet nem egy nagy szám, lányok, akik jobbá akarnak válni. Nagyjából ebben ki is merül az egész. A vége felé kapunk utalást arra, hogy nem feltétlenül csak ennyi a dolog, de csak utalgatnak. Húzzák az agyunkat, hogy várjuk a folytatást. Hááááát... kíváncsi vagyok, miért is kellene nekünk annyira várni azt a folytatást. Értem én, hogy aranyos lányok, meg néha van benne valami izgalmas a bénázáson és idiótaságon kívül, de ez azért kevés. Az egyetlen része a történetnek, amit úgy jobban élveztem az a boszorkányról szóló rész. Ha a második évad szándékozik még ehhez hasonló jeleneteket pakolni az animébe, akkor azt mondom jöhet, de más esetben elég kevéske. 

Van benne egy különleges hierarchia, ami miatt a város egyes részeibe nem mehet be bárki, de ez is inkább csak különlegesség, mint jelentős történeti elem. Az anime a könnyed szórakozást célozza meg, de azt se nagyon eredményesen. Leginkább azoknak lesz ez jó, akik bele vannak bolondulva a lolikba, a többiek elalszanak majd rajta. Már ismerem ezt az érzést. Az egyik szezonban volt egy anime, amiben egy kislányos apukának a mindennapjait lehetett végigkövetni és halál unalmas lett. Semmi sem történik benne, ami engem megmozgatna, maximum a kisgyerekes szülők nézik az ilyesmit. És ebbe a kategóriába esik bele az Urara Meirochou is, csak az fogja ezt nézni, akinek kicsi az ingerküszöbe vagy bele van bolondulva a lolikba. Ajánlani sem tudom másoknak, de tényleg, ne nézze meg, aki nem ilyen, mert belealszik.

Jöjjön a bitófa! Jó-e az Urara Meirochou? Rossz tulajdonságai igazából nincsenek, ez egy kis réteget célzó anime, attól függetlenül, hogy talán nem ez volt az eredeti célja. Érdekes lenne a jósok világa, de abba meg nem megyünk bele eléggé, meg abba se, hogy Chiya az anyját keresi. Néha eszükbe jutnak ezek, de alapból elvannak, mint a befőtt és csak tanulnak vagy szórakoznak. Ha lesz második évad, talán változik a véleményem, de ezt ilyen formában nem ajánlom senkinek. 

2017 tél: ACCA: 13-ku Kansatsu-ka by Yuu Solk

A herceg, aki nem herceg.

Történetünk egy képzeletbeli országban zajlik, ahol a mindennapokban az ACCA nevű szervezet vigyáz a 13 körzet épségére. Alapvetően mindegyiknek megvan a sajátossága, egyesek sivatagosak, mások inkább hasonlítanak egy ónémet közösségre vagy épp egy modernizált középkori világra. Az egészen egy király uralkodik és természetesen az ACCA-n belül megtalálható az a szervezet is, ami a nevében figyel mindent. Főszereplőnk pedig itt található meg. Ő az, akit folyamatosan utaztatnak, hogy a kisebb nagyobb bajokra fényt derítsen. Ezért cserébe sok előnyhöz jut, de ő nem szeretne ilyen munkát végezni, bár a személyiségéből adódóan szerintem minden munkára így reagálna. Az már egy másik kérdés, hogy tényleg így érzi-e vagy csak megjátssza magát, mert az anime vége felé kiderül, hogy ki is valójában. 

A hanyag rajzolása miatt eleinte azt hittem, hogy ez valami rettenet unalmas dolog lesz, ami csak ki akar tűnni a rajzstílusával, de tévedtem. Olyannyira semmilyen volt még az eleje, hogy nem is szándékoztam különösebben befejezni. Még szerencse, hogy a fordítók időben lenyomták, mert amúgy szívbaj nélkül félretettem volna és most kevesebb lennék. Ugyanis az anime olyan mélységeibe megy bele a politikai összeesküvésnek, amit még sehol se láttam. Nagyon durván elhúzza a legutolsó pillanatig a homályt és végig csak találgathatunk, hogy mi is van, mert mindig mutat valamit, ami miatt azt hisszük, hogy tudjuk az igazat, de rendszeresen pofára is ejti az embert. Tulajdonképpen minden a főszereplő körül forog, még ha nem is tűnik úgy. Jean Otus kell mindenkinek és csak a legutolsó pillanatban derül ki, hogy miért. 

Maga a főszereplő egy csoda. Olyan ritkaság, mint az üresek a No Game No Life-ban. Otus egyszerűen uralja a világát, egy mestermű, aki örökké élhetne, ha az animéje népszerűbb lenne. Ha a kedvenc férfi szereplőmet kellene megneveznem, az lehet, hogy nem Ulquriorra vagy Sora lenne, hanem Otus.

Ezt az animét mindenképp érdemes megnézni, mert ha mást nem is, de a jó főszereplőt meg lehet találni.

2017 tél: Kobayashi-san Chi no Maid dragon by Yuu Solk

Mikor a párod valami sárkányosat akar nézni, de te a cselédekre vagy rákattanva...

Ritka kombináció ez. A sárkányok nem sűrűn öltenek magukra cseléd ruhát és szegődnek el egy ember mellé, hogy annak minden kívánságát teljesítsék. Itt viszont megtörténik, ráadásul a világ legátlagosabb emberével. Kobayashi egy olyan nő, aki a japán nők egy igen jelentős hányadát képviseli. Ők azok a szürke, tömegben elvegyülő emberkék, akiket fel sem ismersz, ha szembe jönnek. Miattuk alakulhatott ki az a mondás, hogy az ázsiaiak mind egyformák. Kobayashi is csak annyit tesz napról napra, hogy felkel, dolgozik, vacsorát főz és beborul az ágyba. Néha szórakozik egyet, de alapvetően nincs ideje magára. De ez megváltozik azután, hogy egy sárkány lesz a cselédje? Háááát nem. Kobayashi mindennapjai megváltoznak, ahogy egyre több sárkányt fogad be. Kanna után sokkal inkább hasonlít anyukára, de továbbra is az a szürke átlagember marad. Kissé érthetetlen is, hogyan viselkedhet így azok után is, hogy látta, amit látott, de valahogy ez természetesnek tűnik. Mintha mindig is ebben élt volna.

Az animénkel nincsenek különösebb problémák, sőt a szezonjában erőteljes dobogós is lehet egy-két ember toplistáján. Megkaptuk benne a történelem legaranyosabb loliját, egy halálmániást, egy yurit egy buta libát, de még egy bénát is a sárkányok képében. Minden van, ami szem-szájnak ingere, lesz benne dráma, akció, humor, elgondolkodtató pillanatok, feszültség és láblógatás. El se hiszem, hogy ez mind belefért egy animébe, de így van, különben nem írnám ezt ide. Ha meg kellene húznom egy vonalat a jó és rossz animék elválasztásához, akkor az itt lenne. Kobayashiék mindennapjai nem egy kiemelkedő alkotás, de abszolút erős mindenben pornón és gyilkosságon kívül. Számomra egy új fogalmat jelent ez a mű, van legjobb, van legrosszabb, ez pedig a legközepesebb anime, amit valaha láttam. 

Én abszolút tudom ajánlani mindenkinek, mert ez az alkotás a későbbiekben el fog tűnni a süllyesztőben, de remekül mutatja, hol kezdődik a jó anime.

2017 tél: Youjo Senki by Yuu Solk

Ez a kislány gonosz. Ez a kislány egy démon. Ez a kislány nem kislány. Ez a kislány egy férfi. 

Szóval Tanya kalandjai barbiföldön, a gumimacik, szivárvány unikornisok és cuki kisállatok földjén... Legalábbis valami ilyesmi lenne aktuális az ő korában, nem az, ami végül bekövetkezik. A külső szemlélő számára maga lehet a rémálom, amikor ez a pici lányka pszichopaták által irigyelt mosollyal rohan feléjük. 

Naszóval, adott egy nagyvárosi üzletember, akit egy nap vonat elé löknek. Ekkor megjelenik neki Isten és vitába keverednek a hitről. Nehéz azonosulni azzal, hogy ez a férfi a saját érzékeit megtagadva kételkedik Isten létezésében, mikor vele beszél. Remélem később kezdeni is fognak ezzel  valami komolyabbat. Mivel, jelenleg annyit tettek, hogy Isten Tanyaként reinkarnálja a hitetlent egy második világháborúra hajazó világba. Azzal a céllal, hogy itt majd jól hívővé válik, de a terv nem egészen sikerül, mert Tanya továbbra is egy sikerhajhász pszichopata marad, szerény hívő helyett. Isten rendszeresen keresztbe tesz a kislánynak, ezzel is fitoktatva hatalmát, de a történet jelen állása szerint ez nem használt. 

A készítők nagyon arra hajaztak, hogy második évad is lehessen belőle, és remélem lesz is. Szívesen megnézném, ahogy ez a furcsa harc Istennel, valamilyen végkifejletté alakul. Lényegében teljesen mindegy is, mi az, szívesen megnézném Tanya és Isten bukását egyaránt. Ráadásként még Tanya hangja is megfogja az embert. Yuuki Aoi hangja elképesztő és amúgy sok helyen tűnik fel, például benne van a Tokyo Ghoulban, az Overlordban, a Nanatsu no Taizaiban, Boku no Hero Academiában, Sword art Onlineban, csak hogy párat említsek. Gyakorlatilag a legtöbb általam megnézett animében benne van és az aktuális hájpolt címekben is igen nagy aránnyal szerepel. 

Egyenlőre a Youjo Senkire azt mondom, hogy egy nagyon jó alappal indult el, kíváncsian várom a folytatást, addig viszont vessetek rá egy pillantást ti is.