2017 ősz: Blend S by Yuu Solk

Már megint itt vagy, mit képzelsz magadról?

Nézzük is meg, mi van ezzel a szerelmi történettel, vagy csak üljünk be egy kávéra ebbe a furcsa helyre! Nem tudom, hogy létezik-e ilyesmi a környéken, de nagyon szívesen betérnék egy-egy reggelire. Sok mindent nem lehet erről az animéről mondani, gyakorlatilag ugyanazt a poént süti el állandóan, amit mondjuk nem lehet megunni ebben a tizenkét résben, de hosszabb távon már elcsépelt lenne. Az érdeklődést úgy tartja fenn, hogy egyre másra hozza be a szereplőket és próbál új szituációkat teremteni, de De. Ez bőven egy egyszer nézős anime, a poénjai rendkívül egysíkúak és a végén már abszolút nem viccesek. Aki látta, az tisztában van azzal, amit mondok, például a tulaj esetében. Szóval ja, szórakoztató, de két hónap múlva már emlékezni sem fogunk rá.

2017 ősz: Juuni Taisen by Yuu Solk

Ha egyet kívánhatnál egy mindenható szervezettől, akkor mi lenne az?

Az alapja nagyon egyszerű, összeszedünk 12 legendás harcost és hagyjuk őket harcolni. Ez a Yu yu hakuso-féle „verjünk péppé mindenkit oszt akkó jóság van” logika egyik újabb példánya. Persze már továbbfejlődött ez a műfaj, de még mindig az az egyetlen megoldás, hogy valaki addig üt másokat, amíg már csak egy marad talpon. Ez nyilván szórakoztató, mert nem néznénk, ha nem így lenne, de még annak ellenére sem tudott hova fejlődni az elmúlt 20 évben ez a műfaj, hogy milyen újításokat vittek bele.

A Juuni Taisen például dramatizálni próbált, ami jól áll egy háborúhoz. Végülis ez egy kisebb háború, de nem gondolnám, hogy ezt úgy oldották meg, ahogy kellene. Kétség kívül, a csaták látványosak és egyik másik szereplőért fáj a szívünk, mások halálának meg örülünk. A kivitelezésre sem lehet panasz, épp elég változatosak, de nem tetszett benne, hogy van egy potenciális győztes már az elejétől kezdve. Mindig lehetett tudni, mikor vele került valaki szembe, az meg fog dögleni viszonylag rövid időn belül. Még a harcok kivételes zsenijei sem kezdhettek vele semmit, mert akkora csalás a képessége.

Értem én, hogy kikerülhetetlen egy olyan szereplő megléte ilyenkor, aki csak úgy végigmészárol mindent, de emiatt hiányzik az izgalom egy jó része. Ebből az animéből többet is ki lehetett volna hozni. Arról nem is beszélve, hogy a végére a drámából inkább filozófiai kérdések boncolgatása lett, ami megint csak egy furcsa lépés.

A Juuni Taisen nem egy rossz anime, sőt közel áll a tökéleteshez, de ez nem jelenti, hogy elég lenne. Tudom ajánlani azoknak, akik élvezik a jó harcokat és gondolatokat, de nem kell tőle csodát várni. 

2017 ősz: Inuyashiki by Yuu Solk

Nagyon érdekes világba csöppentünk. A miénkbe.

A modern Japánban nincsenek hősök, senki sem menti meg a világot vagy az emberiséget, mert semmi sem akarja elpusztítani. Bár az Inuyashiki szerint tévedek és igenis van itt mitől félni, mert bármikor megtörténhet az, amit ott ábrázoltak.

Az egész cselekmény roppant egyszerűen leírható: Egy idős férfi és egy fiatal fiú egy időben tartózkodtak egy helyen, majd rájuk zuhant egy UFO. Az idegenek felismerve, hogy mit tettek, a két embert újraalkotják, de mechanikus testbe, majd szabadon engedik őket.

Persze ez nem ilyen egyszerű, mert a két szereplő abszolút eltérő módon használja a hirtelen jött isteni hatalmát. Engem például lenyűgözött, hogy a fiatal vágyait úgy mutatták meg a készítők, hogy egyszer sem tudtam igazán gonosznak titulálni, pedig művel cifra dolgokat. Az idős ember meg nem is tudom, hogy mondjam, de szentet játszik. Szerencsére a készítők megalkották a tökéletes egyensúlyt amiben se az egyik se a másik fél nem szerepel hangsúlytalanul. Mindkettőjükkel lehet szimpatizálni, pedig megkérdőjelezhető tetteik vannak.

Azt mondanám, hogy a szezon egyik legjobb alkotása lett, de csak azoknak tudom ajánlani, akikben kellő komolyság van a témával kapcsolatban. Ez nem egy agyon hypeolt szuperpower shounen, ez egy réteganime, a sci-fi műfaj egyik legjobbja.

2017 ősz: Shokugeki no Souma: San no Sara by Yuu Solk

Akár azt a címet is adhatnám ennek az évadnak, hogy küzdelem az első helyért.

Most nincs olyan zökkenőmentes átmenet, mint legutóbb, de ez semennyit sem vesz el a történetből. Soumáék még mindig nagyon szórakoztatóak annak ellenére, hogy milyen helyzetbe keveredtek ezúttal. Azonban úgy néz ki, hogy minél jobban belemélyedünk a kajacsata rejtelmeibe és lassan már attól megtanulok főzni, hogy ezt nézem, annál inkább érthető, hogy itt nem egy egyszerű kis vetélkedés áll fenn. A tét nem túl kicsi, sőt inkább nagyon is nagynak mondanám. A saját életemben is átéltem ezt a dolgot, mert az építész szakma is egy ilyen világot rejt magában, de soha nem látott magasságokba emeli a verseny szó jelentését az egész évad vagy inkább maga az anime. Az idei évben is kapunk egy új évadot belőle, ezért már nagyon várom, hogy mi sül ki az egészből, mert eddig nem csak tartja a színvonalat, de talán emeli is lassan. Titkon abban is reménykedem, hogy ez valami hosszú, akár több száz részes sorozat lesz, de mindenképpen tetszene, ha legalább az iskolai éveit végigkövethetnénk Soumának.

2017 nyár: Youkoso Jitsuryoku Shijou Shugi no Kyoushitsu e by Yuu Solk

Stratégia mindenek felett!

Hol van a helyem a világban? Hova tartozom? Hova akarok eljutni? Mit kell tennem? Hangoznak el gyakran ezek a kérdések, mikor azzal szembesülünk életünk során, hogy el kell indulni egy bizonyos irányba és nem lehet visszanézni. Az emberek nagy része megküzd ezekkel a kérdésekkel, de van egy szűk réteg, akiknek ezek épp olyan könnyen megválaszolhatóak, akár csak egy fagyi ízének kiválasztása.

Animénkben szemben áll a zseniális stratéga az átlagemberrel egy olyan rendszerben, ami a stratégának kedvez. Lényegében a jobb stratéga győz, a rosszabb pedig éhezik, mert a helyszínül szolgáló bentlakásos iskola szabályai ezt írják elő. A szezonban volt egy másik farkastörvényű iskola is, amiben szintén a jobb stratéga élte túl, de sokkal vidámabb volt, mint a Youkoso Jitsuryoku Shijou Shugi no Kyoushitsu e. Nagyon sötét, nyomasztó a légkör, amikor az anime a lényeggel foglalkozik, szinte már túlzottan is idézi a valóságot. Árulás, lefizetés, csalás, büntetés, hajléktalanság és mérhetetlen luxus. Gyakorlatilag a külvilág lekicsinyített mását teremtik meg. 

Főszereplőnk is megér egy külön misét. Ő ugyanis valami furcsa oknál fogva nem hajlandó használni a képességeit úgy, ahogy az természetes lenne. Számunkra nyilvánvaló, hogy ha valamiben jók vagyunk, azt ki is használjuk, neki viszont esze ágában nincs mondjuk gyorsabban futni, mint az átlag. A képességei megvannak ahhoz, hogy végtelen hatalma legyen, mégis szánt szándékkal keveredik a legalacsonyabb státuszuak közé. Utána meg furcsa módon fel akarja rántani az egész lúzer bandát a gazdagok helyére. Nem tudom, hogy a készítők mit is akartak neki adni, mi mozgatja ebbe az irányba a szereplőt, de már nagyon kíváncsi vagyok. 

Az nyugodtan nézze meg, aki szereti a zseniket akció közben, mert abból nem lesz hiány, ahogyan gondolkodnivalóból sem!

2017 nyár: Isekai wa Smartphone to Tomo ni. by Yuu Solk

Telefonnal bármit meg lehet oldani...

Ez az anime egy kicsit olyan volt kezdetben, mint a KonoSuba, meghalt egy fiú és Isten színe előtt kérhetett valamit, mielőtt reinkarnálódik. Aztán jött a marhaság és azt kérte, hogy az okostelefonját tudja használni a mágikus világban. Hadd ne mondjam, mennyire idióta ötletnek tartottam ezt még az első pár résznél és az öcsémmel el is kezdtük ezt az animét okostelefonos KonoSubának hívni. Szerencsére a hasonlóság megszűnik benne és önálló alkotássá válik, bár azt nem mondanám, hogy ettől jobb lett. 

Animénknek ugyanolyan gyermekhibái vannak, mint bármelyik másik hárem típusú társának. Egyszerűen az első pillanattól kezdve lehet tudni, hogy a főszereplő közelében lévő összes csaj bele fog szerelmesedni a főszereplőbe. Vagy épp garantált a főszereplő szarrá verése barátnői szigorral és hasonló ökörségek. Nem mondom, szórakoztató ez, nagyon is, de van, ahol már sok az ilyesmi, és várnánk valami újat. Végül is az animénben lévő szabályok miatt láthatnánk valami újat, mivel a poligámia megengedett, csak épp nem jutunk el oda. Remélem, hogy majd a második évadban már házasság is kerül elő, mert ez így még abszolút nem több egy tucatműnél, ami nagyon hasonlóan kezdődik a KonSubához. 

2017 nyár: Skirt no Naka wa Kedamono Deshita. by Yuu Solk

Akkor neked most a fiúk vagy a lányok tetszenek?

Ez volt az egyetlen rövid részes anime, amit megnéztem a szezonból, mert érdekesnek tartottam. Ez még annak köszönhető, hogy a nyár eleje felé fokozottan érdekeltek a trap karakterek (olyan lányos fiúk, akik lányként viselkednek és öltözködnek bizonyos szituációkban). Ezért azt gondoltam, hogy belefutottam valami jóba, de ilyen téren csalódnom kellett, mert itt nem az a helyzet. A trapnek hitt karakter csupán crossdresser (az ellenkező nemnek beöltöző személy), amire jó oka is van. Mondjuk arra nem emlékszem, hogy mi is az ok, de egy nagyon híres fiatal férfiről van szó. Furcsa módon az iskolájában lévő csajok annyira nem rohamozzák meg, mint az utcai járókelők, de ne menjünk bele a részletekbe...

A történet egy kis szégyenlős lányka és a crossdresser közötti kapcsolat feldolgozása. Hiába, csak pár percesek a részek és összesen sem hosszabb egy óránál az anime, mégis jól mutatja azt a fejlődést, amin a félőske keresztül megy és lassacskán nővé érik. Vicces, hogy gyakran nem látunk ilyet még a normál hosszúságú animék körében sem.

Ha valaki szeretne egy érdekes románcot megnézni, annak csak ajánlani tudom.

2017 nyár: Hajimete no Gal by Yuu Solk

Úristen, csöcsök!

Igen, jól látjátok, Ecchi. Néha ilyet is kell nézni. Lényegében ez sem volt sokkal többre való, mint minden más, ebben a témában készült tömegtermék, kikapcsolni. A Hajime to Gal tökéletesen alkalmas arra, hogy dekoratív nőket bámuljunk, miközben átérezzük a béna férfi szerepét. Sajnos női szemszögből nem tudom megmondani, hogy ez a helyzet milyen, de úgy gondolom, hogy a műfajt nem sokan kedvelik. 

Szóval van a nagycsöcsü törpe, meg vannak a túldíszített nőstények. Tudjátok, azok, akik kitesznek mindent mutatóba és utána nem értik, ha valaki megerőszakolja őket a busz közepén. Ezekkel a szexjátékszerekkel indulunk el, meg kapunk pár extra kanos idiótát. Történt egyszer, hogy az egyik kanos idiótát a társai feláldozták a szüzességnek nevezett legendás béklyó elvesztésének érdekében. Majd az egyik istennő megkönyörült a bátor hősön és ivott annak mannájából. Ezek után az istennő kebleire vette és nem csinált vele semmit.

A probléma megint ugyanaz, lószart nem kezdenek a két szereplő kapcsolatával. Már az első adandó alkalommal összejönnek és ez minden. Később megérnek egy kisebb szerelmi civakodást, de a cicaharc végeztével minden marad a régi. Alapvetően nem jutunk el sehova, semmi újat nem látunk a gal-okon kívül.

2017 nyár: Koi to Uso by Yuu Solk

Ha rajtad múlik...

Japánban jelenleg hatalmas problémát okoz a fiatalok nemi érdeklődésének hiánya. Nagy százalékukat nem is érdekli a másik nem, ami magányos és elöregedő társadalmat hoz létre, egy idő után pedig kihalást. Persze ez az állapot nem következik be abban az esetben, ha a kormány és az illetékes szervek kitalálnak valamit ennek a folyamatnak a visszafordítására. Ezt pedig a Koi no Uso készítői is nagyon jól tudták. 

Egy olyan világban járunk, ahol a fiataloknak nem kell azon gondolkodni, hogy kivel fogják leélni az életüket, szimplán csak pár teszt után kijelölik nekik. A tévedhetetlen algoritmusok persze nem veszik figyelembe, hogy az illető esetleg azon kevesek közé tartozik, aki szerelmes már valakibe. Ez pedig nyilvánvalóan egy másik problémát alakít ki, szóval egyiket a másikra cserélték. Szép és jó ugyanis, hogy van egy biztosított szaporulata a népünknek, de azáltal, hogy a számítógépekre lett bízva a döntés már ki is lett iktatva a szerelem. Az animében ugyan van lehetőség arra, hogy az emberek a hivatali ajánlásnak ellenmenve elkerüljék a "kényszerházasságot", azonban ennek kellemetlen következményei vannak. Az egyik részben fel is sorolják, lényegében, aki nem hajlandó a kijelölt párjával maradni, az búcsúzhat az egyetemtől, a jó állástól, a normális anyagi körülményektől és minden egyébtől. Talán még az alkesz hajléktalanok is kiközösítenék maguk közül. 

A probléma adott, főszereplőinknek pedig szembe kell nézniük a saját érzelmeikkel. A Kuzu no Honkai-hoz hasonlatosan itt is a fő szerepet a belső vívódás fogja jelenteni, csak jóval gyermekibb és szerényebb körülmények között. Érdekes, hogy egy ennyire erőteljes témát ilyen súlytalanná tettek már pusztán a rajzolási stílussal is, de azt nem mondanám, hogy el lett ezáltal rontva. Úgy fogalmaznék, hogy a gondolkodós művek egyik belépő szintjét képviselő alkotássá vált ezzel. Ezért azoknak tudnám ajánlani, akik eddig csak szórakozni akartak az animék nézésével, de már érzik, hogy valami hiányzik. 

2017 tavasz: Re:CREATORS by Yuu Solk

Amikor megelevenedek az álmok...

A Re:creators egy meglehetősen érdekes témát választott magának, ami időről időre minden alkotó fejében előkerül. Én magam is nagyon jól tudom, hogy milyen erről képzelegni, hiszen számtalanszor játszottam már el a gondolattal. Az általunk teremtett világok szereplői biztosan nem úgy állnának hozzánk, mint isteneikhez. Az is igaz, hogy lenne ilyesfajta kivétel, de inkább azt tartom valószínűnek, amit az anime is ábrázolt. 

A Re:creators egy alkotóknak szóló anime, gyakorlatilag a mangaka a többi mangakának készített ezt el, meg persze az íróknak, karakterrajzolóknak és egyéb karakterspecifikus művészeti ágakban alkotóknak. Emellett bárki élvezheti, mert nem az a hardcore rétegmű, de igazán csak az alkotók fogják ezt átérezni. Mivel itt nem azok a tényleges hősök, akik megküzdenek a világokat romba dönteni akaró Altairral, hanem azok, akik alkották őket. A háttérben megbúvó fantázia győzelme ez, nem a varázserő, izmok vagy épp fegyverek diadalma. 

Én imádtam ezt az animét, egy régi vágyamat valósította meg, még ha nem is a saját karaktereimet láttam. Szeretnék még több ilyet látni a jövőben, de ebben egyelőre csak reménykedni tudok és ajánlani nektek, hogy ti is reménykedjetek, vágyjatok, hátha elér Japánba. 

2017 tavasz: Fukumenkei Noise by Yuu Solk

Csak a hangom hangja vagyok a néma csendben.

Ez egy zenés anime. Mily meglepő, nem? Viszont ez nem a dalolászva legyünk idol-ok, hanem a váljunk rockzenésszé változat. Ráadásul rögtön az első rész meg fogja győzni azokat, akik fogékonyak a stílus iránt, mert valami elképesztő a főszereplő hangja. Komolyan beleborzongtam abba az előadásba és ugyanezt egészen a végéig képes fenntartani az anime. Én nem tudom mi történt, de ez a mű egy motiváló géppé vált számomra. Minden egyes alkalommal, mikor megnéztem a heti részt, már álltam is neki az egyik grafikámnak, írtam egy új verset, vagy belemélyedtem az egyik regényem irkálásába. Elképesztő, hogy mit tett velem és talán ez is volt az egyik összetevője a mostanában bekövetkezett személyiségváltozásaimnak. 

Mindenkinek tudom ajánlani ezt az animét, engem megvett kilóra. Egyszerűen, mikor azt gondolod, hogy nem tud rátenni még egy lapáttal a drámai, izgalommal teli pillanatokra, akkor arcon vág egy hóemberrel és még ki is nevet a naivitásod miatt. Ritkán ver az ember szíve úgy, mint ennél az animénél. Látni, ahogy a fiatalok eljutnak a csúcsra, ahogy nagyobbnál nagyobb problémákat küzdenek le, pedig épphogy középiskolások, egyszerűen arra ösztönöz, hogy tegyünk valamit. Építsük fel a jövőnket, mert azzal elérhetjük, hogy ne a híd alól kelljen összeszedni a napi betevőnket. De komolyan, mindenki kövesse az álmait, akármennyire is nevetségesek, akármennyire is tartja elfogadhatatlannak a környezetetek! Életből csak egy van és azt arra pazarolni, hogy akaratunk ellen cselekedjünk, egyszerűen bűn.

2017 tavasz: eromanga sensei by Yuu Solk

Szobám a világom.

Egy házban járunk, ahol csak a két testvér lakik, azonban a húg ki se dugja az orrát a szobájából, ezzel elég nagy terhet róva a bátyjára. A fiútestvér szépen megkeresi az eltartásához szükséges pénz, főz, mos, takarít és még tanul is, míg a csaj valami totál mást csinál, mint a megszokott. Egy idő után az osztálytársa is bekopog hozzájuk és kéri a bátyját, hogy rugdalja már ki a szobából a kiscsajt, de nyilván nem ilyen egyszerű ez. Húgica ugyanis egy pszichológiai betegség áldozata, ami nem engedi ki a megszokott környezetéből, konkrétan rosszul is lesz tőle. Ehhez persze társul az emberektől való félelem, de az anime poénkodásainak közepén marad idő arra, hogy a lány állapotának javulását is követhessük.

Az eromanga sensei egy nagyon jó darab, nem akar sokat, viszont azt maradéktalanul teljesíti. Persze mondhatnátok, hogy hol a komolyság, mi az, hogy nem szerepel az animében a pszichológiai háttere meg az ehhez hasonló elégedetlenkedő kifogások. Azonban erre itt nincs egyszerűen szükség, mivel mindent hoz ez az anime, amit elvárunk tőle. A tapasztalt animések már pontosan tudják akár első látásra is, hogy mit lehet várni egyes művek esetén. Aranyos, perverz, mégis komoly problémákat dolgoz fel, igaz, hogy nem világrengető alkotás, de nem is kérünk tőle ilyet.

Az eromanga sensei tipikus példája annak a műnek, ami elé le lehet ülni egy hosszabb délutánra és jól szórakozni rajta, mert az biztos, hogy hibát csak az fog találni benne, aki nagyon akar.

2017 tavasz: Busou Shoujo Machiavellianism by Yuu Solk

Éljen soká a feminizmus!

Érdekes kis alapfelvetése volt mai animénknek. Létrehoztak egy iskolát problémás fiataloknak, ahol a női közösség úgy fenyíthet be bárkit, ahogy azt kedve tartja és már az első részben is láthatjuk, hogy nem félnek élni ezzel a hatalmukkal. A diáklányok fegyverekkel mászkálnak és büntetnek, szóval ez egy mazochista mennyország. Azok persze, akik ide kerültek nem örülnek annyira a női felsőbbrendűségnek, de kénytelenek elfogadni azt olyannyira, hogy homoszexuálisokat megszégyenítő női viselkedési mintákat kezdenek követni. És itt vége is az érdekes alapvetésnek. A Busou Shoujo Machiavellianism ugyanis egy ecchi, harem, shounen fight akármicsoda lett. 

A készítők valamiért nem kezdtek ezzel az alapanyaggal semmit, inkább fogtak egy marha erős rosszfiút, aki annyira mégse rossz és összeeresztették az aktuális verőlányokkal meg a főnökeikkel. Az egészben nincs annyi tartalom se, hogy beszélni lehessen róla. Persze, tök jó harcot látni, ahol a nőket egyenlő félként mutatják be, de ez nem elégít ki semmit csak a felszínes igényeinket, ahogy a kardot lóbáló meztelen hölgyemény mellei odébb lendülnek nagyon szép látvány. Azonban azt is be kell ismerni, hogy ebből már van elég bőven más művekben és a Busou Shoujo Machiavellianismhoz hasonló igényességi szinten is.

A grafikája nagyon szép, de én szívesebben láttam volna kevésbé jól kinéző, de tartalmas történetet, mert a mostani "egy csapat lány szívének elnyerése harccal" valahogy nem elég. Azoknak tudom ajánlani, akik szeretik a harcolós animéket és a jól kinéző csajokat.

2017 tavasz: Shingeki no Kyojin 2 (Attack on Titan 2) by Yuu Solk

Egy nyelvet beszélünk, mégsem érted amit mondok.

Mondá az majom, kinek dús bundájánál csak kegyetlensége nagyobb. Vagy ha nem is majom, annyi biztos, hogy nagyon furcsán néz ki az eddigi óriásokhoz képest.

Hááá tja, az anime halad tovább és mi egyre csak nagyobbra tátjuk a szánkat, hiszen most az első évadnál is monumentálisabbra sikerült a dolog. Az SNK idei részei jók, csak kevesen vannak. Mégis kinek elég 12 rész ebből, he? Ennyit egyszerre néztem meg az első évadból, nem is beszélve arról, hogy többetek biztosan végigtolta az első részeit egy szuszra. KEVÉS, ember, ez kevés volt!

Én két dolog miatt csalódtam ebben az évadban. Az egyiket már fentebb leírtam, túl kevés rész volt, a másik meg a titánok. Ebben az évadban egy csomó olyan dolgot hoztak be róluk, amit az elsőből kihagytak, és nem véletlenül. Előre szólok, hogy spoileres lesz ez az irományom. Már majdnem biztosra tudjuk, hogy az óriások nem csak random nőnek a földben, hanem emberekből lesznek. Bárki válhat ilyenné, ezt leginkább Ymir példáján láthatjuk, de nem ez a legnagyobbik baj. A gond ott van, hogy ezzel egy nagyon nagy titkot kezdtek leleplezni és egy halom új kérdést adtak nekünk. Egyesek miért nem agyatlan titánná változnak? A majomszerű titán majom? Az openingben lévő óriás lények hol a tökömben vannak? Egy repülő bálnát sem láttunk, de még szőrős elvtárs is keveset szerepel. Úgy érzem mintha ez egy inverz SAO lenne, ahol nem felesleges évadokat kapunk a történet mellé, hanem felezik, negyedelik az évadjainkat. Komolyan, a második évadnak nevezett izé, inkább az első befejezése kellett volna, hogy legyen. 

Szóval, akkor mi is van most a háborgáson kívül? Gyerekek, ez az anime, még mindig olyan, aminek a részeit úgy várja az ember, hogy lerágja közben a körmeit. Ez az évad egyáltalán nem rosszabb az előzőnél, csak rövidebb és van benne pár furcsaság. Jobbnak azért nem mondanám, mert mert. Nem jobb és kész, nézzétek, meg és ti is rájöttök, hogy hozzátesz az élményhez dolgokat, de máshonnét meg elveszi azokat. Mint amikor a boltban kenyeret vásárol az ember. megkapja a kajáját, de a pénze kevesebb lesz. Itt olyan epikus és drámai jeleneteket kapunk, amiért az évad hosszával kell fizetni és egypár kihagyott lehetőséggel. Ilyenek nincsenek benne, mint a Mikasa-Eren csók vagy, hogy Connie megőrül, mikor az anyját látja titánként. Sok kihagyott lehetőség van benne, de nagyon remélem, hogy ez csak azért van, mert a harmadik évad még tovább fokozza az élményt.

2017 tél: Demi-chan wa Kataritai by Yuu Solk

Micsoda fejetlenség van itt...

A fejetlenség leginkább szó szerinte értendő itt, mert a képen látható csajt  nem nyírták ki, hanem így született. Még a félemberek világában is ritka jelenségként... Megnéztem volna a szülőszobában ezt  a jelenetet. A nő épp elképesztő fájdalmakat él át, hogy kipréselje magából a gyereket, erre kijön egy fej és felsír. Biztos, nem volt para [#.#] 

A történetben egy igencsak érdekes felvetés van. Annak ellenére, hogy a félemberek teljességgel megszokott látványt képviselnek a modern társadalomban, még nem nagyon kutattak velük kapcsolatban. Ezért a szórakozott biológiatanár nekiesik a témának és megpróbálja kideríteni a dolgok hátterét. Először csak a hiperaktív vámpírcsajjal küzd, aztán jön a hóasszony és a dulahan is. Japánékat ezúttal nem nagyon izgatta az egésznek a valóságossága, a vámpírt simán úgy tüntették fel, mint valami kicsit sem halott dolgot, de a hóasszony sem különösebben pusztul meg a melegtől. Meglehetősen furcsa világot dobtak össze, viszont meg kell hagyni, jó lett. Élveztem a nézését, mert volt benne minden, ami kellett és kellő figyelmet fordítottak nem csak az ökörködésre, hanem a félemberek tulajdonságaira is. Testi és a vége felé lelki értelemben is bemutatták őket, ami külön pozitívumot jelent. Azért ez bőven szegényebb lett volna, ha a vámpírról csak az derül ki, hogy véren kívül is magába tud tuszkolni dolgokat. Ehelyett simán megmutatták, hogy a családja hogyan próbálja a világot kompenzálni a lány számára. A készítők teljesen belemásztak a pszichológiájába is a másságnak és lényegében ezt mutatják be. Ha nem félemberek lettek volna terítéken, akkor egy mániákus depresszióst, egy leszbikust, egy nimfomániást és egy kiakasztóan okos csajt kaptunk volna, akik próbálják eltitkolni a rossz tulajdonságaikat és emiatt elszigetelődnek a társadalomtól. 

Ez egy minőségi anime, tudom ajánlani bárkinek, bár csatát ne keressetek benne vagy csöcs mutogatást.

2017 tél: Gabriel DropOut by Yuu Solk

Az angyalok és a démonok kalandjai az iskolában, vagy valami ilyesmi.

Röviden, tömören a történet szerint angyal és démon növendékeket küldenek földi iskolákba, hogy tapasztaljanak. Ehhez képest hőseinkből mindent ki lehet nézni, csak ezt nem. A főszereplő angyal szinte megérkezését követő pillanatoktól fogva hikikomori és elképesztően hanyag. A másik angyal meg azon szórakozik, ahogy mások bajba keverednek, egy kárörvendő kis szarkeverő lényegében :D A démonok se különbek. Az egyikről inkább elhinném, hogy ő az angyal, a másik meg egy vicc, egy nagybetűs Vicc. Gondolom már mindenki találkozott azzal a figurával, aki mindent megtesz, hogy menő legyen, de másra nem képes csak szájkaratéra. Itt is ez a helyzet, a nagy démonkirálynő, aki az egész poklot uralni fogja, embervér helyett paradicsomlevet kortyolgat borospohárból és minden szirszart megvesz, amit a teleshopban meglát. A többiekkel nincs probléma, bár leginkább csak a kávémániás kávézótulajdonost látjuk rajtuk kívül, szóval egy épkézláb képsor nem lesz itt. 

Ez egy vicces anime, de adjunk neki valami konkrétabb meghatározást. Úgy gondolom, hogy a jó ízlésű humort jelenleg a Kono Subarashii Sekai ni Shukufuku wo vagyis KonoSuba testesíti meg. Ha ezt a szintet 10-nek tekintjük, akkor a Gabriel DropOut nagyjából 7. Nem fogjuk halálra röhögni magunkat, de az biztos, hogy el-el mosolyodunk és lesz olyan, min kacarászunk is egyet. 

Az anime nem készült semmilyen korosztálynak, társadalmi rétegnek, szubkultúrának, ezért teljesen súlytalan. Bárki megnézheti és jót fog derülni rajta, maximum azoknak nem teszik, majd, akiknek valamilyen különleges elvárásai vannak. 

2017 tél: Urara Meirochou by Yuu Solk

Felnőtt az erdőben és tud japánul írni, olvasni. Hmm... vannak skilljei a kiscsajnak.

Szóval ez a fura kiscsaj betéved a jósok városába, mert valami csoda folytán ott lesz beiskolázva. Hadd ne mondjam, hogy ez sem épp a körülményekhez illő szituáció, de ugorjuk át ezt és haladjunk tovább. A városban három másik jósnövendékkel kerül egy fedél alá, ahol mindegyikük megpróbál jobbá válni és egész szépen haladnak is. A történet nem egy nagy szám, lányok, akik jobbá akarnak válni. Nagyjából ebben ki is merül az egész. A vége felé kapunk utalást arra, hogy nem feltétlenül csak ennyi a dolog, de csak utalgatnak. Húzzák az agyunkat, hogy várjuk a folytatást. Hááááát... kíváncsi vagyok, miért is kellene nekünk annyira várni azt a folytatást. Értem én, hogy aranyos lányok, meg néha van benne valami izgalmas a bénázáson és idiótaságon kívül, de ez azért kevés. Az egyetlen része a történetnek, amit úgy jobban élveztem az a boszorkányról szóló rész. Ha a második évad szándékozik még ehhez hasonló jeleneteket pakolni az animébe, akkor azt mondom jöhet, de más esetben elég kevéske. 

Van benne egy különleges hierarchia, ami miatt a város egyes részeibe nem mehet be bárki, de ez is inkább csak különlegesség, mint jelentős történeti elem. Az anime a könnyed szórakozást célozza meg, de azt se nagyon eredményesen. Leginkább azoknak lesz ez jó, akik bele vannak bolondulva a lolikba, a többiek elalszanak majd rajta. Már ismerem ezt az érzést. Az egyik szezonban volt egy anime, amiben egy kislányos apukának a mindennapjait lehetett végigkövetni és halál unalmas lett. Semmi sem történik benne, ami engem megmozgatna, maximum a kisgyerekes szülők nézik az ilyesmit. És ebbe a kategóriába esik bele az Urara Meirochou is, csak az fogja ezt nézni, akinek kicsi az ingerküszöbe vagy bele van bolondulva a lolikba. Ajánlani sem tudom másoknak, de tényleg, ne nézze meg, aki nem ilyen, mert belealszik.

Jöjjön a bitófa! Jó-e az Urara Meirochou? Rossz tulajdonságai igazából nincsenek, ez egy kis réteget célzó anime, attól függetlenül, hogy talán nem ez volt az eredeti célja. Érdekes lenne a jósok világa, de abba meg nem megyünk bele eléggé, meg abba se, hogy Chiya az anyját keresi. Néha eszükbe jutnak ezek, de alapból elvannak, mint a befőtt és csak tanulnak vagy szórakoznak. Ha lesz második évad, talán változik a véleményem, de ezt ilyen formában nem ajánlom senkinek. 

2017 tél: ACCA: 13-ku Kansatsu-ka by Yuu Solk

A herceg, aki nem herceg.

Történetünk egy képzeletbeli országban zajlik, ahol a mindennapokban az ACCA nevű szervezet vigyáz a 13 körzet épségére. Alapvetően mindegyiknek megvan a sajátossága, egyesek sivatagosak, mások inkább hasonlítanak egy ónémet közösségre vagy épp egy modernizált középkori világra. Az egészen egy király uralkodik és természetesen az ACCA-n belül megtalálható az a szervezet is, ami a nevében figyel mindent. Főszereplőnk pedig itt található meg. Ő az, akit folyamatosan utaztatnak, hogy a kisebb nagyobb bajokra fényt derítsen. Ezért cserébe sok előnyhöz jut, de ő nem szeretne ilyen munkát végezni, bár a személyiségéből adódóan szerintem minden munkára így reagálna. Az már egy másik kérdés, hogy tényleg így érzi-e vagy csak megjátssza magát, mert az anime vége felé kiderül, hogy ki is valójában. 

A hanyag rajzolása miatt eleinte azt hittem, hogy ez valami rettenet unalmas dolog lesz, ami csak ki akar tűnni a rajzstílusával, de tévedtem. Olyannyira semmilyen volt még az eleje, hogy nem is szándékoztam különösebben befejezni. Még szerencse, hogy a fordítók időben lenyomták, mert amúgy szívbaj nélkül félretettem volna és most kevesebb lennék. Ugyanis az anime olyan mélységeibe megy bele a politikai összeesküvésnek, amit még sehol se láttam. Nagyon durván elhúzza a legutolsó pillanatig a homályt és végig csak találgathatunk, hogy mi is van, mert mindig mutat valamit, ami miatt azt hisszük, hogy tudjuk az igazat, de rendszeresen pofára is ejti az embert. Tulajdonképpen minden a főszereplő körül forog, még ha nem is tűnik úgy. Jean Otus kell mindenkinek és csak a legutolsó pillanatban derül ki, hogy miért. 

Maga a főszereplő egy csoda. Olyan ritkaság, mint az üresek a No Game No Life-ban. Otus egyszerűen uralja a világát, egy mestermű, aki örökké élhetne, ha az animéje népszerűbb lenne. Ha a kedvenc férfi szereplőmet kellene megneveznem, az lehet, hogy nem Ulquriorra vagy Sora lenne, hanem Otus.

Ezt az animét mindenképp érdemes megnézni, mert ha mást nem is, de a jó főszereplőt meg lehet találni.

2017 tél: Kobayashi-san Chi no Maid dragon by Yuu Solk

Mikor a párod valami sárkányosat akar nézni, de te a cselédekre vagy rákattanva...

Ritka kombináció ez. A sárkányok nem sűrűn öltenek magukra cseléd ruhát és szegődnek el egy ember mellé, hogy annak minden kívánságát teljesítsék. Itt viszont megtörténik, ráadásul a világ legátlagosabb emberével. Kobayashi egy olyan nő, aki a japán nők egy igen jelentős hányadát képviseli. Ők azok a szürke, tömegben elvegyülő emberkék, akiket fel sem ismersz, ha szembe jönnek. Miattuk alakulhatott ki az a mondás, hogy az ázsiaiak mind egyformák. Kobayashi is csak annyit tesz napról napra, hogy felkel, dolgozik, vacsorát főz és beborul az ágyba. Néha szórakozik egyet, de alapvetően nincs ideje magára. De ez megváltozik azután, hogy egy sárkány lesz a cselédje? Háááát nem. Kobayashi mindennapjai megváltoznak, ahogy egyre több sárkányt fogad be. Kanna után sokkal inkább hasonlít anyukára, de továbbra is az a szürke átlagember marad. Kissé érthetetlen is, hogyan viselkedhet így azok után is, hogy látta, amit látott, de valahogy ez természetesnek tűnik. Mintha mindig is ebben élt volna.

Az animénkel nincsenek különösebb problémák, sőt a szezonjában erőteljes dobogós is lehet egy-két ember toplistáján. Megkaptuk benne a történelem legaranyosabb loliját, egy halálmániást, egy yurit egy buta libát, de még egy bénát is a sárkányok képében. Minden van, ami szem-szájnak ingere, lesz benne dráma, akció, humor, elgondolkodtató pillanatok, feszültség és láblógatás. El se hiszem, hogy ez mind belefért egy animébe, de így van, különben nem írnám ezt ide. Ha meg kellene húznom egy vonalat a jó és rossz animék elválasztásához, akkor az itt lenne. Kobayashiék mindennapjai nem egy kiemelkedő alkotás, de abszolút erős mindenben pornón és gyilkosságon kívül. Számomra egy új fogalmat jelent ez a mű, van legjobb, van legrosszabb, ez pedig a legközepesebb anime, amit valaha láttam. 

Én abszolút tudom ajánlani mindenkinek, mert ez az alkotás a későbbiekben el fog tűnni a süllyesztőben, de remekül mutatja, hol kezdődik a jó anime.

2017 tél: Youjo Senki by Yuu Solk

Ez a kislány gonosz. Ez a kislány egy démon. Ez a kislány nem kislány. Ez a kislány egy férfi. 

Szóval Tanya kalandjai barbiföldön, a gumimacik, szivárvány unikornisok és cuki kisállatok földjén... Legalábbis valami ilyesmi lenne aktuális az ő korában, nem az, ami végül bekövetkezik. A külső szemlélő számára maga lehet a rémálom, amikor ez a pici lányka pszichopaták által irigyelt mosollyal rohan feléjük. 

Naszóval, adott egy nagyvárosi üzletember, akit egy nap vonat elé löknek. Ekkor megjelenik neki Isten és vitába keverednek a hitről. Nehéz azonosulni azzal, hogy ez a férfi a saját érzékeit megtagadva kételkedik Isten létezésében, mikor vele beszél. Remélem később kezdeni is fognak ezzel  valami komolyabbat. Mivel, jelenleg annyit tettek, hogy Isten Tanyaként reinkarnálja a hitetlent egy második világháborúra hajazó világba. Azzal a céllal, hogy itt majd jól hívővé válik, de a terv nem egészen sikerül, mert Tanya továbbra is egy sikerhajhász pszichopata marad, szerény hívő helyett. Isten rendszeresen keresztbe tesz a kislánynak, ezzel is fitoktatva hatalmát, de a történet jelen állása szerint ez nem használt. 

A készítők nagyon arra hajaztak, hogy második évad is lehessen belőle, és remélem lesz is. Szívesen megnézném, ahogy ez a furcsa harc Istennel, valamilyen végkifejletté alakul. Lényegében teljesen mindegy is, mi az, szívesen megnézném Tanya és Isten bukását egyaránt. Ráadásként még Tanya hangja is megfogja az embert. Yuuki Aoi hangja elképesztő és amúgy sok helyen tűnik fel, például benne van a Tokyo Ghoulban, az Overlordban, a Nanatsu no Taizaiban, Boku no Hero Academiában, Sword art Onlineban, csak hogy párat említsek. Gyakorlatilag a legtöbb általam megnézett animében benne van és az aktuális hájpolt címekben is igen nagy aránnyal szerepel. 

Egyenlőre a Youjo Senkire azt mondom, hogy egy nagyon jó alappal indult el, kíváncsian várom a folytatást, addig viszont vessetek rá egy pillantást ti is.