Szobám a világom.
Egy házban járunk, ahol csak a két testvér lakik, azonban a húg ki se dugja az orrát a szobájából, ezzel elég nagy terhet róva a bátyjára. A fiútestvér szépen megkeresi az eltartásához szükséges pénz, főz, mos, takarít és még tanul is, míg a csaj valami totál mást csinál, mint a megszokott. Egy idő után az osztálytársa is bekopog hozzájuk és kéri a bátyját, hogy rugdalja már ki a szobából a kiscsajt, de nyilván nem ilyen egyszerű ez. Húgica ugyanis egy pszichológiai betegség áldozata, ami nem engedi ki a megszokott környezetéből, konkrétan rosszul is lesz tőle. Ehhez persze társul az emberektől való félelem, de az anime poénkodásainak közepén marad idő arra, hogy a lány állapotának javulását is követhessük.
Az eromanga sensei egy nagyon jó darab, nem akar sokat, viszont azt maradéktalanul teljesíti. Persze mondhatnátok, hogy hol a komolyság, mi az, hogy nem szerepel az animében a pszichológiai háttere meg az ehhez hasonló elégedetlenkedő kifogások. Azonban erre itt nincs egyszerűen szükség, mivel mindent hoz ez az anime, amit elvárunk tőle. A tapasztalt animések már pontosan tudják akár első látásra is, hogy mit lehet várni egyes művek esetén. Aranyos, perverz, mégis komoly problémákat dolgoz fel, igaz, hogy nem világrengető alkotás, de nem is kérünk tőle ilyet.
Az eromanga sensei tipikus példája annak a műnek, ami elé le lehet ülni egy hosszabb délutánra és jól szórakozni rajta, mert az biztos, hogy hibát csak az fog találni benne, aki nagyon akar.
Az eromanga sensei egy nagyon jó darab, nem akar sokat, viszont azt maradéktalanul teljesíti. Persze mondhatnátok, hogy hol a komolyság, mi az, hogy nem szerepel az animében a pszichológiai háttere meg az ehhez hasonló elégedetlenkedő kifogások. Azonban erre itt nincs egyszerűen szükség, mivel mindent hoz ez az anime, amit elvárunk tőle. A tapasztalt animések már pontosan tudják akár első látásra is, hogy mit lehet várni egyes művek esetén. Aranyos, perverz, mégis komoly problémákat dolgoz fel, igaz, hogy nem világrengető alkotás, de nem is kérünk tőle ilyet.
Az eromanga sensei tipikus példája annak a műnek, ami elé le lehet ülni egy hosszabb délutánra és jól szórakozni rajta, mert az biztos, hogy hibát csak az fog találni benne, aki nagyon akar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése