Változások IV

Ismét jelentkezem és ismét változik a blog is, de gondolom ezt már kitaláltátok a címből.

Új nevet kap a blog, lecseréltem a régi, enyhén szerepjátékos nevét egy kicsit japánosabbra, vagyis a Dark Angel Team kritikák Haru Sekai-ra változik és ezzel együtt már nem a darkangelkritikai.blogspot.hu-n hanem a haru-sekai.blogspot.hu címen érhetitek el.

A szezonális és a már megszokott random anime véleményeken kívül elindul egy új sorozat, ami ritkábban jelentkezik majd és a témája az újranézés, mellé pedig jár majd egy kis meglepetés, amit még nem árulok el, hogy mi. Emellett tervben van még egy, de mikor az indul, nem írok újabb "Változások" posztot, mert elég feltűnő lesz.

A blog eredeti profiljában leginkább a blogok kritizálása volt a fő téma és az animék voltak kevésbé fontosak, de változtak a dolgok. Már több, mint egy éve kerültem ide és kezdtem el háttérbe szorítani a blogkritikákat, ami sajnos vagy nem sajnos addig fajult, hogy mára már szinte egy sincs. Hónapok telnek el anélkül, hogy egy is kritizálásra kerüljön, ezért úgy döntöttem, hogy megszüntetem ezt és mostantól csak animékről szól majd a blog. Bár ez nem túl nagy változás hiszen eddig se sok vizet zavartak, de mégis csak egy téma mínusz.

Igazából ennyi lenne mára, kellemes olvasgatást és animézést!

2015 nyár: Overlord by Yuu Solk

Ismét virtuális valóság.

Azzal indítunk, hogy egy VRMMORPG épp leáll és az utolsó játékosok várják az éjfélt, amikor végleg megszűnik kedvenc világuk. Ekkor viszont olyan dolog történik, ami mindent megváltoztat. Az utolsónak maradt játékos azt tapasztalja, hogy a játék nem áll le és az adminok nem válaszolnak. Aztán lassan ráeszmél arra is, hogy olyan dolgok jelennek meg, amik eddig nem voltak a játékban, illatok, beszélő NPC-k, ráadásként egy ismeretlen világba került Nazarick sírja vagyis az a hely,ahol névtelen hősünk uralkodik.

A történet elég egyszerű, meg kell hódítani az új világot. Az elején még megy a tapogatózás és lassan jönnek az ellenségek is, de túlzottan sehova se haladunk. Névtelen hősünket pedig egyáltalán nem érdekli a való világ, igaz, hogy nem tud kilépni, de szó szerint le se szarja, hogy a valósággá vált játékban ragadt. Nincs itt olyan depizés, mint a SAO elején, csak ismerkedünk a világgal és kész.

Az Overlord olyan egyszerű, mint egy faék. Bedob egy játékból lett fantasy világba, ad egy darab célt és viszontlátásra. A befejezésből látszik, hogy ezt az animét jóval több, mint 12 részesre tervezték és ezzel csak félig van baj. A történet szinte el se indul, de ez megbocsátható, hiszen van helyette más. Egyszer egy okos embertől azt hallottam, hogy legyen egy alkotás bármilyen rossz, ha monumentális, rajonganak majd érte az emberek. Én ezt érzem az Overlord esetében, azt nem mondanám, hogy rossz, egyáltalán nem, viszont a monumentalitása az egekbe emeli, ahhoz képest, ami.

Az, aki még nem látta, biztos furán néz, "mitől monumentális egy anime?" de ez a legjobb szó rá. Az előző szezonban a Nanatsu no Taizai testesítette meg a monumentalitás fogalmát, ahol egy bottal kettéhasított a főszereplő egy hegyet. Az Overlord sem más ebből a szempontból nézve. A főszereplő az az überatombrutálistenkirájállatOP karakter, aki előtt csak meghajolni lehet.

Kapunk pár vicces jelenetet, pár perverzet is, de az Overlord még csak most bontogatja szárnyait, nagyon keveset mutat magából, ezért nagyon remélem, hogy nem ez lesz az új SAO.

Pontszám: 10/9

2015 nyár: Gakkou Gurashi! by Yuu Solk

Egy bazinagy rózsaszín felhő!

Sajnálatos módon talán az első és a két-három utolsó rész a jó ebben az animében, minden más csak kitöltés és előkészítés. Az elején még olyan, mintha normál iskolai életes anime lenne, aztán rá kell jönnünk, hogy minden csak a főszereplőnk fejében zajlott és odakint agyzabáló zombik csoszognak. Elég megrázó tud lenni, de innét kezdve tényleg alig történik valami.

A többiek próbálnak úgy tenni, ahogy az Yukinak nem fáj, ugyanis ez a kiscsaj abban a tévképzetben él a zombivilág közepén, hogy még mindig iskolába jár. Emiatt folyton iskolás dolgokat művelnek, elmennek kirándulni, kipucolják a "medencét" és hasonlók. Ennek is megvan azért a haszna, így nem fognak bedepisedni, de a háttérben mindig érződik, hogy itt vannak azért súlyos problémák is. Szépen lassan az is kiderül, hogy az iskola meglepően jól fel van szerelve önellátásra, mintha valaki számított volna egy ilyen zombizálódásra. Engem például nem elégített ki a története, alig tudunk meg valamit, de reménykedni lehet a folytatásban. Ami a végét illeti, az egészen drámai lett. A részek előrehaladtával egyre több dolog jön elő, kiderül Sakura-sensei titka is, aztán jön a katasztrófa. A helyzet odáig fajul, hogy el kell hagyniuk az iskolát.

Elég durva atmoszférát teremt a Gakkou Gurashi azzal, hogy lolik mellé zombikat rak, bár a zombi már annyira elcsépelt és agyonhasznált ellenség... nehéz félni tőlük. Inkább azért lesz ez erős, mert a főszereplőnkben eltört valami és észre se veszi a környezetében történő dolgokat. Ott az a nagy rózsaszín felhő a szeme előtt és nem képes látni tőle az igazságot. A többiek viszont igen és ez a váltakozás teszi jóvá az animét. Ott van Yuki, aki embereket hallucinál maga köré, órákra jár az üres termekbe, még csak azt sem veszi észre, hogy kitörtek az ablakok és ott az ellenpólus is mindenki más személyében. Át lehet érezni azt a borzalmat, amin keresztül mennek.

Aranyos kis anime, jah... mégse. Kb. ez volt a reakcióm elsőre. Jó szórakozást hozzá! :D

Pontszám: 10/8

Shokugeki no Soma by Yuu Solk

Polipok erőszakolnak iskolai egyenruhás kiscsajokat őőő... és ez nem hentai?

"Ez egy kajapornó" legalábbis egy Facebook komment szerint, bár ez nem teljesen igaz, de jól jellemzi az animét. A Shokugeki no Soma-ban ugyanis a kaja a téma, aminek a megízlelése által kiváltott reakciót az ízlelő fantáziájában megjelenő képekkel ábrázolják. Vagyis, ha polipot etetnek egy lánnyal, az előad egy hentai magánszámot a fejében.

Az anime stílusa olyan, hogy egyből beszívja az embert a világába, hiszen vicces, izgalmas és kaja. Ezt ne nézzétek éhesen, mert kirohantok a konyhába összefőzni mindent, ami a hűtőben van. Már-már késztetést éreztem negyven fokos láz mellett kimenni kaját csinálni, de visszafogott az ágyam. Ezt a dolgot látva a főzés egyszerűnek tűnik, sokkal egyszerűbbnek, mint alapból, olyan mindenki által könnyen megvalósíthatónak.

Történetünk egyébként Soma főszereplésével egy étteremben kezdődik. Rögtön az első részekben be is kell zárni ezt a helyet, de nem örökre azért. Az apa elmegy világot látni Somát pedig beíratja egy extrém brutális főzőiskolába. Nagyon durva körülmények vannak itt, a többszáz amúgy jól képzett étteremörökösből, kis túlzással, alig ketten-hárman végeznek. Világviszonylatban is erős iskolájában pedig egyből a diákság legnagyobb ellenségévé teszi magát főszereplőnk az első napon. Innét kezdve mindenki tudja a nevét és nem sokkal később már azzal is tisztában lesznek, hogy nem a levegőbe beszélt. Soma küldetése az apját lefőzni, de ez nem olyan egyszerű. Nem lepődnék meg, ha az apjáról kiderülne, hogy a világ legjobbja, a koronázatlan ételkirály maga. Eddig ugyanis csak annyit tudtunk meg róla, hogy a főzésben egy démon.

Soma környezetében nagyon sok tehetséges ember jelenik meg, ilyen-olyan szakterülettel, mint a vegyészeti konyha szakértő, gyógykonyha szakértő, fűszer specialista, hús specialista stb. Az erőteljes versengésükben pedig egyre jobban megismerjük a főszereplőnket. A sokoldalú, nyugodt és pozitív embert, aki nem riad vissza a kihívásoktól, még ha lehetetlenek is. Már eszement módon jó és gyorsan tanul, de a személyisége miatt kissé kilóg a többiek közül.

Nagyon jól vannak ábrázolva azok a jelenetek, amikor az ízlelésről van szó. Elképesztő metaforákat használ az anime, amiket talán csak könyvek lapjain olvashatnánk normál esetben, itt mégis megvan az a furcsa plusz, amit nehéz megvalósítani. Ez különbözteti meg a jó animét a kiválótól. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Pontszám: 10/10

2015 nyár: Charlotte by Yuu Solk

Emlékszem mennyire meglepődtem, hogy milyen is az anime. Mikor felkerült a listámra, még csak egyetlen képet láttam róla, mint általában, és arra gondoltam, hogy iskolai élet stb. valami szerelmes izé lesz, de nem. Már az első rész is bebizonyította, mekkorát tévedtem. Ugyan van benne szerelmi szál, de az egész nem erről szól.

A tinik között megjelennek olyanok, akik különleges képességekkel rendelkeznek, akár csak a főszereplőnk. Eddig elég sablon, nem? Aztán kiderül, hogy a képesség mégsem képesség, hanem betegség, ami egy időre aktiválja az eddig inaktív agyterületet. (Most abba ne menjünk bele, hogy tudományosan ez mekkora baromság) Tizenévesen jelentkezik majd huszonévesen el is tűnik és a főszereplőnket belekényszerítik egy különleges erővel rendelkező csapatba, ami más hozzá hasonlókat gyűjt egy helyre. Nos, igen, a Charlotte megfogta a dolog reális oldalát. Mit is csinálnak egy látszólag természet feletti hatalommal bíró emberrel? Naná, hogy kutatóintézetbe zárják vagy fegyverré próbálják nevelni, ettől tartva csapatunk egy helyre gyűjti a lehető legtöbbet. Ennek persze nagyobb veszélyei is vannak, mint kiderült a főszereplőnk húgánál.

Alapjáraton Yuu egy csaló, aki folyton a maga javára fordítja a képességét, amivel be tud költözni mások testébe pár másodpercre. Persze ez csak egy ideig működik neki, mert "elkapják" és más iskolába kell járnia. Yuu egy tipikus csaló, aki jó útra akar térni, ettől függetlenül mindig olyan helyzetbe kerül, ami miatt használnia kell a képességét. Az anime fele, de inkább kétharmada után viszont nagyon megváltoznak a dolgok és kétszer is látjuk összeomlani.

Ez a történet egyszemélyes, kizárólag a Yuu-val történtek a fontosak benne, minden más másodrendű, ezért elég rendesen szíven ütheti az embert, mikor látja összeomlani. Ez az anime egy nagyon kellemes dráma és kifejezetten jó áll neki, hogy nem a főszereplő halálával ér véget. Mondanám, hogy találtam benne hibákat, de nem, ennek ellenére mégsem érzem teljesnek, igazi 10/10-nek.

Pontszám: 10/9

2015 nyár: Monster Musume no Iru Nichijou by Yuu Solk

Aki szereti, ha egy animében történet van az most vegye le a listájáról a Monster Musume no Iru Nichijou-t.

A nyár talán legnagyobb durranása volt ez az anime, a sajátos világával. Itt ugyanis arról van szó, hogy az emberek megpróbálnak együtt élni a más fajú intelligens életformákkal. Lényegében az egész történet az, hogy a főszereplőnkhöz más fajú lányok kerülnek, PONT. Az elsőtől az utolsó részig csak ez történik benne, emellett meg nézegethetjük a hétköznapokat szörnylányokkal, ahogy a cím is mutatja.

Történetileg nulla, de akkor mi a helyzet mással, például a karakterekkel? Karakter téren sem kapunk semmit, mindenkinek van egy jellemvonása és csókolom. Ezután kérdezhetnénk, hogy akkor mitől jó a Monster Musume no Iru Nichijou? Őszintén szólva nem tudom. Nincs történet, a karakterek felszínesek, szimplán csak látvány van, még túlzottan viccesnek se mondanám. A rajzolás, ahogy egy ultra ecchi-hez illik a tizennyolcas karikát karcolgató, mindent szépen elénk táró gyönyörűség a maga nemében. Nem vagyok egy ecchi fan, de ezt szívesen néztem én is.

Az egyetlen, amivel lehet magyarázni a sikerét az a légköre. Most mondjátok, hogy ti nem akartátok egy lány potrohát simogatni, vagy segíteni neki a vedlésben, esetleg kikölteni a tojását. Valami extra bizarr az egész légkör, amit teremt. A csajok felsőteste úgy, ahogy emberi aztán jön mondjuk hat méter kígyó vagy ízelt lábak. Ez az, amit még biztosan nem láttunk sehol, legalábbis ilyen méretben semmiképp.

Túlzottan sokat nem lehet róla elmondani, vannak vicces jelenetei, de nem eget rengető, szép, de van szebb is. Egy jól összerakott ecchi, amit ezután talán "AZ ECCHI"-ként emlegetünk majd, bár ez még a jövő zenéje. Emellett talán ennek van a legjobb openingje a szezonban. Néztem a szezonálisok közül jópárat, nagyjából 20-at kezdtem el, ebből kettőt felirat nélkül, hármat kidobtam és sajnos van még három, aminek a lefordítására őszülésig várhatunk, az eddigiek alapján. Viszont ezek közül összesen háromnak voltam hajlandó végighallgatni az openingjét minden rész előtt, név szerint: Monster Musume no Iru Nichijou, Overlord és Ranpo Kirak: Game of Laplace. Ezek közül Monsterék vitték a pálmát, bár a másik kettő se nagyon marad le.

Oda nem illő testrészek és csöcsök minden mennyiségben, ez a Monster usume no Iru Nichijou.

Pontszám: 10/10

Nisekoi by Yuu Solk

Szerintem a legelvetemültebb emberek a shoujo műfajban tevékenykednek.

Történetünk egy yakuza örökösről szól, akinek az osztályába új lány érkezik, miután szépen megutálják egymást jön a hideg zuhany. Örökösünk apja, ugyanis egy háborútól tartva a maffia főnökének lányát varrja Raku nyakába. Ráadásként nem csak belekényszeríti egy kapcsolatba, a barátnő Chitoge lesz. Igen, az új lány, aki nem más, mint a maffiafőnök lánya és a legjobban utált személy.

Raku persze mást szeret, de kénytelen eljátszani, hogy Chitoge a szerelme, mivel egyfolytában figyelik, ennek ellenére is megpróbál a szerelme felé közeledni. Veszélyes játékot játszik, de egy idő után már kicsúszik a kezéből az irányítás, mert felbukkannak dolgok a múltból. A történet szerint tíz éve egy lány egy lakatot ad neki és ha ezt kinyitják, akkor összeházasodnak. Az egyszerűség kedvéért a lány szerepére hárman is igényt tartanak. Az egyik Chitoge a másik Raku szerelme a harmadik pedig Raku menyasszonya. Igen, neki ilyenje is van. Sok dolog mutat vissza tíz évvel ezelőttre, viszont senki sem emlékszik, hogy mi is történt. Egy lakat van és három kulcs, akié nyitja azé lesz az imádott férfi. Ahogy haladunk előre úgy megy át a kezdeti kényszerkapcsolat megszokássá majd később  bontakozó szerelemmé. Chitoge egyre nagyobb gondban van, mikor a saját érzelmeiről van szó és ráadásként bejönnek újabb szereplők, akik Raku-t szeretik. A riválisok gyűlnek, de az egyetlen, aki nyíltan szeret valakit az a japán rendőrfőnök lány, vagyis Raku menyasszonya.

Borzalmasan jó poénokat kapunk a Nisekoi-ban. Volt, hogy nekiálltam az egyetem aulájában nézni és már nem bírtam hogyan eltakarni a szám, nehogy felröhögjek. Egyszerűen szórakoztató volt, kár, hogy csak két évad van készen eddig. Szívesen megnéznék belőle még egyet is, de lehet, hogy nekiállok újranézni, annak ellenére, hogy most fejeztem be.

Negatív dolgot én nem tudnék mondani róla, az eddig látott shoujo-im közül magasan ez a legjobb.

Pontszám: 10/10