2015 ősz: Comet Lucifer by Yuu Solk

A bolygó neve angyal, vagy mégsem?

Mai animénk meglehetősen sajátos kis képi világgal rendelkezik, de ezalatt nem a rajzolását, színeit értem, hanem a szereplők megjelenését. Mindenkinek valamiféle különleges ruha és egyéb tárgy jut benne, például az a cucc, ami a főszereplőnk fején pihen és leginkább egy fél úszószemüvegre hasonlít.

Először a főszereplőnk elmegy, hogy megtaláljon egy ritka követ, de helyette egy kislánnyal kell hazatérnie. Nemsokkal később kiderül, hogy a lányt és a beszélő kavicsát mindenki üldözni, a sereg, a sereg szakadárjai, egy hibbant, valami szervezet stb. Ennek ellenére a szedet-vetett csapatunk képes megvédeni egy kis segítséggel, bár kétlem, hogy a valóságban ez így működne. Ott vannak még a rettentően gagyi dolgok, mint az autó, ami tíz méter hosszú, de kb ketten férnek el benne, vagy a mecha, ami egy bazinagy gömb, a fele ráadásul üveg, a lábai pedig röhejesen kicsik, ez a cucc úgy megy, mint egy mozgássérült törpe. Minden nagyon látványos és fennkölt, már csak az unikornisok hiányoznak belőle. Emiatt is kételkedtem benne, hogy ez az anime túlzottan tetszene. Elszórakoztatott, de nem mozgatott meg bennem semmit, nem éreztem, hogy nekem ezt mindenáron látnom kell, de azért végignéztem.

Megbántam-e, hogy végignéztem ezt a giccs parádét? A válaszom nem. Leginkább azért nem, mert az utolsó két-három rész benne van. Igaz, hogy a semmiből szedték elő a fő gonoszt, igaz, hogy vannak benne tökéletesen felesleges szálak, giccses az egész, a főszereplő nevetségesen gyenge... Viszont, amit mond a főellenség az lenyűgöző. Tulajdonképpen a végén elejtett pár mondat miatt érdemes megnézni az egészet, mert ott aztán kapunk gondolatokat, amin rágódhatunk. Enélkül az anime egy nagy semmi lenne, de ezzel a pár perccel a végén, minden előző eseménynek értelmet adva már teljesen elfogadható, sőt jónak mondanám. Nyugodtan nézze meg bárki, a végén nem fogja úgy gondolni, hogy már megint egy semmilyen animét látott.

Pontszám: 10/7

Kép forrása: www.wikiwand.com

2015 ősz: Taimadou Gakuen 35 Shiken Shoutai by Yuu Solk

Káosz van a fejedben ezzel az animével kapcsolatban? Nem tudod, mégis mi a bánatot láttál éppen? Nem, nem a te hibád csak Taimadou Gakuen 35 Shiken Shoutai.

Boszorkányok vs. iskola. Most komolyan, nem viccelek, ez az alapfelállás. Mindenféle brutális mágikus fegyverrel rohangálnak a főszereplőink, az egyikről kiderül, hogy mesterséges a másik szimplán nagymellű, meg loli meg ahh... Ilyen káoszt a Kekkai Sensen óta nem láttam, pedig az teljesítmény, ha valami felér hozzá ilyen téren.

Azért lett ennyire összevissza minden, mert a készítők úgy gondolták, be kéne mutatni a szereplőket, ami sikerült is csak másra már nem maradt idő. Mondjuk arra, hogy egy retkes történetet beletoljanak az egészbe. Óóó minek az, nem? Elég ha látványos meg tele van akcióval, elfogadható szereplőkkel... Ez, ez, ez, ez így... mi ez? Komolyan mondom egy akciófilm értelmesebben van felépítve, mint a Taimadou Gakuen 35 Shiken Shoutai. Van már rá példa, hogy mi lesz abból, ha minden fontosabb szereplőt bemutatnak egy animében. A Narutoban például 35 rész alatt többet tudunk meg a szereplő székelési szokásairól, mint arról, hogy a félbeszakított csatajelenetben jobbra vagy balra mozdul el két centit az eldobott shuriken. Ez az anime súlyos Naruto szindrómában szenved. Nem igazán értem, hogy miért jó ez, vagy valami eszement kitalálta, hogy hozzuk létre az 1000000$-os weboldal mását animében? Ha valaki nem tudná ez a weboldal 1000000 kis négyzetre van felosztva és minden négyzetet 1$-ért adott el a készítője, csak reklámból áll. A Taimadou Gakuen 35 Shiken Shoutai is ilyen, van minden, csak épp a lényeg nincs meg.

Tény, hogy nincs neki egybefüggő története, de azért nem olyan súlyos eset, mint a szörnylányos anime :D Különálló kis történésekből van összerakva, amik rohadt lazán kapcsolódnak egymáshoz és ezzel mutogatják be a szereplőket. Persze a háttérben van valami történetecske, de az egész, amit ebből látunk összesen beleférne 10 percbe, egy olyan animénél, amit durván öt óra alatt lehet végignézni. Ráadásul van bőr a képén folytatással hitegetni minket.

Annak ellenére, amit leírtam, nem tartom kifejezetten rossznak, csak tényleg kiakasztó, ez a Naruto szindróma. A felénél tényleg azt hittem, hogy végre történik valami két résznél tovább, de nem -.- ez egy ilyen anime és kész, el kell fogadni. Nézzétek meg, ha úgy van, el lehet vele szórakozni, vannak benne egész életképes ötletek is, de ha a történet lényeges számotokra akkor inkább hanyagoljátok.

Pontszám: 10/6

Kép forrása: animetvn.com

2015 ősz: Subete ga F ni Naru: The Perfect Insider by Yuu Solk

Nem szeretem a Mystery típusú animéket, mert eddig szinte minden alkalommal olyan unalmas művekbe futottam bele, amiken el lehetett aludni. Jelenleg próbálok barátkozni ezzel a műfajjal és, hát... tessék az eredmény.

Eddigi tapasztalataim szerint az ilyen típusú sorozatok mindig több gyilkosságot dolgoznak fel, amiket egy zseni old meg és valami elképesztően unalmas. Mindig van valami tanoncféleség vagy akármi, akinek/aminek magyaráz a zseni. Persze a zseni az mindig a semmiből szedi elő az újabb és újabb tényeket meg bizonyítékokat, mi meg csak tapsolhatunk, hogy micsoda lángelme... Ráadásul sok esetben a rettenetesen rövid nyomozgatás és magyarázat közötti időt egy még unalmasabb, semmit mondó közjátékkal töltik ki. Szerencsére a Subete ga F ni Naru nem ez a kategória.

Animénk kísértetiesen hasonlít egy alapműhöz, konkrétan a Death Note-hoz. Nyilván nem lehet feltalálni a spanyol viaszt kétszer, ezért a Subete ga F ni Naru már kikövezett utat választott magának kiindulásul. Az alapfelállás a zseni vs. zseni egy igen jó választás, de a Death Note-tal ellentétben itt nem lesz extrém tömeggyilkosság. Nem az élő emberek x%-ának kiirtásáról van itt szó, hanem egyetlen esetről, két halottal.

Nem kell egyébként nagy dologra gondolni, egy tudományos komplexumba be van zárva 15 éve egy nő, aki nem jött ki és hozzá se ment be senki, mindent figyelnek és percenként ellenőrzik az egyetlen bejáratot. Ezt a nőt valaki valahogy megölte, később meg találnak egy hullát a tetőn is, aki úgy gondolta, pihenget egyet a helikopterben. Megtapsolom azt, aki rájön az anime közepéig, hogy hogyan halt meg Dr. Magata. Nem egyszerű megoldani, de a készítők minden tényt odaadnak nekünk, nem szednek elő semmi olyat a végére, amit mi magunk ne láthattunk volna vagy következtethettünk volna rá. Közben megismerhetjük Dr. Magata múltjának darabjait és Moe-chan életének egyes részleteit is, ami annak ellenére szerves része lehet a megoldásnak, hogy alapvetően csak érdekességképp van benne.

Egyébként meglepően kevés szereplővel dolgozik. Van Dr. Magata, Moe-chan, Saikava-sensei meg az unott képű tudós, akinek elfelejtettem a nevét, de állandóan ott van, ahol mi. Összesen négy szereplővel oldja meg az anime az egész cselekményt, persze vannak még töltelékek, mint más tudósok, biztonsági őr, rendőrfőnök stb. viszont alapvetően négyük van állandó jelleggel megjelenítve és ez elég is.

Nekem abszolút újranézős anime lett, bekerült a kedvenceim közé is, csak ajánlani tudom. Csak azt sajnálom, hogy ilyen kicsi és szürke, nem kapott hírverést, mint egyesek (OPMan), pedig bőven megérdemelné, hogy többen is megismerjék.

Pontszám: 10/10

Kép forrása: www.tallon4.com

2015 ősz: Owari no Seraph 2 by Yuu Solk

Igen, megint egy Owari no Seraph 2015-ben már másodszorra. Remélem megtartja azt a jó szokását, hogy ilyen gyorsan jönnek egymás után az évadok. 

A vámpírok és emberek harca folytatódik, a világ nem állt meg, kis osztagunk pedig továbbra is aktívan katonáskodik. Az előzőhöz képest lassabb a tempó, de ez nem is baj, így van idő bemutatni valamit. A második évad szépen összekuszálja azokat az eddig sem éppen rendben álló szálakat még ennek ellenére is.

Egyszer csak ott találjuk magunkat, hogy az emberiség elindult vámpírt irtani, de úgy rendesen, kihalásig. Ebben sajnos már rutinosak vagyunk, ha nem is vámpír téren, de jó pár állatfaj halt ki az éhes emberek miatt. A japán sereg pedig arra készül, hogy ezúttal értelmesebb lényeket töröljön el a Föld felszínéről. Az animét nézve, az ő szemszögükből látva, teljesen jogos ez, de külső szemmel nézve túlzottan is hasonlít a konkvisztádor vs. amerikai őslakó konfliktusra.

Sok mindenre fény derül ezúttal, de kapunk pár új kérdést. Megválaszolják, hogy ki(k) áll(nak) a démonfegyverrel felszerelt emberek számának gyors növekedése mögött, megtudunk egy elég durva dolgot az egyik főszereplőről és végre láthatjuk, hogy a címben lévő vég seraph-ja mégis mi a jóbánat.

Ismét felbukkan Mika is, ezúttal szerencsére többször és tovább, mint eddig. Láthatjuk a szenvedését, kétségbeesett küzdelmét a családja egyetlen élő tagjáért és az árulását is. Ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy mostantól egyre többet fogjuk élvezni a társaságát, persze, ha lesz harmadik évad. Ez egyébként nagyon is valószínű, megint úgy lett vége, hogy az folytatható és azt sem kell elfelejteni, hogy egy éven belül két évada jelent meg.

Mellesleg nem szoktak le a spoileres openingről, szinte minden fontosabb történést fel lehet benne fedezni (figyeljétek meg Mika szemét) :D

Pontszám: 10/10

Kép forrása: wall.alphacoders.com

2015. ősz: K Return of Kings by Yuu Solk

Rendkívűl hosszú nevű animénk végre kapott még pár betűt, hogy kevésbé keserítse meg az életét azoknak, akik meg akarják találni.  

Változatlanul úgy gondolom, hogy a K a legszebb anime világon, persze nem a szereplők megrajzolása miatt. A szépségét a környezet adja, annak részletessége és valósághűsége. Nem tudom mit csináltak a rajzolókkal, de konkrétan van egy jelenet, ahol Kurosuke arca meg van rajzolva a feje mellett tartott kardpengén visszatükröződve. Ráadásul nem, hogy nem ez az egyetlen, állandóan ezt lehet benne látni, mintha hiperrealistákat meg épületgrafikusokat hívtak volna be a projektbe. Persze nem lenne sikeres, ha csak szép lenne az egész. A K rendelkezik mindennel, hogy agyonhypeolt szutyok lehessen, mégis elkerüli a nagy hírverés, hiszen nincs rá szüksége. Ez az anime önmagában is megállja a helyét a rendkívüli látvány és a jó történet miatt.

A története röviden az, hogy bekavarnak a zöldek. A K Missing Kingsben felbukkanó klán folytatja tevékenységét és az egész odáig fajul miattuk, hogy az anime halálát okozzák. Na jó, nem a halálát, de úgy néz ki, hogy vége a K-nak, nem lesz több évad. Királyok vannak, voltak és lesznek, kivéve az arany klánt, ami elég nagy probléma. Az arany király sok dolgot irányítása alatt tartott, de a halálával elszabadult a pokol. A klán meglepően ostoba és meggondolatlan módon visszavonul, miközben mindenhol megy tovább az élet, a vörösek új királyt kapnak a kékek lassan elvesztik a jelenlegit. Közben a zöldek a zombi királyukkal és a többi furcsasággal együtt elszabadítják a hirtelen fejlődés poklát. Az emberek egyik napról a másikra mindenféle erőket kapnak, amit persze nem értenek és káosz keletkezik. Odáig fajulnak a dolgok, hogy az ezüst király eldobja a hatalmát.

Egyébként magyarázza már el nekem valaki, hogy miért kell mindig kimondaniuk egymás teljes nevét! Addig még oké, amikor kettő van nekik, de Shironál már zavaró, mikor elmondják az eső nevét, meg a gyerek nevét is, akinek a testében ragadt. Mi lett volna, ha az egyik király egy brazil szappanoperából lépett volna ki? Állandóan azt hallgathatnánk, hogy "Huan Antonio Migel Fernando Benedicto Gabriel Fransisco... a hupilila király." Mondjuk ez csak kötekedés, ettől nem lesz rosszabb a sorozat. A másik ilyen, még az első évadban van, amikor németül akarnak beszélni... Én tanultam németet, de alig ismertem fel, amit mondani akartak benne, egészen addig nem gondoltam a német szavak kiejtését nehézek, de ott O.O elég nagyot néztem.

Ebben az évadban is voltak izgalmas pillanatok, de nem estem hasra a végétől, valamivel jobb befejezésre számítottam ettől az animétől.

Pontszám: 10/9

Kép forrása: littlecloudcuriosity.com

2015 ősz: Noragami Aragoto by Yuu Solk

Újabb évadnyi betekintést kapunk a csöves isten mindennapjaiba, de furcsa módon ez talán a legjobb anime az őszi szezonban.

Ezúttal a történetünk nagyjából két részre bontható, de mindvégig Yatoról szól az egész. Végre kapunk egy kis betekintést ennek a furcsa alaknak a múltjába is, de atya ég mik vannak itt. Lesz részünk mészárlásban, tömeges tisztításban, alvilágban, dráma dráma hátán... Nem tudom mi történt a sorozattal, de kilóméterekkel jobb, most, hogy a második évadot is megkapta. Kevés animével vagyok úgy, hogy megjegyzem egyáltalán melyik nap töltik fel a fordítók, de a Noragami Aragotonál órára pontosan tudtam. Már nagyon régen volt, hogy utoljára ennyire érdekelt egy anime, pedig minden szezonban van olyan, amit nagyon várok. Azt is megkockáztatnám egyébként, hogy az év legjobb animéje.

Az ömlengésen kívül viszont mit tudunk a Noragami új évadáról? Tulajdonképpen az előzőnél felmerülő kérdésekre még mindig nem ad választ, halad a történet, te meg válaszold meg magadnak. Igazából nem is probléma ez, előzőleg hibaként hoztam fel a sorozat első évadával kapcsolatban, de itt nem az, sőt, ez az egyik olyan tulajdonsága, ami életszerűvé, valóságossá teszi az egészet. Ebből a szempontból a One Puch Man ellentéte, nincs benne színpadias, megrendezett jelenet, sokkal valósabb dolgok mozgatnak mindent. Elvakultság, depresszió, vágyak vagy épp a ragaszkodás. Egyszerűen túl őszinte a jelenet, ahol Yato elsírja magát.

Egy rendkívül jó animét kaptunk idén, én csak azt tudom mondani, hogy nézzétek meg, nem érdemes kihagyni.

Pontszám: 10/10

Kép forrása: pianohousevn.net

2015 ősz: Gakuen Toshi Asterisk by Yuu Solk

Mondjatok akármit, ez egy tucatanime...



Nem is tudom mit mondjak erről a borzalomról, megnézni sem igazán érdemes. Pont arról a fajta animéről van szó, amit kerülni szoktam, nem véletlenül, egyet megnéz az ember és tudja a többi sztoriját is. A Gakuen Toshi Asterisk az animevilág akciófilmei és agyatlan FPS lövöldéi közé tartozik. Van egy jelen esetben iskola, ahova harcképes embereket gyűjtenek, a kezükbe dugnak egy akkora fegyvert, amit normális esetben elbírni is nehéz lenne és sehova sem halad a történet.

Mindig felbukkan egy ilyen óriásfegyveres anime és valamiért az embereknek ez bejön. A Gakuen Toshi Asteriskben pl. ezeknek a fegyvereknek az az indoka, hogy az emberi fajból kifejlődtek olyan példányok, akiknek nagyobb a fizikai ereje. Megismerünk egy antiszociális, erős csajt, majd egy gépágyúkat szeretőt, egy katanával hadonászót stb. hősünk meg összevissza öt percig használhatja erejét. Az egészben annyi történik, hogy előkészülnek az iskolai viadalra, majd abban eljutnak valameddig. Ettől meg hasra kellene esnünk. Úgy fejezték be az egészet, hogy az MÁSODIK ÉVADÉRT KIÁLT!!! Szinte biztos vagyok benne, hogy ez esélytelen. A Gakuen Toshi Asterisk annyira felszínes, hogy az fáj, olyan egyszerű, mint egy faék és különösebben szépnek se mondanám.

Az, akit érdekel úgyis megnézi, de ez számomra csak időpazarlás volt, az egészben csak a harcok látványát lehetett élvezni, azt se túlzottan.

Pontszám: 10/4

Kép forrása: www.grupodinamo.com.co

2015 ősz: One Punch Man by Yuu Solk

Eljött a hobbi szuperhős kora is, amikor már nem kell különösebb indok a gonosznak kikiáltottak péppé verésére.

Úgy néz ki, hogy a nyári ecchi maraton után előszedték a szuperhősöket is végre és elhozták nekünk ezt a szörnyeteget. A Saitama nevű főszereplőnk leginkább olyan, mintha egy tojásnak arcot rajtoltak volna, ebből már sejthető, hogy mi is lesz ez.



Maga az anime kifigurázása a hősöknek, méghozzá a jobbik fajtából. Általában az ilyesfajta paródia lealacsonyítja a gigászi hősöket és mindenféle dilisnek állítja be, aki nem képes rendesen felöltözni. Itt más a helyzet. Vannak persze gagyinak megrajzolt szereplők, leginkább a gonoszok részéről, de meglehetősen normális minden, a készítők nem túlozzák el a hülyeséget. Vegyük pl. Saitama ruháját, van rajta egy pár gumicsizma, gumikesztyű, meg valami vegyvédelmi ruhára emlékeztető kezeslábas, természetesen köpennyel, mert az kell. Mellesleg hány kopasz hőst ismertetek eddig? Lehet, hogy műveletlen vagyok, de én konkrétan egyet se. Vagy nézzük Tatsumakit, teljesen normálisan meg van csinálva, de ha belegondolunk, olyan, mintha a Pindúr pandúrokból lépett volna ki.

Főszereplőnk egyszerűen nevetségesen erős, de annyira, hogy mindent képes egyetlen ütéssel elintézni. Meglegyinti az öklét, aztán vége is mindennek, az ellenség összeesett. Saitama úgy paródiája a legyőzhetetlen hős típusának, hogy elképesztő magasságokba emeli azt. Más szóval tojásképűkénk a legópébb ember az animetörténelemben. Egy ütéssel leveri a nyugati hősöket és egy-egy-el más animék gigászait is. Túlszárnyalja az olyan legendává váló karaktereket, mint Goku, Natsu, Luffy, Madara vagy a saját animéjében már minden szir-szarnak kikiáltott Ichigo.

Saitma az animevilág eddigi legerősebbje, de még nem is tudjuk, hogy milyen a teljese ereje. Mellesleg, talán még vége se lett az évadnak, már beszélték az emberek, hogy jön a következő. Egyszerűen akkora siker lett a One Puch Man, hogy nem kell aggódni érte, biztosan lesz folytatás és nem maradnak megválaszolatlanul a kérdéseink.

Nagyon jól teljesít, nem tudok negatívumot mondani róla, a készítők egyszerűen nem túlozták el, de nem is érték be kevesebbel, mint az eddigi legjobb hősparódia címmel. Bátran ajánlom mindenkinek, ezt az animét látni kell.

Pontszám: 10/10

Kép forrása: anime.wall404.com

2015 ősz: Lance N' Masques by Yuu Solk

Az anime, ami után furcsán nézünk majd a lovagokra...

Korunk japánjában még mindig léteznek a lovagok, főszereplőnk pedig egy közülük, bár ő ezt nem szeretné. A sorsa elől viszont nincs menekvés, rátalál a védelmezendő hölgyre, megküzd az ellenséggel, végül elfogadja az elfogadni valót.

Lássuk is, hogy hol vannak ebben a problémák, mert sajnos vannak. Lovagok vannak japánban a XXI. században és még csak nem is haldoklik a szervezetük, de ez legyen csak furcsaság. A probléma ott kezdődik, hogy a lovagok mivel küzdenek... karddal, ugye? hát itt nem. A Lance N' Masques szerint a lovag fegyvere a lándzsa és ezt még egy nevetséges indokkal alá is támasztja. Igen, szerinte az a bő húsz kilós darab fa, ami nagyobb, mint a forgatója, azért jobb a kardnál, mert a forgatója személyiségét vagy lelkét vagy tudomisén miét tükrözi. Ennyi erővel egy tál krumplipürével is harcolhatnának -.- Aztán, kedves kis hercegnőcskénk egy olyan lány, aki szemmel láthatóan még kisiskolás. Az addig oké, hogy a főszereplőnk egy tini, de miért kell pedofillá tenni? Az animében persze nincs pedofil jelenet, viszont annál több ilyen fanart fog készülni ebből. 

Ha az összes hibáját fel akarnám sorolni, itt lehetnék egész este, de egyet még megemlítek. A rajzolás... A tájat nézve nem lehet panaszunk, elfogadható a látvány, meglehetősen átlagos, de azok a fejek, már nem, nagyon nem. Sajnos több szereplő is egy kaptafára készült, mintha valaki egyszer megrajzolta volna a minta arcot a többiek meg utána, fiút, lányt stb. varázsoltak volna belőle. Nem az a baj, ahogy kinéz ez a fej, hanem, hogy ez a főszereplőinkké. Pár kivételtől eltekintve, szinte egyformák az arcok. Kezdő volt a mangaka vagy mi van? 

Hibái ellenére teljes mértékben fogyasztható, agyat kikapcsolni és hasonlók, mert gondolkodni csak a legritkább esetben kell benne. Élvezetesre van megcsinálva, vannak benne poénok, de... de... mindig ott lesz közben, hogy "mi a tököm ez" az animében ugyanis rendszeresen felbukkannak ilyen abszolút megmagyarázhatatlan és indokolatlan dolgok, amit vagy magyaráznak vagy nem. 

Az egész olyan lett, hogy akár második évad is jöhet hozzá, annyira nyitott a vége. Őszintén szólva nem gondolnám, hogy lesz neki, de ha mégis, csak azért nézem majd meg, hogy lássam fejlődött-e bármiben is. Eddig csak egy hibákkal teli középszerű anime, aki szeretné nézze meg, én nem ajánlgatnám senkinek.

Pontszám: 10/6

Kép forrása: heroine-fansubs.com

2015 nyár: Akagami no Shirayuki-hime by Yuu Solk

Úgy látszik tetszenek a régi mesék a japánoknak, mert most megkaphattuk a hófehérke, csipkerózsika és társaiféle herceg fehér lovon és hercegnő bajban típusú történetet.

Azzal indítunk, hogy a feltűnő hajszínű lányt behívatja magához a hírhedten rossz természetű herceg, de ő inkább elfut előle. Teljesen véletlenül az erdő közepén találkozik a szomszéd herceggel és... Ez egy lányos tündérmese anime kiadásban. Felidézte bennem azt a korszakot, amikor a piroska és a farkas még menő volt és tátott szájjal néztük a kishableányt kazettáról.

Nem én vagyok a célközönség az biztos, de mégis tudtam élvezni. Jó, az túlzás, hogy élveztem, de elvoltam vele, nem lett unalmas és igazából izgalmasabb se. Shoujo animéhez képest meglepően szelíd az egész. A legnagyobb konfliktus talán a legelején volt, utána legfeljebb az érzelmekkel vívott harc hozott bele egy kis színt. Igazából nem tudom hova tenni a dolgot, alapjáraton ez egy lányoknak szóló, herceges, hercegnős anime, semmi újat nem mutat, mégsem hagytam félbe. pedig csak azoknak való, akik még hiszik, hogy van Zen-féle ember.

A két fő karakterünk Zen és Shirayuki (lefordítva kb. hófehérke :P) Az ideális pár, korunknak megfeleltetve. Zen az az évszázadok óta ne változó idea, aki mindig jóságos, mindig erős, tévedhetetlen és védelmező, nem beszélve a biztos anyagi háttérről. Shirayuki már inkább a modern nőt testesíti meg, nem azt a vártoronyban kiskutyaszemekkel a sárkányra bambuló zsepit szorongató izét. Shirayuki egy erős személyiségű nő, nem fél visszadumálni a rangban felette állóknak, ugyanakkor gyengéd és törékeny és fogadok, hogy jól seggbe rúgná Zen-t ha az letér a helyes útról.

Mellettük nem kapunk túl érdekes karaktereket, inkább csak töltelékek és kapaszkodók, vagy talán a második évadra lesz szerepük. Igen, lesz még szőke hercegünk idén, élvezhetjük a nem is tudom mit. Ez tényleg... csak egy szerelmes történetecske.

Pontszám: 10/8

2015 nyár: Gate: Jieitai Kanochi nite, Kaku Tatakaeri by Yuu Solk

Újabb érdekesség, bár az alapötlet nem olyan idegen. Gondoljunk csak bele, mi is van a Gate: Jieitai Kanochi nite, Kaku Tatakaeri-ben. Megnyílik egy kapu és ezáltal találkozik a fejlett és kevésbé fejlett civilizáció. Szerintem totál olyan, mint amerika felfedezése.

Igazából a témája sem más, ugyanúgy a két civilizáció találkozásáról szól, mint a törikönyvek lapjain lévő történet. Persze itt nem indiánok lesznek, helyettük fantasyvilágot kapunk, középkorral, elfekkel, sárkányokkal meg mindennel. A tizenkét rész alatt egyébként csak pár kisebb csatát és összetűzést kapunk, de ez nem is probléma egy olyan animénél, aminek a téli szezonban jön a folytatása. Valószínűleg nagyobb hangsúlyt fektettek a készítők a fantasy világ ismertetésére még így az elején, hogy később ne kelljen megszakítani az eseményeket magyarázkodással. Egyetlen probléma van ezzel, nem vesszük észre, hogy vége. Én napokig vártam a 13. részt mire rájöttem, hogy 12-nél vége az évadnak. Eléggé csalódott voltam emiatt, pedig tudtam már akkor is, hogy lesz folytatása hamarosan.

Említettem, hogy hasonlít amerika felfedezésére, de csak az alapjaiban. Itt ugyanis nem folyik olyan kizsákmányolás, legalábbis eddig, mint az élőszereplős változatnál volt. A japán hadsereg szépen bázist épít a kapu túlfelén és ők ott elvannak, mint a befőtt. Gyakorlatoznak és peróbálnak kereskedni a vége felé, de mást sem látunk, mint Itami-t rohangálni. Nyilván nem kell látnunk más egységek tevékenységeit, de feltűnően semmit se tudunk róluk. Bár ez csak mellékes Itami-ék mellett. A fő szál ennek az elég furcsa embernek a cselekedeteiről szól. Először összeszed magának három fantasy lányt aztán összehaverkodik a helyi hercegnővel. Látszólag elég tehetséges a békefenntartás terén, barátkozó és tudja hol a határ. Mellesleg otaku, jah... az anime szerint egy szuper eősnek számító katona. Nagyon érdekes személyiséget adtak neki és úgy önmagában az egész világnak is, amit a szemén keresztül láthatunk nagyrészt.

Az egyetlen hibája ez a hirtelen lezárás, de ettől eltekintve egészen jó anime, aminél reménykedhetünk, hogy nem rontanak el a készítők a későbbiekben semmit.

Pontszám: 10/9

2015 nyár: Jitsu wa Watashi wa by Yuu Solk

Vámpír, démon, isten, földönkívüli, jah meg emberek.

A Jitsu wa Watashi wa tele van ilyen megmagyarázhatatlan dolgokkal és nagyon vicces szeretne lenni, de én inkább csak a szórakoztató kategóriába sorolnám. A romantikus vígjátékból is csak a romantikát éreztem, azt se túlzottan.

Nagyon furcsa az anime, már a rajzolása sem szokványos, ráadásul ott vannak azok a dolgok, amik mindent a feje tetejére állítanak. Tudtátok, hogy a farkasember nemet vált a teliholdtól, vagy a vámpír lebarnul a napon? arról nem is beszélve, hogy szerencsétlen isten hogy járt. Ez az anime mindent ki akar parodizálni és sajnos csak akarja, nem teszi.

Gondolom ismeritek a "sokat markol, keveset fog" közmondás valamelyik változatát, nos ez lehetne az anime címe is. Bár a mostani címe sem mond el róla semmi komolyat, mondhatnám azt is, hogy jellemzi az animét, ugyanolyan bizonytalan, mint amilyen bizonytalan lábakon bukdácsol az egész.

Nos, kezdésnek kapunk egy idiótát, aki nem képes titkot tartani, mellé kapunk egy sötét csajt, aki meg vámpír. Idiótánk meglátja sötétkét, amikor az a szárnyait mereszti a tanteremben, aztán megbeszélik, hogy idiótácska nem mondja el senkinek. Bár idióta mindig elárulja magát, ez valamilyen csoda folytán titokban marad, annak ellenére, hogy sötétke minden második mozdulatnál képes lenne magát elárulni. Végül persze semmi sem lesz az egészből, nem közlik egymással, hogy szerelmesek, a többiek se, és igazából nincs semmi értékelhető történés. Még a keresztnevükön sem hívják egymást.

Igazából nem tudom, miért néztem végig, ez egy bőven felejthető alkotás lett, elveszett a tucatanimék süllyesztőjében. Ha csak nem akartok valami habkönnyű hülyeséget nézni, pár vicces megnyilvánulással, akkor inkább hanyagoljátok ezt az animét.

Pontszám: 10/4

2015 nyár: Overlord by Yuu Solk

Ismét virtuális valóság.

Azzal indítunk, hogy egy VRMMORPG épp leáll és az utolsó játékosok várják az éjfélt, amikor végleg megszűnik kedvenc világuk. Ekkor viszont olyan dolog történik, ami mindent megváltoztat. Az utolsónak maradt játékos azt tapasztalja, hogy a játék nem áll le és az adminok nem válaszolnak. Aztán lassan ráeszmél arra is, hogy olyan dolgok jelennek meg, amik eddig nem voltak a játékban, illatok, beszélő NPC-k, ráadásként egy ismeretlen világba került Nazarick sírja vagyis az a hely,ahol névtelen hősünk uralkodik.

A történet elég egyszerű, meg kell hódítani az új világot. Az elején még megy a tapogatózás és lassan jönnek az ellenségek is, de túlzottan sehova se haladunk. Névtelen hősünket pedig egyáltalán nem érdekli a való világ, igaz, hogy nem tud kilépni, de szó szerint le se szarja, hogy a valósággá vált játékban ragadt. Nincs itt olyan depizés, mint a SAO elején, csak ismerkedünk a világgal és kész.

Az Overlord olyan egyszerű, mint egy faék. Bedob egy játékból lett fantasy világba, ad egy darab célt és viszontlátásra. A befejezésből látszik, hogy ezt az animét jóval több, mint 12 részesre tervezték és ezzel csak félig van baj. A történet szinte el se indul, de ez megbocsátható, hiszen van helyette más. Egyszer egy okos embertől azt hallottam, hogy legyen egy alkotás bármilyen rossz, ha monumentális, rajonganak majd érte az emberek. Én ezt érzem az Overlord esetében, azt nem mondanám, hogy rossz, egyáltalán nem, viszont a monumentalitása az egekbe emeli, ahhoz képest, ami.

Az, aki még nem látta, biztos furán néz, "mitől monumentális egy anime?" de ez a legjobb szó rá. Az előző szezonban a Nanatsu no Taizai testesítette meg a monumentalitás fogalmát, ahol egy bottal kettéhasított a főszereplő egy hegyet. Az Overlord sem más ebből a szempontból nézve. A főszereplő az az überatombrutálistenkirájállatOP karakter, aki előtt csak meghajolni lehet.

Kapunk pár vicces jelenetet, pár perverzet is, de az Overlord még csak most bontogatja szárnyait, nagyon keveset mutat magából, ezért nagyon remélem, hogy nem ez lesz az új SAO.

Pontszám: 10/9

2015 nyár: Gakkou Gurashi! by Yuu Solk

Egy bazinagy rózsaszín felhő!

Sajnálatos módon talán az első és a két-három utolsó rész a jó ebben az animében, minden más csak kitöltés és előkészítés. Az elején még olyan, mintha normál iskolai életes anime lenne, aztán rá kell jönnünk, hogy minden csak a főszereplőnk fejében zajlott és odakint agyzabáló zombik csoszognak. Elég megrázó tud lenni, de innét kezdve tényleg alig történik valami.

A többiek próbálnak úgy tenni, ahogy az Yukinak nem fáj, ugyanis ez a kiscsaj abban a tévképzetben él a zombivilág közepén, hogy még mindig iskolába jár. Emiatt folyton iskolás dolgokat művelnek, elmennek kirándulni, kipucolják a "medencét" és hasonlók. Ennek is megvan azért a haszna, így nem fognak bedepisedni, de a háttérben mindig érződik, hogy itt vannak azért súlyos problémák is. Szépen lassan az is kiderül, hogy az iskola meglepően jól fel van szerelve önellátásra, mintha valaki számított volna egy ilyen zombizálódásra. Engem például nem elégített ki a története, alig tudunk meg valamit, de reménykedni lehet a folytatásban. Ami a végét illeti, az egészen drámai lett. A részek előrehaladtával egyre több dolog jön elő, kiderül Sakura-sensei titka is, aztán jön a katasztrófa. A helyzet odáig fajul, hogy el kell hagyniuk az iskolát.

Elég durva atmoszférát teremt a Gakkou Gurashi azzal, hogy lolik mellé zombikat rak, bár a zombi már annyira elcsépelt és agyonhasznált ellenség... nehéz félni tőlük. Inkább azért lesz ez erős, mert a főszereplőnkben eltört valami és észre se veszi a környezetében történő dolgokat. Ott az a nagy rózsaszín felhő a szeme előtt és nem képes látni tőle az igazságot. A többiek viszont igen és ez a váltakozás teszi jóvá az animét. Ott van Yuki, aki embereket hallucinál maga köré, órákra jár az üres termekbe, még csak azt sem veszi észre, hogy kitörtek az ablakok és ott az ellenpólus is mindenki más személyében. Át lehet érezni azt a borzalmat, amin keresztül mennek.

Aranyos kis anime, jah... mégse. Kb. ez volt a reakcióm elsőre. Jó szórakozást hozzá! :D

Pontszám: 10/8

2015 nyár: Charlotte by Yuu Solk

Emlékszem mennyire meglepődtem, hogy milyen is az anime. Mikor felkerült a listámra, még csak egyetlen képet láttam róla, mint általában, és arra gondoltam, hogy iskolai élet stb. valami szerelmes izé lesz, de nem. Már az első rész is bebizonyította, mekkorát tévedtem. Ugyan van benne szerelmi szál, de az egész nem erről szól.

A tinik között megjelennek olyanok, akik különleges képességekkel rendelkeznek, akár csak a főszereplőnk. Eddig elég sablon, nem? Aztán kiderül, hogy a képesség mégsem képesség, hanem betegség, ami egy időre aktiválja az eddig inaktív agyterületet. (Most abba ne menjünk bele, hogy tudományosan ez mekkora baromság) Tizenévesen jelentkezik majd huszonévesen el is tűnik és a főszereplőnket belekényszerítik egy különleges erővel rendelkező csapatba, ami más hozzá hasonlókat gyűjt egy helyre. Nos, igen, a Charlotte megfogta a dolog reális oldalát. Mit is csinálnak egy látszólag természet feletti hatalommal bíró emberrel? Naná, hogy kutatóintézetbe zárják vagy fegyverré próbálják nevelni, ettől tartva csapatunk egy helyre gyűjti a lehető legtöbbet. Ennek persze nagyobb veszélyei is vannak, mint kiderült a főszereplőnk húgánál.

Alapjáraton Yuu egy csaló, aki folyton a maga javára fordítja a képességét, amivel be tud költözni mások testébe pár másodpercre. Persze ez csak egy ideig működik neki, mert "elkapják" és más iskolába kell járnia. Yuu egy tipikus csaló, aki jó útra akar térni, ettől függetlenül mindig olyan helyzetbe kerül, ami miatt használnia kell a képességét. Az anime fele, de inkább kétharmada után viszont nagyon megváltoznak a dolgok és kétszer is látjuk összeomlani.

Ez a történet egyszemélyes, kizárólag a Yuu-val történtek a fontosak benne, minden más másodrendű, ezért elég rendesen szíven ütheti az embert, mikor látja összeomlani. Ez az anime egy nagyon kellemes dráma és kifejezetten jó áll neki, hogy nem a főszereplő halálával ér véget. Mondanám, hogy találtam benne hibákat, de nem, ennek ellenére mégsem érzem teljesnek, igazi 10/10-nek.

Pontszám: 10/9

2015 nyár: Monster Musume no Iru Nichijou by Yuu Solk

Aki szereti, ha egy animében történet van az most vegye le a listájáról a Monster Musume no Iru Nichijou-t.

A nyár talán legnagyobb durranása volt ez az anime, a sajátos világával. Itt ugyanis arról van szó, hogy az emberek megpróbálnak együtt élni a más fajú intelligens életformákkal. Lényegében az egész történet az, hogy a főszereplőnkhöz más fajú lányok kerülnek, PONT. Az elsőtől az utolsó részig csak ez történik benne, emellett meg nézegethetjük a hétköznapokat szörnylányokkal, ahogy a cím is mutatja.

Történetileg nulla, de akkor mi a helyzet mással, például a karakterekkel? Karakter téren sem kapunk semmit, mindenkinek van egy jellemvonása és csókolom. Ezután kérdezhetnénk, hogy akkor mitől jó a Monster Musume no Iru Nichijou? Őszintén szólva nem tudom. Nincs történet, a karakterek felszínesek, szimplán csak látvány van, még túlzottan viccesnek se mondanám. A rajzolás, ahogy egy ultra ecchi-hez illik a tizennyolcas karikát karcolgató, mindent szépen elénk táró gyönyörűség a maga nemében. Nem vagyok egy ecchi fan, de ezt szívesen néztem én is.

Az egyetlen, amivel lehet magyarázni a sikerét az a légköre. Most mondjátok, hogy ti nem akartátok egy lány potrohát simogatni, vagy segíteni neki a vedlésben, esetleg kikölteni a tojását. Valami extra bizarr az egész légkör, amit teremt. A csajok felsőteste úgy, ahogy emberi aztán jön mondjuk hat méter kígyó vagy ízelt lábak. Ez az, amit még biztosan nem láttunk sehol, legalábbis ilyen méretben semmiképp.

Túlzottan sokat nem lehet róla elmondani, vannak vicces jelenetei, de nem eget rengető, szép, de van szebb is. Egy jól összerakott ecchi, amit ezután talán "AZ ECCHI"-ként emlegetünk majd, bár ez még a jövő zenéje. Emellett talán ennek van a legjobb openingje a szezonban. Néztem a szezonálisok közül jópárat, nagyjából 20-at kezdtem el, ebből kettőt felirat nélkül, hármat kidobtam és sajnos van még három, aminek a lefordítására őszülésig várhatunk, az eddigiek alapján. Viszont ezek közül összesen háromnak voltam hajlandó végighallgatni az openingjét minden rész előtt, név szerint: Monster Musume no Iru Nichijou, Overlord és Ranpo Kirak: Game of Laplace. Ezek közül Monsterék vitték a pálmát, bár a másik kettő se nagyon marad le.

Oda nem illő testrészek és csöcsök minden mennyiségben, ez a Monster usume no Iru Nichijou.

Pontszám: 10/10

2015 nyár: Aoharu x Kikanjuu by Yuu Solk

Újabb érdekesség jött a nyári szezonba, ezúttal a túlélőjáték témában. Nos, annak, aki még nem látott ilyet nagyjából azt tudnám mondani, hogy ez egy durvább paintball, egy kisebb lőfegyveres háború vagy csataszimuláció.

Azzal indítunk, hogy a főszereplőnk egy sérelem miatt beront egy host clubba ééééés micsoda véletlen... a keresett személy az újdonsült szomszédja is egyben. Mondjuk ez nem állítja meg Hotaru-t, hogy szétverje a berendezést és egy kifejezetten szép adósságot termeljen össze magának. Valamiért viszont nem kell túlzottan visszatérítenie a dolgot, de Masamune berántja a túlélőjátékos világba. Innét kezdve megy a szokásos edzés, felkészülés és tapasztalatszerzés, majd elérünk a boldog hétköznapok végéhez. Az anime igazán csak azután mutatja meg magát, hogy a TGC nevű rangos, de titkos versenyen elindulnak. A Masamune, Tooru, Hotaru hármas egy csapatként küzd, de úgy távozik az élők sorából, mint egy szilánkokra tört pohár.

Az egész konfliktust Masamune okozza, aki nem bír leszámolni a múltjával és a túlélőjátékokon meglehetősen kegyetlen személyiséget öltő egykori barátjával. Először abban reménykedik, hogy a meglehetősen vadállat Hotaruval az oldalán képes lesz győzni, de kislány módjára maga alá vizel már a másik csapatkapitány látványától is. Elég súlyos lelki sebei vannak, amire a végén Hotaru is utalni fog majd.

Történetileg tulajdonképpen nem kapunk sok mindent, ami lényeges lenne. Az is elhanyagolható, hogy túlélőjátékkal játszanak, igazából kolbászt is grillezhetnének, akkor se lenne más az anime. Az egész nem is Hotaru-ról, hanem Masamune-ről szól, akinek leginkább egy tizedikesre hasonlít. Nagy a szája a kilencedikesekkel szemben, de összeszarja magát a felsőbb évesektől. Persze megvannak az okai is, hogy miért ennyire... a személyisége. Lényegében viszont az egész történet az, hogy az ő keverését nézzük. Kell Hotaru, nem kell Hotaru, kitesszük a csapatból, visszavesszük a csapatba, feladom, nem adom fel. A végére már idegesítő volt, amit művelt. Nem is értettem a miértjét, nekem is vannak elég mély lelki sebeim, mégse tudok azonosulni az ő karakterével.

Szórakoztató az anime, de ha nem voltatok még olyan helyzetben, mint Masamune, akkor nem fogjátok tudni úgy élvezni, ahogy a készítők azt szeretnék. Sajnos ebben az esetben nem sikerült rendesen bemutatni azt, amit a készítők akartak és ez baj. Akkor lett volna ez igazán élvezhető, ha átéljük Masamune szenvedését is, de így csak egy fél élményt kapunk. Így is jó, élvezhető az anime, de ottmarad a végén az érzés, hogy valami hiányzott belőle.

Ez egy középszerű anime, amit sikertelenül próbáltak jóvá tenni. Az sem segít rajta, hogy Hotaru nem épp az, aminek a társai ismerik :D

Pontszám: 10/6

2015 nyár: Rokka no Yuusha by Yuu Solk

A nyári szezon egyik legújabb történelmi környezetét kaptuk meg ebben az animében. Azt ugyan nem tudjuk, hogy ez ténylegesen az ősi amerikai civilizációk kora-e, de rengeteg elemet vesz át az inka, maya, olmek stb. elemekből.

Arra számítottam az elején, hogy ez majd egy naaaagy valami előfutára lesz és egy rövid, de annál jobb történetet kapunk, de tévedtem. A Rokka no Yuusha nem akar előfutára lenni semminek és legalább akkora önbizalommal rendelkezik, mint a főszereplője. "A világ legerősebb embere" ugyanis tényleg kiérdemli ezt a címet, bár elég idegesítő tud lenni, mikor két percen belül hatszor mondja el magáról ezt. Mellesleg mindig azt mondja, hogy "a világ legerősebb férfija" de ez a fordítási hiba talán azért van, amiért régen férfi és nő helyett ember és asszony létezett. Bár Adlet sok más tekintetben is idegesítő lehet, mint például a levakarhatatlansága. Igaz, hogy erős, jó és okos, de addig nem hagyja békén az elesettet, amíg azon segíteni nem tud, ha akarja az illető, ha nem.

Történetünk szempontjából a legfontosabb a főszereplő és a kis búskomor Fremy kapcsolata, mivel ez viszi el az egészet a hátán. Nos, igen, elindul a hat kiválasztott a démonisten legyőzésére és közben találkoznak pár furcsasággal. Az előbb említett Fremy például a hős gyilkos elnevezést is kiérdemelte, annak ellenére, hogy ő maga is hős. Az ember azt hinné, hogy megint a tucatanime receptjeként elindulnak, mennek és legyőzik a legyőzendőt, de itt más történik. A hatodik, nyolcadik rész felé már mindenkiben körvonalazódni fog, hogy mire megy ki a játék, ugyanis a gyülekezőhelyül szolgáló templomhoz hét hős érkezik, akiket bezárnak. A bezárás előtt is szerepe volt Fremy és Adlet kapcsolatának, de csak utána lesz igazán nagy jelentősége, hogy együtt vannak.

Talán nem is lenne ilyen pozitív véleményem a Rokka no Yuusha-ról, ha a két szereplő között nem így működtek volna a dolgok. Mivel ezen kívül csak a megyünk megölni az ellenséget van és ezen nem segít a készítők kis csele, mert az összes hős az aktuális gyanúsított vérére szomjazik. A többi szereplő csak ezt tuja okos, buta, hűséges, ravasz stb. Mintha egy jellemvonás köré lennének építve. Ráadásul rajtuk kívül nem kapunk mást, az anime nagy részében őket kell nézegetnünk, ahogy egymást akarják kiírtani.

Látványról nem lehet sokat mondani, szép, de láttunk már szebbet is, főleg, hogy nagyrészt ködös erdőben vagyunk, semmi sem látszik a hősökön kívül. Nem egy rossz anime, de a neve sem marad fenn, ha ezzel az évaddal befejezik.

Pontszám: 10/8