Viszlát internet!

Most biztos felmerül bennetek a kérdés, hogy mi is ez a random poszt, a szokásos anime kritika/vélemény helyett. Aztán ha átrágtátok magatokat az első mondaton, megakadt a szemetek a "szokásos" szón, mivel mostanában egyre kevesebbet posztolok. Ennek pedig elmesélem az okait:

Nem ott van a probléma, hogy kevesebb az időm a szokásosnál, mivel mindig képes voltam beékelni ezt a teendőim közé. Azt sem mondanám, hogy kevés animét tudok megnézni, ezért nincs miről véleményt alkotni. Az igaz, hogy a 20+ egyszerre nézett sorozat helyett most csak 17-et követek, de valljuk be, ez sem kevés annyira, hogy ezt a posztot elkezdjem írni. A megtekintésekkel sincs probléma. 2014 nyarán indult a blog, anno még más által, majd ősszel én is becsatlakoztam és rövidesen mindenki kiszállt belőle rajtam kívül. Akkoriban alig volt nézettség, rendszeres olvasóm talán nem is volt. Ma meg már minden posztot legalább 300-an olvasnak el, közvetlen posztolás után, és ez a szám még feljebb is kúszik pár nap alatt. Nem egy olyan is volt, mikor ezer főlé csúszott a posztolás napján. 241 kritika/vélemény készült el az évek során, amiből 225-öt én írtam. Ez nagyjából 420 A/5-ös oldalnyi szöveg, ami egy közepesen hosszú regénnyel ér fel. 

Én egy kitartó ember vagyok, ha valamit szeretek csinálni akkor azt nagyon hosszú ideig csinálom, akkor is, ha mások kételkednek benne. Ezért is történt az, hogy nem hagytam abba a blog vezetését az után sem, hogy mindenki más ezt megtette. Folytattam Yuu Solk álnéven a posztolást, ami egyébként nem is ide való. Ez a név a művészi álnevem, mint grafikus, író, költő, de amolyan önreklámozás céljából ezt használtam itt is. Eredetileg azt reméltem, hogy majd az animések is rákeresnek a nevemre és megcsodálják azokat a dolgokat, amik nem a szubkultúrához tartoznak, de nem így lett. Az összes megtekintés 99%-a facebook linken keresztül érkezett. Ez igazából a kisebbik problémám, ami már közepesen zavart, az a like és komment hiány, főleg a kommentek hiánya. Engem nem érdekelt volna, hogy pozitív vagy negatív dolgot írtok akármelyik poszt alá, mert mindegyik jobba a csendnél. Összesen talán, még egy kezemen is meg tudnám számolni, hogy hány poszt alatt van komment és az elszomorító az, hogy a blogkritikák alatt több van, pedig azokból igazán kevés készült el. 

Csalódtam abban a közösségben, ami az olvasótáboromat képezi ezen a blogon. Semmilyen visszajelzést sem kapok tőletek, pedig még próbáltam is rávenni titeket arra, hogy írjatok saját véleményt, kérdeztem is tőletek, de mindig üres csend fogadott. Tisztában vagyok azzal, ha YouTube-on tettem volna azokat, amiket itt, akkor rég más lenne a helyzet, de nincs időm videót vágni. 2016-ban már átálltam tömeggyártásra, mert úgy gondoltam, hogy talán túl kis réteget szólítok meg és a végeredmény egy meglepő "semmi sem változott" volt. Az idő múlásával a számok egyre nagyobbak lettek, a facebook posztok alatt megjelent egy-egy komment, de egyre üresebbnek éreztem ezt a dolgot. A blog népszerűségének emelkedésével arányosan csökkent a motivációm. 2017 ősszén pedig teljesen meguntam. Az volt a terv, hogy ha x nézettséget termelek egy hónapban, akkor folytatom. Bármikor történt ez, a számok mindig felülmúlták az elvárásaimat. Olyan is történt, hogy 1000 volt a limit, kitettem a hónap elején egy posztot és már az megugrotta ezt laza 1200 megtekintéssel. Az ilyen tervek sosem jöttek be, de a számok nem vigasztaltak. Egyre csak untam a dolgot és 2018-ra szerettem volna újra sokat posztolni, azonban ez nem következett be. Folyamatosan elfelejtettem, hogy ki kellene rakni az adott heti anyagot a netre és volt olyan is, amikor egy hónap csúszást hoztam össze. Idén egy Shokugeki no Souma keveredett ki a nyilvánosság elé és ezzel abszolút nem vagyok elégedett. Ennél bőven jobb is tudok lenni. 

Teljesen meguntam az animék véleményezését, az utóbbi időben már csak kötelességtudatból ment a dolog és ez meg is látszik. Szeretek véleményt alkotni, de a blog kezelése már nyűg lett 3 év csend után. Azt gondolom, hogy itt most abbahagyom a dolgot, legalábbis egy időre mindenképp szüneteltetni fogom. Nem érzem szükségét vagy értelmét annak, hogy folytassam ezt, ezért befejezem egy időre, talán örökre az Anime Sekai vezetését.

Búcsúajándékként három új véleményt tettem ki a blogra (Blend S, Yuuni Taisen, Inuyashiki). Kellemes olvasást hozzájuk!

2017 ősz: Blend S by Yuu Solk

Már megint itt vagy, mit képzelsz magadról?

Nézzük is meg, mi van ezzel a szerelmi történettel, vagy csak üljünk be egy kávéra ebbe a furcsa helyre! Nem tudom, hogy létezik-e ilyesmi a környéken, de nagyon szívesen betérnék egy-egy reggelire. Sok mindent nem lehet erről az animéről mondani, gyakorlatilag ugyanazt a poént süti el állandóan, amit mondjuk nem lehet megunni ebben a tizenkét résben, de hosszabb távon már elcsépelt lenne. Az érdeklődést úgy tartja fenn, hogy egyre másra hozza be a szereplőket és próbál új szituációkat teremteni, de De. Ez bőven egy egyszer nézős anime, a poénjai rendkívül egysíkúak és a végén már abszolút nem viccesek. Aki látta, az tisztában van azzal, amit mondok, például a tulaj esetében. Szóval ja, szórakoztató, de két hónap múlva már emlékezni sem fogunk rá.

2017 ősz: Juuni Taisen by Yuu Solk

Ha egyet kívánhatnál egy mindenható szervezettől, akkor mi lenne az?

Az alapja nagyon egyszerű, összeszedünk 12 legendás harcost és hagyjuk őket harcolni. Ez a Yu yu hakuso-féle „verjünk péppé mindenkit oszt akkó jóság van” logika egyik újabb példánya. Persze már továbbfejlődött ez a műfaj, de még mindig az az egyetlen megoldás, hogy valaki addig üt másokat, amíg már csak egy marad talpon. Ez nyilván szórakoztató, mert nem néznénk, ha nem így lenne, de még annak ellenére sem tudott hova fejlődni az elmúlt 20 évben ez a műfaj, hogy milyen újításokat vittek bele.

A Juuni Taisen például dramatizálni próbált, ami jól áll egy háborúhoz. Végülis ez egy kisebb háború, de nem gondolnám, hogy ezt úgy oldották meg, ahogy kellene. Kétség kívül, a csaták látványosak és egyik másik szereplőért fáj a szívünk, mások halálának meg örülünk. A kivitelezésre sem lehet panasz, épp elég változatosak, de nem tetszett benne, hogy van egy potenciális győztes már az elejétől kezdve. Mindig lehetett tudni, mikor vele került valaki szembe, az meg fog dögleni viszonylag rövid időn belül. Még a harcok kivételes zsenijei sem kezdhettek vele semmit, mert akkora csalás a képessége.

Értem én, hogy kikerülhetetlen egy olyan szereplő megléte ilyenkor, aki csak úgy végigmészárol mindent, de emiatt hiányzik az izgalom egy jó része. Ebből az animéből többet is ki lehetett volna hozni. Arról nem is beszélve, hogy a végére a drámából inkább filozófiai kérdések boncolgatása lett, ami megint csak egy furcsa lépés.

A Juuni Taisen nem egy rossz anime, sőt közel áll a tökéleteshez, de ez nem jelenti, hogy elég lenne. Tudom ajánlani azoknak, akik élvezik a jó harcokat és gondolatokat, de nem kell tőle csodát várni. 

2017 ősz: Inuyashiki by Yuu Solk

Nagyon érdekes világba csöppentünk. A miénkbe.

A modern Japánban nincsenek hősök, senki sem menti meg a világot vagy az emberiséget, mert semmi sem akarja elpusztítani. Bár az Inuyashiki szerint tévedek és igenis van itt mitől félni, mert bármikor megtörténhet az, amit ott ábrázoltak.

Az egész cselekmény roppant egyszerűen leírható: Egy idős férfi és egy fiatal fiú egy időben tartózkodtak egy helyen, majd rájuk zuhant egy UFO. Az idegenek felismerve, hogy mit tettek, a két embert újraalkotják, de mechanikus testbe, majd szabadon engedik őket.

Persze ez nem ilyen egyszerű, mert a két szereplő abszolút eltérő módon használja a hirtelen jött isteni hatalmát. Engem például lenyűgözött, hogy a fiatal vágyait úgy mutatták meg a készítők, hogy egyszer sem tudtam igazán gonosznak titulálni, pedig művel cifra dolgokat. Az idős ember meg nem is tudom, hogy mondjam, de szentet játszik. Szerencsére a készítők megalkották a tökéletes egyensúlyt amiben se az egyik se a másik fél nem szerepel hangsúlytalanul. Mindkettőjükkel lehet szimpatizálni, pedig megkérdőjelezhető tetteik vannak.

Azt mondanám, hogy a szezon egyik legjobb alkotása lett, de csak azoknak tudom ajánlani, akikben kellő komolyság van a témával kapcsolatban. Ez nem egy agyon hypeolt szuperpower shounen, ez egy réteganime, a sci-fi műfaj egyik legjobbja.

2017 ősz: Shokugeki no Souma: San no Sara by Yuu Solk

Akár azt a címet is adhatnám ennek az évadnak, hogy küzdelem az első helyért.

Most nincs olyan zökkenőmentes átmenet, mint legutóbb, de ez semennyit sem vesz el a történetből. Soumáék még mindig nagyon szórakoztatóak annak ellenére, hogy milyen helyzetbe keveredtek ezúttal. Azonban úgy néz ki, hogy minél jobban belemélyedünk a kajacsata rejtelmeibe és lassan már attól megtanulok főzni, hogy ezt nézem, annál inkább érthető, hogy itt nem egy egyszerű kis vetélkedés áll fenn. A tét nem túl kicsi, sőt inkább nagyon is nagynak mondanám. A saját életemben is átéltem ezt a dolgot, mert az építész szakma is egy ilyen világot rejt magában, de soha nem látott magasságokba emeli a verseny szó jelentését az egész évad vagy inkább maga az anime. Az idei évben is kapunk egy új évadot belőle, ezért már nagyon várom, hogy mi sül ki az egészből, mert eddig nem csak tartja a színvonalat, de talán emeli is lassan. Titkon abban is reménykedem, hogy ez valami hosszú, akár több száz részes sorozat lesz, de mindenképpen tetszene, ha legalább az iskolai éveit végigkövethetnénk Soumának.