2015 ősz: Lance N' Masques by Yuu Solk

Az anime, ami után furcsán nézünk majd a lovagokra...

Korunk japánjában még mindig léteznek a lovagok, főszereplőnk pedig egy közülük, bár ő ezt nem szeretné. A sorsa elől viszont nincs menekvés, rátalál a védelmezendő hölgyre, megküzd az ellenséggel, végül elfogadja az elfogadni valót.

Lássuk is, hogy hol vannak ebben a problémák, mert sajnos vannak. Lovagok vannak japánban a XXI. században és még csak nem is haldoklik a szervezetük, de ez legyen csak furcsaság. A probléma ott kezdődik, hogy a lovagok mivel küzdenek... karddal, ugye? hát itt nem. A Lance N' Masques szerint a lovag fegyvere a lándzsa és ezt még egy nevetséges indokkal alá is támasztja. Igen, szerinte az a bő húsz kilós darab fa, ami nagyobb, mint a forgatója, azért jobb a kardnál, mert a forgatója személyiségét vagy lelkét vagy tudomisén miét tükrözi. Ennyi erővel egy tál krumplipürével is harcolhatnának -.- Aztán, kedves kis hercegnőcskénk egy olyan lány, aki szemmel láthatóan még kisiskolás. Az addig oké, hogy a főszereplőnk egy tini, de miért kell pedofillá tenni? Az animében persze nincs pedofil jelenet, viszont annál több ilyen fanart fog készülni ebből. 

Ha az összes hibáját fel akarnám sorolni, itt lehetnék egész este, de egyet még megemlítek. A rajzolás... A tájat nézve nem lehet panaszunk, elfogadható a látvány, meglehetősen átlagos, de azok a fejek, már nem, nagyon nem. Sajnos több szereplő is egy kaptafára készült, mintha valaki egyszer megrajzolta volna a minta arcot a többiek meg utána, fiút, lányt stb. varázsoltak volna belőle. Nem az a baj, ahogy kinéz ez a fej, hanem, hogy ez a főszereplőinkké. Pár kivételtől eltekintve, szinte egyformák az arcok. Kezdő volt a mangaka vagy mi van? 

Hibái ellenére teljes mértékben fogyasztható, agyat kikapcsolni és hasonlók, mert gondolkodni csak a legritkább esetben kell benne. Élvezetesre van megcsinálva, vannak benne poénok, de... de... mindig ott lesz közben, hogy "mi a tököm ez" az animében ugyanis rendszeresen felbukkannak ilyen abszolút megmagyarázhatatlan és indokolatlan dolgok, amit vagy magyaráznak vagy nem. 

Az egész olyan lett, hogy akár második évad is jöhet hozzá, annyira nyitott a vége. Őszintén szólva nem gondolnám, hogy lesz neki, de ha mégis, csak azért nézem majd meg, hogy lássam fejlődött-e bármiben is. Eddig csak egy hibákkal teli középszerű anime, aki szeretné nézze meg, én nem ajánlgatnám senkinek.

Pontszám: 10/6

Kép forrása: heroine-fansubs.com

Hentai Ouji to Warawanai Neko by Yuu Solk

Mindenre számítottam csak erre nem...

Ez alapvetően egy szerelmeskedős anime, még ha a címében lévő hentai szó nem is épp ezt sugallja. Persze a hentai szó nem csak a "hentai"-t vagyis az animepornót jelenti, hanem van rendes jelentése is, ami nagyjából a perverznek felel meg. Sok animében hallhatjuk a perverz-t különféle módon, mint scebe, ecchi, hentai stb. ezek közül a hentai a legerősebb jelentésű, tehát esetünkben is egy erőteljesen perverz egyént takar a cím Hentai Ouji-ja vagyis perverz hercege.

Hercegünk nem az animetörténelem legperverzebb egyénje, de ő is tud cifra dolgokat művelni, főleg miután találkozik a macskaistennel, az egész történet mozgatórugójával. Kap egy tippet arról, hogyan szabadulhatna meg az "álarcától", amit napról napra visel és minden helyzetben meggátolja, hogy önmagát adhassa. A macska kőszoborhoz megy, hogy imádkozzon és megszabaduljon végre ettől, de a kívánsága egy kicsit furcsán teljesül. Mivel többé nem képes visszafogni magát, akkora perverzségeket beszél össze hirtelenjében, hogy az iskola női közössége nekifutásból akarná felakasztani. Ezt pedig egy kis aranyos szereplőcske szemlélteti nekünk az egyik jelenetben, mikor vagy húszféleképpen mondja el, hogy dögöljön meg hercegünk.

Ez egy tipikus anime, a perverzséget mellméretben és iskolai fürdőruhában mérik, van benne loli, idióta, macska... Na, igen, loli... A neve pedig Tsutsukakushi Tsukiko, próbáljátok csak kimondani a nevét :D Mellesleg ő is a cicamica áldozata lesz és elveszti az érzelmeit. Vicces látni, ahogy a herceg küzd a fapofájú loli érzelmeinek megértésével, vagy, ahogy Tsukiko kétségbeesetten sikítani próbál. Az, hogy nehéz megérteni, már nem kifejezés, ez valami extra hard fokozata egy nő megértésének.

Van itt minden, ami szem szájnak ingere, de mégse esik szét az egész. Azt persze sohasem tudjuk, hogy mégis merre fog továbbmenni a történet, de szerintem ez egy pozitívum, így nem lesz unalmas. A legjobban a kiszámíthatatlanság jellemzi, viszont a végére már mindennek lesz értelme, mindent helyrerak a fejünkben, csak épp a szerelmi szállal nem haladunk semerre. Elmegyünk vele jobbra, balra, fel, le, csak arra nem, amerre ez vezetne is valamihez. Ebből már sejthető, hogy hercegünk nem jön össze senkivel, erre leginkább csak utalás van, sajnos. Remélhetőleg azért, mert terveznek még évadot.

Pontszám: 10/9

Ore no Imouto ga Konnani Kawaii Wake ga Nai by Yuu Solk

Most bepótolhattam az eddigi hiányosságokat és láttam olyan animét, amiben testvérekről van szó egy normál világban. Mintha magamat meg az öcsémet láttam volna egy kicsit torzított változatban. Meglepő párhuzamokat tudtam vonni a saját életem és az anime között, furcsa érzés volt, de jóleső.

Az anime nem szól különösebben semmiről, egy idősebb testvér segít a fiatalabbnak, mindezt úgy, hogy semmit sem kap érte, de még egy jó szót se. Viszont telnek a napok, egyre másra gyűlik a listán, hogy Kyousuke mit tett a húgáért és kilyukadunk oda, hogy végül kap egy köszönömöt. A testvéri szeretet... na igen, ha túl sok különbség van a testvérek között, akkor könnyen előjöhet az olyan viselkedés, amivel az egyik magasabb rendűnek akarja beállítani magát a másiknál. Igaz, hogy én is ebben élek, de valahogy nem értem a miértjét, sokkal inkább tudnám megérteni azt, ha versenyzés alakulna ki egy ilyen helyzetben, mint a szájkarate.

Az Ore no Imouto ga Konnani Kawaii Wake ga Nai jól bemutatja, hogy mennyire furcsa is tud lenni egy testvéri kapcsolat. Ott van a kishúg aki a bátyját rongyként kezeli, emellett népszerű, modellkedik, animéje van, könyvet írt stb. úgy alapból sikeres személyiség, de elviselhetetlen a viselkedése a bátyjával szemben. Konkrétan szöges ellentéteként jelenik meg Kyousuke, ő az az egyszerű ember, ki a háttérben segít, akkor is, ha nem kap érte semmit, egyetlen indoka erre pedig, hogy ez a hálátlan kis izé a testvére. Teljesen nyilvánvaló, hogy a látszat ellenére szeretik egymást, mint testvérek, de Kirino egyáltalán nem képes ezt kimutatni. Hiába kap segítséget a barátszerzésben, a barátok megtartásában vagy az animéje elkészítésében, mindig fenntartja a látszatot, hogy ő jobb a többieknél.

Különösebben nem kapunk világmegváltást ettől az animétől sem, de jó betekintést ad a sok kawaii kishúg karakter igazi életébe. Szórakoztató és vicces is, de mindenből csak mértékkel van benne, semmi túlzás vagy ilyesmi, abszolút a valóságot kapjuk meg. Azok, akik szeretik a valódi világot, nyugodtan nézzék meg, de a fantasy/sci-fi fanoknak ez lehet, hogy unalmas lesz.

Pontszám: 10/8

Shingeki no Kyojin (Attack on Titan) by Yuu Solk

Az emberiség utolsó reménye az a három fal, mi már egy évszázada távol tartja a ragadozókat. A természetes ellenséget, mely a kihalás szélére üldözött minket semmi más nem tartja vissza, mint a hitünk...

Az ostobaság határtalan és sajnos ez akkor sincs másként, ha az emberiség végveszélybe került. Az SNK/AOT, kinek hogy tetszik, egy katasztrófa sújtotta területen játszódik, melyen már csak három rétegnyi ötven méteres fal választ el minket a kihalástól. Az építkezési stílusból ítélve valószínűleg európa szívében valamilyen bajor területen vagyunk, a neveket tekintve pedig van itt minden, angol, német, szlovák, japán stb. Egyszóval minden létező túlélőt betelepítettek európa közepébe és egy nevetséges akadály tartja őket életben. Még egy olyan vallás is kialakult ott, ami a falakat dicsőíti és csodálkozunk, hogy az emberiség kihalásra van ítélve.

Az animében is elhangzik, hogy az embereknek össze kellett volna fogniuk, mikor beütött a baj, de még mindig maguk ellen kényszerülnek harcolni. Na igen, ez a faj menthetetlenül ostoba tud lenni az önös érdekeit szem előtt tartó példányai miatt, de ne ítélkezzünk, mi se vagyunk különbek. Az SNK/AOT csak bemutatja nekünk önmagunkat, tükröt tol az arcunkba és azt mondja, hogy ismerjük fel a bajt. Még azt mondom, hogy aktuális is ezt az animét megnézni, mikor a háborúk és a terrorista támadások kora felé kezdünk haladni, bár ne legyen igazam.

Maga a sorozat egy ellenség elleni küzdelmet mutat be az óriások képében. Az óriásokról semmit se tudunk, sokféle méretük van, egyeseknek van bőre, másoknak nincs, buták, megeszik az embereket, és könnyűek a méretükhöz képest. Már az elején megjelenik az, ami felkavarja az állóvizet, a kolosszális óriás képében. Betörik a városfalat, majd betörik a túlfelét is, hogy az óriások kiszorítsák az embereket, jobban mondva beszorítsák. Éhezés és nyomor következik, az emberek száz év után pofont kaptak és ez nem mindenkinek elég.

Főhősünk Eren, aki ott volt abban a városban, ahova először betörtek, majd a másik városban is. Egy valamire viszont nem számított az emberiség. A kolosszálishoz és a páncéloshoz hasonló óriásokból több is van, az egyikük pedig maga Eren, aki tudtán kívül egy óriás irtó szörnyeteg. A további történet már arról szól, hogy bemutassák nekünk az emberből óriássá alakulók titkait és előkészítsék a valódi ellenség elérését.

Maga az anime borzasztóan összetett és kidolgozott, de egy percig se enged a minőségéből. A kiegészítő részekkel pedig még jobban belelátunk a világukba és közvetett módon a saját világunkba is. Ez mindenképp egy olyan mű melyet bátran lehet alapműként emlegetni.

Pontszám: 10/10

Kérdések tengere

Egy ideje elindult a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége által szervezett Nap Bloggere kezdeményezés, aminek én is a részesévé váltam. A lényeg az, hogy minden nap van egy blogger, akinek a blogja és maga célkeresztbe kerül és kérdéseket kap. December 2.-án pedig én következtem és kaptam is néhány megválaszolni valót. A dologhoz hozzátéve pedig folytatom Natulcien kezdeményezését és én is belinkelem a kérdezők blogjait. Gondoltam a sok fincsi kérdés mell egy kis reklámmal is megajándékozhatnánk egymást, de lássunk is hozzá.

Emese Bráder-Darai: http://testverkodex.blogspot.hu http://chibimamemanga.blogspot.hu 

Milyen szempont alapján választod ki, hogy éppen milyen animét nézel?

Eddig nagyon bele se gondoltam, hogy mégis mi alapján válogatom össze a nézendő animéket, mert általában csak megtetszett valami, felírtam a listámra, aztán később megnéztem, vagy külön rákerestem egy témára, mint pl.: fiúból lánnyá alakuló szereplős anime, vagy macskafüles csajos anime :D Mióta úgy komolyabban foglalkozom az animékkel már az általam megismert elég hasznos oldalakról szinte minden cím a meglehetősen terjedelmes listámra kerül. Ilyenkor leginkább azt nézem, hogy mi a címe, milyen a rajzolás, mi a téma, de van, amikor ez se garancia arra, hogy olyat találok, amit meg is fogok nézni. Legutóbbi melléfogásom pl. a Dance with Devils volt, annak ellenére, hogy minden általam preferált dolognak megfelelt, egyszerűen nem bírtam nézni azt, ami magában az animében történik, teljesen nyilvánvaló, hogy nem én vagyok a célközönsége.

Mennyire figyeled az éppen aktuális, közkedvelt animéket(pl: One-Punch man, SnK, Tokyo Ghoul, Gangsta)?

Nem igazán izgat, hogy valami közkedvelt-e vagy sem, nem szoktam ránézni a rajongótáborára, ha jó, akkor jó, ha nem, akkor nem, bármit is állítson több ezer másik ember, nem az fog meggyőzni. Mivel egy ideje ráálltam az aktuálisan megjelenő, vagyis szezonális animék nézésére, így nagyrészt az összes felkapottabb sorozatot nézem. Figyelni nem figyelem őket, de az aktuális közkedvelt animéket is ugyanúgy megnézem, mint a kevésbé agyonreklámozott vagy jogosan felkapott sorozatot. Ezért sokszor meg is lep, hogy egy-egy animéért miért nem bolondul úgy a tömeg, mint egy Tokyo Ghoul-ért.

MI volt az első anime, amit megnéztél és tetszett? 

Gondolom nem vagyok egyedül ezzel. Még annak idején a Dragon Ball volt az első. Emlékszem, hogy rajongtam érte, én is csillagharcos akartam lenni :D képes voltam hajnalban felébredni, hogy húsz percig nézhessen hogyan fut Goku a sárkány hátán. Szerintem kijelenthetjük, hogy tetszett, igazából még mindig nézném, mivel nem fejezték be azóta se, hogy felnőttem, volt egy időszakom, mikor az animézés háttérbe szorult és itt vége szakadt a Dragon Ball évadok figyelésének, pedig még kazettáim is voltak T.T 

Amúgy bejön a blog háttere ^^

Oh, köszi ^^

Grafostylist Natulcien: http://www.grafostylist.blog.hu/ 

Szia. Nekem az lenne a kérdésem, hogyan kerültél kapcsolatba az anime kultúrával. Köszönöm a választ.

Én köszönöm a kérdést, bár nem értem, miért köszön meg valaki úgy valamit, hogy még semmit se kapott :D Kérdésedre válaszolva, az valószínűleg már tudja erre a választ, aki ismeri a Dragon Ball-t, de egy kicsit részletesebben… Legelső animémet megbeszéltük, hogy a DB volt, ezután jött a Pokemon, Digimon és társai, amik a tévében mentek, majd elkerültem az addigi otthonomból és egy olyan helyen laktam évekig, ahol nem lehetett animés csatornát fogni. Visszaköltözés után is teltek az évek, de végül az internet hozott változást. Végre azt néztem és annyiszor, amit és ahányszor akartam, nem szabta meg semmi, ezért rögtön bele is vágtam az első feliratos animémbe, az Elfen Lied-be. Nem voltam egy szívbajos gyerek :D Egészen addig csak néztem az animéket, túlzottan nem izgatott más, aztán a talán legnagyobb magyar animés csoporthoz való csatlakozásommal jött el a változás. Itt ismerkedtem meg azzal, hogy tulajdonképpen mivel is jár az anime nézés, mi az az animés kultúra és ez mit takar Magyarországon. Nem tudnék konkrét eseményt vagy dátumot mondani, mikor az animés kultúrával kapcsolatba kerültem, hiszen animével könnyen lehet kapcsolatba kerülni, az azt övező kultúra már más tészta. A mai napig ismerkedek a hozzá kapcsolódó dolgokkal, hiszen az anime nem csak anime, nagyrészt manga alapján készül, csinálnak belőle játékot, figurákat, pornót stb. Tulajdonképpen az, hogy hogyan kerültem kapcsolatba az animés kultúrával, attól függ mit értünk „animés kultúra” alatt, de legelső esemény, aminek során valamilyen kapcsolatom lett vele, az a facebook csoportba való belépésem volt.

Adri: http://megvalositas.blog.hu/ 

Gyűjtesz animés dolgokat? Ha igen, mi szerepel a gyűjteményedben és miért? J

Animés dolgok alatt nem tudom, mit értesz, elég sok minden tartozhat ide. Túlzottan nem gyűjtök semmit, leginkább az animék címeit, van egy szép, több százas listám arról, hogy miket néztem, vagy tervezek nézni, ezeknél kigyűjtöttem a műfajukat, a fordítójukat, azt, hogy hány perces egy részük és még sok más jó kis adatot. Emellett van egy plüss Pikachu-m, Pokémon tazóim, Yu-gi-oh! kártyából egy tonnányi, négy pószterem, amiből az egyiken azt se tudom ki szerepel, csak feltettem mert dezsájnos vót. Régen még gyűjtögettem, de mára már másra szórom el a pénzem pl. egy PC-re. Kiskoromban épp azt gyűjtöttem, amit menőnek tartottam, igazából ez a válasz a „miért”-re.

Mészáros András: http://kornyezetblog.weebly.com/andras

Az eddigi napok bloggerei közül kit tudnál elképzelni egy anime szereplőjeként?

Ez egy elég érdekes kérdés, kis töprengés után viszont arra jutottam, hogy fogalmam sincs :D A nap bloggerei közül volt, akinek a blogja kimaradt nekem, sajnos, de az anime stílusú művek az egyik legnagyobb területet fedik le a képileg feldolgozható ember által kitalált témákból, nagyobbat a filmeknél is, így tulajdonképpen bárki lehet potenciális anime szereplő, még te is, András.

Lilapulcsis: http://lilapulcsis.blog.hu/ 

ÓÓÓ, hát én ismerlek J szóval: letettetek a blogkritikák írásáról? Ha jól tudom ketten vezetitek a blogot, nem terveztek több bejegyzést? Vagy mi okból van visszaesés az aktivitásban?

ÓÓÓ, egy ismerős arc :D Látom lemaradtál a dologról. A helyzet az, amit az egyik Változások posztban is megemlítettem, hogy MAZo itt hagyott engem egyedül, magányban sínylődve, a könnyeimben ázva, fázva, a sötétben, mert nem volt több ideje az animék kritizálására. Túlzottan nem tört össze a dolog, hiszen nagyrész előtte is egyedül vittem a blogot és utána is így lesz, attól függetlenül, hogy bárki csatlakozhat. Az ő távozásával pedig úgy döntöttem, hogy változtatni kell, mikor még velem volt, ontottuk a posztokat, heti kétszer is friss bejegyzés került fel, amit általában 12X24 perces anime nézés előzött meg. Mellette pedig egy-egy blog is jelentkezett, hogy véleményezést kapjon, de úgy voltam vele, hogy egyedül nem tudok ilyen szinten teljesíteni, hiába próbálom. Az aktivitás visszaesése tulajdonképpen ez, a blogkritikákkal pedig azért hagytam fel, mert rá akarok feküdni a blog fő profiljául szolgáló animék véleményezésére.

Anna Jánosi: https://eletemmorzsai.wordpress.com/ 

Az Animék miért olyan népszerűek?

Az animék azért népszerűek, mert népszerűek. Ezt úgy értem, hogy az eddigi népszerűségük csak még nagyobb népszerűséget generál, úton útfélen pofára esik az ember az animével kapcsolatos dolgokban. Egy mai fiatalnak elég zárt közösségben kell élnie, hogy ne halljon semmit az aminékről vagy a hozzá kapcsolódó témákról. Az online játékok tele vannak animésekkel, a könyvesboltban mangák sorakoznak, a számítógépes boltokban olyan konfigurációt rakat össze valaki, hogy az elvigye a legújabb Naruto game-t, a kisbolt előtt animékről beszélnek, az iskolában az egyik dicsőíti, a másik szidja őket stb. Neked is biztosan van olyan ismerősöd, aki már valamilyen szinten kapcsolatba került a témával, ha nem is mondhatjuk el ezt mindegyikről. A népszerűségük talán a sokféleségük miatt van. Fentebb is említettem, hogy nagyobb témalefedettségi kapacitással rendelkezik, mint a filmek, nagyészt, mert olcsóbb. Az emberek pedig egyébként is szívesen néznek kedvencükből több  résznyi anyagot, ha van. A népszerűségükhöz még az is hozzájárul, hogy jól el lehet veszni a világukban, mindenki megtalálja a magának valót, rengeteg idealizált világ van, remek menekülés a valóság elől. A valóság egy kiváló grafikájú zs kategóriás játék, amiben lvl 1-es noob-ok vagyunk, csak, hogy egy gamer kifejezéssel éljek. A valóság felér egy kínzással, ezért a legtöbb ember valamibe elmenekül, legyen az gyűjtögetés, tévé nézés, sport vagy akár anime. Az anime népszerűségét lehetne még oldalakon keresztül magyarázni, de egy biztos, a lehető legnagyobb mennyiségben elérhető minőségi tartalomról beszélünk hazánkban.

Ha jól tudom ez Japán csoda, érdekel a Japán kultúra, nyelv is?

Igen, ez egy Japán csoda :D Természetesen érdekel a japán kultúra, borzasztóan érdekesnek találom az építkezési szokásaikat, főleg a hagyományos fa és papír házakat, azokat a szépen megmunkált, szinte már műalkotásnak nevezhető íves tetőket, a szentélyépítészetüket, de a felhőkarcolók és egyéb közösségi épületeik szerkezeti megoldásai és tervezési háttere is megmozgatja a fantáziámat és a kíváncsiságomat. (építésznek tanulok :D ) Persze, ezeknek csak úgy lehet rendesen utána nézni, ha valaki tud japánul. A nyelv is érdekel, miért is ne érdekelne, de egy katasztrófa az írásrendszerének megtanulása, így egy ideig még várat ez magára.

Szeretnél eljutni japánba?

Ki ne szeretne? O.O

Marianna Benkő: http://tubicacezar.blogspot.hu/ 

Mi a kedvenc animéd?

Kedvenc animém jelenleg a No Game No Life, elég egyszer végig nézni és kísérteni fog életed végéig ^^

Csak új sorozatokat nézel vagy régi klasszikusokat is?

Ez attól függ, mit értesz klasszikuson. Miyazaki művekkel pl. eléggé el vagyok maradva, de nagyon sok réginek számító ismert animét láttam már. Nagyrészt új sorozatokat nézek, de mellettük, ha az időm engedi, valami olyat is nézek, ami már nem ma jelent meg.  Ez azért van, mert a blog már átvette az életem felett az irányítást és ostorral ver, ha nem nézek animét. Három hétig látszott, hogy egy nappal a kijövetele után néztem meg a One Punch Man 2. részét :’(

Mangákat is olvasol, és ha igen, hogyan: nyomtatott formában vagy a neten?

Mangákat nagyon ritkán olvasok, az olvasás, valahogy sose volt a kedvenc elfoglaltságom, a mozgó képeket jobban szeretem. Ettől függetlenül, ha olyan ingerenciám van akkor azt neten olvasom, nyomtatottan sajnos elég kevés mangát lehet errefelé beszerezni.

Milyen típusú animék a kedvenceid?

A kedvenc animéim közé azok tartoznak, amik elgondolkodtatóak, de nem tudok kifejezetten egy típusra rábökni, hogy az ott a kedvencem, mert nem ilyen egyszerű. A Ranpo Kitan: Game of Laplace egy nagyon jó kis gondolkodtató mű, mégsem lesz sose a kedvencem, de akár említhetném a Hyouka-t is. Ezzel szemben a Monster Musume no Iru Nichijou ott van a kedvenceim közt pedig egy bot is megérti, agyalni végképp nem kell rajta. Nem tudok típust mondani, ami megfog, az a kedvencemmé válik a többi nem. Azt már könnyebben tudnám meghatározni, hogy mi nem a kedvenc anime típusom, mint a mecha, music, yaoi, kids, sport.

Kedvenc anime-zene/főcím dal?

Abszolút kedvenc nincs, a japán zene nem jön be a sötétségen nevelkedett európai fülemnek, de amit legtöbbet hallgattam az a Death Note Opening 2 és a Kiseijuu: Sei no Kakuritsu Openingje. 

Újranézve: No Game No Life by Yuu Solk

Ma fejeztem be ezt a sorozatot hatodszorra és, hogy őszinte legyek, nem ez volt az utolsó.

Magát az animét abszolút nem ismertem, mikor belevágtam először a végignézésébe, de azóta folyamatosan találkozok a főszereplőkkel, vagy a Sora és Shiro vagy az Üresek névváltozatban. Meg tudom érteni, hogy miért, hiszen én is belebolondultam ebbe a sorozatba. 

Az alapkoncepció az, hogy ez a két zseni egy városi legenda képében létezik leginkább. Az a hír járja a világhálót, hogy nem lehet legyőzni azokat a bizonyos playereket, akiknek a fedőneve az "Üresek". Sora és Shiro rejlik a név mögött, akik a világ elől rejtőzve élnek pusztán játékkal töltve napjaikat. Tulajdonképpen két szuper kockáról beszélünk. Nos egy másik világ istene szemet vet rájuk és felkínálja nekik az újjászületés lehetőségét. 

Főszereplőink olyan világba csöppennek, ahova tartoznak, ezért teljesen érthető, hogy egyáltalán nem akarnak hazamenni. Igazából én se vágynék haza, ha tulajdonképpen abba a világba csöppennék, ami leginkább illik hozzám. Ugyan nem vagyok a "legjobb" semmiből sem, az üresekkel ellentétben, de gondolom nem vagyok vele egyedül, hogy egy anime világban ragadva nem vágynék haza. Persze ezt nem úgy értem, hogy szívesen lennék a Shingeki no Kyojin-ban óriáseledel, hanem úgy, hogy fogjuk Japánt és kiterjesztjük az egész bolygóra :D

Azt egyébként észrevettétek, hogy nagyon sok későbbi szereplő megjelenik a legelső részben? Konkrétan Jibril elszáll a háttérben míg főszereplőink zuhannak. Nekem is csak többszöri megnézés után tűnt fel, mikor már nem annyira  a szöveget próbáltam olvasni, hanem odafigyeltem magára a látványra. Maga a rajzolás sem épp szokványos, nem az a szép, kidolgozott valami, mint egy Tokyo Ghoul-os emberábrázolás, inkább egyedi és eltúlzott. A képi világban egyébként az is furcsa, hogy a szereplők nem a szokásos fekete vonallal vannak körberajzolva. Nagyon sokáig nem tudtam, hogy mi okozza ezt a furcsán fantasy-s képi világot, de rá kellett döbbennem, hogy ez a piros kontúrok miatt van. 

Ráadásként nem csak itt más a No Game No life, hiszen arról van szó, hogy uralmunk alá hajtjuk a világot. Alapjáraton ez negatív lenne, általában a gonoszokra jellemző, de itt a legkevésbé sem probléma, hiszen egy aranyos kislány és egy perverz szűz akarja ezt tenni. Ugye mennyivel jobban hangzik? :D 

Végezetül itt egy AMV magáról az animéről. jó szórakozást hozzá!