Sword art Online I. és II. - Kritika by Yuu Solk

A Sword azt Online nevű animébe már szerintem mindenki belefutott, ha más nem a címe halványan ismerős lehet. Eléggé újító jellegű egy mű és, azt ugyan nem mondanám, hogy műfajteremtő, de mindenképp a műfajának egy kitűnő alkotása, ami pedig nem más, mint az online világ. Nos, hasonlóan digitális világgal emlékeim szerint már a Digimon-ban is találkozhattunk, de a két anime nem egy kategória, már csak időbeli elhelyezkedésük miatt sem. A számítástechnikában egy alap dolog ugyanis, hogy a mai csúcstechnika holnap már elavult.

Az első évadban egy játékossal találkozunk, aki az mmorpg-k világának egy elég rutinos alakja és az újonnan kifejlesztett Sword art Online nevű játékba lép be egy sisak alakú interface segítségével. Kapásból meg is tudjuk, az első részben, hogy mi ezzel a baj... a játékosok, ugyanis nem képesek kilépni, aki pedig a játékban meghal az a valóságban is. Nem árulok el nagy dolgot ha azt mondom, az első pár rész borzasztóan nyomasztó légkört teremt, de szépen lassan más vizekre evezünk és lesz itt szerelem is, azonban az évad felénél kiszabadulunk a gyilkos játékból, többnyire... Szeretett Asunánk, viszont még nem ébred fel ezért a főszereplőnk lovagként a megmentésére indul a tündérvilágba. Az első évadnak ez a fele egyáltalán nem illett bele az anime eredeti légkörébe és eléggé látszik, hogy inkább csak időhúzásnak lett belerakva.

A második évadban a tündérvilágban tengetik napjaikat a szereplőink, így egy kicsi értelmet adva az előző évad második felének, mert ott már megismertük ennek a szabályait. Ismét Kirito lesz a középpontban, de csak egy ideig. Őt felkérik egy fura gyilkossági ügy felderítésére és O.O nagyon látványos harcokat vív. Az egész ugyanúgy épül fel, mint az első évad, tehát a gyilkosságos rész is csak a feléig tart. A második felében pedig kis túlzással, de megint csak elütik az időt, bár itt azért több történet jutott a végére.

A történetből erőteljesen lehetett volna még kihozni bármit és jobban is tetszett volna, ha az első évad két játéka inkább az első két évadban történt volna meg, miközben még több dolgot ismerünk meg mindegyik játékról, az ottani közösségről és még sok minden másról. Szerintem a történet túlpörög, ráadásul elég kis szellős is, ezen felül viszont elég jó szórakozást nyújt.

Nos, a SAO-t nem épp a történetének bonyolultsága miatt szeretjük, hanem inkább a szereplők miatt, akik a légkört teremtik. A készítők elég jól értenek az emberszerű viselkedésformák szövegbeöntéséhez, egyszerűbben szólva, a párbeszédek rendben vannak. Az első évadban Kirito volt a középpontban és őt ismerhettük meg jobban a második évad második felében viszont már Asuna kapja a hangsúlyt, ezt pedig nem is bánom. Kíváncsi vagyok, hogy az elvileg érkező harmadik évadban mit kezdenek a dolgokkal, mert a második végére lett pár megválaszolatlan kérdés.

Összességében az első évad jó, a második is, bár azon látszik, hogy az első és a harmadik összekötésére szolgál inkább. A rajzolás szép és látványos, igazából, akit nem zavar az online világ nyugodsz szívvel nézze meg.

Pontszám: 10/8

Akame ga Kill! - Kritika by Yuu Solk

Mintha egy Sakespeare művet láttam volna... Ebből a kijelentésből már sejthető, hogy itt mi is lesz. Nos, az Akame ga Kill, nem fog szórakozni a finomkodással, kegyetlenül kiiktat bárkit.

A főszereplőnk egy naiv kis vándor, aki elég jól ért a kardforgatáshoz, hogy a seregbe bekerüljön, de mint sok nagyvárosba kerülő idegent, őt is kirabolják. Miután egy gazdag család befogadja éjszakára, feltárul a város bűnös oldala is és félig-meddig kényszerből, de Tatsumi egy hírhedten veszélyes szervezet tagjává válik. Nagyjából innét indul el a tényleges történet, amelynek során a kisgyerek egy elég komoly felelősséget cipelő felnőtté válik majd. Szép, egyenes a történetvezetés, kis kitekintőkkel egy-egy szereplő múltjára.

A huszonnégy rész ellenére is az összes szereplőről megtudunk valamit és bárhogy is nézem nem találom a sablonos karaktereket. Egy egy pillanat, megnyilvánulás persze van, de mindenki kapott valami olyan pluszt, amitől egyedi lehet. Elképesztő, hogy mit nem lehet belepréselni ebbe a kis időbe...

Minden főszereplőnk a keserű érzelmek egy-egy mintapéldánya, mint a beilleszkedési probléma, a kívülállóság, a mészárlás és még ezer más ok. Mindenkinek meg van az indoka a forradalom mellett vagy ellen állni a sakktábla két szélén, de ne gondoljuk, hogy ennyire egyértelmű lesz végig. A küzdj, küzdj, küzdj és küzdj mintapéldánya ez az anime, ráadásul sokkal realisztikusabban, mint a többi ilyen mű. Már fentebb írtam, hogy mire hasonlít, de azért nem szó szerint van meg az a jellegzetesség, mert itt marad életben szereplő és talán ez az egyetlen rossz pont. Nekem legalább is olyan érzésem volt a végén, hogy miért így? Páran maradnak csak meg azok közül, akiket megismertünk, de nem biztos, hogy azok, akikre először gondolnánk. Ebből a szempontból az utolsó jelenet a legrosszabb, mert otthagyja azt az ezúttal nem jó űrt, amitől az ember a haját tépi, hogy miért van így vége. Nagyon bosszantó, de nem fogom elmondani, tapasztaljátok meg!

Összesítve a legvégén kívül egy példátlan, példaértékű anime, nem csodálkoznék, ha egyszer alapműnek számítana, mint a Mirai Nikki vagy a Dragon Ball, csak hogy a két végletet említsem...

Pontszám 10/9

Girls und Panzer - Kritika by Yuu Solk

Mit is mondjak erről az animéről... nem éppen egy hétköznapi eset, az biztos. Mindenki készüljön fel lelkileg, hogy itt kislányok fognak tankokkal harcolni. Mikor először megláttam én is csak néztem, hogy ez komoly, de nem rontották el a dolgot. Persze a rózsaszín és zászlókkal teleaggatott aranysárga tankok kissé aggodalomra adhatnak okot az első pár részben, de nem kell aggódni, megkomolyodik majd.

A történetet összesen 12 részben lenyomják, de ez sokkal hosszabb lenne alapból, mivel egy világbajnokságot készülnek megnyerni a lányok. Ebből a szempontból és még sok más szempontból is sántítanak a dolgok, de ha nem ragaszkodunk annyira a valósághoz, akkor már nem zavaróak a tankokkal kapcsolatos furcsaságok, vagy épp az elvileg híresen jó ellenség sokszor hibás döntései. Különösebb mondanivalót nem hordoz, maximum a "ne add fel"-t, de ezt melyik anime nem? Nem találja fel a spanyolviaszt, de annyira szokatlan az alapötlete, hogy a semmilyensége ellenére nem lehet egy kalap alá venni más kategóriabeli animékkel.

A rajzolás jó, a tankok pontosan vannak megrajzolva, mindet fel lehet ismerni, a lolik pedig változatlanul aranyosak, de sajnos felszínes minden. Nem igazán tudunk meg senkiről semmit, de a csaták legalább jók, még ha nem is mindig reálisak.

Összesítve ez egy elég szórakoztató anime, de borzalmasan felszínes és hiányos, így csak annak tudom ajánlani, aki a tankokat és a lolikat is szereti.

Pontszám: 10/6

Tokyo Ravens - Kritika by Yuu Solk

Tokyo Ravens... ha azt mondom, hagyományos Onmyo világ, talán egyeseknek be is ugrik, hogy mi ez. Nem mondanám, hogy túlzásba vittem eddig a japán hitvilág tanulmányozását, ezért az ehhez hasonló animék, mindig egyfajta csodálatot váltanak ki a szívemben. Minden Otaku oda van nem csak az animékért, hanem bizonyos fokig japánért is, ezért a Tokyo Ravens inkább azoknak szól, akik már eleve benne vannak ebben a világban.

A történetét nem egy egyenes határozza meg, hanem inkább egy pont köré csoportosuló halom görbe vonal. A vége felé az ember csak kapkodja a fejét, hogy mi is van, te kivel vagy? Ugyanígy a jó és gonosz oldal sem meghatározható, de ez nekem például nagyon is bejött, legalább nem annyira kiszámítható. Emellett még, hogy véletlenül se legyen egyszerű, betettek szerelmi szálakat is a készítők, ettől pedig úgy néz ki a történet vonalvezetése, mint hat fülhallgató, amit egy napig a zsebedben tároltál, bogozd ki ha tudod :D Itt aztán mindenki mindenkibe mindenféle szándékkal...

Egy végtelen labirintust is kevesebb vonalból alkotnak meg mint ennek a történetét, de akkor térjünk is át kicsit másabb vizekre. Rajzolás... Annak ellenére, hogy ez egy jó grafikájú anime csak rá kell nézni az arcokra. Igen, egyes szereplőknek jól áll, de a főszereplők például szörnyen néznek ki emiatt, szemből legalább is mindenképp. Elhiszem, hogy egyedinek kell lenni vagy mittomén, de ez... már évekkel ezelőtt jobbat tudtak rajzolni, nem értem, ezt miért így kellett elkészíteni.

Edzhetjük a szemünket rendesen, mert a Naruto-hoz képest itt kb háromszor gyorsabb a felirat, ráadásként néha ki fog akadni a cukiság mérő.

Többet nem is igazán ehet róla mondani, mert minden más megüti az átlagos szintet. A csaták jók, a párbeszédek a helyükön, szadista karakter kipipálva stb.

Összességében a Tokyo Ravens a nem rossz kategóriát üti meg, csak annak ajánlanám, aki szeretni az Omnyo kultúrát, vagy megismerné és bírja a bonyolult történeteket.

Pontszám: 10/6,5

Mondaiji tachi ga Isekai Kara Kuru Sou Desu Yo? - Kritika by Yuu Solk

Ugyan a világ leghosszabb nevű animéje címet nem nyerné el, de ez a kis sorozat is méretes címmel büszkélkedhet. Az már egy másik kérdés hogy ez mire jó? El nem tudom képzelni, hogy mire jók az ilyen címek, mint ez is: Ore no Nounai Sentakushi ga, Gakuen Love Comedy wo Zenryoku de Jama Shiteiru (mellékesen ez a NouCome hosszabb neve, ami már szerepelt a blogon) a japánok biztos értik a logikát emögött vagy még ők se, mindenesetre jól esik büszkélkedni azzal hogy egy ilyet látott az ember.

Térjünk is rá a szokásos témára, a történetre. A Mondaiji tachi ga Isekai Kara Kuru Sou Desu yo? nem egy világmegváltó ötlet alapján készült, én inkább úgy fogalmaznék, hogy fantasy a fantasy világban is. Tele van elég elvont fantáziálással és annak ellenére, hogy shounen-nek is be lehetne sorolni van pár olyan szöveg elejtve benne amihez egy kissé nagyobb műveltség szükséges a "fiatal fiú" szintnél. Ezen kívül elég jó ahhoz, hogy lekösse az ember figyelmét, de tulajdonképpen nem látunk újat. Nem ártana neki valami folytatás, mert így tíz résszel szerintem nem tudtak kihozni belőle mindent, amit csak lehet, a készítők, de még így is sikerült becsempészni egy kis mondanivalót. Az anime, nagyon helyesen azt mondja, hogy mindig te légy a legokosabb, ami a No game no life felvetését erősíti, ha okos vagy és erős akkor tiéd a világ, légy akármilyen zakkant is  egyébként. Aki előbb lép jó irányba, az előbb ér célba.

Túlzottan sok mindent nem is lehet elmondani erről az animéről. Szereplő téren elég felszínesen ismerünk meg mindenkit és senki sem tart sehova, de ez talán a tíz rész miatt van. Ennek ellenére szórakoztató nézni őket és nem zavaró ez a felszínesség. Nem az az anime lesz, ami egy tucatnyi életutat és történetet sűrít be pár részbe, ezért csak a jelenben játszódik, nem jönnek elő múltbéli események. Persze ez kicsit fura kijelentés lehet, hiszen a három főszereplőnk a történelem különböző időpontjaiból keveredett a Kis kertbe, de tudjátok mit? Nézzétek meg :P

Negatív dolog is volt benne sajnos, ami szintén a kevéske résznek köszönhető, mert olyan kérdések merültek fel benne, amiket a tíz rész + OVA nem tud megválaszolni, meg persze a történetet lehetne még bőven folytatni, amit nem is bánnék.

Összesítve, ez egy könnyed kis délutáni maratoni anime lehet, könnyen emészthető, akció dús és azoknak is szórakoztató, akik szeretik a gondolkodást, mert találgatni az lehet benne rendesen. Ajánlani tudom bárkinek, mert tényleg jó, akár még az animeszüzeknek is, ha nem ijednek meg a címtől.

Pontszám: 10/8

Álpéldakép - Kritika by Dark-Angel

Igen-igen,visszatértem! Egy kritika erejéig, bár tervezek a közeljövőben még párat. A mostanit kérésre írom, mert Anima Pusilla, a blog szerzője megkért, hogy mondjak véleményt a blogjáról. Kezdeném is: 

Desing: Szerintem kifejezetten szép, csak annyi problémám van vele, hogy túl sok a fehér. Ugyanez feketében sokkal jobban tetszene. Valamint a jobb alsó sarokban lévő lány nagyon zavaró olvasás közben, mert minduntalan eltereli a figyelmemet.


Történet: Nekem nem igazán jönnek be az iskolában játszódó történetek, azonban ez valamilyen szinten megfogott. A harmadik rész feléig. Nem tudom, hogy ez monst azért volt, mert alábbhagyott a lelkesedésem, vagy mert az éppen aktuális, általam nézett sorozat (IRIS) jobban megfogott, mindenesetre a harmadik rész felénél abbahagytam, és elmentem sorozatot nézni.Ezért arról nem tudok bő tájékoztatót adni, mindenesetre az olyan embereknek ajánlom, akik szeretik a suliban játszódó történeteket.

Helyesírás: Nem találtam benne kifogásolnivalót.

Összesítés: Erről nem tudok írni, hiszen a kritika alapjában véve elég rövid.

Pontszám: 10/7

Link: Álpéldakép

Toradora - Kritika by Yuu Solk

A mai áldozat a Toradora, ami egy igen szép kis szerelmi történetecske, de mintha itt valamit nagyon összekevertek volna...

Kezdjük először is a köcsöggel. Közismert tény, hogy a köcsögöt a tizenharmadik században élt svéd származású orosz Kissh Ernő találta fel 1811-ben. Vagyis, senki se tudja honnét, de bekerült ebbe a történetbe is az a kellemetlenkedő szereplő, aki valamiért nélkülözhetetlen egyes helyzetekben. Gondolom, ha nem is animében, de filmben biztosan összefutott már mindenki ezzel a jelenséggel. Az ilyen szereplőt arról lehet felismerni, hogy nem tudjuk eldönteni, ő most segít vagy hátráltat, emellett sokszor borzasztóan viselkedik minimum a mellékszereplőkkel. Mellette még megtalálhatjuk az idióta zseni típust is, vagyis azt az embert, aki éltanulóként sokszor a legretardáltabb ötletekkel tud előállni. Sok finoman megalkotott karaktert találunk meg itt, és a fontosabbakkal mind történik valami lényeges is. Szeretném agyonspoilerezni, de az elrontaná a szórakozásotokat, ezért most erről ennyit.

Alapvetően a Toradóra egy karakterdrámával ér fel, ahol szépen lassan elmerülhetünk egy elég problémás tanuló érzelmeiben és apránként megismerjük az igazi valóját is. Emellett pedig egy szerelmes sztori. Túl vagyok már pár shoujo műfajú animén, de ez valahogy egy új szintet ütött meg nálam, hiszen tele van közhellyel, borzasztóan sokkal, még a vége is ismerős lehet azoknak, akik a klasszikus irodalomban jártasak. Ezt a sok önmagában negatívumnak felróható dolgot valahogy a készítők olyan mesterien tálalták elénk, hogy egy kis kechuppal lelocsolva neki is esnék megenni... Ilyet tényleg nem sokszor láthat az ember, ténylegesen ebből csináltak egy, mondhatni mestermunkát. Nyilván nem lesz az év animéje a Toradora, de valahogy folyamatosan az ember arcára csalja a mosolyt.

A legnagyobb bajom a végével volt. Ugyan nem valami hatalmas dolog ez sem, de azért így lezárni valamit... Minimum még egy rész kellene hozzá, hogy teljes lehessen, vagy valami, mert ez minden, csak nem rendes befejezés.

Összességében a Toradora egy jó anime, az iskolában is megkapná a 4-est az alkotására, mert a tanárnő is értékelné a befejezést. Sajnos még egy meglepődést sem kapunk a végére.

Pontszám: 10/8

Asobi ni iku yo! - Kritika by Yuu Solk

Ezúttal a téma a sci-fi lesz az Asobi ni iku yo! képében, de nem épp az a verzió, amit amerokától ismerünk. A mai animénkkel az a helyzet, hogy egy számomra ismeretlen területre kalauzolt el, ez pedig a szórakoztató sci-fi. Itt nem az a lényeg, hogy minél realisztikusabban ábrázolják a jövőt vagy a várható technikai fejlettséggel ideérkező idegeneket, hanem bedobnak egy már-már fantasyszerű világba. Még mindig technológia és idegenek, de elég abszurd és valószínűtlen formában, mint például itt, a macskafülű és farkú nők, vagyis a catiaiak képében.

Történetünk ezekről a kis cicusokról és az emberekkel való kapcsolatteremtésükről szólna, de nem nagyon teszi. A helyzet az, hogy tizenkét része van, amit már évekkel ezelőtt raktak fel egy bizonyos videomegosztó oldalra, de azóta sem érkezik folytatás, holott az anime utolsó részében még ott van a következő rész előzetese is. Ez elég kellemetlen élményt okoz, azoknak, akik néznék tovább is, sajnos.

A negatív dolgot félretéve egy ténylegesen szórakoztató animét kapunk, különösebb mondanivaló nélkül. Itt el lesz a férfiember, mert minden japánhoz kapcsolódó fétis megjelenik és találkozunk majd egy kevés meztelenséggel is, annak ellenére, hogy ez nem egy ecchi.

Van még itt egy szerelmi szál is, ami a nők szórakoztatásául szolgálhat, bár nem tudom mennyire kellemes nézni ezt a fajta szerelmességet. Mondhatnám úgy is, hogy az Asobi ni iku yo hű marad a címéhez és szimplán csak játszani akar velünk, mert az biztos, hogy konkrét közönséget nem talált magának, inkább csak szórakoztatja a népet, akármilyen is legyen az.

Összesítve ez egy jó kikapcsolódást nyújtó anime, de semmi több, nem fog újat mutatni vagy világot megrengetni. Pont arra jó, hogy a hétvégén egy kisebb maratonhoz fel legyen használva, mikor összegyűlik az animés társaság és meg akarnak nézni valamit. Nem tudom kinek lehetne ajánlani, de valakinek biztosan tetszik ez a sokszínűség.

Pontszám: 10/8

NouCome - Kritika by Yuu Solk

Hmm... Hmm... Ez egy érdekes anime. Gyanítom, hogy a készítők az MSZB (minden szart bele) elvet követték az elkészítés közben, igen sikeresen.

A NouCome egy iskolában játszódik a végét leszámítva és a maga 10 részével és egy OVA-jával elég rövidke sajnos. Főhősünk egy "abszolút választás" nevezetű átoktól szenved, ami miatt mindenféle marhaságra kényszerül, mi pedig tipikusan székről lefordulós poénokat kapunk emiatt az arcunkba. Ez ugyanis egy történet alapú vígjáték, de találunk benne egy csipetnyi ecchi-t is. Túlzottan sokat nem mondanék erről, annyira nem is lehet spoilerezés nélkül beszélni róla, ezért hagyom, hogy meglepetés legyen.

Karaktereket tekintve mi a "különc ötös"-nek nevezett társaság napjait fogjuk figyelni, így garantáltan nem a sablon karaktereket látjuk. Róluk lehetne féloldalas jellemzést írni, de akkor elvesztené a poén forrást egy-egy jelenet. Az osztály és úgy az iskolabeli tömeg is egy-egy szereplőként kezelhető, olyan egységes reakciót adnak egyfolytában. Csak annyit mondanék, hogy karakter kidolgozás tekintetében minden elismerésem a japánoké, mert még egy ilyen nyilván való vígjátékban is rétegelt személyiségeket lehet találni.

Ezt az animét tíz pszichológusból kilenc ajánlja kósza rosszkedv kezeléseként, ezért érdemes megnézni. Kedvenc szigetországunk fiai és lányai élen járnak a hülyeségben is, készülni lehet a sírva röhögős pillanatokra.

Összesítve a NouCome egy nagyon jó, színvonalas vígjáték. Ugyan befejezés nincs, de ez nem is annyira fontos, inkább a rövidsége a probléma. Nagyjából úgy működik, mint egy jól eltalált egyszavas mondat, érezzük, hogy kevés, mégis benne van minden, ami kell és ettől mégse kevés.

Értékelés: 10/ 10

Magi - Kritika by Yuu Solk

A Magi összesen ötven részes kis sorozat, de remélem, hogy lesz folytatása is, mert így még nincs lezárva. Mondani valóját tekintve pedig azt mondja, hogy haladjunk előre bátran és kitartóan.

Teljesen nem mutatja meg a folyamatot, ami a puszta vágy és a cél elérése között van, de látunk annak minden szakaszából egy-egy részletet. Alibaba például eléri, amit szeretne, de nem élvezheti, egy Kou herceg a sorsa megtagadását választja és van egy király, aki hét királyság felett uralkodik, meg még ezer másik kisebb szereplő és történeteik. Ez egy borzalmasan rétegelt anime, aminek az ötven részében annyi ember történetét ismerhetjük meg, mint máshol háromszor ennyi rész alatt. Ráadásként mindenhol az köszön vissza, hogy ne próbáljunk szembe menni, ne akarjunk megfordulni, az irány az egyenesen előre, még ha nehéz is. Belegondolva a mindennapi életünk része is ennek a felfogásnak, mert valamerre haladunk, cégvezetők és utcaseprők leszünk, az egész azon múlik, milyen döntéseket hozunk, mert ez dönti el az irányt. Az animében pedig sokszor láthatjuk, hogy ez nem egy előre meghatározott valami, amin egyszer lehet csak megfordulni, hanem bárhányszor. Vannak karakterek, akik szinte nem is megfordulnak, hanem pörögnek és hol erre, hol arra tartanak.

A Magi egyértelműen ketté választja a jó és rossz érzelmeket, vágyakat, embereket, ami szinte már szélsőséges, de ezt olyan jól rejti el, hogy nem lehet könnyen észrevenni, pont a fent említettek miatt. A helyzet viszont mégsem olyan egyszerű, hiszen nincs főszereplőinknek stabil helye a világban, így nincs meghatározott ellenség tulajdonképpen. Egyetlen biztos gonosz van az egészben a "szervezet", ami igazából nem tesz nagyobb dolgokat, csak elhinti a sötétség magvait az emberek szívében, ezért ők ellenség, de nem a hagyományos értelemben. Mellettük még találkozunk a kis fantáziavilágunkban a korai időkben élt népekhez hasonlókat. Olyan érzése támadhat az embernek, hogy a rómaiak a kínaiak és az európaiak is egymás mellett élnek és néha hadat üzennek egymásnak az arab országokon keresztül. Kissé abszurd, de emlékeztet a történelemre.

A történetünk maga Aladdin vagyis a Magi története, az ő élete, bukásai, sikerei és úgy egyben minden, tapasztalata a világról, amit először nem is ért. A két évad alatt ő megismerte az erejét és a múltját is. Az általa választott király pedig a múltja démonjaival küzdve küzd a főszereplőnk mellett.

Karaktereket tekintve az anime egy borzalmasan kidolgozott valami, mert még az olyan szereplőkön is látszik, hogy múltjuk van, akikről nem tudunk meg szinte semmit. Igazi mestermunka a japánok részéről, főleg a fejlődés.

A Magi tipikusan az az anime, amit az ember az alapok közé sorol, mert egyszerűen annyira jó. A műfajbeli testvérei között akadnak még jók, amik mondjuk a történetük vagy a mondani valójuk miatt azok, de ők egy dologban kiemelkedők. A Magi viszont egyedi, jó karakterekkel és egy szimpla történettel, kis mondanivalóval. Az egyediségén kívül nem teljesít semmiben a legjobbként, mégis megragad és a székbe döngöl, a szemhéjaidat pedig felfeszíti. Ugyanúgy, mint a nagy souneneknél itt is várjuk a folytatást, mindig.

Összességében ezt az animét bárkinek ajánlom, aki a fantázia világtól nem kap sikítófrászt.

Értékelés: 10/10

Tokyo Ghoul I.évad - Kritika by Yuu Solk

Szerintem, amint ezt a címet olvassa valaki, egyből eszébe jut az opening zenéje is, ami külön plussz pontot érdemel. Sok animénél van, hogy nem érezzük különösebben figyelemre méltónak az openinget, egyszerűen eltekerjük, mert a cselekmény izgalmasabb, de a Tokyo Ghoul kivétel. Én mindig eltekerem a kezdődéseket, de az itteni opening egyszerűen nem hagyta, és minden rész előtt végighallgatta magát. A különlegesség fogott meg benne, a szinte tisztán, fehéren kezdődő zene.

Akkor térjünk is át valami lényegesebbre, mint például a cselekmény, ami viszonylag egyszerű, most még. Egyelőre láthattunk pár csatát, de a fő dolog Kaneki Ghoul énjének elfogadása lett. A készítők nagyon szépen levezették, a kezdetben még tiltakozó magatartást mutató kiskölyök álláspontváltozását. Ha belegondolunk, szerintem senki sem örülne, ha hirtelenjében a fajtársai húsán kellene élnie. Nagyon emberi reakció, amit ábrázoltak és a végén lévő fordulat is teljesen természetesnek mondható, legalább is egy animéhez mérten. Egyébként a témaválasztás elég érdekes, mert a ghoul mint faj, eredetileg a vámpír rabszolgája lenne, ehhez képest itt egy deka vérszívó sincs, de ez nem is zavaró, azok szépen maradjanak otthon. Goulokról én még nem láttam ezen kívül semmit, ennek ellenére nem érzem eltúlzottnak a történéseket, simán el tudom képzelni, hogy csatlakozik a nagy shounenek sorába ez az anime is, hiszen a mangája is már a századik rész környékén jár. Örülnék neki, hiszen nagyon jó világot teremtett meg.

Egy másik plusz dolog a rajzolás. Igaz, hogy helyenként sajnos cenzúráznak, de kárpótolva vagyunk az extra szép rajzolással, ami az eddigi legélethűbb, amivel találkoztam. Az ember már egy képkockáját is szívesen bámulja percekig.

Ez az anime egy pozitív csalódás volt számomra és így összességében nem tudnék rá mást mondani, mint hogy nagyon jó. Csatlakozott az általam felállított alapművek listájához, ezért ajánlom mindenkinek, aki egy jó animét keres.

Pontszám: 10/10

Rozen Maiden - Kritika by Yuu Solk

Előre szólok, hogy nem nézetem teljesen végig, ennek a miértjét pedig le is fogom írni lejjebb, amit viszont elsőként részletezni akarok az szokás szerint a történet.

Rögtön az első rész után olyan a második, hogy nem értjük, hogyan lehetnek egymást követő epizódok ezek, de ez aztán szépen lassan elsimul és megértjük az első rész lényegét a történetben. Egyébként egy nagyon egyedi valamiről beszélhetünk, maguk a történetbeli eszközök "babák" és a főszereplő is egyedi. Az elején még csak bámultam a képernyőt, hogy "ez mi?", mert egyszerűen túl más az általam eddig látottakhoz képest, de szerintem ez másnál is így lesz. A furcsaságok közepette pedig láthatjuk egy emberi élet megváltozását.

Jun képében kapunk egy depressziós embert, aki utál minden pillanatot a napjából, úgy gondolja, sosem ér semmit a munkája, közben pedig mindenkit idiótának néz maga körül. A félresiklott életű emberekkel sokszor megesik, hogy így éreznek, de nem mindegy hogyan lépnek tovább, mert tovább kell menniük, túltenni magukat a bántó dolgokon és szépen visszatérni a társadalomba. Itt lép be  képbe Shinku, aki egyszerűen nem hagyja, hogy Jun ugyanazokat a dolgokat tegye, mint addig. Talán nem hihető, hogy a mindennapi teafőzés megszünteti a depressziót, pedig igen. Az anime jelképes dolgokat hoz, amik aztán az első évad végére a főszereplőnk "átlag emberré" válik, persze aki ezt az utat megjárta tudja, hogy sosem lesz teljesen átlagos. Az anime felszínén történő dolgok viszont elég unalmas történetet eredményeznek, mintha valakinek, akinek különleges háziállata van, látnánk a napjait egyről a kettőre.

Jun-on kívül Suigintou fejlődik még, de ő nem annyira fokozatosan, inkább ugrálva és csak az évad végére változik meg a hozzáállása a dolgokhoz.

Itt az ideje a "miért"-nek. Több oka is volt, hogy nem néztem végig, egyrészt nem érdekel a vége, másrészt számomra unalmas. Ezt a nagyon eredeti kis animét úgy ellehetetlenítették, mint az állat. Dragon Ball, One Piece, Naruto Shippuuden, Bleach, Fairy Tail, D. Gray-man, hogy párat említsek a nagy shounenek közül (a sorrenden senki ne vitázzon, az van előrébb, amiből eddig több rész jött ki), miért is érdekesek nekünk? Nyilván, ha megkérdezünk egy animét kedvelő embert, hogy ezek közül melyiket látta már, szinte biztosan ki fog maradni legalább az egyik. Mindegyik más és más stílus, ahogy a Rozen Maiden is, ezek is egyedi témával és megoldásokkal rendelkeznek, mégis miért van nagyobb hírük? Az egyszerű válasz, hogy a nagy shounenekhez képest a mai animénk egy kicsi réteghez szól. A D. Gray-man kategóriájának a szélsőséges esete. Egyszerűen túl más és a Rozen Maidenben még harc se nagyon van, sehol egy végigizgulható pillanat, emiatt pedig számomra ugyan érdekes, de unalmas is és nem érzem, hogy a következő évadot is végig kellene néznem.

Összességében ez az anime a véleményem ellenére jó, de nem tudom elképzelni, hogy kinek lehetne ajánlani. Természetesen, aki minden animét megnéz, annak nem fog kihívást jelenteni, de másokban szépen formálódik majd a vélemény a Rozen Maiden-ről vagy negatív vagy pozitív irányba.

Pontszám: 10/7

Lassulás: Yuu Solk

Egy kisebb rossz hírrel érkeztem ma. Nemrég felvételt nyertem egy egyetemre, annak is egy elég húzós szakára, és rá kellett jönnöm, hogy nem fogom tudni tartani az eddig megszokott tempót, tehát nem lesz 2,3,4 naponta kritika. Nem fogom elhagyni a blogot és nem hagyok fel a rendszeres kritikákkal sem, de előfordulhat, hogy esetleg egy hetet is kell várni, míg egy anime végéig eljutok és megírom a kritikát. Nem kell aggódni, leszek továbbra is, csak nem olyan sűrűn.

No Game No Life - Kritika by Yuu Solk

Szóhoz sem jutok a vége láttán, na de mégse ezzel induljunk...

Alapvetően egy eltúlzott fantáziavilágba csöppenünk az atomzseni főszereplő párosunkkal. Túlzottan sokat nem lehet elmondani a történetről spiler nélkül, mert annyira egyszerű, legalábbis eddig. Közel sincs még lezárva.

Mivel nem beszélhetek nagyon a történetről, így előzetesben annyit mondanék róla, hogy mindent játékkal intéznek el. A főszereplőink logikai képességei vetekszenek L-ével (Death Note). Már nem is az szórakoztató, ahogy az események lezajlanak, hanem a kapott magyarázat, de poénból is el leszünk látva. Főszereplőink olyan szinten űznek gúnyt környezetükből, hogy rengeteg vicces pillanatban lehet részünk.

Az egész üzenete kimerül abban, hogy "tanulj fiam/lányom, különben nem lesz belőled semmi". Gondolom ismerős lehet a mindennapok eme szösszenete. Igaz, hogy Sora és Shiro zsenik, de nem érik be ennyivel, sosem állnak meg. "A tudás hatalom" ez az idézet is számtalan különböző helyzetben hangzik el számtalan ember szájából napról napra és ezt nagyon jól prezentálják a készítők az animében, hogy mi történik, mikor a tudás tényleg hatalommá válik. Láthatjuk, hogy a szorgalom és a megfelelő módon alkalmazott megfelelő tudás mit tud eredményezni. Úgy gondolom, hogy minél többet lát az ember zseni karaktereket annál inkább szeretne hozzájuk hasonlítani, de itt talán elvették a sulykot...

A karakterek rajzolása eltér a hagyományostól, de ez egyáltalán nem zavaró, inkább egzotikussá teszi az animét, ami amúgy is kilóg a játék témájú animék sorából. Mint mondtam sok poén is helyett kapott benne, ami sokszor a jellemek különbözőségéből is adódik. Nagyon jól játszanak a készítők az "idióta" személyiségű karakterekkel.

Összesítve egy nagyon élvezhető animét kapunk, ami egyelőre túl rövid. Tudom ajánlani bárkinek, akit nem akaszt ki a fantasy világ és remélem hamarosan érkezik egy újabb évad.

Pontszám: 10/9

To aru sorozat és To aru Majutsu no Index II - Kritika by Yuu Solk

Ez most komolyan így ért véget? A To aru Majutsu no Index II az elődjével egyetemben csalódást hozott magával. Eddig elég ritkán mondtam, hogy egy animének rossz a befejezése, de mostanában egyre több ilyennel találkozom.

Nos, nézzük először a To aru Majutsu no Index II-t és annak történetét. Már a címből is ki lehet találni, hogy ismét Touma lesz a főszereplő és ebben az évadban kiderül, hogy tulajdonképpen neki köszönhetjük az összes bonyodalmat majdnem az egész sorozatban. Történetünk közvetlenül az előző évad után játszódik, de helyszínileg már nem annyira behatároltan, mint elődei, mert eljutunk például külföldre is. Ismét a mágia világával kezdünk és az esper világban végezzük, a felépítése pedig az előzőhöz hasonlít. Megint sok, kis történetszálból építkezünk, de végre megismerjük, hogy ennek mi is az értelme. Sok animében láttam már ezt a felépítést, de velük ellentétben itt van is szerepe ezeknek a kis szálaknak a végkifejletél, nem merül ki annyiban, hogy a főszereplő ezek miatt fejlődött, mivel itt nem is beszélhetünk erről. Touma egy centit nem fejlődött, még mindig az a kupac balszerencse, aki minden szembejövőt meg akar menteni.

Ha már karaktereknél tartunk... Az egész évadból két szereplőt lehetne kiemelni, akiknek fejlődés van a személyiségükben, Accelerator-t és Mikoto-t. Összeteszem a két kezem, hogy láthattuk ezt a kis rohadékot megint szerepelni, de most Accelerator személyiségét is megismerhetjük. Már az előző évadban is találkozhattunk vele, ahogy MISAKA MISAKA-t megmentette, most pedig láthatjuk, ahogy ez a törpe lányka megváltoztatja egy kissé az ügyeletes pszichopatánk hozzáállását a dolgokhoz. Mikoto pedig lassacskán elfogadja a tényt, hogy szerelmessé vált.

Nagyjából ezt tudnám mondani az utolsó évadjáról. Az egésze To aru sorozatot tekintve egy nyarat és az azt követő őszt öleli fel időben a cselekmény. Megismerhetjük a város ügyes-bajos dolgait, ahogy a tudomány ellenségének oldaláról is ugyanezt. Nem hittem volna, viszont minden egyes rész, minden egyes pillanata fontos lesz a későbbiekben, ahogy egyre előrébb haladunk, de igazság szerint sehol a vége. Nagyon, nagyon kiakasztó tud lenni egy ilyen lezárás, ezért reménykedem, hogy ez mégsem a vége. A probléma ugyanis az, hogy a legeslegvégén áll össze a kép az eddigi történések szerepét illetően. Ezt követően közvetlenül elindul "valami", amit csak az izgalom kedvéért nem mondok el, hogy mi, és ennyi. A To aru Majutsu no Index II 24. részénél úgy távozunk, hogy több a kérdés a fejünkben mint ötven résszel ezelőtt, mikor még csak ismerkedtünk a világgal. Úgy megszerettem ezt a sorozatot és világot, hogy nagyon ajánlom a készítőknek a folytatást, különben kénytelen leszek telefonálni a japán kormánynak egy kis seggberúgásért.

Összesítve az utolsó évad különösen jó, de az egész sorozat befejezetlen, mondhatni még csak most indul...
Nagyon szórakoztató, tényleg tudom ajánlani akárkinek.

Pontszám: az utolsó évadnak 10/10 az egésznek 10/9

To aru Majutsu no Index - Kritika by Yuu Solk

A mostani évadunk szépen felborít minden eddigit. Már időben sem egyszerű behatárolni, mert nagyon valószínű, hogy az első évad ideje alatt is játszódik, majd a második évad teljes ideje is benne van, aztán folytatódik tovább. Emellett még új szereplőket kapunk, a régiek mellé, akik egyébként alig szerepelnek. Tulajdonképpen az előző évadok mellékszereplői lesznek itt a lényeges karakterek, a főszerepet is Touma kapta meg.

A To aru Majutsu no Index története közel sincs olyan szépen vezetve, mint a To aru Kagaku no Railgun-ban vagy a To aru Kagaku no Railgun S-ben. Itt az elődökhöz képest nem egy nagy történetszálat kapunk, ami átível a teljes évadon, hanem sok kis szálból összerakott történéseket, amit úgy érzem a To aru Majutsu no Index II-ben fognak majd hasznosítani inkább, de majd meglátjuk. Ez a mostani tudomány vs vallás dolog teljesen kizökkentett eleinte abból a világból, ahol játszottak a szereplőink. Az évad második felétől viszont ugyanolyan színvonallal szórakoztat, ezért nem szabad abba a hibába esni, hogy a szokásos dolgokat várjuk el ettől az évadtól. Valószínűleg a cím se véletlenül változott meg és a készítők talán még nagyobb meglepetéseket tartogatnak, de tény, hogy az eleje nagyon kizökkenti az embert, viszont emiatt nem kell aggódni. Ez a furcsa kettősség majd lassan beleépül az esper világba és nem lesz zavaró.

Alakul a szerelmi szálunk is... Touma úgy vonzza maga köré a nőket, mint valami mágnes, viszont ő egyelőre mással van elfoglalva, így bámulhatjuk "kezdeteket". Különösebben nem örülök, hogy így alakult, de reménnyel tölt el, hogy van még egy évad is.

Végre láthatjuk Acceleratort-t is megnyilvánulni egy kicsit, amellett, hogy leöli a MISAKA-kat, de most komolyan, miért kell mindenkinek agysérülést kapnia? SPOILER!--------------> Végre láthatjuk a kis rohadékot valami emberit cselekedni, erre fejbe lövik. pff <-------------SPOILER!

Összességében szerintem nem csak bennem fog vegyes érzelmeket kelteni az évad, de a maga furcsa módján eléri az előzők szintjét. Talán túl nagyot akartak alkotni a készítők, ami nem sikerült nekik hibátlanul, de most is izgalmas és elődeivel szemben kérdésekkel a fejben hagynak magadra a 24.rész után. Leginkább annak tudom ajánlani, aki beleszeretett a sorozatba, különben ott fogja hagyni a felénél.

Pontszám: 10/7

To aru Kagaku no Railgun S - Kritika by Yuu Solk

Végeztem a szép hosszú nevű animénk egyik folytatásával. Kicsit se csalódtam benne, hozta az elvárt szintet, most is közel tökéletes lett a dolog. Ismét többet tudtunk meg a városról és az esperek világáról, ahogy folytatódnak a To aru Kagaku no Railgan világának eseményei. Az előző évadból megismert alvilág itt is ránk töri az ajtót.

A történet ezúttal nagyrészt Misaka körül lejt táncot, miközben a lány érzelmeivel játszik. Nagyon szeretnék részleteket írni, de inkább meghagyom az élvezetet azoknak, akik meg akarják nézni. Alapvetően olyan a felépítés ismét, mint előzőleg, nagyjából a közepe felé van egy tetőpont, ami előkészíti a dolgokat a nagy fináléra. Most sem marad el a látvány, sőt túlszárnyalja elődjét.

Becsempésztek a készítők egy üzenetet is, ráadásul elég szemléletes módon hívják fel rá a nézők figyelmét. Ez pedig a "nem vagy egyedül". Nos, láttam én már sok helyen ennek az üzenetnek a megjelenését és rengetegszer láthattam elbukni is, mert a főhős általában egy legyőzhetetlen valami... A To aru Kagaku no Railgun S-ben viszont nem bukik el a dolog, ténylegesen láthatjuk, hogy a főszereplőnk nem képes valamire egyedül, ami igazán valószerűvé teszi az egészet. Belegondolva a valóság pont így működik, vannak erősebbek, vannak jobbak, vannak népszerűbbek és a kívülállók, akik rájuk csillogó szemmel néznek, vagy épp az első adandó alkalommal a kocsijuk motorháztetejére ürítenének. A sikeres embereket vagy utáljuk, vagy imádjuk, de ki hallott már olyanról, hogy valaki egyedül jutott a csúcsra? Nem vagyok mindent tudó, de egy példát se tudnék mondani erre. Mindig, mindenki mögött állnak mások is, a kérdés annyi, hogy felismerjük-e és ezt a felismerést kapjuk meg az animében, ráadásul nem is mélyre rejtve.

Visszaköszönnek a régi szereplők, de jönnek újak is, akik szépen lassan bővítik a csapatot. Közben pedig láthatjuk, ahogy szépen lassan fejlődik főszereplőink személyisége, de mondhatnánk úgy is, hogy elkezdenek felnőni. Igen, nagyon úgy fest a dolog, hogy ebbe az irányba terelődik minden, de nem kiabálom el, előbb még jöhet a többi évad is.

Összesítve azt tudnám mondani, hogy aki az előzőt élvezte az csorgathatja a nyálát itt is, mert a minőség egy kicsit sem romlott, ez az évad is 24 részes és minden megvan, amit várunk tőle. Kereshetném benne a hibákat, hogy egy kis szőrszálhasogatás is legyen itt, de hagyjuk az ilyet. Folytatást ide! Megyek is nézem tovább.

Pontszám: 10/10

Tucatblogok - Kiakadás by Dark-Angel

Nos, hogy is kezdjek bele...

Most egy különleges posztot olvashattok. És hogy miért? Mert már nagyon elegem van a One Direction-ös, a By The Way-es és Justin Bieber-es tucatblogokból!
Az még nem is lenne baj, ha az emberek ilyeneket írnak, de az, hogy 12-13 éves kislányok erotikus jeleneteket írnak, csak hogy "menők" legyenek, na, az nagyon kiakasztott. Ráadásul ezeknek az "íroknak" a fogalmazási készségük egyenlő a nullával. Emberek, most komolyan, hová fajul a világ? Mert itt nagyon komoly gondok vannak, hogy a kislányoknak már ilyenen jár az esze. Tény, hogy én sem vagyok túl még a 18-on, de azért ez már több a soknál. A szülőknek komolyan el kéne beszélgetnie a gyerekekkel.

Az akasztott ki a legjobban, amikor agy 12 éves kislány Harry Styles-szal írt egy olyan "történetet", ahol Harry elrabolt egy 12 éves lányt, hogy megerőszakolja. Ráadásul úgy, hogy a lány még élvezte is! Ha a mai gyerekek ilyenekről fantáziálgatnak, akkor sűrgősen keríteni kéne nekik egy pszihológust. Értem, hogy 21.század, és a fiatalkorúaknak is hozzáférésük van mindenféle tartalmakhoz. De ilyenekről egyik normális gyerek sem kezd fantáziálni.

Aztán jöhet a másik, kevésbé súlyos probléma: az igénytelen olvasó-fan tábor, akik csak azért olvasnak el egy-egy történetet, mert a kedvenc hírességük szerepel benne. És miután elolvasta, odaírja, hogy "folytasd", "szuper", és egyéb társait, amikor az ilyen történet többnyire egy igénytelenül megírt sablonsztori. Illetve párbeszédleírás, mert az, hogy párbeszédet párbeszédre halmozunk, nem történet, de még csak nem is novella. Persze, elismerem, próbálkozni kell. Én 10 évesen kezdtem írni, és utána még kb 5 évig egyedüol fejlesztettem magam, hogy végre elérjek arra a szintre, ahol most vagyok. Nem is az lenne a problémám, hogy próbálkoznak, hanem az, hogy az olvasók nem építő kritikákat írnak, hanem csak egy szimpla "folytasd"-ot, aztán feliratkoznak és várnak, hátha jobb lesz az író írásmódja. De ha meg valaki elmondja az írónak, hogy min kéne javítania (és természetesen mindezt finoman teszi), akkor még a kedves szerző van felháborodva, és küldi el a segítő szándékú emberkét a francba.

Lehet, hogy egy kicsit zavaros lett az egész, de ez már kikívánkozott belőlem. Remélem nem vagyok egyedül az érzéssel.

To aru Kagaku no Railgunk - Kritika by Yuu Solk

Szórakoztató kis anime egészen különleges műfajjal. Lehet, hogy a műveletlenségem miatt, de én nem találkozom túl gyakran olyan művel amit a scifi és a fantasy műfajba is be lehet sorolni, sőt legtöbbször a saját műveimben találkozom ezzel, mert imádom ezt a mondhatni új műfajt. Ráadásként a műfaji keveredés nagyon szépen van megoldva a To aru Kagaku no Railgun-ban, egyáltalán nem zavaró, ahogyan a látszólag ellentétes műfajok keveredésében alkottak. A történetünk ugyanis természetfeletti erőkről szól, de a jövőben, vagyis számíthatunk technológiai különlegességekre, és a természetfeletti képesség tudományos magyarázatára is.

Azt ugyan nem tudjuk, hogy pontosan hányban vagyunk, de túlzottan nem rugaszkodtak el a készítők a "jelen"-től. Ebben a környezetben pedig elsőre egy ideális társadalmat pillanthatunk meg, de ahogy beleássák magukat a szereplőink a város ügyeibe úgy válik számunkra is egyre világosabbá, hogy, mint a való életben, itt is "túl szép, hogy igaz legyen". A társadalom alján és tetején is járni fogunk.

Nos, a történetről nagyon nem mondok el többet, legyen elég az, hogy rendesen kidolgozott és remélhetőleg a folytatásokban fény derül azokra, amikre kíváncsiak leszünk. Tekintve a további évadok számát nem zavaró, hogy ilyen lett, a karaktereink sem nagyon mutatnak fejlődést többségben, de maga a történet időbeli hossza sem engedi a túlzott kibontakozást.

A rajzolás aranyos. Többet nem is lehetne mondani róla, a fő karakterek 10%-ának van szögletesre rajzol szeme, de lehet, hogy sokat mondok.

Összességében ez egy befejezettnek tűnő történettel ellátott a fantasy és scifi műfajok keveredését kiválóan alkalmazó anime. A fő történetszálat épphogy elkezdjük bontogatni, de tekintve, az évadok számát ez így rendén is van. Emellett még szórakoztató és humoros, megspékelve egy-két eszement karakterrel is. Mindenkinek ajánlom, aki nem fél elrugaszkodni a valóságtól.

Pontszám: 10/9

Sora no Otoshimono: Forte - Kritika by Yuu Solk

Az előző évad végén nem hagyott békén a kíváncsiságom a fenti világgal kapcsolatban, emiatt is kezdtem el megnézni a második évadot és nem csalódtam. Hozta a formáját ismét elképesztő perverzséget és poénözönt élvezhetünk, ráadásul már szó volt arról is, ami engem annyira érdekelt. Ugyan nem tudtunk meg sok dolgot most sem, de már jobban bemutatta az évad a fent történő dolgokat, kicsit többet tudunk, kicsit még kíváncsibbá tesz. Azt hiszem már értem, hogy miért is vannak annyira oda ezért a sorozatért sokan.

Történetről még mindig nem nagyon lehet beszélni, hiszen, amit elkezdtek, az úgy is maradt. Egy kezdetleges állapotú történet megy végig, amellett, hogy folyamatosan követhetjük Tomoki és az angeloidok fejlődését. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a készítők újabb évadokat terveznek, de ezzel nincs is gond, szívesen nézném tovább.

Nem sok "rövid" animében látom, hogy a karakterek ennyi fejlődésen mennének keresztül, szinte mindegyik megváltozik, mire az ember eléri második évad 12. részét. Leginkább Nymph, akit ki lehetne emelni a sorból, mert annak ellenére, hogy elvileg nem ember, ő a leginkább valósnak, emberinek ható karakter. Rajta keresztül aztán rendesen megismerhetjük egy olyan valaki személyiségét, aki örömét leli a szolgaságban, mindezt pedig valami hihetetlenül valóságosan adja elő.

Van ám itt szerelmi szál is, de még milyen... Szívesen lennék Tomoki helyében... Ha másért nem is, de az utolsó részbeli jelenetért érdemes ezt is nyomon követni.

Összesítve, az előző évadhoz képest előrelépés, fejlődés van benne, de még mindig van sok szál, amit szívesen látnék egy folytatásban kibontakozni. Ennek ellenére nagyon szórakoztató, nincs benne egy unalmas pillanat sem. Minden férfiembernek és a vállalkozó szellemű hölgyeknek is ajánlani tudom.

Pontszám: 10/8

Nem kellett volna - Kritika by: Dar'sien*

Sziasztok!

 Minden egyes blognál ugyanúgy írom a kritikát. Először írok a blogdesign-ról, utána a fejlécről, a történetről, és mindegyiket pontozom először egyesével, utána pedig együtt.

A blogdesign:

 Alapvetően tetszik ez a sötét design, de szerintem egy szerelmes történethez nem nagyon illik, valamint a szereplők nevét a képeknél, /jobb oldalt/ alig lehet elolvasni. A blogdesign 10/5.

A fejléc:

 A fejlécen látható összeillesztett képek hangsúlyozzák a történetet, egyfajta árulkodó jelet arról, hogy ez nem egy pszichothriller sorozatnak a fejléce. De ami rohadtul zavaró, az az író/blogvezető idegennyelvi tudása. Egyszerűen annyira idegesítő, hogy aki X ideje tanul angolt -lehet az pár hónap is-, és nem tud normálisan fordítani, az minek írja oda angolul (Ráadásul helytelenül) a történet címét?! Helyesen I should not had, nem pedig I should not have. A fejléc 10/3.

A történet:

 A történeten nagyon látszódik, hogy kezdő íróval állunk szemben. Igen. És ez sajnos zavaró. Nem lehet élvezni a fejezetet, ugyanis semmilyen leírás nincs benne, csak történések tömkelege, egyszerűen nem tudjuk, hogy a dolgok mikor és hogy történnek, csak monoton írja a dolgokat. Az író életkora is kitűnik a szavak használatából, illetve kifejezésmódjából is. Az egész történet egy SzJG koppintás, és nagyon, de nagyon unalmasnak tűnnek a fejezetek, a nincs bennük leírás. A történet 10/3.

A blog 10/4.

*A történet első részéről írok kritikát.

Sora no Otoshimono - Kritika by Yuu Solk

Viszonylag sokat gondolkodtam azon, hogy mit is írhatnék erről az animéről, mert az első benyomásom az volt, hogy nem nagyon van történet, csak egy halom vicces élethelyzet, viszont tévedtem. Van itt történet, igaz, hogy csak nyomokban, de fellelhető a dolog. Napról napra azt látjuk, ahogy egyre inkább beleszokik az emberek közti létbe a két angeloid, közben pedig Sorata perverzségei mellett folyamatosan szó van a fenti világról, amiből aztán alig látunk valamit. Rendkívül sejtető az egész és szerintem a készítők arra alapoztak, hogy majd a második évadban foglalkoznak a fenti világgal ez pedig maradjon meg egy kis hétköznapi élettel foglalkozó részletnek.

Vicces és tele van eltúlzott helyzetekkel, amolyan japán módra történnek az események, ha értitek mire gondolok. Kevés szereplő van, de kidolgozott jellemmel, különösebb mondanivalót viszont nem találtam benne.

Összességében nagyon szórakoztató anime, jó élmény volt, tudom ajánlani bárkinek, aki nem fél a bugyiktól, de nagyon ne számítsunk mély mondanivalókra ettől az évadtól.

Pontszám: 10/8

Benjamin Thomas Barnes Fanfic - Kritika by:Dark-Angel

Hoztam is a legújabb kritikát.

A fejléc nagyon tetszik, de maga a design nem. Egyszerű fehér alapon vörös betűk. Bár néha az egyszerűség nem baj, de itt igazán lehetett volna valami kis színt vinni bele, hogy valamilyen szinten tükrözze a történet hangulatát.

A történet maga tetszik, bár néha úgy érzem, hogy az író belekavarodik a saját gondolataiba, így olyan mondatokat ír, hogy többször is el kelljen olvasni azt, hogy ki lehessen belőle hámozni az értelmet.
Bár nem láttam/olvastam a Narniát, a történetet magát jónak találom. Egy romantikus sztori, a lány és a főszereplő között alapból ott van az a szikra. De hogy már az első pár nap után harcolni akarjon egy majdnem teljesen ismeretlen lányért a srác, az számomra kicsit abszurd.
Három fejezet után még nem nagyon lehet egy összképet írni a történetről, azért én megpróbálom: Izgalmasnak ígérkezik, feltéve, ha nem az elkövetkezendő 2-3 fejezetben sikerül "kiharcolnia" magának a lányt. Egy tipikus, de mégis izgalmas Love Story-nak nézünk elébe, remélhetőleg.

A helyesírással különösebb problémáim nem akadtak. Előfordultak egépelések és zavaros mondatok, de kinél nem?

Az írónőnek nincsen különsebben megkapó tulajdonsága, a fogalmazáskészsége megfelelő a történetíráshoz, valamint a szóhasználata is.

Összesítve: Egy egész izgalmas történetnek nézünk elébe, amiben remélhetőleg jó sok csavart fedezhetünk fel.

Pontszám: 10/5

Link:Benjamin Thomas Barnes Fanfic

Dream, or reality? - Kritika by Dark-Angel

A desing nagyon tetszik, illik a történet hangulatához. A betűk lehetnének kicsit nagyobbak, mondjuk 12-esek, mert így kellemetlen olvasni, tekintve, hogy az apró betűk miatt megerőltetjük a szemünket, így az hamar elfárad. A fejléc szépen meg van csinálva, illik a kék háttérhez.

A történet jó, bár a prológusából nem tudunk meg sokat, és az író néha olyan szavakat használ, ami egyáltalán nem illik az adott szövegkörnyezetbe. Van egy-két logikailag teljesen értelmetlen mondat, ami zavaró lehet, valamint előfordul helyesírási hiba, de ezek többnyire figyelmetlenségből adódnak szerintem. Maga a történet egyáltalán nem mondható sablonosnak, azonban abban kilencven százalékig biztos vagyok, hogy az író olvasta Maggie Stiefvater trilógiáját (Borzongás, Várunk, Örökké), hiszen farkasos motívum nagyon is hasonlít az abban fellelhető farkasokra. Legalábbis a lány odaadása, ahogy odasétál a farkashoz, félelmet nem ismerve, és úgy simogatja, mint egy kutyát.

Azt a hibát találtam a történetben, hogy az írónő néha maga is belezavarodhat a mondatok kuszaságába, mert néha nagyon zavarosan fogalmaz. Tudtommal házak nem futnak fel a fák törzsén, és a szőrét nem borítja gyönyörűen tiszta fehér szőrzet.

Maga az írónő írási stílusa különösebben nem fogott meg, viszont a fantáziája annál inkább. Ebből a prológusból rengetegféle történetet ki lehet hozni, és hogy őszinte legyek, kíváncsi vagyok, hogy alakul a sztori fonala.

Összesítve: A prológus alapján nem igazán tudok összesítést írni, de azt hiszem, egy nagyon is izgalmas történetben lesz részünk.

Pontszám: 10/7

Link:Dream, or reality?

Szeretlek egy életre - Kritika by Dark-Angel

Igen-igen, visszatértem a blogjaim általi fuldoklásból, és újabban egy kis olvasásra adtam a fejemet. Ezáltal pedig megtaláltam az új kritikaalanyomat, ami nem más, mint a Szeretlek egy életre!

Nos, moostanában egyre több focistás blogra bukkanok rá, akár fészbúkon (:D), akár gúglin, akár bárhol máshol. Ez is egy azok közül, és úgy éreztem, hogy bár csak négy fejezet van fennt, attól még megéri róla kritikát írni, így kezdeném is.

Rögtön a desing, mint szoktam: A fejléc nem rossz, bár szerintem a szöveget nem a jobb alsó sarokba kellett volna tenni, és lehetett volna vinni bele egy kis színt, mert így túl nagy a kontraszt a blog háttere és a fejléc között. A betűtípús is lehetett volna mondjuk Times New Roman, vagy valami hasonló, mert az Arial egy ilyen desing-nál nem túl szép. Valamint háttérnek is lehetett volna valami egyszerűbbet választani, mert a cseresznyevirágok elvonják a figyelmet a történetről. Rengetegszer kellett erőltetnem magamat, hogy ne a háttérre figyeljek, hanem a szövegre.

A történet egy tipikus lányregény: Neymar da Silva Santos Jr. és Bruna gyerekkori barátok, szerelmesek egymásba, de Neymarnak barátnője van. És találtam benne egy iszonyatosan nagy logikai hibát: Neymar közölte Brunával, hogy nagyon szereti a barátnőjét, de akkor mégis miért mondta az utolsó fejezetben azt, hogy mindig is Brunát szerette? Ez abszurdum. Valamint még az is, hogy otthagyja a barátnőjét, hogy Brunával aludjon? Értem én, hogy romantika, meg minden, de azért ennyire nem szabad eltúlozni. Szerintem ezt egyetlen épeszű (és nem épeszű) pasi sem tenné meg. Néha annyira tudok nevetni azon, hogy mennyire eltúlozzák a férfiak érzelmeit a nők.
 Na jó, vissza a történethez: Szerintem egy kicsit el van kapkodva, mintha az író azt akarná, hogy mielőbb összejöjjön Bruna és Neymar, hogy a történetből egy nyálas, túlzottan romantikus, megcsalásokkal teli történetet hozzon ki.

Helyesírási hibák akadnek benne bőven /például a "mennyen", amit egyébként úgy kell írni, hogy menjen/, de ezek nem olyan hatalmas bakik, mint amilyet jónéhány blogon olvastam már.

Az író stílusa, hogy őszinte legyek, nem jön be. Úgy ír, mintha MINDENKÉPPEN ki akarna hozni valamit a történetből, és ettől egy kissé erőltetetté válik a szememben az egész sztori.

Összesítve: A történetet a túúlzott romantika kedvelőinek ajánlom, mert arra a célra tökéletesen megfelel, hogy Neymar imádó fangirl-ök csorgassák rá a nyálukat.

Pontszám:10/3

Link: Szeretlek egy életre

Dark-Angel voltam ^^

Sakurasou no Pet na Kanojo - Kritika by Yuu Solk

Megtaláltam a kedvencemet az iskolai éle műfajon belül. A Sakurasou no Pet na Kanojo ugyanis, amellett, hogy szórakoztató és vicces, rengeteg pofont tud adni. A Borzalmasan életszerűre kialakított történetvezetés egyszerűen belopta magát a szívembe, pedig alapvetően nem vagyok oda az "általános" valóságért.

Azoknak az embereknek nagyon jól mutatja be az életét, akik az életük elindításának bizonyos fázisaiban vannak éppen. A karakterek annyira sokszínűek, hogy nem tűnnek műnek, ha azt mondaná valaki, hogy minden karakterhez külön író tartozott, el is hinném neki. A sokszínűség mind a karakterek, mind a helyzetük tekintetében nagyon jól hozzáad az élményhez. Mivel még a mellékszereplők is külön életet élnek, könnyedén el lehet felejteni, hogy ez egy anime.

Na, elég az ömlengésből... A történetünk elején az életét bizonytalanul tengető Sorata-ra bíznak egy gigászi zsenit, aki mellesleg... :D ...Szóval, egy ideig az ő életüket követjük, majd bekapcsolódnak szépen lassan a kollégium lakói is, ki jobban, ki kevésbé, de mindenki hozzátesz a történethez. Lesz itt minden, öröm, bánat és minden, ami csak létezik. Egy biztos, váratlanok lesznek a fordulatok. Gondolom már többen is tapasztalták, hogy az animék zömében a főhős mindig győz, szinte azonnal, emiatt pedig nem is érdekel minket a csaták eredménye, azt tudjuk előre. A Sakurasou no Pet na kanojo-ban ez nem így lesz, folyamatosan meglepetést fog okozni, úgy mutatja a sikerhez vezető utat, hogy az végig életszerű lesz. Ennél többet pedig nem mondok el a történetből.

Nem tudnék hibát mondani, amit megálmodtak a készítők, azt teljesen jól kivitelezték. Az egyik szereplőről nem tudtam megállapítani milyen nemű, de ez is inkább csak piszkálja a fantáziát, mint elvesz az élményből, ami pedig a szerelmi szálat illeti... talán a sokszög a legjobb kifejezés erre.

Összességében egy nagyon jól, szinte tökéletesen kivitelezett történet, karakterek és élethelyzetek, olyannyira, hogy amiről az anime szól, azt nagyon sokáig észre se vesszük. Leginkább annak ajánlok aki, az érettségihez közeledik vagy épp megvan neki, de még nem tudott dönteni a továbbiakról.

Pontszám: 10/10

Átmeneti szüneteltetés

Nos, bejelentem, hogy átmenetileg nem írok kritikákat, tekintettel a temérdeknyi dolgomra és a magánéletemre, ne haragudjatok. Szerintem Yuu Solk továbbra is aktív lesz, de én is igyekszem majd hetetente legalább egy kritikát hozni nektek. Valamint arra gondoltam, hogy én is belevágok az animekritikákba. Mit szóltok hozzá?
Valamint még mindig várom a kritizálnivaló történeteket. Nyugodtan küldjétek el kedvenceteket vagy a saját történeteteket.

Köszönöm a figyelmet! :D
Dark-Angel

Vampire Lovers - Kritika by Dark-Angel.

Meghoztam a kvetkező alanyomat is. Nos, ez amolyan fele-fele kritika lesz :D

Nos, szokásomhoz híven a desing-nal kezdeném - Egyszerű, de lehetne jobb is. A betűk rikító vöröse kiégeti a retinám, a szürkésfekete háttérre sokkal jobb lenne egy mélyvörös árnyalat. A blog hátterét nem tudom kritizálni, mivel nem látom a képet. Maga az összhatás pedig megüti az "Egész jó" szintet. Na, nem mintha ezzel baj lenne, én is így kezdtem. :D 


A történet tetszik, bár a főszereplőnek van egy kis Yuukis beütése - de legalább nem az az esetlen liba-típus, és nem is Mary Sue karakter - annyira. (A Mary Sue karakterről az előző kritikámban lehet olvasni.) Nem történik rengeteg minden az első fejezetben, így alkalmunk van megismerni a főszereplőt, ami nálam határozottan pozitív. Viszont van valami, ami zavar: az, hogy a fejezet negyedénél (kb) megváltozik a betűtípus. Ez esztétikailag nagyon nem szép. (Ja, ezt a desing-hoz kellett volna írnom. Hupszi xD )

Helyesírásilag van mit javítani rajta. Az írásjelek után mindig kell egy space - talán itt kezdeném. Ha nem teszünk szünetet az írásjelen és a szó közé, úgy nagyon tömörnek hat a történet és az olvasók kevésbé szívesebben olvassák. Ezen kívül pedig vannak olyan szavak, amiket egybe kell írni és külön vannak, és előfordul olyan is, amit külön kell írni, és egybe van.

Az írónő írási stílusa tetszik, megkapó, és az ember szívesen olvassa. Nekem az a személyes véleményem, hogy az író főszereplője az alkotó személyiségét tükrözi vissza: Na, itt ez pontosan megtörténik. Látszik, hogy nem erőltett a hősnő bemutatása, amiből arra lehet következtetni, hogy az írónő belevitte saját magát is - még ha nem is vette észre.

Összesítve: Egy izgalmas Vampire Knight-os történetet lehet olvasni, amiben ugyan vannak helyesírási hibák, de ettől még élvezhető és szórakoztató.

Pontszám: 10/7

Link: Vampire Lovers

Démoni életem sorai - Kritika by Dark-Angel

Igen-igen, tisztában vagyok vele, hogy egy kicsit elhanyagoltam a kritikaírást, de remélem megértitek, hogy nekem is van magánéletem, illetve ezen kívül három történetes blogot vezetek. Nos, meg is hoztam a következő alanyomat, ami nem más, mint amit a címben olvashattok, a Démoni életem sorai! Jó szórakozást :D


Talán kezdeném is a desing-nal, mint legtöbbször. Egyszerű, ami jó. A fejléc nem szép szerintem. Az a legnagyobb baj, hogy a szöve alig kivehető, a kép pixeles. És tegyük hozzá, hogy olyan betűtípus kellett volna, ami kiírja a hosszú magánhangzókat. Ezzel el lehetett volna kerülni azt, hogy "Démoni" helyett "Dmoni" legyen írva.

A betűtípus rendben lenne - ha nem lenne minden dőlt betűvel írva. A színek tökéletesek úgy ahogy vannak, illenek egy vámpíros témájú történethez.

Ha esetleg olvasná az író a kritikámat, tanácsolnám neki, hogy saját maga készítse el a desing-ot. Ez egyrészt saját magát is fejleszti, másrészt pedig nem nehéz elrontani, hogy mást kelljen megkérni a megcsinálására.

A főszereplőről annyit, hogy az a tipikus Mary Sue karakter: Ő a tökéletes, nincsenek hibái, azonban ha mégis becsúszik egy-egy, azt könnyen megoldja.

Már az első pár fejezetben ellentmondásba ütközünk. Az író azt írja, hogy a vámpíroknak nincs különleges képessége - azonban az általunk először olvasott vadászatnál könnyedén töröl emlékeket, sőt, meg is jegyzi, hogy ez egy képesség. Itt egy kicsit belezavarodtam.
Aztán ez a Castieles dolog, meg a jóslat... Hogy őszinte legyek, ezt több fejezetben is meg lehett volna írni, részletesebben.

Hogy őszinte legyek, nekem nagyon tetszettek az eddigi fejezetek, bár azzal, hogy az írónő bevonta a főszereplő lány valódi anyját a képbe már kicsit (túl) bonyolult lett, azonban mindig izgatottan várom a folytatást.

A helyesíráson sokat lehetne azzal javítani, hogy a feltöltés előtt párszor átnézi az író, vagy esetleg felkér valakit, aki lektorálja neki.

Összesítve: Egy izgalmas és jó történetet ismerhetünk meg, aminek bár megvannak a szépséghibái, de ezen felül jó és szórakoztató.

Pontszám: 10/7

Link: Démini életem sorai

Isshuukan Friends - Kritika by Yuu Solk

Kissé sok itt a feledékenység, ha értitek mire gondolok... A történetünk alapja egy lány, aki folyamatosan elveszti az emlékeit a barátairól és tulajdonképpen e központi elem köré épül fel minden, de valahogy semminek sem jutunk a végére. Elindulnak itt az események, csalódás hegyek, vidámság és sok felejtés.

Már a második részben olyan légkör teremtődik meg, ami miatt kiül az ember arcára a fájdalmas mosoly, mert ugyan vidám, mégis ott van az a nyomott érzés, ami belül kínoz minket a lány miatt. Már az első részben is, de inkább a másodikban teljesen átélhető a lány fájdalma, ahogy önkénytelenül bántja a körülötte lévő, barátkozni kívánókat. Ráadásul a másik főszerep egy fiúé, akinek elég kétségesek a szándékai, nyilván valóan segít a lánynak, de... Ha már szereplőnél tartunk, meg kell említsem, hogy kifejezetten érdekesre sikeredtek a mellékszereplők is, mindegyik külön személyiséggel van megáldva, kerülve a sablonokat.

A legnagyobb problémám ezzel az animével, hogy nem érzem befejezettnek. Felhozhatnám negatívumnak a rajzolást is akár, de az szimplán furcsa, hozzá lehet szokni, a történetünk viszont... Ahogy már fentebb is leírtam, sehol a vége. Beindulnak az események, néha emlékezünk, néha nem, de egy helyben toporgunk, ami a tizenkettedik részre sem változik meg. Az üzenete a kitartás lenne, segíts másokon, tarts ki, amíg célhoz nem érsz, persze, szép dolog és Hase az élő példája ennek, de akkor is. Itt amellett, hogy sikeresen közölte velünk a maga fájdalmas módján, amit akart, nem fejezte be a történetet szerintem. Az Isshuukan Friends sokkal több részt érdemelne, mert ez így kevés. Nem gondolnám, hogy bárki megunná közben, mikor folyamatosan újabb és újabb történetszálak jönnek be a képbe. Őszintén szólva a tizenegyedik rész után még nem tudtam volna megmondani, hogyan végződik majd. Általában már bőven előre kitalálom, hogyan fog végződni egy anime, de ez kifogott rajtam. Otthagyott a fejemben a kérdésekkel, vágyakozva újabb részek után. Ez nem egy "ezerkétszáz" részesre tervezett anime, sajnos.

Összességében teljesen jó, kis keserű élményt adó anime, picit különc rajzolással, aminek a szememben hiányzik a vége. Ajánlani tudom mindenkinek, aki nincs ráfüggve az akcióra, mert lassú a tempó.

Pontszám: 10/8

Kérés

Nos, szeretnék tőletek kérni valamit... Tudnátok nekem ajánlani blogokat? Bármire nyitott vagyok, amit lehet kritizálni. Értem ez alatt: yaoi/slash, fantasy, akció, romantika, horror, humor, satöbbi. Várom kommentben, facebookon üzenetben és skypeon (samu.bernadett3). Nagyon köszönöm mindenkinek!

Dark-Angel voltam :D

Nurarihyon no Mago - Kritika by Yuu Solk

A Nurarihyon no Mago nem egy egyszerű eset, mondhatni. A történetünk a Nura klán vezetőváltásáról és az örökös ehhez való hozzáállásáról szól. Ezek mellett még nagyon szépen belevezet minket a youkai-ok világába is, ami leginkább mellékes tényezőként van jelen. A főszereplőnk egy elkényeztetett kölyök, aki nem akarja felvállalni az örökségét, helyette az emberi énjére támaszkodva iskolába jár és próbál kimaradni mindenből. Ez persze egy démonoktól hemzsegő klán örököseként elég lehetetlen.

A mondanivalója az "add önmagad" és "vállald fel az örökséged". Az utóbbi a magyar embernek nem mond sokat, hiszen legtöbbünknek nem cég vagy klánvezér valamelyik szülője, nagyszülője, nemigazán szakad ilyen felelősség a nyakunkba. Az "add önmagad" már sokkal relevánsabb bárhogy is nézzük. Ricuo elnyomva magában youkai énjét embernek tettetve magát élt egy ideig, ezzel pedig nem kevés belviszályt hozott létre mikor a megörökölt pozícióját be kellett töltenie. A mi esetünkben ez annyit tesz, mint mikor új környezetbe kerülve megpróbálunk egy a körülöttünk lévő embereknek megfelelő személyiséget felvenni, míg a régi, igaz barátok szépen lassan eltűnnek, mi pedig azt vesszük észre, hogy egyedül maradtunk. Mondhatjuk, hogy az újak a régiek helyébe lépnek majd, de rosszabbul járunk, ha lemondunk a barátokról, annak reményében, hogy majd lesznek újabbak. Természetesen megtörténhet ez is, lehetünk vidámak új környezetünkben a magunk megjátszott módján, mert idővel átalakul a személyiségünk is, de nincs garancia a sikerre. A rendesen kiépített kapcsolatok mindig támogatnak majd a hátunk mögül, ha nem hagyjuk elveszni őket.

A történet jól fel van építve, a cselekmény bonyolultsága ugyan csak az átlagos kategóriába esik, mégis élvezetes találgatni, hogy mi fog történni, mi miért történt. Ezek az ok-okozati viszonyok aztán kiderülnek pár részen belül, nem kell túlzottan agyalnunk rajtuk, viszont a hangsúly nem is ezen van. A főszereplő kettős életet él mind a 26 részben, ügyesen kikerülve az emberek előtti lelepleződését. Élvezetes nézni, ahogy megoldja a dolgokat és az elején még ez tartja életben az érdeklődést, majd a végén már inkább másra terelődik figyelmünk. Ugyan van szerelmi szálacska is benne, de elenyésző jelentőséggel, a készítők ezt kihasználatlanul hagyták. Elkönyveljük, hogy van és lépünk tovább, ez a történetnek egészen előnyös, bár lehetett volna bonyolítani vele a dolgokat.

A főszereplő nagyon szép személyiségfejlődésen megy keresztül, ahogy az örökösi pozícióját szépen lassan elfoglalja. Mellette szokatlanul sok mellékszereplő is feltűnik, amik között van kidolgozottabb és elhanyagolható is. Az atmoszféra pedig egészen nosztalgikus volt nekem. Utoljára a Chihiro-ban találkoztam ezzel a világgal.

Arra viszont készüljön fel mindenki, hogy a szemnek nem éppen kellemes minőségben van fenn az anime, valószínűleg a régisége miatt. Emellett jobb, ha megtanulunk gyorsan olvasni, mert nem fog kímélni minket, egy két soros felirat kb. 1 másodpercig ha fenn van, majd ugrik a következőre. Ebbe persze bele lehet szokni közben.

Összesítve a legnagyobb hiba a rossz képminőség, így a youkaiok színes világa beleveszik a pixelekbe, de persze azt is kifogásolhatnám, hogy a főszereplőnk szinte azonnal orvosol bármilyen problémát, ha az ellenségről van szó.

Pontszám: 10/8

Kyoukai no Kanata - Kritika by Yuu Solk

Ez az anime a tizenkét részével is nagyon szép és egész történetet tud felmutatni, olyannyira, hogy még filler résznek is jutott hely benne. A történetünk pár fiatal napjait követi, akik a természetfeletti világgal együtt élve töltik napjaikat, de főként Akihito és Mirai lesz a középpontban. A történet legeleje a maga módján nagyon aranyos és vicces, majd átmegy egy monumentális lezárásba a vég pedig garantáltan könnyeket csal majd egyes nézők szemébe.

A rajzolása az egyik legszebb, azok közül, amiket eddig láttam, kész élvezet a szemnek, a csatajelenetek látványa szinte Hollywood-i nagyfilmekéivel vetekszik. Ezen kívül viszont másban is erős, mégpedig a jellemfejlődésben, ami leginkább Mirain látszik meg. A határozatlan, gyenge kislány végül az események kulcsfigurájává növi ki magát. A kevéske cselekmény miatt szinte minden spoilernek minősül ezért nem is írok róla többet, ezt az animét egyszerűen meg kell nézni!

A Kyoukai no Kanata egyértelműen egy gyönyörű és kidolgozott anime, hibát nem is találtam benne a kissé összevisszaságon kívül, de tudom ajánlani bárkinek, aki minőségi szórakozást keres.

Összesítve, egyszerűen a "szép" szóval tudnám jellemezni az egészet, mind rajzolás, mind történet ügyileg.

Pontszám: 10/10

Vivien a Sweet Amorisban - Kritika by Dark-Angel

Sziasztok! Ezt a kritikát részben kérésre, és részben azért írom, mert már én is gondoltam rá.
****

Nos, a desing... Azt kell hogy mondjam, az előző sokkal jobb volt. A blog új kinézete valahogy nagyon sivár és unalmas. A fejléc túlságosan olyan, mintha beleolvadna a háttérbe, valamint a háttér is zavaró. Túl sok a szürke, valami színt kéne bele csempészni.

A történet... Hát, odáig szuper, amíg be nem jön a képbe Viktor. Ahogy a két főszereplő játszik egymással, de csak azért, mert meg akarják szerezni a másikat, az zseniális. Azonban a csúcson kellett volna abbahagyni: Amikor véglegesen összejöttek, kellett volna írni egy lezáró részt, és lett volna egy kerek történet. Azonban így, hogy az író behozta a képbe Viktort, mint a főhősnő gyerekkori szerelmét, a történet színvonala süllyedni kezdett - rohamosan. Én még elvegetáltam az új fejezeteken egy darabig, de mikor láttam, hogy az egész csak egyre rosszabb lesz, abbahagytam. Mert teljesen át lehetett látni az egészet: a végén úgyis minden rendben lesz, Happy End, meg ilyenek.

A történet kidolgozott ugyan, de lehetne jobb is. Látszik, hogy az írónőnek van még hova fejlődnie, de ez csak természetes. Mindenkinek vannak hibái.

A helyesírás jó, bár gyakoribbak az elgépelések, mint máshol. De ez bárkinél előfordul, én is úgy vagyok vele általában, hogy "Végre kész!" - sóhajtok, aztán lusta vagyok átnézni, és csak szomplán feltöltöm.

Összesítés: Maga a történet egy darabig nagyon jó, de utána elvont lesz. Az első 89 fejezetet (igen, megszámoltam) még szívesen olvastam, de utána már túlontúl unalmas lett. Azoknak ajánlom az olvasását, akik szeretik az izgalmas Love Storykat, ahol rengeteg fejezeten keresztül a főszereplők csak kerülgetik a másikat.

Pontszám: 10/7

Link: http://vivienlovestorija.blogspot.hu/

SHINee Key és Te - Kritika by Dark-Angel

Kezdeném talán azzal, hogy ha elfogult lennék, legyetek szívesek elnézni nekem, ugyanis az írónő nagy kedvencem (igen-igen, nekem is van :D ), és egyszerűen imádom a történeteit. Ezt a kritikát is kérésre írom (de sok kérést kapok mostanában! :D ), és már azt is tudom, mi lesz a következő, de előttetek ez legyen titok egyenlőre.

Mint annyi alkalommal, most is a desing-nal kezdeném. Egyszerű alapháttér, kellemes színek. Azonban és a szöveget kicsit sötétebbel írnám (mondjuk feketével), mert ha az ember először ránéz a blogra , olybá tűnik, mintha a szöveg egybeolvadna a háttérrel. Szóval vagy a hátteret kéne színesebbre venni, vagy a betűket sötétebbre.

Nos, mivel a SHINee Key és Te című történetet szemeltem ki magamnak, ezért erről írnék. Látszik, hogy az írónak ez az első ilyen próbálkozása, legalábbis az első fejezeten nagyon. Olyan egyértelműen lettek leírva a dolgok, hogy az eleinte szinte fájt. Én, aki az árnyékolt fogalmazáshoz és logikai nehézségekhez szokott, nem talált a történetben ilyesmit. De aztán ahogy szépen lassan hozzászoktam, hogy ez egy olyan történet, aminél a történéseket kell élvezni, és nem azt, hogy mit tudsz belőle kihámozni, szórakoztatni kezdett az olvasása.

A helyesírása majdnem teljesen kiváló. Itt megemlíteném a l'amour-t, mint szót, amit először úgy írt a drága írónő, hogy la mourt.Nos, elég nagy a különbség a kettő között, tekintve, hogy a l'amour azt jelenti, hogy szerelem, a la mort pedig azt, hogy halál. Nos igen, nincs sok különbség a kettő között, azonban a történetet igencsak megváltozatná, ha halált írnánk a szerelem helyére.
Ezen a hibán kívül már csak egy-két félregépelés van, ami mindenkinél megesik.

A történet maga kellően kidolgozott. Nincs se túl sok leírás, se túl kevés. Ami plusz pozitivitás számomra, az, hogy imádom a SHINee-t, és Key a kedvencem, szóval szerintem érthető, hogy miért ezt a történetet kritizálom.

Összesítés (csak mert már nem tudok mit írni): A történet szuper, minden SHINee és nem SHINee-fannak ajánlom. A kedves írónőnek pedig üzenném, hogy a SHINee Taemin és Te-t nagyon gyorsan folytassa, különben könnyen a pincében levő kínzókamrámban találhatja magát.

Pontszám: 10/9

Link: http://koreafiction.blogspot.hu/

Lelkizés - Kritika by Dark-Angel

Nos, mint láthatjátok, most nem egy történettel van dolgom, hanem egy érzéseket kifejező... izével :D Nem tudok rá jobb szót mondani.

Nos, mint a címbő is tudhatjátok, ez egy lélekkiöntős bejegyzés volt tőle. Ami számomra bár nem meglepő, számotokra az lehet, hogy erről fogok kritikát írni. Nem szívesen teszem, hiszen megkértek rá, de azért megteszem. Kezdjük is:

Nos, a desing... Kiégeti a retinám az a sok fehér szín, amit az író használ. Egyszerű, és üres. Fejléc nincs, csak a felirat. Ez már alapjában véve zavaró, és erre még rájön az alig olvasható betűtípus. Amit ráadásul szürkével (abból is a világosabb fajtával) használ. Zavaró, és bár személyesen ismerem az írót, és tudom, hogy van szépérzéke, ez nagyon nem látszik a blogon.

Maga a bejegyzés... Nem nagyon tudok rá mit írni. Helyesírási hiba nincs benne, viszont nem megfelelő a tagoltság. Túlságosan össze van sűrítve az egész, sehol egy Enter. Ez is bántja a szemet valamennyire.

Magát a történetet - már ha lehet annak nevezni - nem nagyon kritizálnám, elvégre ki vagyok én, hogy mások érzéseit kérdőre vonjam? Bár A FÉRFI különböző becenevein nagyot nevettem, tekintve az író Harry Potter-imádatára.

Pontszám: 10/8

Összesítést nem írnék, ugyanis nincs mit összesítenem. Ha tudnék írni a cselekményről bármit is, akkor írtam volna.

Kígyók hercegnője - Kritika by Dark-Angel

Azt előre leszögezném, hogy az eddigi 38 fejezet alapján a történetnek semmi köze a címhez - legalábbis látszólag úgy tűnik. Ahogyan azt is, hogy egy Harry Potter fanfiction-ről van szó, méhozzá Hermione Granger/Perselus Piton párosításúról. Igen, elsőre furcsa lehet, sőt, kifejezetten bizarr, azonban a történet elolvasását követően a kedves olvasót már egyáltalán nem fogja érdekelni, hogy Piton Hermione apja lehetne.

Az első fejezetben egyik felében Piton professzor ébredését olvashatjuk, három hónappal a háború után. Professzorunk szokásosan mogorva és bunkó, de ez nem akadályozza meg az orvost az ellátásában.

A fejezet másik felében pedig egy lelkileg igencsak sérült Herimonéval találkozhatunk, aki Ginny Weasleyvel beszél, miközben próbál erős maradni.

Azt hiszem, ennyi ízelítő elég is a történetből. Kezdjük az elemzését:

A történet alapötlete egyedi és különleges. Na nem a párosítás miatt, ugyanis ha az ember jobban megismerkedik a Harry Potter fanfictionök világába, láthatja, hogy a történetek majdnem fele ilyen párosítású. Maga a történet az, ami egyedi, tekintve, hogy az Arany Trió egyik tagja nem minden történetbe megy vissza a Roxfortba egy küldetés miatt, ami ráadásul még csak nem is valódi. De nem is ez teszi ki a fő szálat, hanem az, hogy McGalagony professzor Perselust adja a lány mellé segítőnek. Ebből persze lesznek viták, mert Piton nem bírja ki, hogy ne szapuljon valakit.

A történet tökéletesen ki van dolgozva, olyan logikai átfedések vannak benne, amiket egy egyszerű olvasó, aki csak a történet élvezetéért olvas nem vesz észre. Azonban ha valaki jobban belegondol, akkor észreveszi, hogy az író igazán zseniálisan alkalmazta a logikát a történetben.

A helysírás kitűnő. Vannak egy két helyen olyan vesszők, amik furcsának mutatják a mondat hangzását, de azok ott tökéletes helyen vannak.

Összesítve: A történet nagyon jó, kidolgozott, azonban ha valaki csak azért olvassa, mert egy jó történetet akar olvasni, és nem gondol bele, akkor nem fog belőle sokat megérteni. Azoknak ajánlom, akik szeretik a logikai feladványokat, és hogy az alapján tudják csak megérteni a történetet.

Pontszám: 10/10

Link: http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=106275&i=1

Soul Eater Not! Kritika by Yuu Solk

Az ember az előző Soul Eater cím után úgy gondolná, hogy a Soul Eater Not! a széria folytatása, amolyan második évad lesz, de ez nem így van. Gondolhatnánk előzményként is akár a történetre, de azonkívül, hogy pár évvel előbb játszódik a cselekmény és ezáltal néhány mellékszereplő múltjába belefolyunk, nem lesz különösebben előzménye a Soul Eater-nek. Teljesen új főszereplőink és teljesen új főgonoszunk van, de visszaköszön például Maka és Soul, ahogy a Tomson nővérek is, ezért én inkább mellékszálnak nevezném.

Szórakoztató, könnyed kis cselekménye van, az ember azt hinné az elején, hogy elhúzódik majd harminc-negyven részig is. Igazából annak ellenére ismerünk meg fontos részleteket, hogy észrevennénk és emiatt úgy érezhetjük semmiről se szól a történet, persze ez nem így van. A hosszú előkészítést egy rövidke befejezés követi, amiben mindent hirtelen az arcunkba tolnak, mégsem érzi megterhelve az agyát az ember. Őszintén szólva többet vártam volna ettől az animétől, de még így is szórakoztató volt. A cselekmény kissé egyszerű, bár nem túlzottan, poénok vannak benne, de nem fogjuk megállítani a videót, hogy fél órát röhögjünk, mielőtt folytatjuk. Leginkább az elődjére támaszkodva próbál helytállni és szerintem sikerül is neki.

A rajzolás változatlanul furcsa, a nap még mindig nevet az égen és mindenhol koponyák vannak, ami persze senkit sem zavar, kissé finomítottak, változtattak a készítők, de nem tértek el az eredetitől szerencsére. Karakterek terén hozták a régi változatosságot, bár most talán a rövidke történet miatt kevesebb szereplőt ismerünk meg, ráadásul azok közül párat már a Soul Eater-ben is láttunk.

Tudnám ajánlani annak, aki egy könnyed, kikapcsolódásra vágyik a Soul Eater világban, de a Soul Eater Not! semmi többet nem nyújt.

Értékelve: 10/7

A bölcs - Kritika by Dark-Angel

Nos, hét rész után azt hiszem, már tudok egy kritikát mondani róla.

Az alaptörténet maga jó, a kivitelezéssel lenne némi problémám. A szöveg gyakran túl kusza ahhoz, hogy elsőre meg lehessen érteni. Voltak részek, amelyeket kétszer kellett végigolvasnom, hogy minimális elképzelésem legyen a dolgokról. A fogalmazás gyakran túl bonyolult, a párbeszédekből nem mindig lehet tudni, hogy éppen ki beszél.

A helyesírásra nem lehet panasz. Vannak ugyan nem jó helyre tett vesszők, de ez nem nehezíti a mondat megértését.

Maga a történet eléggé kidolgozott, azonban én a részekben nem láttam karakterfejlődést. Raven eléggé bonyolult személyiségnek tűnik, de valójában nem az. Ha az ember jobban belegondol, elég könnyen meg lehet érteni, mit érez a fiú. Ez lehet attól, hogy az ő szemszögéből meséli az író a történetet, lehet a fel-felbukkanó gondolatok miatt.

A desing nem rossz, de lehetne jobb is. Semmi kép nincs, ami kicsit üressé teheti a blogot a sok féle színhez szokott embereknek, de ezzel alapjában véve nincs gond. Ezzel a fajta stílussal kivitelezhető, hogy az olvasó csak a történetre figyeljen.

Összesítve: A történet néha-néha elvontnak tűnhet, de nem az. Bátran ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szeretik kibogozni az összekuszálódott szálakat.

Pontszám: 10/6

Link:http://0yuu.blog.hu/2013/07/27/a_bolcs_elozetes

A Vörös minden árnyalata - Kritika by Dark-Angel

Ennél a történetnél mutatkozik meg, hogy egy sablonból is lehet kihozni jó sztorit. Engem személy szerint Castiel személyisége fogott meg. Valahogy nem így képzelném el a srácot. Persze, valóban bunkónak indult, de az író túl hamar váltott  a kedves és a bunkó Castiel között. A történet cselekménye is túl hamar bontakozott ki. Kicsit húzni lehetett volna a történetet azzal, hogy Rebi nem adja be olyan hamar a derekát.

Pár szót a design-ról: A színek harmonizálnak, így nem égeti ki a retinám a szöveg, ha sokáig olvasok. A fejléc is tetszik: Egyszerű, nagyszerű, és van egy kis Vámpírnaplók feelingje.

Helyesírási hibák akadnak, de ezek többnyire elírásból fakadnak. Azért többnyire, mert vannak szavak, amiket nem pont úgy kell írni, de senki sem tökéletes. Mindenki hibázhat, szóval ez sem egetverő probléma.

A történet kidolgozott, szépek a leírások, nem párbeszédekből áll az egész történet.

Az író stílusa hagy kívánni valót maga után. Megértem, hogy szerelmes történet, de azért ha az ember jobban odafigyel, esetleg egy tapasztalt olvasó olvassa, észrevehetőek a nyálas, már-már túlontúl romantikus elemek a történetben. De ezt is elnézzük.

Összesítve: Ha valaki egy romantikus történetet akar olvasni, és nem riad vissza a nyálas részektől, annak bátran ajánlom. Azonban, ha valaki (már csak a cím alapján is) egy akciót vár a történettől, azt ki kell ábrándítanom. Ez a történet egy átlagos lány átlagos életéről szól, ami jól van megírva.

Pontszám: 10/6

És végül egy link, ha valaki kedvet kapott hozzá: http://rachelfowlerr.blogspot.hu/2014/04/13-resz-sokk.html

Őrült életem - Kritika by Dark-Angel

Nos... Talán megint a desing-nal kezdeném. A bal oldal tele van aggatva mindennel. Az az óra például nagyon nem kéne oda, mert felesleges és rontja az összképet. A háttér sem valami jó, mert hogy őszinte legyek, a 4.fejezet után a szemem már nem bírta a sok fehéret. A betűtípus sem a legjobb. Voltak szavak, amiket nem lehet kivenni. A fejléc a legjobb az egészben: egyszerű és sötét.

A történettel folytatnám: Nem sablonos, ez tény. Azonban én már a második fejezetnél tudtam, hogy ki is az a Devil. Túl sok volt az utaló jel. Amennyiben az író így tervezte, akkor egy orbitális hibát követett el: ezzel a húzással elveszítette a további érdeklődésemet. A hetedik fejezetig még tessék-lássék elolvastam, de utána már nem vitt rá a lélek, mert tudtam, hogy mi fog történni.Ismételten csak sok volt az elkövetkezendőkre utaló jel. Ha valaki fent akarja tartani az érdeklődést, úgy kell fordulatokat csempésznie a történetbe, hogy az izgalmas legyen, de ne erőltetett. Nos, ebbe nem voltak fordulatok, meglepő dolgok, ezért vontatott lett.

A helyesírás hagy némi kívánni valót maga után. Vannak szavak, amik külön vannak írva ahelyett, hogy egybe lennének, vannak elgépelések, és hasonló esztétikailag nem szép dolgok. Azt hiszem erről a témáról nem is ejtenék több szót.

Az író stílusa... Hát, hogy őszinte legyek, a hölgy tudna jobbat is. A történet egyáltalán nem megkapó, pedig sok mindent ki lehetne belőle hozni. Ennek ellenére ő a legegyszerűbbre törekedett: mindig azokat a dolgokat írta le, amikre számítani lehetett, pontosan ezért nem érdeklődöm a történet iránt a hetedik fejezet után.

Összesítve: Az alaptörténet jó, a kidolgozottság kevésbé. A desing lehetne sokkal jobb. Az író még sokat tud fejlődni, ha megkapja a megfelelő éptő kritikát.

Pontozásom: 10/4 (a fentiek miatt)

Sorsok és Válaszutak

Máig nem tudom, hogy tudom, hogy tudott ez a lány összehozni 73 fejezetet (+prológus és epilógus), hogy az végig izgalmas legyen... :D

Kezdeném a design-nal. Egyszerű és nagyszerű, nincsenek rikító színek, amik kiégetnék a retinám. Képekből is kevés van, de azok jól kivehetőek.

A történet: Kidolgozott, egyáltalán nem sablonos, yaoi (nálam plusz pont :D ). Nincsenek helyesírási hibák, sok a leírás, érthetően van minden megfogalmazva. Ezekből is látszik, hogy nem egy kezdő íróval van dolgunk, de ez nem is baj. Egy profi író történetét sokkal szívesebben olvassa az ember, mint egy kezdőét.

Hogy őszinte legyek, engem nagyon megfogott Key jelleme. Mindkét esetben. Olyannyira átérezhetőek az érzései, hogy elveszítheti azt akit szeret... Ugyanakkor nekem Taemin kicsit unszimpatikus jellemnek tűnik. Mert ahelyett, hogy harcolna Key ellen (most csak az egyik esetről beszélünk), hagyja magát. Legalábbis nekem valamiért úgy tűnt. Ha ezt olvassa a kedves szerző, tessék kijavítani, ha nem úgy van, ahogy én gondolom.
No, de nem is ez a lényeg. Azt hiszem, mindent leírtam a szempontok alapján, csak az írónő stílusa maradt vissza.

Szép a fogalmazásmód, látszik, hogy sokat dolgozott rajta a szerző, és nem csak úgy összecsapta, mint mostanában más írók szokták. Nincsenek helyesírási hibák, mint azt említettem, az írásmód megkapó, alig lehet abbahagyni.

Összesítve: Ez egy igényesen megírt, izgalmas történet, ami nem teljesen rugaszkodik a realitás határain felülre. Tőlem 10/10-et kap :D

Aki kedvet kapott hozzá, annak adok egy linket: http://viasayers-sv.blogspot.com/

Jó szórakozást!

A tilalom hatalma - Kritika by:Dark-Angel

Nos, talán kezdhetném a desing-nal. Egyszerű és nagyszerű. Nincsenek ellentétes színek, hogy kiéhjen a retinám, nincsenek képek, amik elvonják a figyelmem a történetről. Illetve, képek vannak, de olyanok, amik nem zavaróak.

A történet... Nagyszerű. Az írónak van fantáziája, ráadásul egy focista van a főszerepben, ami nem kis kihívás, tekintve, hogy hozzá kell igazodni a programokhoz, az edzésekhez, feltéve, ha meg akarjuk őrizni a focista munkáját a történetben.Ráadásul így, hogy a kedves írónő a VB-t vette alapul... Nem kis fába vágta a fejszéjét. De szuperül meg tudta oldani. Ezért piros pont és elismerés jár neki.

A szöveg helyesírási hibáktól nagyjából mentes. Azért csak nagyjából, mert néha-néha előfordulnak elírások, a vessző után nagybetűvel kezdődik a második mondatrész, és még hasonlóak. Ez persze nem eget rengető hiba, de azért megemlítem.

A történet egyáltalán nem sablonos. Már maga a szereplőválasztás sem, hát még a történet! Tori híres holland focista, aki térdrepedés miatt nem léphet pályára, és a Mexikói csodakapus, Guillermo Ochoa párosa mindent felülmúló. Plusz pozitiviás, hogy nem egy világszinten híres focistáról írt, mint például Lionel Messi, Christiano Ronaldo, vagy akár Neymar Santos.
Már az is egyedi, ahogy a történetben berobbannak a köztudatba: Egy újság címlapján megjelenik egy kép és egy cikk róluk. Ráadásul a mexikói csapatnak elvileg a VB ideje alatt tilos bárminemű szexuális kapcsolatot kétesíteniük. Nos, Memo ezt a szabályt valamilyen szinten megkerüli, és még egy piros pontot adnék az írónak a helyzet megoldásáért. Talán ennyir írnék a történetről.

Most pedig következzen az író stílusa. Nagyon megkapó, ahogy leírja. Kétféle szemszög van, mégis E/3-ban lett írva. Ez elsőre furcsa lehet, de ha elkezdjük olvasni, rögtön meg lehet érteni.
A mellékletekhez is lenne némi hozzáfűzni valóm: Ezeknek hála, nem tudjuk, hogy mi következik a törétnetben. Legalábbis én nem tudtam semmit kikövetkeztetni egy-egy mellékletből, ugyanis hol a múltban játszódik, hol a jövőben.

Tehát összesítve: Ez egy igényes, jól megírt történet, amit a szerző alaposan kidolgozott. Ha pontoznom kéne, 10/9-est adnék rá. És hogy miért nem tizest? Mert nem szeretem a kerek számokat.

Dark-Angel voltam :D

P.S.: Itt a linkje a történetnek: http://felemelkedesek.blogspot.hu/

Sziasztok!

Noshát... Talán egy bemutatkozással kéne kezdenem. Egy kezdőnek már nem igazán mondható  író lennék, akitől mostanában egyre többször kérnek kritikát. Én pedig írok egyet, csak az a probléma, hogy nem mindig örülnek neki. Az a tipikusan túl őszinte típus vagyok: Ha valami nem tetszik, akkor elmondom, hogy mi vele a problémám. Csak az az egy baj, hogy ilyenkor nem ismerek toleranciát.  De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a kritikáimat ide fogom kitenni. Negatívakat, és pizitívakat is. Remélem, hogy a negatív kritikákon nem fognak megsértődni az emberek, a pozitívaknak pedig örülni fognak. Ezek a szempontok alapján fogok kritikát írni:
 - Helyesírás
 - Történet
 - Történet kidolgozottsága
 - Mennyire sablonos
 - Az író stílusa

Azt hiszem, ennyi lenne. Remélem kedvet fogtok kapni a kritikáim nyomán egyes blogok olvasásához :)