.

.

2014. július 15., kedd

Nurarihyon no Mago - Kritika by Yuu Solk

A Nurarihyon no Mago nem egy egyszerű eset, mondhatni. A történetünk a Nura klán vezetőváltásáról és az örökös ehhez való hozzáállásáról szól. Ezek mellett még nagyon szépen belevezet minket a youkai-ok világába is, ami leginkább mellékes tényezőként van jelen. A főszereplőnk egy elkényeztetett kölyök, aki nem akarja felvállalni az örökségét, helyette az emberi énjére támaszkodva iskolába jár és próbál kimaradni mindenből. Ez persze egy démonoktól hemzsegő klán örököseként elég lehetetlen.

A mondanivalója az "add önmagad" és "vállald fel az örökséged". Az utóbbi a magyar embernek nem mond sokat, hiszen legtöbbünknek nem cég vagy klánvezér valamelyik szülője, nagyszülője, nemigazán szakad ilyen felelősség a nyakunkba. Az "add önmagad" már sokkal relevánsabb bárhogy is nézzük. Ricuo elnyomva magában youkai énjét embernek tettetve magát élt egy ideig, ezzel pedig nem kevés belviszályt hozott létre mikor a megörökölt pozícióját be kellett töltenie. A mi esetünkben ez annyit tesz, mint mikor új környezetbe kerülve megpróbálunk egy a körülöttünk lévő embereknek megfelelő személyiséget felvenni, míg a régi, igaz barátok szépen lassan eltűnnek, mi pedig azt vesszük észre, hogy egyedül maradtunk. Mondhatjuk, hogy az újak a régiek helyébe lépnek majd, de rosszabbul járunk, ha lemondunk a barátokról, annak reményében, hogy majd lesznek újabbak. Természetesen megtörténhet ez is, lehetünk vidámak új környezetünkben a magunk megjátszott módján, mert idővel átalakul a személyiségünk is, de nincs garancia a sikerre. A rendesen kiépített kapcsolatok mindig támogatnak majd a hátunk mögül, ha nem hagyjuk elveszni őket.

A történet jól fel van építve, a cselekmény bonyolultsága ugyan csak az átlagos kategóriába esik, mégis élvezetes találgatni, hogy mi fog történni, mi miért történt. Ezek az ok-okozati viszonyok aztán kiderülnek pár részen belül, nem kell túlzottan agyalnunk rajtuk, viszont a hangsúly nem is ezen van. A főszereplő kettős életet él mind a 26 részben, ügyesen kikerülve az emberek előtti lelepleződését. Élvezetes nézni, ahogy megoldja a dolgokat és az elején még ez tartja életben az érdeklődést, majd a végén már inkább másra terelődik figyelmünk. Ugyan van szerelmi szálacska is benne, de elenyésző jelentőséggel, a készítők ezt kihasználatlanul hagyták. Elkönyveljük, hogy van és lépünk tovább, ez a történetnek egészen előnyös, bár lehetett volna bonyolítani vele a dolgokat.

A főszereplő nagyon szép személyiségfejlődésen megy keresztül, ahogy az örökösi pozícióját szépen lassan elfoglalja. Mellette szokatlanul sok mellékszereplő is feltűnik, amik között van kidolgozottabb és elhanyagolható is. Az atmoszféra pedig egészen nosztalgikus volt nekem. Utoljára a Chihiro-ban találkoztam ezzel a világgal.

Arra viszont készüljön fel mindenki, hogy a szemnek nem éppen kellemes minőségben van fenn az anime, valószínűleg a régisége miatt. Emellett jobb, ha megtanulunk gyorsan olvasni, mert nem fog kímélni minket, egy két soros felirat kb. 1 másodpercig ha fenn van, majd ugrik a következőre. Ebbe persze bele lehet szokni közben.

Összesítve a legnagyobb hiba a rossz képminőség, így a youkaiok színes világa beleveszik a pixelekbe, de persze azt is kifogásolhatnám, hogy a főszereplőnk szinte azonnal orvosol bármilyen problémát, ha az ellenségről van szó.

Pontszám: 10/8

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése