Igen-igen, visszatértem a blogjaim általi fuldoklásból, és újabban egy kis olvasásra adtam a fejemet. Ezáltal pedig megtaláltam az új kritikaalanyomat, ami nem más, mint a Szeretlek egy életre!
Nos, moostanában egyre több focistás blogra bukkanok rá, akár fészbúkon (:D), akár gúglin, akár bárhol máshol. Ez is egy azok közül, és úgy éreztem, hogy bár csak négy fejezet van fennt, attól még megéri róla kritikát írni, így kezdeném is.
Rögtön a desing, mint szoktam: A fejléc nem rossz, bár szerintem a szöveget nem a jobb alsó sarokba kellett volna tenni, és lehetett volna vinni bele egy kis színt, mert így túl nagy a kontraszt a blog háttere és a fejléc között. A betűtípús is lehetett volna mondjuk Times New Roman, vagy valami hasonló, mert az Arial egy ilyen desing-nál nem túl szép. Valamint háttérnek is lehetett volna valami egyszerűbbet választani, mert a cseresznyevirágok elvonják a figyelmet a történetről. Rengetegszer kellett erőltetnem magamat, hogy ne a háttérre figyeljek, hanem a szövegre.
A történet egy tipikus lányregény: Neymar da Silva Santos Jr. és Bruna gyerekkori barátok, szerelmesek egymásba, de Neymarnak barátnője van. És találtam benne egy iszonyatosan nagy logikai hibát: Neymar közölte Brunával, hogy nagyon szereti a barátnőjét, de akkor mégis miért mondta az utolsó fejezetben azt, hogy mindig is Brunát szerette? Ez abszurdum. Valamint még az is, hogy otthagyja a barátnőjét, hogy Brunával aludjon? Értem én, hogy romantika, meg minden, de azért ennyire nem szabad eltúlozni. Szerintem ezt egyetlen épeszű (és nem épeszű) pasi sem tenné meg. Néha annyira tudok nevetni azon, hogy mennyire eltúlozzák a férfiak érzelmeit a nők.
Na jó, vissza a történethez: Szerintem egy kicsit el van kapkodva, mintha az író azt akarná, hogy mielőbb összejöjjön Bruna és Neymar, hogy a történetből egy nyálas, túlzottan romantikus, megcsalásokkal teli történetet hozzon ki.
Helyesírási hibák akadnek benne bőven /például a "mennyen", amit egyébként úgy kell írni, hogy menjen/, de ezek nem olyan hatalmas bakik, mint amilyet jónéhány blogon olvastam már.
Az író stílusa, hogy őszinte legyek, nem jön be. Úgy ír, mintha MINDENKÉPPEN ki akarna hozni valamit a történetből, és ettől egy kissé erőltetetté válik a szememben az egész sztori.
Összesítve: A történetet a túúlzott romantika kedvelőinek ajánlom, mert arra a célra tökéletesen megfelel, hogy Neymar imádó fangirl-ök csorgassák rá a nyálukat.
Pontszám:10/3
Link: Szeretlek egy életre
Dark-Angel voltam ^^
.
2014. július 30., szerda
2014. július 24., csütörtök
Sakurasou no Pet na Kanojo - Kritika by Yuu Solk
Megtaláltam a kedvencemet az iskolai éle műfajon belül. A Sakurasou no Pet na Kanojo ugyanis, amellett, hogy szórakoztató és vicces, rengeteg pofont tud adni. A Borzalmasan életszerűre kialakított történetvezetés egyszerűen belopta magát a szívembe, pedig alapvetően nem vagyok oda az "általános" valóságért.
Azoknak az embereknek nagyon jól mutatja be az életét, akik az életük elindításának bizonyos fázisaiban vannak éppen. A karakterek annyira sokszínűek, hogy nem tűnnek műnek, ha azt mondaná valaki, hogy minden karakterhez külön író tartozott, el is hinném neki. A sokszínűség mind a karakterek, mind a helyzetük tekintetében nagyon jól hozzáad az élményhez. Mivel még a mellékszereplők is külön életet élnek, könnyedén el lehet felejteni, hogy ez egy anime.
Na, elég az ömlengésből... A történetünk elején az életét bizonytalanul tengető Sorata-ra bíznak egy gigászi zsenit, aki mellesleg... :D ...Szóval, egy ideig az ő életüket követjük, majd bekapcsolódnak szépen lassan a kollégium lakói is, ki jobban, ki kevésbé, de mindenki hozzátesz a történethez. Lesz itt minden, öröm, bánat és minden, ami csak létezik. Egy biztos, váratlanok lesznek a fordulatok. Gondolom már többen is tapasztalták, hogy az animék zömében a főhős mindig győz, szinte azonnal, emiatt pedig nem is érdekel minket a csaták eredménye, azt tudjuk előre. A Sakurasou no Pet na kanojo-ban ez nem így lesz, folyamatosan meglepetést fog okozni, úgy mutatja a sikerhez vezető utat, hogy az végig életszerű lesz. Ennél többet pedig nem mondok el a történetből.
Nem tudnék hibát mondani, amit megálmodtak a készítők, azt teljesen jól kivitelezték. Az egyik szereplőről nem tudtam megállapítani milyen nemű, de ez is inkább csak piszkálja a fantáziát, mint elvesz az élményből, ami pedig a szerelmi szálat illeti... talán a sokszög a legjobb kifejezés erre.
Összességében egy nagyon jól, szinte tökéletesen kivitelezett történet, karakterek és élethelyzetek, olyannyira, hogy amiről az anime szól, azt nagyon sokáig észre se vesszük. Leginkább annak ajánlok aki, az érettségihez közeledik vagy épp megvan neki, de még nem tudott dönteni a továbbiakról.
Pontszám: 10/10
Azoknak az embereknek nagyon jól mutatja be az életét, akik az életük elindításának bizonyos fázisaiban vannak éppen. A karakterek annyira sokszínűek, hogy nem tűnnek műnek, ha azt mondaná valaki, hogy minden karakterhez külön író tartozott, el is hinném neki. A sokszínűség mind a karakterek, mind a helyzetük tekintetében nagyon jól hozzáad az élményhez. Mivel még a mellékszereplők is külön életet élnek, könnyedén el lehet felejteni, hogy ez egy anime.
Na, elég az ömlengésből... A történetünk elején az életét bizonytalanul tengető Sorata-ra bíznak egy gigászi zsenit, aki mellesleg... :D ...Szóval, egy ideig az ő életüket követjük, majd bekapcsolódnak szépen lassan a kollégium lakói is, ki jobban, ki kevésbé, de mindenki hozzátesz a történethez. Lesz itt minden, öröm, bánat és minden, ami csak létezik. Egy biztos, váratlanok lesznek a fordulatok. Gondolom már többen is tapasztalták, hogy az animék zömében a főhős mindig győz, szinte azonnal, emiatt pedig nem is érdekel minket a csaták eredménye, azt tudjuk előre. A Sakurasou no Pet na kanojo-ban ez nem így lesz, folyamatosan meglepetést fog okozni, úgy mutatja a sikerhez vezető utat, hogy az végig életszerű lesz. Ennél többet pedig nem mondok el a történetből.
Nem tudnék hibát mondani, amit megálmodtak a készítők, azt teljesen jól kivitelezték. Az egyik szereplőről nem tudtam megállapítani milyen nemű, de ez is inkább csak piszkálja a fantáziát, mint elvesz az élményből, ami pedig a szerelmi szálat illeti... talán a sokszög a legjobb kifejezés erre.
Összességében egy nagyon jól, szinte tökéletesen kivitelezett történet, karakterek és élethelyzetek, olyannyira, hogy amiről az anime szól, azt nagyon sokáig észre se vesszük. Leginkább annak ajánlok aki, az érettségihez közeledik vagy épp megvan neki, de még nem tudott dönteni a továbbiakról.
Pontszám: 10/10
2014. július 23., szerda
Átmeneti szüneteltetés
Nos, bejelentem, hogy átmenetileg nem írok kritikákat, tekintettel a temérdeknyi dolgomra és a magánéletemre, ne haragudjatok. Szerintem Yuu Solk továbbra is aktív lesz, de én is igyekszem majd hetetente legalább egy kritikát hozni nektek. Valamint arra gondoltam, hogy én is belevágok az animekritikákba. Mit szóltok hozzá?
Valamint még mindig várom a kritizálnivaló történeteket. Nyugodtan küldjétek el kedvenceteket vagy a saját történeteteket.
Köszönöm a figyelmet! :D
Dark-Angel
Valamint még mindig várom a kritizálnivaló történeteket. Nyugodtan küldjétek el kedvenceteket vagy a saját történeteteket.
Köszönöm a figyelmet! :D
Dark-Angel
2014. július 21., hétfő
Vampire Lovers - Kritika by Dark-Angel.
Meghoztam a kvetkező alanyomat is. Nos, ez amolyan fele-fele kritika lesz :D
Nos, szokásomhoz híven a desing-nal kezdeném - Egyszerű, de lehetne jobb is. A betűk rikító vöröse kiégeti a retinám, a szürkésfekete háttérre sokkal jobb lenne egy mélyvörös árnyalat. A blog hátterét nem tudom kritizálni, mivel nem látom a képet. Maga az összhatás pedig megüti az "Egész jó" szintet. Na, nem mintha ezzel baj lenne, én is így kezdtem. :D
A történet tetszik, bár a főszereplőnek van egy kis Yuukis beütése - de legalább nem az az esetlen liba-típus, és nem is Mary Sue karakter - annyira. (A Mary Sue karakterről az előző kritikámban lehet olvasni.) Nem történik rengeteg minden az első fejezetben, így alkalmunk van megismerni a főszereplőt, ami nálam határozottan pozitív. Viszont van valami, ami zavar: az, hogy a fejezet negyedénél (kb) megváltozik a betűtípus. Ez esztétikailag nagyon nem szép. (Ja, ezt a desing-hoz kellett volna írnom. Hupszi xD )
Helyesírásilag van mit javítani rajta. Az írásjelek után mindig kell egy space - talán itt kezdeném. Ha nem teszünk szünetet az írásjelen és a szó közé, úgy nagyon tömörnek hat a történet és az olvasók kevésbé szívesebben olvassák. Ezen kívül pedig vannak olyan szavak, amiket egybe kell írni és külön vannak, és előfordul olyan is, amit külön kell írni, és egybe van.
Az írónő írási stílusa tetszik, megkapó, és az ember szívesen olvassa. Nekem az a személyes véleményem, hogy az író főszereplője az alkotó személyiségét tükrözi vissza: Na, itt ez pontosan megtörténik. Látszik, hogy nem erőltett a hősnő bemutatása, amiből arra lehet következtetni, hogy az írónő belevitte saját magát is - még ha nem is vette észre.
Összesítve: Egy izgalmas Vampire Knight-os történetet lehet olvasni, amiben ugyan vannak helyesírási hibák, de ettől még élvezhető és szórakoztató.
Pontszám: 10/7
Link: Vampire Lovers
Nos, szokásomhoz híven a desing-nal kezdeném - Egyszerű, de lehetne jobb is. A betűk rikító vöröse kiégeti a retinám, a szürkésfekete háttérre sokkal jobb lenne egy mélyvörös árnyalat. A blog hátterét nem tudom kritizálni, mivel nem látom a képet. Maga az összhatás pedig megüti az "Egész jó" szintet. Na, nem mintha ezzel baj lenne, én is így kezdtem. :D
A történet tetszik, bár a főszereplőnek van egy kis Yuukis beütése - de legalább nem az az esetlen liba-típus, és nem is Mary Sue karakter - annyira. (A Mary Sue karakterről az előző kritikámban lehet olvasni.) Nem történik rengeteg minden az első fejezetben, így alkalmunk van megismerni a főszereplőt, ami nálam határozottan pozitív. Viszont van valami, ami zavar: az, hogy a fejezet negyedénél (kb) megváltozik a betűtípus. Ez esztétikailag nagyon nem szép. (Ja, ezt a desing-hoz kellett volna írnom. Hupszi xD )
Helyesírásilag van mit javítani rajta. Az írásjelek után mindig kell egy space - talán itt kezdeném. Ha nem teszünk szünetet az írásjelen és a szó közé, úgy nagyon tömörnek hat a történet és az olvasók kevésbé szívesebben olvassák. Ezen kívül pedig vannak olyan szavak, amiket egybe kell írni és külön vannak, és előfordul olyan is, amit külön kell írni, és egybe van.
Az írónő írási stílusa tetszik, megkapó, és az ember szívesen olvassa. Nekem az a személyes véleményem, hogy az író főszereplője az alkotó személyiségét tükrözi vissza: Na, itt ez pontosan megtörténik. Látszik, hogy nem erőltett a hősnő bemutatása, amiből arra lehet következtetni, hogy az írónő belevitte saját magát is - még ha nem is vette észre.
Összesítve: Egy izgalmas Vampire Knight-os történetet lehet olvasni, amiben ugyan vannak helyesírási hibák, de ettől még élvezhető és szórakoztató.
Pontszám: 10/7
Link: Vampire Lovers
2014. július 20., vasárnap
Démoni életem sorai - Kritika by Dark-Angel
Igen-igen, tisztában vagyok vele, hogy egy kicsit elhanyagoltam a kritikaírást, de remélem megértitek, hogy nekem is van magánéletem, illetve ezen kívül három történetes blogot vezetek. Nos, meg is hoztam a következő alanyomat, ami nem más, mint amit a címben olvashattok, a Démoni életem sorai! Jó szórakozást :D
Talán kezdeném is a desing-nal, mint legtöbbször. Egyszerű, ami jó. A fejléc nem szép szerintem. Az a legnagyobb baj, hogy a szöve alig kivehető, a kép pixeles. És tegyük hozzá, hogy olyan betűtípus kellett volna, ami kiírja a hosszú magánhangzókat. Ezzel el lehetett volna kerülni azt, hogy "Démoni" helyett "Dmoni" legyen írva.
A betűtípus rendben lenne - ha nem lenne minden dőlt betűvel írva. A színek tökéletesek úgy ahogy vannak, illenek egy vámpíros témájú történethez.
Ha esetleg olvasná az író a kritikámat, tanácsolnám neki, hogy saját maga készítse el a desing-ot. Ez egyrészt saját magát is fejleszti, másrészt pedig nem nehéz elrontani, hogy mást kelljen megkérni a megcsinálására.
A főszereplőről annyit, hogy az a tipikus Mary Sue karakter: Ő a tökéletes, nincsenek hibái, azonban ha mégis becsúszik egy-egy, azt könnyen megoldja.
Már az első pár fejezetben ellentmondásba ütközünk. Az író azt írja, hogy a vámpíroknak nincs különleges képessége - azonban az általunk először olvasott vadászatnál könnyedén töröl emlékeket, sőt, meg is jegyzi, hogy ez egy képesség. Itt egy kicsit belezavarodtam.
Aztán ez a Castieles dolog, meg a jóslat... Hogy őszinte legyek, ezt több fejezetben is meg lehett volna írni, részletesebben.
Hogy őszinte legyek, nekem nagyon tetszettek az eddigi fejezetek, bár azzal, hogy az írónő bevonta a főszereplő lány valódi anyját a képbe már kicsit (túl) bonyolult lett, azonban mindig izgatottan várom a folytatást.
A helyesíráson sokat lehetne azzal javítani, hogy a feltöltés előtt párszor átnézi az író, vagy esetleg felkér valakit, aki lektorálja neki.
Összesítve: Egy izgalmas és jó történetet ismerhetünk meg, aminek bár megvannak a szépséghibái, de ezen felül jó és szórakoztató.
Pontszám: 10/7
Link: Démini életem sorai
Talán kezdeném is a desing-nal, mint legtöbbször. Egyszerű, ami jó. A fejléc nem szép szerintem. Az a legnagyobb baj, hogy a szöve alig kivehető, a kép pixeles. És tegyük hozzá, hogy olyan betűtípus kellett volna, ami kiírja a hosszú magánhangzókat. Ezzel el lehetett volna kerülni azt, hogy "Démoni" helyett "Dmoni" legyen írva.
A betűtípus rendben lenne - ha nem lenne minden dőlt betűvel írva. A színek tökéletesek úgy ahogy vannak, illenek egy vámpíros témájú történethez.
Ha esetleg olvasná az író a kritikámat, tanácsolnám neki, hogy saját maga készítse el a desing-ot. Ez egyrészt saját magát is fejleszti, másrészt pedig nem nehéz elrontani, hogy mást kelljen megkérni a megcsinálására.
A főszereplőről annyit, hogy az a tipikus Mary Sue karakter: Ő a tökéletes, nincsenek hibái, azonban ha mégis becsúszik egy-egy, azt könnyen megoldja.
Már az első pár fejezetben ellentmondásba ütközünk. Az író azt írja, hogy a vámpíroknak nincs különleges képessége - azonban az általunk először olvasott vadászatnál könnyedén töröl emlékeket, sőt, meg is jegyzi, hogy ez egy képesség. Itt egy kicsit belezavarodtam.
Aztán ez a Castieles dolog, meg a jóslat... Hogy őszinte legyek, ezt több fejezetben is meg lehett volna írni, részletesebben.
Hogy őszinte legyek, nekem nagyon tetszettek az eddigi fejezetek, bár azzal, hogy az írónő bevonta a főszereplő lány valódi anyját a képbe már kicsit (túl) bonyolult lett, azonban mindig izgatottan várom a folytatást.
A helyesíráson sokat lehetne azzal javítani, hogy a feltöltés előtt párszor átnézi az író, vagy esetleg felkér valakit, aki lektorálja neki.
Összesítve: Egy izgalmas és jó történetet ismerhetünk meg, aminek bár megvannak a szépséghibái, de ezen felül jó és szórakoztató.
Pontszám: 10/7
Link: Démini életem sorai
2014. július 18., péntek
Isshuukan Friends - Kritika by Yuu Solk
Kissé sok itt a feledékenység, ha értitek mire gondolok... A történetünk alapja egy lány, aki folyamatosan elveszti az emlékeit a barátairól és tulajdonképpen e központi elem köré épül fel minden, de valahogy semminek sem jutunk a végére. Elindulnak itt az események, csalódás hegyek, vidámság és sok felejtés.
Már a második részben olyan légkör teremtődik meg, ami miatt kiül az ember arcára a fájdalmas mosoly, mert ugyan vidám, mégis ott van az a nyomott érzés, ami belül kínoz minket a lány miatt. Már az első részben is, de inkább a másodikban teljesen átélhető a lány fájdalma, ahogy önkénytelenül bántja a körülötte lévő, barátkozni kívánókat. Ráadásul a másik főszerep egy fiúé, akinek elég kétségesek a szándékai, nyilván valóan segít a lánynak, de... Ha már szereplőnél tartunk, meg kell említsem, hogy kifejezetten érdekesre sikeredtek a mellékszereplők is, mindegyik külön személyiséggel van megáldva, kerülve a sablonokat.
A legnagyobb problémám ezzel az animével, hogy nem érzem befejezettnek. Felhozhatnám negatívumnak a rajzolást is akár, de az szimplán furcsa, hozzá lehet szokni, a történetünk viszont... Ahogy már fentebb is leírtam, sehol a vége. Beindulnak az események, néha emlékezünk, néha nem, de egy helyben toporgunk, ami a tizenkettedik részre sem változik meg. Az üzenete a kitartás lenne, segíts másokon, tarts ki, amíg célhoz nem érsz, persze, szép dolog és Hase az élő példája ennek, de akkor is. Itt amellett, hogy sikeresen közölte velünk a maga fájdalmas módján, amit akart, nem fejezte be a történetet szerintem. Az Isshuukan Friends sokkal több részt érdemelne, mert ez így kevés. Nem gondolnám, hogy bárki megunná közben, mikor folyamatosan újabb és újabb történetszálak jönnek be a képbe. Őszintén szólva a tizenegyedik rész után még nem tudtam volna megmondani, hogyan végződik majd. Általában már bőven előre kitalálom, hogyan fog végződni egy anime, de ez kifogott rajtam. Otthagyott a fejemben a kérdésekkel, vágyakozva újabb részek után. Ez nem egy "ezerkétszáz" részesre tervezett anime, sajnos.
Összességében teljesen jó, kis keserű élményt adó anime, picit különc rajzolással, aminek a szememben hiányzik a vége. Ajánlani tudom mindenkinek, aki nincs ráfüggve az akcióra, mert lassú a tempó.
Pontszám: 10/8
Már a második részben olyan légkör teremtődik meg, ami miatt kiül az ember arcára a fájdalmas mosoly, mert ugyan vidám, mégis ott van az a nyomott érzés, ami belül kínoz minket a lány miatt. Már az első részben is, de inkább a másodikban teljesen átélhető a lány fájdalma, ahogy önkénytelenül bántja a körülötte lévő, barátkozni kívánókat. Ráadásul a másik főszerep egy fiúé, akinek elég kétségesek a szándékai, nyilván valóan segít a lánynak, de... Ha már szereplőnél tartunk, meg kell említsem, hogy kifejezetten érdekesre sikeredtek a mellékszereplők is, mindegyik külön személyiséggel van megáldva, kerülve a sablonokat.
A legnagyobb problémám ezzel az animével, hogy nem érzem befejezettnek. Felhozhatnám negatívumnak a rajzolást is akár, de az szimplán furcsa, hozzá lehet szokni, a történetünk viszont... Ahogy már fentebb is leírtam, sehol a vége. Beindulnak az események, néha emlékezünk, néha nem, de egy helyben toporgunk, ami a tizenkettedik részre sem változik meg. Az üzenete a kitartás lenne, segíts másokon, tarts ki, amíg célhoz nem érsz, persze, szép dolog és Hase az élő példája ennek, de akkor is. Itt amellett, hogy sikeresen közölte velünk a maga fájdalmas módján, amit akart, nem fejezte be a történetet szerintem. Az Isshuukan Friends sokkal több részt érdemelne, mert ez így kevés. Nem gondolnám, hogy bárki megunná közben, mikor folyamatosan újabb és újabb történetszálak jönnek be a képbe. Őszintén szólva a tizenegyedik rész után még nem tudtam volna megmondani, hogyan végződik majd. Általában már bőven előre kitalálom, hogyan fog végződni egy anime, de ez kifogott rajtam. Otthagyott a fejemben a kérdésekkel, vágyakozva újabb részek után. Ez nem egy "ezerkétszáz" részesre tervezett anime, sajnos.
Összességében teljesen jó, kis keserű élményt adó anime, picit különc rajzolással, aminek a szememben hiányzik a vége. Ajánlani tudom mindenkinek, aki nincs ráfüggve az akcióra, mert lassú a tempó.
Pontszám: 10/8
2014. július 15., kedd
Kérés
Nos, szeretnék tőletek kérni valamit... Tudnátok nekem ajánlani blogokat? Bármire nyitott vagyok, amit lehet kritizálni. Értem ez alatt: yaoi/slash, fantasy, akció, romantika, horror, humor, satöbbi. Várom kommentben, facebookon üzenetben és skypeon (samu.bernadett3). Nagyon köszönöm mindenkinek!
Dark-Angel voltam :D
Dark-Angel voltam :D
Nurarihyon no Mago - Kritika by Yuu Solk
A Nurarihyon no Mago nem egy egyszerű eset, mondhatni. A történetünk a Nura klán vezetőváltásáról és az örökös ehhez való hozzáállásáról szól. Ezek mellett még nagyon szépen belevezet minket a youkai-ok világába is, ami leginkább mellékes tényezőként van jelen. A főszereplőnk egy elkényeztetett kölyök, aki nem akarja felvállalni az örökségét, helyette az emberi énjére támaszkodva iskolába jár és próbál kimaradni mindenből. Ez persze egy démonoktól hemzsegő klán örököseként elég lehetetlen.
A mondanivalója az "add önmagad" és "vállald fel az örökséged". Az utóbbi a magyar embernek nem mond sokat, hiszen legtöbbünknek nem cég vagy klánvezér valamelyik szülője, nagyszülője, nemigazán szakad ilyen felelősség a nyakunkba. Az "add önmagad" már sokkal relevánsabb bárhogy is nézzük. Ricuo elnyomva magában youkai énjét embernek tettetve magát élt egy ideig, ezzel pedig nem kevés belviszályt hozott létre mikor a megörökölt pozícióját be kellett töltenie. A mi esetünkben ez annyit tesz, mint mikor új környezetbe kerülve megpróbálunk egy a körülöttünk lévő embereknek megfelelő személyiséget felvenni, míg a régi, igaz barátok szépen lassan eltűnnek, mi pedig azt vesszük észre, hogy egyedül maradtunk. Mondhatjuk, hogy az újak a régiek helyébe lépnek majd, de rosszabbul járunk, ha lemondunk a barátokról, annak reményében, hogy majd lesznek újabbak. Természetesen megtörténhet ez is, lehetünk vidámak új környezetünkben a magunk megjátszott módján, mert idővel átalakul a személyiségünk is, de nincs garancia a sikerre. A rendesen kiépített kapcsolatok mindig támogatnak majd a hátunk mögül, ha nem hagyjuk elveszni őket.
A történet jól fel van építve, a cselekmény bonyolultsága ugyan csak az átlagos kategóriába esik, mégis élvezetes találgatni, hogy mi fog történni, mi miért történt. Ezek az ok-okozati viszonyok aztán kiderülnek pár részen belül, nem kell túlzottan agyalnunk rajtuk, viszont a hangsúly nem is ezen van. A főszereplő kettős életet él mind a 26 részben, ügyesen kikerülve az emberek előtti lelepleződését. Élvezetes nézni, ahogy megoldja a dolgokat és az elején még ez tartja életben az érdeklődést, majd a végén már inkább másra terelődik figyelmünk. Ugyan van szerelmi szálacska is benne, de elenyésző jelentőséggel, a készítők ezt kihasználatlanul hagyták. Elkönyveljük, hogy van és lépünk tovább, ez a történetnek egészen előnyös, bár lehetett volna bonyolítani vele a dolgokat.
A főszereplő nagyon szép személyiségfejlődésen megy keresztül, ahogy az örökösi pozícióját szépen lassan elfoglalja. Mellette szokatlanul sok mellékszereplő is feltűnik, amik között van kidolgozottabb és elhanyagolható is. Az atmoszféra pedig egészen nosztalgikus volt nekem. Utoljára a Chihiro-ban találkoztam ezzel a világgal.
Arra viszont készüljön fel mindenki, hogy a szemnek nem éppen kellemes minőségben van fenn az anime, valószínűleg a régisége miatt. Emellett jobb, ha megtanulunk gyorsan olvasni, mert nem fog kímélni minket, egy két soros felirat kb. 1 másodpercig ha fenn van, majd ugrik a következőre. Ebbe persze bele lehet szokni közben.
Összesítve a legnagyobb hiba a rossz képminőség, így a youkaiok színes világa beleveszik a pixelekbe, de persze azt is kifogásolhatnám, hogy a főszereplőnk szinte azonnal orvosol bármilyen problémát, ha az ellenségről van szó.
Pontszám: 10/8
A mondanivalója az "add önmagad" és "vállald fel az örökséged". Az utóbbi a magyar embernek nem mond sokat, hiszen legtöbbünknek nem cég vagy klánvezér valamelyik szülője, nagyszülője, nemigazán szakad ilyen felelősség a nyakunkba. Az "add önmagad" már sokkal relevánsabb bárhogy is nézzük. Ricuo elnyomva magában youkai énjét embernek tettetve magát élt egy ideig, ezzel pedig nem kevés belviszályt hozott létre mikor a megörökölt pozícióját be kellett töltenie. A mi esetünkben ez annyit tesz, mint mikor új környezetbe kerülve megpróbálunk egy a körülöttünk lévő embereknek megfelelő személyiséget felvenni, míg a régi, igaz barátok szépen lassan eltűnnek, mi pedig azt vesszük észre, hogy egyedül maradtunk. Mondhatjuk, hogy az újak a régiek helyébe lépnek majd, de rosszabbul járunk, ha lemondunk a barátokról, annak reményében, hogy majd lesznek újabbak. Természetesen megtörténhet ez is, lehetünk vidámak új környezetünkben a magunk megjátszott módján, mert idővel átalakul a személyiségünk is, de nincs garancia a sikerre. A rendesen kiépített kapcsolatok mindig támogatnak majd a hátunk mögül, ha nem hagyjuk elveszni őket.
A történet jól fel van építve, a cselekmény bonyolultsága ugyan csak az átlagos kategóriába esik, mégis élvezetes találgatni, hogy mi fog történni, mi miért történt. Ezek az ok-okozati viszonyok aztán kiderülnek pár részen belül, nem kell túlzottan agyalnunk rajtuk, viszont a hangsúly nem is ezen van. A főszereplő kettős életet él mind a 26 részben, ügyesen kikerülve az emberek előtti lelepleződését. Élvezetes nézni, ahogy megoldja a dolgokat és az elején még ez tartja életben az érdeklődést, majd a végén már inkább másra terelődik figyelmünk. Ugyan van szerelmi szálacska is benne, de elenyésző jelentőséggel, a készítők ezt kihasználatlanul hagyták. Elkönyveljük, hogy van és lépünk tovább, ez a történetnek egészen előnyös, bár lehetett volna bonyolítani vele a dolgokat.
A főszereplő nagyon szép személyiségfejlődésen megy keresztül, ahogy az örökösi pozícióját szépen lassan elfoglalja. Mellette szokatlanul sok mellékszereplő is feltűnik, amik között van kidolgozottabb és elhanyagolható is. Az atmoszféra pedig egészen nosztalgikus volt nekem. Utoljára a Chihiro-ban találkoztam ezzel a világgal.
Arra viszont készüljön fel mindenki, hogy a szemnek nem éppen kellemes minőségben van fenn az anime, valószínűleg a régisége miatt. Emellett jobb, ha megtanulunk gyorsan olvasni, mert nem fog kímélni minket, egy két soros felirat kb. 1 másodpercig ha fenn van, majd ugrik a következőre. Ebbe persze bele lehet szokni közben.
Összesítve a legnagyobb hiba a rossz képminőség, így a youkaiok színes világa beleveszik a pixelekbe, de persze azt is kifogásolhatnám, hogy a főszereplőnk szinte azonnal orvosol bármilyen problémát, ha az ellenségről van szó.
Pontszám: 10/8
2014. július 14., hétfő
Kyoukai no Kanata - Kritika by Yuu Solk
Ez az anime a tizenkét részével is nagyon szép és egész történetet tud felmutatni, olyannyira, hogy még filler résznek is jutott hely benne. A történetünk pár fiatal napjait követi, akik a természetfeletti világgal együtt élve töltik napjaikat, de főként Akihito és Mirai lesz a középpontban. A történet legeleje a maga módján nagyon aranyos és vicces, majd átmegy egy monumentális lezárásba a vég pedig garantáltan könnyeket csal majd egyes nézők szemébe.
A rajzolása az egyik legszebb, azok közül, amiket eddig láttam, kész élvezet a szemnek, a csatajelenetek látványa szinte Hollywood-i nagyfilmekéivel vetekszik. Ezen kívül viszont másban is erős, mégpedig a jellemfejlődésben, ami leginkább Mirain látszik meg. A határozatlan, gyenge kislány végül az események kulcsfigurájává növi ki magát. A kevéske cselekmény miatt szinte minden spoilernek minősül ezért nem is írok róla többet, ezt az animét egyszerűen meg kell nézni!
A Kyoukai no Kanata egyértelműen egy gyönyörű és kidolgozott anime, hibát nem is találtam benne a kissé összevisszaságon kívül, de tudom ajánlani bárkinek, aki minőségi szórakozást keres.
Összesítve, egyszerűen a "szép" szóval tudnám jellemezni az egészet, mind rajzolás, mind történet ügyileg.
Pontszám: 10/10
A rajzolása az egyik legszebb, azok közül, amiket eddig láttam, kész élvezet a szemnek, a csatajelenetek látványa szinte Hollywood-i nagyfilmekéivel vetekszik. Ezen kívül viszont másban is erős, mégpedig a jellemfejlődésben, ami leginkább Mirain látszik meg. A határozatlan, gyenge kislány végül az események kulcsfigurájává növi ki magát. A kevéske cselekmény miatt szinte minden spoilernek minősül ezért nem is írok róla többet, ezt az animét egyszerűen meg kell nézni!
A Kyoukai no Kanata egyértelműen egy gyönyörű és kidolgozott anime, hibát nem is találtam benne a kissé összevisszaságon kívül, de tudom ajánlani bárkinek, aki minőségi szórakozást keres.
Összesítve, egyszerűen a "szép" szóval tudnám jellemezni az egészet, mind rajzolás, mind történet ügyileg.
Pontszám: 10/10
Vivien a Sweet Amorisban - Kritika by Dark-Angel
Sziasztok! Ezt a kritikát részben kérésre, és részben azért írom, mert már én is gondoltam rá.
****
Nos, a desing... Azt kell hogy mondjam, az előző sokkal jobb volt. A blog új kinézete valahogy nagyon sivár és unalmas. A fejléc túlságosan olyan, mintha beleolvadna a háttérbe, valamint a háttér is zavaró. Túl sok a szürke, valami színt kéne bele csempészni.
A történet... Hát, odáig szuper, amíg be nem jön a képbe Viktor. Ahogy a két főszereplő játszik egymással, de csak azért, mert meg akarják szerezni a másikat, az zseniális. Azonban a csúcson kellett volna abbahagyni: Amikor véglegesen összejöttek, kellett volna írni egy lezáró részt, és lett volna egy kerek történet. Azonban így, hogy az író behozta a képbe Viktort, mint a főhősnő gyerekkori szerelmét, a történet színvonala süllyedni kezdett - rohamosan. Én még elvegetáltam az új fejezeteken egy darabig, de mikor láttam, hogy az egész csak egyre rosszabb lesz, abbahagytam. Mert teljesen át lehetett látni az egészet: a végén úgyis minden rendben lesz, Happy End, meg ilyenek.
A történet kidolgozott ugyan, de lehetne jobb is. Látszik, hogy az írónőnek van még hova fejlődnie, de ez csak természetes. Mindenkinek vannak hibái.
A helyesírás jó, bár gyakoribbak az elgépelések, mint máshol. De ez bárkinél előfordul, én is úgy vagyok vele általában, hogy "Végre kész!" - sóhajtok, aztán lusta vagyok átnézni, és csak szomplán feltöltöm.
Összesítés: Maga a történet egy darabig nagyon jó, de utána elvont lesz. Az első 89 fejezetet (igen, megszámoltam) még szívesen olvastam, de utána már túlontúl unalmas lett. Azoknak ajánlom az olvasását, akik szeretik az izgalmas Love Storykat, ahol rengeteg fejezeten keresztül a főszereplők csak kerülgetik a másikat.
Pontszám: 10/7
Link: http://vivienlovestorija.blogspot.hu/
****
Nos, a desing... Azt kell hogy mondjam, az előző sokkal jobb volt. A blog új kinézete valahogy nagyon sivár és unalmas. A fejléc túlságosan olyan, mintha beleolvadna a háttérbe, valamint a háttér is zavaró. Túl sok a szürke, valami színt kéne bele csempészni.
A történet... Hát, odáig szuper, amíg be nem jön a képbe Viktor. Ahogy a két főszereplő játszik egymással, de csak azért, mert meg akarják szerezni a másikat, az zseniális. Azonban a csúcson kellett volna abbahagyni: Amikor véglegesen összejöttek, kellett volna írni egy lezáró részt, és lett volna egy kerek történet. Azonban így, hogy az író behozta a képbe Viktort, mint a főhősnő gyerekkori szerelmét, a történet színvonala süllyedni kezdett - rohamosan. Én még elvegetáltam az új fejezeteken egy darabig, de mikor láttam, hogy az egész csak egyre rosszabb lesz, abbahagytam. Mert teljesen át lehetett látni az egészet: a végén úgyis minden rendben lesz, Happy End, meg ilyenek.
A történet kidolgozott ugyan, de lehetne jobb is. Látszik, hogy az írónőnek van még hova fejlődnie, de ez csak természetes. Mindenkinek vannak hibái.
A helyesírás jó, bár gyakoribbak az elgépelések, mint máshol. De ez bárkinél előfordul, én is úgy vagyok vele általában, hogy "Végre kész!" - sóhajtok, aztán lusta vagyok átnézni, és csak szomplán feltöltöm.
Összesítés: Maga a történet egy darabig nagyon jó, de utána elvont lesz. Az első 89 fejezetet (igen, megszámoltam) még szívesen olvastam, de utána már túlontúl unalmas lett. Azoknak ajánlom az olvasását, akik szeretik az izgalmas Love Storykat, ahol rengeteg fejezeten keresztül a főszereplők csak kerülgetik a másikat.
Pontszám: 10/7
Link: http://vivienlovestorija.blogspot.hu/
2014. július 13., vasárnap
SHINee Key és Te - Kritika by Dark-Angel
Kezdeném talán azzal, hogy ha elfogult lennék, legyetek szívesek elnézni nekem, ugyanis az írónő nagy kedvencem (igen-igen, nekem is van :D ), és egyszerűen imádom a történeteit. Ezt a kritikát is kérésre írom (de sok kérést kapok mostanában! :D ), és már azt is tudom, mi lesz a következő, de előttetek ez legyen titok egyenlőre.
Mint annyi alkalommal, most is a desing-nal kezdeném. Egyszerű alapháttér, kellemes színek. Azonban és a szöveget kicsit sötétebbel írnám (mondjuk feketével), mert ha az ember először ránéz a blogra , olybá tűnik, mintha a szöveg egybeolvadna a háttérrel. Szóval vagy a hátteret kéne színesebbre venni, vagy a betűket sötétebbre.
Nos, mivel a SHINee Key és Te című történetet szemeltem ki magamnak, ezért erről írnék. Látszik, hogy az írónak ez az első ilyen próbálkozása, legalábbis az első fejezeten nagyon. Olyan egyértelműen lettek leírva a dolgok, hogy az eleinte szinte fájt. Én, aki az árnyékolt fogalmazáshoz és logikai nehézségekhez szokott, nem talált a történetben ilyesmit. De aztán ahogy szépen lassan hozzászoktam, hogy ez egy olyan történet, aminél a történéseket kell élvezni, és nem azt, hogy mit tudsz belőle kihámozni, szórakoztatni kezdett az olvasása.
A helyesírása majdnem teljesen kiváló. Itt megemlíteném a l'amour-t, mint szót, amit először úgy írt a drága írónő, hogy la mourt.Nos, elég nagy a különbség a kettő között, tekintve, hogy a l'amour azt jelenti, hogy szerelem, a la mort pedig azt, hogy halál. Nos igen, nincs sok különbség a kettő között, azonban a történetet igencsak megváltozatná, ha halált írnánk a szerelem helyére.
Ezen a hibán kívül már csak egy-két félregépelés van, ami mindenkinél megesik.
A történet maga kellően kidolgozott. Nincs se túl sok leírás, se túl kevés. Ami plusz pozitivitás számomra, az, hogy imádom a SHINee-t, és Key a kedvencem, szóval szerintem érthető, hogy miért ezt a történetet kritizálom.
Összesítés (csak mert már nem tudok mit írni): A történet szuper, minden SHINee és nem SHINee-fannak ajánlom. A kedves írónőnek pedig üzenném, hogy a SHINee Taemin és Te-t nagyon gyorsan folytassa, különben könnyen a pincében levő kínzókamrámban találhatja magát.
Pontszám: 10/9
Link: http://koreafiction.blogspot.hu/
Mint annyi alkalommal, most is a desing-nal kezdeném. Egyszerű alapháttér, kellemes színek. Azonban és a szöveget kicsit sötétebbel írnám (mondjuk feketével), mert ha az ember először ránéz a blogra , olybá tűnik, mintha a szöveg egybeolvadna a háttérrel. Szóval vagy a hátteret kéne színesebbre venni, vagy a betűket sötétebbre.
Nos, mivel a SHINee Key és Te című történetet szemeltem ki magamnak, ezért erről írnék. Látszik, hogy az írónak ez az első ilyen próbálkozása, legalábbis az első fejezeten nagyon. Olyan egyértelműen lettek leírva a dolgok, hogy az eleinte szinte fájt. Én, aki az árnyékolt fogalmazáshoz és logikai nehézségekhez szokott, nem talált a történetben ilyesmit. De aztán ahogy szépen lassan hozzászoktam, hogy ez egy olyan történet, aminél a történéseket kell élvezni, és nem azt, hogy mit tudsz belőle kihámozni, szórakoztatni kezdett az olvasása.
A helyesírása majdnem teljesen kiváló. Itt megemlíteném a l'amour-t, mint szót, amit először úgy írt a drága írónő, hogy la mourt.Nos, elég nagy a különbség a kettő között, tekintve, hogy a l'amour azt jelenti, hogy szerelem, a la mort pedig azt, hogy halál. Nos igen, nincs sok különbség a kettő között, azonban a történetet igencsak megváltozatná, ha halált írnánk a szerelem helyére.
Ezen a hibán kívül már csak egy-két félregépelés van, ami mindenkinél megesik.
A történet maga kellően kidolgozott. Nincs se túl sok leírás, se túl kevés. Ami plusz pozitivitás számomra, az, hogy imádom a SHINee-t, és Key a kedvencem, szóval szerintem érthető, hogy miért ezt a történetet kritizálom.
Összesítés (csak mert már nem tudok mit írni): A történet szuper, minden SHINee és nem SHINee-fannak ajánlom. A kedves írónőnek pedig üzenném, hogy a SHINee Taemin és Te-t nagyon gyorsan folytassa, különben könnyen a pincében levő kínzókamrámban találhatja magát.
Pontszám: 10/9
Link: http://koreafiction.blogspot.hu/
2014. július 11., péntek
Lelkizés - Kritika by Dark-Angel
Nos, mint láthatjátok, most nem egy történettel van dolgom, hanem egy érzéseket kifejező... izével :D Nem tudok rá jobb szót mondani.
Nos, mint a címbő is tudhatjátok, ez egy lélekkiöntős bejegyzés volt tőle. Ami számomra bár nem meglepő, számotokra az lehet, hogy erről fogok kritikát írni. Nem szívesen teszem, hiszen megkértek rá, de azért megteszem. Kezdjük is:
Nos, a desing... Kiégeti a retinám az a sok fehér szín, amit az író használ. Egyszerű, és üres. Fejléc nincs, csak a felirat. Ez már alapjában véve zavaró, és erre még rájön az alig olvasható betűtípus. Amit ráadásul szürkével (abból is a világosabb fajtával) használ. Zavaró, és bár személyesen ismerem az írót, és tudom, hogy van szépérzéke, ez nagyon nem látszik a blogon.
Maga a bejegyzés... Nem nagyon tudok rá mit írni. Helyesírási hiba nincs benne, viszont nem megfelelő a tagoltság. Túlságosan össze van sűrítve az egész, sehol egy Enter. Ez is bántja a szemet valamennyire.
Magát a történetet - már ha lehet annak nevezni - nem nagyon kritizálnám, elvégre ki vagyok én, hogy mások érzéseit kérdőre vonjam? Bár A FÉRFI különböző becenevein nagyot nevettem, tekintve az író Harry Potter-imádatára.
Pontszám: 10/8
Összesítést nem írnék, ugyanis nincs mit összesítenem. Ha tudnék írni a cselekményről bármit is, akkor írtam volna.
Nos, mint a címbő is tudhatjátok, ez egy lélekkiöntős bejegyzés volt tőle. Ami számomra bár nem meglepő, számotokra az lehet, hogy erről fogok kritikát írni. Nem szívesen teszem, hiszen megkértek rá, de azért megteszem. Kezdjük is:
Nos, a desing... Kiégeti a retinám az a sok fehér szín, amit az író használ. Egyszerű, és üres. Fejléc nincs, csak a felirat. Ez már alapjában véve zavaró, és erre még rájön az alig olvasható betűtípus. Amit ráadásul szürkével (abból is a világosabb fajtával) használ. Zavaró, és bár személyesen ismerem az írót, és tudom, hogy van szépérzéke, ez nagyon nem látszik a blogon.
Maga a bejegyzés... Nem nagyon tudok rá mit írni. Helyesírási hiba nincs benne, viszont nem megfelelő a tagoltság. Túlságosan össze van sűrítve az egész, sehol egy Enter. Ez is bántja a szemet valamennyire.
Magát a történetet - már ha lehet annak nevezni - nem nagyon kritizálnám, elvégre ki vagyok én, hogy mások érzéseit kérdőre vonjam? Bár A FÉRFI különböző becenevein nagyot nevettem, tekintve az író Harry Potter-imádatára.
Pontszám: 10/8
Összesítést nem írnék, ugyanis nincs mit összesítenem. Ha tudnék írni a cselekményről bármit is, akkor írtam volna.
Kígyók hercegnője - Kritika by Dark-Angel
Azt előre leszögezném, hogy az eddigi 38 fejezet alapján a történetnek semmi köze a címhez - legalábbis látszólag úgy tűnik. Ahogyan azt is, hogy egy Harry Potter fanfiction-ről van szó, méhozzá Hermione Granger/Perselus Piton párosításúról. Igen, elsőre furcsa lehet, sőt, kifejezetten bizarr, azonban a történet elolvasását követően a kedves olvasót már egyáltalán nem fogja érdekelni, hogy Piton Hermione apja lehetne.
Az első fejezetben egyik felében Piton professzor ébredését olvashatjuk, három hónappal a háború után. Professzorunk szokásosan mogorva és bunkó, de ez nem akadályozza meg az orvost az ellátásában.
A fejezet másik felében pedig egy lelkileg igencsak sérült Herimonéval találkozhatunk, aki Ginny Weasleyvel beszél, miközben próbál erős maradni.
Azt hiszem, ennyi ízelítő elég is a történetből. Kezdjük az elemzését:
A történet alapötlete egyedi és különleges. Na nem a párosítás miatt, ugyanis ha az ember jobban megismerkedik a Harry Potter fanfictionök világába, láthatja, hogy a történetek majdnem fele ilyen párosítású. Maga a történet az, ami egyedi, tekintve, hogy az Arany Trió egyik tagja nem minden történetbe megy vissza a Roxfortba egy küldetés miatt, ami ráadásul még csak nem is valódi. De nem is ez teszi ki a fő szálat, hanem az, hogy McGalagony professzor Perselust adja a lány mellé segítőnek. Ebből persze lesznek viták, mert Piton nem bírja ki, hogy ne szapuljon valakit.
A történet tökéletesen ki van dolgozva, olyan logikai átfedések vannak benne, amiket egy egyszerű olvasó, aki csak a történet élvezetéért olvas nem vesz észre. Azonban ha valaki jobban belegondol, akkor észreveszi, hogy az író igazán zseniálisan alkalmazta a logikát a történetben.
A helysírás kitűnő. Vannak egy két helyen olyan vesszők, amik furcsának mutatják a mondat hangzását, de azok ott tökéletes helyen vannak.
Összesítve: A történet nagyon jó, kidolgozott, azonban ha valaki csak azért olvassa, mert egy jó történetet akar olvasni, és nem gondol bele, akkor nem fog belőle sokat megérteni. Azoknak ajánlom, akik szeretik a logikai feladványokat, és hogy az alapján tudják csak megérteni a történetet.
Pontszám: 10/10
Link: http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=106275&i=1
Az első fejezetben egyik felében Piton professzor ébredését olvashatjuk, három hónappal a háború után. Professzorunk szokásosan mogorva és bunkó, de ez nem akadályozza meg az orvost az ellátásában.
A fejezet másik felében pedig egy lelkileg igencsak sérült Herimonéval találkozhatunk, aki Ginny Weasleyvel beszél, miközben próbál erős maradni.
Azt hiszem, ennyi ízelítő elég is a történetből. Kezdjük az elemzését:
A történet alapötlete egyedi és különleges. Na nem a párosítás miatt, ugyanis ha az ember jobban megismerkedik a Harry Potter fanfictionök világába, láthatja, hogy a történetek majdnem fele ilyen párosítású. Maga a történet az, ami egyedi, tekintve, hogy az Arany Trió egyik tagja nem minden történetbe megy vissza a Roxfortba egy küldetés miatt, ami ráadásul még csak nem is valódi. De nem is ez teszi ki a fő szálat, hanem az, hogy McGalagony professzor Perselust adja a lány mellé segítőnek. Ebből persze lesznek viták, mert Piton nem bírja ki, hogy ne szapuljon valakit.
A történet tökéletesen ki van dolgozva, olyan logikai átfedések vannak benne, amiket egy egyszerű olvasó, aki csak a történet élvezetéért olvas nem vesz észre. Azonban ha valaki jobban belegondol, akkor észreveszi, hogy az író igazán zseniálisan alkalmazta a logikát a történetben.
A helysírás kitűnő. Vannak egy két helyen olyan vesszők, amik furcsának mutatják a mondat hangzását, de azok ott tökéletes helyen vannak.
Összesítve: A történet nagyon jó, kidolgozott, azonban ha valaki csak azért olvassa, mert egy jó történetet akar olvasni, és nem gondol bele, akkor nem fog belőle sokat megérteni. Azoknak ajánlom, akik szeretik a logikai feladványokat, és hogy az alapján tudják csak megérteni a történetet.
Pontszám: 10/10
Link: http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=106275&i=1
2014. július 10., csütörtök
Soul Eater Not! Kritika by Yuu Solk
Az ember az előző Soul Eater cím után úgy gondolná, hogy a Soul Eater Not! a széria folytatása, amolyan második évad lesz, de ez nem így van. Gondolhatnánk előzményként is akár a történetre, de azonkívül, hogy pár évvel előbb játszódik a cselekmény és ezáltal néhány mellékszereplő múltjába belefolyunk, nem lesz különösebben előzménye a Soul Eater-nek. Teljesen új főszereplőink és teljesen új főgonoszunk van, de visszaköszön például Maka és Soul, ahogy a Tomson nővérek is, ezért én inkább mellékszálnak nevezném.
Szórakoztató, könnyed kis cselekménye van, az ember azt hinné az elején, hogy elhúzódik majd harminc-negyven részig is. Igazából annak ellenére ismerünk meg fontos részleteket, hogy észrevennénk és emiatt úgy érezhetjük semmiről se szól a történet, persze ez nem így van. A hosszú előkészítést egy rövidke befejezés követi, amiben mindent hirtelen az arcunkba tolnak, mégsem érzi megterhelve az agyát az ember. Őszintén szólva többet vártam volna ettől az animétől, de még így is szórakoztató volt. A cselekmény kissé egyszerű, bár nem túlzottan, poénok vannak benne, de nem fogjuk megállítani a videót, hogy fél órát röhögjünk, mielőtt folytatjuk. Leginkább az elődjére támaszkodva próbál helytállni és szerintem sikerül is neki.
A rajzolás változatlanul furcsa, a nap még mindig nevet az égen és mindenhol koponyák vannak, ami persze senkit sem zavar, kissé finomítottak, változtattak a készítők, de nem tértek el az eredetitől szerencsére. Karakterek terén hozták a régi változatosságot, bár most talán a rövidke történet miatt kevesebb szereplőt ismerünk meg, ráadásul azok közül párat már a Soul Eater-ben is láttunk.
Tudnám ajánlani annak, aki egy könnyed, kikapcsolódásra vágyik a Soul Eater világban, de a Soul Eater Not! semmi többet nem nyújt.
Értékelve: 10/7
Szórakoztató, könnyed kis cselekménye van, az ember azt hinné az elején, hogy elhúzódik majd harminc-negyven részig is. Igazából annak ellenére ismerünk meg fontos részleteket, hogy észrevennénk és emiatt úgy érezhetjük semmiről se szól a történet, persze ez nem így van. A hosszú előkészítést egy rövidke befejezés követi, amiben mindent hirtelen az arcunkba tolnak, mégsem érzi megterhelve az agyát az ember. Őszintén szólva többet vártam volna ettől az animétől, de még így is szórakoztató volt. A cselekmény kissé egyszerű, bár nem túlzottan, poénok vannak benne, de nem fogjuk megállítani a videót, hogy fél órát röhögjünk, mielőtt folytatjuk. Leginkább az elődjére támaszkodva próbál helytállni és szerintem sikerül is neki.
A rajzolás változatlanul furcsa, a nap még mindig nevet az égen és mindenhol koponyák vannak, ami persze senkit sem zavar, kissé finomítottak, változtattak a készítők, de nem tértek el az eredetitől szerencsére. Karakterek terén hozták a régi változatosságot, bár most talán a rövidke történet miatt kevesebb szereplőt ismerünk meg, ráadásul azok közül párat már a Soul Eater-ben is láttunk.
Tudnám ajánlani annak, aki egy könnyed, kikapcsolódásra vágyik a Soul Eater világban, de a Soul Eater Not! semmi többet nem nyújt.
Értékelve: 10/7
A bölcs - Kritika by Dark-Angel
Nos, hét rész után azt hiszem, már tudok egy kritikát mondani róla.
Az alaptörténet maga jó, a kivitelezéssel lenne némi problémám. A szöveg gyakran túl kusza ahhoz, hogy elsőre meg lehessen érteni. Voltak részek, amelyeket kétszer kellett végigolvasnom, hogy minimális elképzelésem legyen a dolgokról. A fogalmazás gyakran túl bonyolult, a párbeszédekből nem mindig lehet tudni, hogy éppen ki beszél.
A helyesírásra nem lehet panasz. Vannak ugyan nem jó helyre tett vesszők, de ez nem nehezíti a mondat megértését.
Maga a történet eléggé kidolgozott, azonban én a részekben nem láttam karakterfejlődést. Raven eléggé bonyolult személyiségnek tűnik, de valójában nem az. Ha az ember jobban belegondol, elég könnyen meg lehet érteni, mit érez a fiú. Ez lehet attól, hogy az ő szemszögéből meséli az író a történetet, lehet a fel-felbukkanó gondolatok miatt.
A desing nem rossz, de lehetne jobb is. Semmi kép nincs, ami kicsit üressé teheti a blogot a sok féle színhez szokott embereknek, de ezzel alapjában véve nincs gond. Ezzel a fajta stílussal kivitelezhető, hogy az olvasó csak a történetre figyeljen.
Összesítve: A történet néha-néha elvontnak tűnhet, de nem az. Bátran ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szeretik kibogozni az összekuszálódott szálakat.
Pontszám: 10/6
Link:http://0yuu.blog.hu/2013/07/27/a_bolcs_elozetes
Az alaptörténet maga jó, a kivitelezéssel lenne némi problémám. A szöveg gyakran túl kusza ahhoz, hogy elsőre meg lehessen érteni. Voltak részek, amelyeket kétszer kellett végigolvasnom, hogy minimális elképzelésem legyen a dolgokról. A fogalmazás gyakran túl bonyolult, a párbeszédekből nem mindig lehet tudni, hogy éppen ki beszél.
A helyesírásra nem lehet panasz. Vannak ugyan nem jó helyre tett vesszők, de ez nem nehezíti a mondat megértését.
Maga a történet eléggé kidolgozott, azonban én a részekben nem láttam karakterfejlődést. Raven eléggé bonyolult személyiségnek tűnik, de valójában nem az. Ha az ember jobban belegondol, elég könnyen meg lehet érteni, mit érez a fiú. Ez lehet attól, hogy az ő szemszögéből meséli az író a történetet, lehet a fel-felbukkanó gondolatok miatt.
A desing nem rossz, de lehetne jobb is. Semmi kép nincs, ami kicsit üressé teheti a blogot a sok féle színhez szokott embereknek, de ezzel alapjában véve nincs gond. Ezzel a fajta stílussal kivitelezhető, hogy az olvasó csak a történetre figyeljen.
Összesítve: A történet néha-néha elvontnak tűnhet, de nem az. Bátran ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szeretik kibogozni az összekuszálódott szálakat.
Pontszám: 10/6
Link:http://0yuu.blog.hu/2013/07/27/a_bolcs_elozetes
2014. július 9., szerda
A Vörös minden árnyalata - Kritika by Dark-Angel
Ennél a történetnél mutatkozik meg, hogy egy sablonból is lehet kihozni jó sztorit. Engem személy szerint Castiel személyisége fogott meg. Valahogy nem így képzelném el a srácot. Persze, valóban bunkónak indult, de az író túl hamar váltott a kedves és a bunkó Castiel között. A történet cselekménye is túl hamar bontakozott ki. Kicsit húzni lehetett volna a történetet azzal, hogy Rebi nem adja be olyan hamar a derekát.
Pár szót a design-ról: A színek harmonizálnak, így nem égeti ki a retinám a szöveg, ha sokáig olvasok. A fejléc is tetszik: Egyszerű, nagyszerű, és van egy kis Vámpírnaplók feelingje.
Helyesírási hibák akadnak, de ezek többnyire elírásból fakadnak. Azért többnyire, mert vannak szavak, amiket nem pont úgy kell írni, de senki sem tökéletes. Mindenki hibázhat, szóval ez sem egetverő probléma.
A történet kidolgozott, szépek a leírások, nem párbeszédekből áll az egész történet.
Az író stílusa hagy kívánni valót maga után. Megértem, hogy szerelmes történet, de azért ha az ember jobban odafigyel, esetleg egy tapasztalt olvasó olvassa, észrevehetőek a nyálas, már-már túlontúl romantikus elemek a történetben. De ezt is elnézzük.
Összesítve: Ha valaki egy romantikus történetet akar olvasni, és nem riad vissza a nyálas részektől, annak bátran ajánlom. Azonban, ha valaki (már csak a cím alapján is) egy akciót vár a történettől, azt ki kell ábrándítanom. Ez a történet egy átlagos lány átlagos életéről szól, ami jól van megírva.
Pontszám: 10/6
És végül egy link, ha valaki kedvet kapott hozzá: http://rachelfowlerr.blogspot.hu/2014/04/13-resz-sokk.html
Pár szót a design-ról: A színek harmonizálnak, így nem égeti ki a retinám a szöveg, ha sokáig olvasok. A fejléc is tetszik: Egyszerű, nagyszerű, és van egy kis Vámpírnaplók feelingje.
Helyesírási hibák akadnak, de ezek többnyire elírásból fakadnak. Azért többnyire, mert vannak szavak, amiket nem pont úgy kell írni, de senki sem tökéletes. Mindenki hibázhat, szóval ez sem egetverő probléma.
A történet kidolgozott, szépek a leírások, nem párbeszédekből áll az egész történet.
Az író stílusa hagy kívánni valót maga után. Megértem, hogy szerelmes történet, de azért ha az ember jobban odafigyel, esetleg egy tapasztalt olvasó olvassa, észrevehetőek a nyálas, már-már túlontúl romantikus elemek a történetben. De ezt is elnézzük.
Összesítve: Ha valaki egy romantikus történetet akar olvasni, és nem riad vissza a nyálas részektől, annak bátran ajánlom. Azonban, ha valaki (már csak a cím alapján is) egy akciót vár a történettől, azt ki kell ábrándítanom. Ez a történet egy átlagos lány átlagos életéről szól, ami jól van megírva.
Pontszám: 10/6
És végül egy link, ha valaki kedvet kapott hozzá: http://rachelfowlerr.blogspot.hu/2014/04/13-resz-sokk.html
2014. július 8., kedd
Őrült életem - Kritika by Dark-Angel
Nos... Talán megint a desing-nal kezdeném. A bal oldal tele van aggatva mindennel. Az az óra például nagyon nem kéne oda, mert felesleges és rontja az összképet. A háttér sem valami jó, mert hogy őszinte legyek, a 4.fejezet után a szemem már nem bírta a sok fehéret. A betűtípus sem a legjobb. Voltak szavak, amiket nem lehet kivenni. A fejléc a legjobb az egészben: egyszerű és sötét.
A történettel folytatnám: Nem sablonos, ez tény. Azonban én már a második fejezetnél tudtam, hogy ki is az a Devil. Túl sok volt az utaló jel. Amennyiben az író így tervezte, akkor egy orbitális hibát követett el: ezzel a húzással elveszítette a további érdeklődésemet. A hetedik fejezetig még tessék-lássék elolvastam, de utána már nem vitt rá a lélek, mert tudtam, hogy mi fog történni.Ismételten csak sok volt az elkövetkezendőkre utaló jel. Ha valaki fent akarja tartani az érdeklődést, úgy kell fordulatokat csempésznie a történetbe, hogy az izgalmas legyen, de ne erőltetett. Nos, ebbe nem voltak fordulatok, meglepő dolgok, ezért vontatott lett.
A helyesírás hagy némi kívánni valót maga után. Vannak szavak, amik külön vannak írva ahelyett, hogy egybe lennének, vannak elgépelések, és hasonló esztétikailag nem szép dolgok. Azt hiszem erről a témáról nem is ejtenék több szót.
Az író stílusa... Hát, hogy őszinte legyek, a hölgy tudna jobbat is. A történet egyáltalán nem megkapó, pedig sok mindent ki lehetne belőle hozni. Ennek ellenére ő a legegyszerűbbre törekedett: mindig azokat a dolgokat írta le, amikre számítani lehetett, pontosan ezért nem érdeklődöm a történet iránt a hetedik fejezet után.
Összesítve: Az alaptörténet jó, a kidolgozottság kevésbé. A desing lehetne sokkal jobb. Az író még sokat tud fejlődni, ha megkapja a megfelelő éptő kritikát.
Pontozásom: 10/4 (a fentiek miatt)
A történettel folytatnám: Nem sablonos, ez tény. Azonban én már a második fejezetnél tudtam, hogy ki is az a Devil. Túl sok volt az utaló jel. Amennyiben az író így tervezte, akkor egy orbitális hibát követett el: ezzel a húzással elveszítette a további érdeklődésemet. A hetedik fejezetig még tessék-lássék elolvastam, de utána már nem vitt rá a lélek, mert tudtam, hogy mi fog történni.Ismételten csak sok volt az elkövetkezendőkre utaló jel. Ha valaki fent akarja tartani az érdeklődést, úgy kell fordulatokat csempésznie a történetbe, hogy az izgalmas legyen, de ne erőltetett. Nos, ebbe nem voltak fordulatok, meglepő dolgok, ezért vontatott lett.
A helyesírás hagy némi kívánni valót maga után. Vannak szavak, amik külön vannak írva ahelyett, hogy egybe lennének, vannak elgépelések, és hasonló esztétikailag nem szép dolgok. Azt hiszem erről a témáról nem is ejtenék több szót.
Az író stílusa... Hát, hogy őszinte legyek, a hölgy tudna jobbat is. A történet egyáltalán nem megkapó, pedig sok mindent ki lehetne belőle hozni. Ennek ellenére ő a legegyszerűbbre törekedett: mindig azokat a dolgokat írta le, amikre számítani lehetett, pontosan ezért nem érdeklődöm a történet iránt a hetedik fejezet után.
Összesítve: Az alaptörténet jó, a kidolgozottság kevésbé. A desing lehetne sokkal jobb. Az író még sokat tud fejlődni, ha megkapja a megfelelő éptő kritikát.
Pontozásom: 10/4 (a fentiek miatt)
Sorsok és Válaszutak
Máig nem tudom, hogy tudom, hogy tudott ez a lány összehozni 73 fejezetet (+prológus és epilógus), hogy az végig izgalmas legyen... :D
Kezdeném a design-nal. Egyszerű és nagyszerű, nincsenek rikító színek, amik kiégetnék a retinám. Képekből is kevés van, de azok jól kivehetőek.
A történet: Kidolgozott, egyáltalán nem sablonos, yaoi (nálam plusz pont :D ). Nincsenek helyesírási hibák, sok a leírás, érthetően van minden megfogalmazva. Ezekből is látszik, hogy nem egy kezdő íróval van dolgunk, de ez nem is baj. Egy profi író történetét sokkal szívesebben olvassa az ember, mint egy kezdőét.
Hogy őszinte legyek, engem nagyon megfogott Key jelleme. Mindkét esetben. Olyannyira átérezhetőek az érzései, hogy elveszítheti azt akit szeret... Ugyanakkor nekem Taemin kicsit unszimpatikus jellemnek tűnik. Mert ahelyett, hogy harcolna Key ellen (most csak az egyik esetről beszélünk), hagyja magát. Legalábbis nekem valamiért úgy tűnt. Ha ezt olvassa a kedves szerző, tessék kijavítani, ha nem úgy van, ahogy én gondolom.
No, de nem is ez a lényeg. Azt hiszem, mindent leírtam a szempontok alapján, csak az írónő stílusa maradt vissza.
Szép a fogalmazásmód, látszik, hogy sokat dolgozott rajta a szerző, és nem csak úgy összecsapta, mint mostanában más írók szokták. Nincsenek helyesírási hibák, mint azt említettem, az írásmód megkapó, alig lehet abbahagyni.
Összesítve: Ez egy igényesen megírt, izgalmas történet, ami nem teljesen rugaszkodik a realitás határain felülre. Tőlem 10/10-et kap :D
Aki kedvet kapott hozzá, annak adok egy linket: http://viasayers-sv.blogspot.com/
Jó szórakozást!
Kezdeném a design-nal. Egyszerű és nagyszerű, nincsenek rikító színek, amik kiégetnék a retinám. Képekből is kevés van, de azok jól kivehetőek.
A történet: Kidolgozott, egyáltalán nem sablonos, yaoi (nálam plusz pont :D ). Nincsenek helyesírási hibák, sok a leírás, érthetően van minden megfogalmazva. Ezekből is látszik, hogy nem egy kezdő íróval van dolgunk, de ez nem is baj. Egy profi író történetét sokkal szívesebben olvassa az ember, mint egy kezdőét.
Hogy őszinte legyek, engem nagyon megfogott Key jelleme. Mindkét esetben. Olyannyira átérezhetőek az érzései, hogy elveszítheti azt akit szeret... Ugyanakkor nekem Taemin kicsit unszimpatikus jellemnek tűnik. Mert ahelyett, hogy harcolna Key ellen (most csak az egyik esetről beszélünk), hagyja magát. Legalábbis nekem valamiért úgy tűnt. Ha ezt olvassa a kedves szerző, tessék kijavítani, ha nem úgy van, ahogy én gondolom.
No, de nem is ez a lényeg. Azt hiszem, mindent leírtam a szempontok alapján, csak az írónő stílusa maradt vissza.
Szép a fogalmazásmód, látszik, hogy sokat dolgozott rajta a szerző, és nem csak úgy összecsapta, mint mostanában más írók szokták. Nincsenek helyesírási hibák, mint azt említettem, az írásmód megkapó, alig lehet abbahagyni.
Összesítve: Ez egy igényesen megírt, izgalmas történet, ami nem teljesen rugaszkodik a realitás határain felülre. Tőlem 10/10-et kap :D
Aki kedvet kapott hozzá, annak adok egy linket: http://viasayers-sv.blogspot.com/
Jó szórakozást!
A tilalom hatalma - Kritika by:Dark-Angel
Nos, talán kezdhetném a desing-nal. Egyszerű és nagyszerű. Nincsenek ellentétes színek, hogy kiéhjen a retinám, nincsenek képek, amik elvonják a figyelmem a történetről. Illetve, képek vannak, de olyanok, amik nem zavaróak.
A történet... Nagyszerű. Az írónak van fantáziája, ráadásul egy focista van a főszerepben, ami nem kis kihívás, tekintve, hogy hozzá kell igazodni a programokhoz, az edzésekhez, feltéve, ha meg akarjuk őrizni a focista munkáját a történetben.Ráadásul így, hogy a kedves írónő a VB-t vette alapul... Nem kis fába vágta a fejszéjét. De szuperül meg tudta oldani. Ezért piros pont és elismerés jár neki.
A szöveg helyesírási hibáktól nagyjából mentes. Azért csak nagyjából, mert néha-néha előfordulnak elírások, a vessző után nagybetűvel kezdődik a második mondatrész, és még hasonlóak. Ez persze nem eget rengető hiba, de azért megemlítem.
A történet egyáltalán nem sablonos. Már maga a szereplőválasztás sem, hát még a történet! Tori híres holland focista, aki térdrepedés miatt nem léphet pályára, és a Mexikói csodakapus, Guillermo Ochoa párosa mindent felülmúló. Plusz pozitiviás, hogy nem egy világszinten híres focistáról írt, mint például Lionel Messi, Christiano Ronaldo, vagy akár Neymar Santos.
Már az is egyedi, ahogy a történetben berobbannak a köztudatba: Egy újság címlapján megjelenik egy kép és egy cikk róluk. Ráadásul a mexikói csapatnak elvileg a VB ideje alatt tilos bárminemű szexuális kapcsolatot kétesíteniük. Nos, Memo ezt a szabályt valamilyen szinten megkerüli, és még egy piros pontot adnék az írónak a helyzet megoldásáért. Talán ennyir írnék a történetről.
Most pedig következzen az író stílusa. Nagyon megkapó, ahogy leírja. Kétféle szemszög van, mégis E/3-ban lett írva. Ez elsőre furcsa lehet, de ha elkezdjük olvasni, rögtön meg lehet érteni.
A mellékletekhez is lenne némi hozzáfűzni valóm: Ezeknek hála, nem tudjuk, hogy mi következik a törétnetben. Legalábbis én nem tudtam semmit kikövetkeztetni egy-egy mellékletből, ugyanis hol a múltban játszódik, hol a jövőben.
Tehát összesítve: Ez egy igényes, jól megírt történet, amit a szerző alaposan kidolgozott. Ha pontoznom kéne, 10/9-est adnék rá. És hogy miért nem tizest? Mert nem szeretem a kerek számokat.
Dark-Angel voltam :D
P.S.: Itt a linkje a történetnek: http://felemelkedesek.blogspot.hu/
A történet... Nagyszerű. Az írónak van fantáziája, ráadásul egy focista van a főszerepben, ami nem kis kihívás, tekintve, hogy hozzá kell igazodni a programokhoz, az edzésekhez, feltéve, ha meg akarjuk őrizni a focista munkáját a történetben.Ráadásul így, hogy a kedves írónő a VB-t vette alapul... Nem kis fába vágta a fejszéjét. De szuperül meg tudta oldani. Ezért piros pont és elismerés jár neki.
A szöveg helyesírási hibáktól nagyjából mentes. Azért csak nagyjából, mert néha-néha előfordulnak elírások, a vessző után nagybetűvel kezdődik a második mondatrész, és még hasonlóak. Ez persze nem eget rengető hiba, de azért megemlítem.
A történet egyáltalán nem sablonos. Már maga a szereplőválasztás sem, hát még a történet! Tori híres holland focista, aki térdrepedés miatt nem léphet pályára, és a Mexikói csodakapus, Guillermo Ochoa párosa mindent felülmúló. Plusz pozitiviás, hogy nem egy világszinten híres focistáról írt, mint például Lionel Messi, Christiano Ronaldo, vagy akár Neymar Santos.
Már az is egyedi, ahogy a történetben berobbannak a köztudatba: Egy újság címlapján megjelenik egy kép és egy cikk róluk. Ráadásul a mexikói csapatnak elvileg a VB ideje alatt tilos bárminemű szexuális kapcsolatot kétesíteniük. Nos, Memo ezt a szabályt valamilyen szinten megkerüli, és még egy piros pontot adnék az írónak a helyzet megoldásáért. Talán ennyir írnék a történetről.
Most pedig következzen az író stílusa. Nagyon megkapó, ahogy leírja. Kétféle szemszög van, mégis E/3-ban lett írva. Ez elsőre furcsa lehet, de ha elkezdjük olvasni, rögtön meg lehet érteni.
A mellékletekhez is lenne némi hozzáfűzni valóm: Ezeknek hála, nem tudjuk, hogy mi következik a törétnetben. Legalábbis én nem tudtam semmit kikövetkeztetni egy-egy mellékletből, ugyanis hol a múltban játszódik, hol a jövőben.
Tehát összesítve: Ez egy igényes, jól megírt történet, amit a szerző alaposan kidolgozott. Ha pontoznom kéne, 10/9-est adnék rá. És hogy miért nem tizest? Mert nem szeretem a kerek számokat.
Dark-Angel voltam :D
P.S.: Itt a linkje a történetnek: http://felemelkedesek.blogspot.hu/
Sziasztok!
Noshát... Talán egy bemutatkozással kéne kezdenem. Egy kezdőnek már nem igazán mondható író lennék, akitől mostanában egyre többször kérnek kritikát. Én pedig írok egyet, csak az a probléma, hogy nem mindig örülnek neki. Az a tipikusan túl őszinte típus vagyok: Ha valami nem tetszik, akkor elmondom, hogy mi vele a problémám. Csak az az egy baj, hogy ilyenkor nem ismerek toleranciát. De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a kritikáimat ide fogom kitenni. Negatívakat, és pizitívakat is. Remélem, hogy a negatív kritikákon nem fognak megsértődni az emberek, a pozitívaknak pedig örülni fognak. Ezek a szempontok alapján fogok kritikát írni:
- Helyesírás
- Történet
- Történet kidolgozottsága
- Mennyire sablonos
- Az író stílusa
Azt hiszem, ennyi lenne. Remélem kedvet fogtok kapni a kritikáim nyomán egyes blogok olvasásához :)
- Helyesírás
- Történet
- Történet kidolgozottsága
- Mennyire sablonos
- Az író stílusa
Azt hiszem, ennyi lenne. Remélem kedvet fogtok kapni a kritikáim nyomán egyes blogok olvasásához :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)