Paradise Kiss by Mazo

Ezúttal egy rövid, de velős és nagyon romantikus animével készültem nektek. A Paradise Kiss számomra meghatározó élmény volt, mind a komoly 12 részével. Minden rész egy csipetnyi szenvedély, harag, kétségbeesés. 

Hogy értsétek miről is beszélek.

Ez az anime 2005-ben, hazánkban 2007-ben lett sugározva az Animax csatornán. Amikor belefutottam az első részbe, már nem lehetett bírni velem, azonnal követeltem a következőt. Hogy mi fogott meg benne ennyire?

A történet főhőse Hayasaka Yukari, azaz Caroline, a középiskolás, középszerű diáklány, akinek valójában fogalma sincs arról mi mindent kezdhetne az életben. Fásultan jár be mindennap az iskolába, unalmasan telnek a hétköznapjai és minduntalan az jár a fejében: Hogyan tovább? (részemről olykor bosszantóan passzív karakter)
Szerencséjére azonban belecsöppen egy különös kis társaságba, akik mind a Jazagaku művészeti iskola tanulói és hatalmas projektben vannak éppen. A vizsgamunkáját készítő George és barátai modellt keresnek, a vizsgaműsorként értelmezett divatbemutatóra. Hosszú lábai, haja és modell alkata miatt Yukarira esik a választás, aminél jobb nem is történhetne vele. A kis csapat segítségével végre megismerhet egy olyan világot, amit nevezhetünk akár „életnek” is.
A történet főleg George és Caroline kapcsolatáról szól, de a többi szereplő is –Mivako, Arasi és Isabella is-, kap szerepet ebben a röpke 12 epizódba, ami mind ugyanolyan érdekes, mint maga a személyiségük. Megjelenik szerelem, féltékenység, beletörődés és még sok más, ami hihetetlenül emberivé varázsolja a karaktereket. És ugyanez jellemző a két főhősre is.

George végeláthatatlan különcsége, az életszemlélete, és Caroline „karót nyeltsége” olyan ellentétet szül, amit nem csak élvezetes nézni, de elgondolkodtat is. Itt persze sehol sem kell a más animékből jól ismert gyermeteg karakterek játékára gondolni, ahol nem tudnak mit kezdeni saját és a párjuk érzéseivel. (George pontosan tudja, hogy mit akar, sőt azt is, amit Caroline akar, még ha ő arról nem is tud! :D ) Ez a kapcsolat egyszerűen tanít. Nem mondom, hogy Happy End. Itt nincsenek rózsaszín felhők.

Itt egy olyan kapcsolat van, ami azon túl, hogy olykor szikrázik, felráz egy szürke kisegeret a valótlan valóságából. Új ajtókat nyit ki előtte és így megkezdődnek az élet valós harcai.
A lánynak el kell döntenie mit csináljon –talán nem is kell, hanem el tudja végre dönteni, hogy mit szeretne- és ezért hajlandó az anyjával is szembeszállni, a hétköznap rútságával, az iskola szentségével.
Ezek a dolgok számunkra, a mostani világban talán már szokványosak, de épp ezért esetleg észre se vesszük milyen fejlődésen megyünk keresztül, hogy eldöntsük, mit is akarunk az élettől. Yukarinak pedig ott van George, hogy rájöhessen.
A pörgős események közben pedig, a mesés ruhák, a csodás grafika is szerepet kap, és mint a legjobb animékben itt is van elnagyolt rajzokkal kiélezett humorparádé. Mert bár minden néző számára egyértelmű, hogy George a „kamu” álom pasi, mit sem ér, ha nem lehet kiélezni egy „lufi Gerorge-féle” csábító pillantást, és az arra reakcióul érkező ütést.

Összegzés képen tehát: A rajzok nagyon szépek, a poénok jól kitaláltak. A történet maga se nem romantikus, se nem humoros, inkább úgynevezett „életszagú”. Van benne sírás, vigasztalás, veszekedés és békülős szex is. Nekem megéri: 10/9! J

Densetsu no Yuusha no Densetsu kritika by Yuu Solk

Ezzel az animével csak egy baj van, nincs befejezve. Először vonakodva álltam neki a 24 résznek, de egyre jobban beszippantott a világa és már azt mondanám, hogy kevés volt belőle.

A Densetsu no Yuusha no Densetsu egy behatárolhatatlan időben és kitalált helyen játszódik. Látszólag a középkorban vagyunk, de feltűnnek olyan dolgok a néhol keleti viselet és nagyrészt európaias ruhák mellet, mint a miniszoknya. Helyileg pedig egy kontinensen vagyunk, ahol négy-öt ország mardossa egymást.

A történet szerint a két főszereplőnk Rayner és Shion eldöntik magukban, hogy a Roland nevű országot a béke szigetévé teszik. Erre mindkettőjüknek jó oka van, de minden másban különböznek. Shionból király lesz míg Rayner státusza nem változik, de már barátja szárnyai alatt tevékenykedhet. Egyre haladunk előre, a birodalom lassan épül, és Shion a belét is kidolgozza álmáért míg Rayner a kontinenst járva szuper fegyverek után kutat. Eközben pedig olyan belső vívódást láthatunk, amit nem sokszor.

Rayner az Alpha Stigma hordozója, ami annyiban teszi mássá egy átlag emberhez képest, hogy a szemeiben vörösen izzó varázskörök jelennek meg nagyobb mennyiségű mágia használatára. Mivel az emberek félnek, hogy ez az irányíthatatlan erő egyszer csak elpusztítja őket, így a hozzá hasonlókat általában már fiatalon legyilkolják, vagy begyűjtik a képességüket. Rayner szemében az ember nem egy kedves lény, de leginkább magát okolja, a saját létezésének értelmét vonja kétségbe. Egyszerűen megfogalmazva depressziós, nem is kicsit. Jól érzi magát az álmaiban, menekül minden elől és egy cellába zárva élvezi az életet, ha úgy hozza a sors.

Ennek ellentéte Shion, aki a határozott és eltökélt magatartásával kerget egy nagyon szép álmot, miközben a kezei alatt az ország szépen felvirágzik. A mindig mosolygós király aztán a terhelés miatt megváltozik...

A Densetsu no Yuusha no Densetsu, amellett, hogy nagyon jól bemutatja egy középkorias állam fejlődését, leginkább Rayner és Shion karaktereiről szól és egy percre se áll le. Ebben az animében az unalom csak akkor jellemző, ha valaki nem fogékony az ilyesfajta történeti elemekre, mivel minden részben van valami új. A visszaemlékezések pont jókor jönnek, a belső vívódások során van, hogy nem lehet eldönteni, mikor van a valóság és mikor a képzelet, egyszerűen élvezet végigkövetni a két fő karakter életének történéseit, ahogy lassan helyet cserélnek és barátként is ellenséggé válnak. 

Őszintén szólva, nem tudom mivel lehetne jobbá tenni ezt, de egy biztos, várunk a folytatásra... Aki szereti a karakterfejlődős animéket, vagy szeretné látni egy állam felépítését annak bátran ajánlom a Densetsu no Yuusha no Densetsu-t.

Pontszám: 10/10

Kaleido Star by MAZo

Hányan ismeritek ezt az animét?  Szerintetek is gyerekes, mint ahogy azt néhány más blogon olvastam? 

Vagy Ti –akik ismeritek –láttátok benne a klasszikus fejlődésregény alapjait, a hit erejének hirdetését vagy az álmokért való küzdelem tiszta erejét?  Mert én igen.
Azok, akik nem ismernék a Magyarországon is sugárzott viszonylag új keletű, 2003-ban íródott történetet, bemutatom.
A Kaleido Star főhőse, Sora Naegino, egy 16 éves japán kislány, aki azért utazik az USA-ba, hogy részévé váljon annak a színpadi társulatnak, amely már kisgyermek korában elvarázsolta őt.
A Kaleido színpad egy valós társulaton alapszik, ráadásul a benne megjelenő ugrások és figurák nagy része is kivitelezhető vagy már színpadra vitt.
Sora álma, azon túl, hogy bekerülhessen a társulatba -, ami persze komoly akadályokba is ütközik eleinte -, hogy úgy legyen a legjobb, hogy közben senkin se kell áttaposnia. Egy csaták nélküli színpadra vágyik, hol mindenkinek meg van a maga helye és boldogsága.
Idealista maszlagnak tűnik? Lehet.
Persze mindannyian tudjuk, hogy manapság karriert csak úgy tud építeni az ember, ha van benne valamennyi törtetés. De mi van, ha mégse?
Sora kitartóan küzd az álmaiért és közben igyekszik másokét is megvalósítani. Barátokra tesz szert, akik ugyan kedvelik a kicsit naiv, és végletekig eltökélt leányzót, de irreálisnak tartják a vágyait. Idővel azonban, ahogy csodálatuk egyre nő Sora iránt, kezdik elhinni, hogyha valakinek, hát ennek a kislánynak sikerül mindenki szívébe békét hozni.
Azaz.  A helyszín, a színpadi mutatványok nagy része reális. A kicsit túlidealizált elképzelés magában rejti a békére való törekvést, az őszinte hitet és az a felé való elkötelezettséget, valamint a végletekig való kitartást, hiszen mi mással lehetne a legjobban bemutatni ezt a tulajdonságot, ha nem egy akrobatákból álló csoportból. Akik kora reggeltől, késő estig a trapézon nyúzzák magukat és addig gyötrik a testüket és másznak vissza újra meg újra a magasba, hogy aztán a mélybe zuhanjanak, míg el nem érik a tökéletes ugrást. (Ami nem mellékesen magában a történetben is benne van „legendás manőver” néven)
És ha már a néző felismeri mindazt, amit tanítani akar egy ilyen kellemesen könnyednek tűnő kis anime, akkor a benne szereplő karakterek is mind csak tanulnak, mert hát ez egy fejlődésregény alapja. Sora mindenkinek alázatot tanít, amivel végül beteljesedhet a megálmodott színpad.
  A karakterek ugyan kissé sematikusak olykor, mert mindegyikből kell lennie egynek egy jól megálmodott történetben, de mindenképp a helyükön vannak.
Szerelmi szálra ne számítsunk, túl sok minden más van egy ilyen eltökélt kislány életében, mintsem legyen ideje a szerelemre. Azt persze nem tudja megtiltani senkinek, hogy belé ne szeressenek… ;) de a fő szál nem erről szól. Ahogy nem is csak arról, Sorának milyen utat kell megtennie, hanem az egyéb mellékszereplők életéről is. Minden barát háttértörténetét megismerjük, és Sora az életükben kialakult minden konfliktust fel is old. Barátnője megtalálja az „elveszett” apját, a színpadba fásult leányzónak visszaadja a szórakozás örömét, fő vetélytársának és legfőbb példaképének pedig megmutatja milyen harcok nélkül sztárrá válni.
Bőven van okítás, mosolygás –mivel a most elmondottak ellenére ez egy távolról sem vérre menően, komoly törtéten, sőt! A lehető legaranyosabban van megoldva minden szál -, és van szájtátikázás is, amikor végre bemutatják az oly’ kemény munkával elért manővereket. Minden előadás csodaszép és engem minduntalan csak arra ösztönzött, hogy egy valós cirkuszba is ellátogassak akrobata műsorokra.
 Tehát összegezve: A legjobb szó rá az ARANYOS, mert akármilyen „komoly témákat” boncolgat is, a főhős kedvessége mindenkit elvarázsol. A grafikája egész jó, az OVA-k csodálatosak, és Nem Gyerekes! J Nekem megéri a 10/8-at.
 Jó szórakozást kívánok hozzá! 

Ano Natsu de Matteru kritika by Yuu Solk

Mai animénket nehezen lehetne besorolni bármilyen műfajba, mert elég sok minden keveredik benne...

Történetünk kapásból a főhős halálával indít, legalább is egy pillanatra könnyen hihetjük ezt, majd rejtélyes módon a szobájában ébred. Ennek később meg lesz a magyarázata, ugyanis a feltűnő, vörös hajú lány, akivel furcsa véletlenek folytán egy házban él, nem ember. Sejteni lehet már az első részben is, de a másodikban már világos, hogy egy idegennel van dolgunk és a szereplőink természetesen csak később jönnek rá erre. Itt még azt mondhatnánk, hogy ufo-s sci-fi, de az idegenünk valami méretes véletlen miatt tud japánul, embernek néz ki és még sok ilyesmi, ezért könnyen beilleszkedik. Telnek múlnak a napok és az anime fő vonalát meghatározó filmet is készítik, ekkor pedig az alkotók behozzák a szerelmet. A szereti B-t, B szereti C-t, C szereti D-t, D szereti... Nem is beszélve arról, hogy a végén egy amcsi film is befigyel :D

Elég kusza itt minden, főleg a szerelem, annak ellenére, hogy ez is egy vezérvonala az animének, nem lett shoujo, annyira semmiképp sem, hogy érezni lehessen rajta. Itt a szerelem más célt szolgál, mint a többi tényező is, mint a film, vagy annak a bizonyos helynek a keresése is, mind a küzdelmet mutatják. Ebben a kissé kifordított élethelyzetben a saját magunkkal való küzdelmünket mutatja meg az anime. Legyen az bármi, szerelem, munka, vagy egy könyv kiadása, folyamatosan háborúban állunk önmagunkkal, sok esetben feleslegesen. Az ember hajlamos hezitálni, még akkor is, mikor tudja, hogy meg kell tennie valamit és az Ano Natsu de Matteru pont ezt mutatja meg. Nem ad megoldást ennek elkerülésére, de bemutatja a szereplőkön keresztül ennek a folyamatnak minden kis részletét a sarkított példák nélkül.

Ennek a kis lightos anime-nek a vége tetszett nagyon, nem volt epikus, nem volt szomorú se durva, igazából semmilyen, még a főbb szereplőink sincsenek benne, mégis megragadott az a pillanat, az utolsó rész utolsó jelenetében.

Összességében ez egy délután leülős, egyben megnézős anime, egyszerűen olyan lendülete van, mint egy felénk száguldó habos tortának, megragad és nem enged. Az ilyesmire fogékony emberek nem fogják tudni félbehagyni, de mindenki másnak is ajánlom, aki egy kis szórakozásra vágyik.

Pontszám 10/10

Trigun by MAZo

Hello Mindenki!

Kedveljük a szőke, kékszemű idiótákat, hatalmas fegyverekkel, akik valójában csak tettetik, hogy kétbalkezes balfékek, mert igazából emberfeletti, mesterséges lények, - szó szerint- világrengető problémákkal?
Zavaros volt kicsit? Na, akkor kezdjük előröl!  

A Trigun főhőse Eszeveszett Vash, más néven a Humanoid Tájfun, aki a rémhírek szerint képes városokat a földel egyenlővé tenni, fegyverénél pedig csak hidegvére rémisztőbb.
Ennek ellenére kap maga mellé biztosítójától két kísérőt, akiknek feladata, hogy az „általa” okozott kárt minimalizálják. Meryl Stryfe és Milly Thompson hamar rájönnek, hogy Vash egy roppant félreértett személy. Kétbalkezes mázlistának tűnik, akire mindig vadászik valaki, Ő pedig mindig túléli; sőt! Azon munkálkodik, hogy a környezetében a legkevesebben sérüljenek meg.
Vash körül bár valóban rengeteg a halál és a káosz, sosem Ő az elkövető, inkább az elszenvedője mindennek.
Naitó Jaszuhiro az eredeti manga írója és illusztrátora egy olyan karaktert mutat be nekünk, akit mindenki félreismer, akit valójában mi is csak belső vívódásai révén ismerhetünk meg. 

Nem tudom azt mondani, hogy ha valaki megnézi az animét, akkor biztosan a kedvence lesz. Részemről a karakterek szeretni valóak, összetettek és titokzatosak olykor.
Szerelmi szál nem igen van a történetben, ez inkább az a „gondolkodj el…” típusú történet. De még azt se tudom mondani, hogy a világbékén törd az agyadat, vagy a Föld és annak lakói jövőbeli életéről elmélkedj –lévén a történet egy neowestern közegben játszódik.
Itt egészen egyszerűen, ha fogékony vagy rá, magával ragad Eszeveszett Vash személyisége, a történések, a kegyetlen „sors” játéka egy olyan emberrel, aki kézzel-lábbal hadakozik ellene. 

A grafikája szép, az úgynevezett akció jelenetek többnyire el vannak viccelve, amolyan Eszeveszett Vash módjára, hiszen a karakter fő feladata minden komoly eseményt fellazítani viselkedésével.
A mondanivalóját vagy megérti valaki, vagy nem. Ha nem, nem kell erőltetni, akkor elég ha élvezi azt amit lát és nevet egyet-egyet vagy szurkol Meryl kisasszonynak, hogy kimondja végre…
Na mindegy!
A lényeg, hogy ajánlom mindenkinek, mert szórakoztató és még akár mélyen szántó élmény is lehet, a maga 26 epizódjával.
Az Én értékelésem: 10/10

(Engem magával ragadott minden pillanata -de mivel új vagyok, hozzá teszem, hogy én mindenbe nagyon bele tudom élni magamat! :D ) 

Jó szórakozást hozzá!

Változások II

Újabb változások következtek be a blog életében, ezentúl Yuu Solk mellett MAZo is becsatlakozik a heti kritikák írásába. Emiatt pedig a szokásos Yuu Solk-os kritikákat minden héten kedden, MAZo kritikáit pedig péntekenként olvashatjátok. Nem is szaporítom túlzottan a szót, jöjjön az új írónk bemutatkozása:

Hello Mindenki!

A nevem Zoe, de itt mindenhol MAZo-ként fogtok megtalálni. (Nem a tényleges mazohizmusomról kaptam a nevet, mindösszesen a monogrammom van kicsit tovább gondolva.)
Én vagyok az új blogger, aki eláraszt benneteket anime kritikákkal. Remélhetőleg rendszeresen. Minden Pénteken! J
Amit tudnotok kell rólam –vagy inkább, amit úgy gondolok, hogy érdekelhet Titeket:
21 éves vagyok, amolyan művész lélek. Egyelőre tanulok, művészeti vonalon. Nagyon szeretek alkotni, festeni, rajzolni, zenélni, énekelni és leginkább írni. Kis gyerekkorom óta foglalkozom regényekkel, és mindennel, amit ki lehet találni és szavakba önteni.
Érdekelnek a Világ kultúrái, többek között a Japán is. Szeretem a tradícióikat, a nyelvüket, az életfelfogásukat, a mangáikat, az animéket és leginkább ezek karaktergazdagságát. Nem tartom magamat, fanatikusnak. Biztos vagyok benne, hogy ezen a helyen sokkal nagyobb szakértők is megfordulnak, mint én, a témával kapcsolatban. Éppen ezért szívesen veszem, hogyha írtok nekem és együtt is „megszakértjük” az aktuális animét, mert érdekel, hogy Ti mit gondoltok. Erről, a blogról, a stílusomról –mármint írás terén-, bármiről, amiről Ti is szívesen beszélnétek!
Éppen ezért Én ezt itt be is fejezem, mert meggyőződésem, hogy a leginkább a bejegyzéseim alapján fogtok megismerni és azon keresztül, amit esetleg veletek közvetlenül beszélek meg. Úgyhogy hajrá! Ne kíméljetek! Igyekszem én is a legtöbbet nyújtani Nektek a kritikáimmal.
Legyen szép napotok és olvassatok tovább! ^^

MAZo

Date a Live II.évad kritika by Yuu Solk

Az első évadhoz képest ez egy kicsit rövidebb, de nem véletlenül...

Jönnek az újabb szellemek és Shido-nak ismét randiznia kell. Az elején feltűnő ikrek egészen sokáig szórakoztatnak minket miközben egy eddig meg nem ismert szervezet kezd beférkőzni a szereplőink mindennapjaiba. Ezúttal egy veszélyes ellenség akaszkodik a nyakukba, amíg Shido a mágikus erők elzárásával van elfoglalva. Nehezednek a dolgok, egyre rosszabb személyiségek tűnnek fel, az új üldözők pedig az eddigieknél sokkal erősebbek. A történet tulajdonképpen átvált a kissé filozófikus első évadból valami mássá, ahol a szellemek létjogosultsága már nem téma. Természetesen ez még mindig ott van a háttérben, de már sokkal előrébb került a harc, a szerelem és az akció. 

A nagy probléma viszont, hogy még így sem éri el az első évad szintjét, ha izgalomról van szó. Kapunk rengeteg, bár annyira nem is rengeteg akciójelenetet, de ez nem ér fel azzal az élménnyel, mint az első évadban történt kis baleset, mikor megismerhettük, hogy mi történik Shido-val mikor megsérül. Mondhatnék még ehhez hasonló példákat, de a második évad inkább a szórakoztatásra ment rá, ez főleg a végén lévő csatában látszik meg, ahol Kurumi egy hadsereget tart fel egyedül. Elég látványosra sikerült, de még lassabb tempója ellenére is elkapkodottnak érzem, hiszen a dívás rész akár egy tizenkét részes évadban is megállná a helyét, ehelyett pedig mellé még becsatlakoznak az ikrek, ez az ismeretlen szervezet és összesen tíz részben lerendezik. 

Szereplő téren viszont nem okozott csalódást az anime, újabb érdekes személyiségeket kapunk a három szellem formájában. Az ikrek, akik egymást akarják kinyírni, közben pedig teljesen mást szeretnének elérni, vagy a hisztis díva. A díva például eléggé idegesítő, mivel minden embert utál és ezt nem fél kinyílvánítani, de ha már idegesítő karakterek... ki tudja, hogy melyik szereplőnek a neve a Hujibaka Mii? Teljes nevét talán egyszer sem hallhatjuk kimondva, de ő az a törpe, szemüveges csaj a három közül akinek ennyi a szövege: majishukuo. Mind a két évadban ezt az egy szót hajtogatja. 

Az első évad kérdései, mint a kitől kapta Kotori az erejét, mellé még Kurumi elejt egy fél mondatot, arról, hogy keres valakit, így a válaszok helyett csak újabb gondolkodni valót kapunk. Emellett természetesen megint úgy ért véget az anime, hogy akármikor lehet harmadik évaddal folytatni, és valószínűleg fogják is.

Összességében szórakoztatóbb, de más dolgokban lemarad az előző évadhoz képest, ettől függetlenül ugyanannyira élvezetes. Bárkinek tudnám ajánlani, nem fogja megbánni, hogy megnézte.

Pontszám: 10/8

Date A Live I.évad kritika by Yuu Solk

Kurumi itt, Kurumi ott :D őszintén szólva, ha nem látok ennyi posztot erről a szereplőről, valószínűleg nem kelti fel a figyelmemet az anime. Népszerű darabról van szó, ami érdekes módon már önmagában is gondot okoz valakinek, mert nekifutásból elutasítja a tömegtermékeket. Nincs is azzal baj azzal, ha valaki utál birkamód élni, de a ló túloldalára esni sem egészséges, így én figyelmen kívül hagyom a darabok népszerűségét és csak arra koncentrálok, hogy érdekel-e az adott anime. Ebben az esetben pedig a környezetem addig bombázott a Kurumikkal, hogy kíváncsi lettem és nem bántam meg.

Idézőjelesen nem saját döntésem volt ennek a megnézése, de belecsöppenhettem egy újabb egyedi animébe. Bár ebben a műfajban talán jobb a helyzet, mint a filmnél, de még mindig sok kevésbé eredeti ötletre épülő animét találni. A Date A Live első évada egy meglehetősen ésszerűtlen világot dob elénk, ahol ismeretlenek már azzal tömegkatasztrófát idéznek elő, ha megjelennek és a mágikus erővel felruházottakat a technológiával igyekeznek elpusztítani. Nem kapunk választ arra, hogy a szellemek miért vannak a világon, vagy miért jönnek elő folyton, az erejüket sem magyarázza semmi és az őket elpusztítani kívánó szervezetnek irreálisan fejlett technológiája van egy olyan helyen, ahol semmi sem utal rá, hogy 2015-höz képest előbbre tartanánk. A sok szerelmeskedés, jó pár komikus jelenet és harc mögött szinte teljesen eltűnik a mondanivaló. Gondoljunk csak bele, mi folyik itt... Egy ember mások halálát okozza anélkül, hogy erről tehetne, ezért pedig páran meg akarják büntetni. Nekem erőteljesen olyan érzésem van, mintha tömegbalesetet okozó emberekről szólna. "Igen, az a férfi, ott, ő okozta húsz ember halálát, mikor túl fáradtan ült autóba" Nyilván a szellemek sem tehetnek róla, hogy térrengést idéznek elő és vannak, akik erre rá is eszmélnek.

A főszereplő belekeveredik a "mentsük meg a szellemeket" projektbe és viszontlátásra... A barátságos, kissé túlzottan is segítőkész jellem mondhatni átlagossá teszi, itt inkább a mellékes szereplők dominálnak. Szerintem még a kishúg is érdekesebb jellem és már értem miért Kurumit emlegetik az emberek egyfolytában, holott alig szerepel.

Összesítve a Date A Live egy jó anime, számomra nem egy világmegváltó alkotás, de tudott meglepetéseket okozni.

Pontszám: 10/8

K - Missing Kings Movie kritika by Yuu Solk

Végre megkapta a magyar feliratot a K film... Most, hogy alig pár nap van már hátra a második félévemből és alig alszom emiatt, igazán üdítő volt megnézni ezt.

Egy évvel vagyunk a sorozat vége után, ahol Nekoék még mindig nem találták meg, akit keresnek, ráadásul most belekeverednek egy újabb konfliktusba is. Ezúttal feltűnik a zöld klán, akikről sok mindent nem tudunk meg, kissé bemutatják a képességeiket, de a szándékaikat homály fedi. Az elején megtámadják az arany klánt, akiknél "véletlenül" nincs otthon a király, de csak gyilkolnak. Ezt követően Anna kerül a célkeresztbe és elrabolják azzal az ürüggyel, hogy keresse meg az ezüst királyt. A porcelánbabának kinéző aranyos kis vörös klántag ugyan képes lenne erre, de most ingadozik az ereje. Itt indulnak el aztán a harcok... Túlzottan nem nagy szám a történet, a zöldek lerohanják a védtelen arany klánt a vörös klánbéli lányért, erre beavatkoznak a kékek, jönnek az ezüstklán tagjai, hogy megvédjék a barátjukat, aztán harc. A zöldek érthetetlen cselekedetei beültetik az ember fejébe a "miért"-et.

A K - Missing Kings Movie-nak nem a történet az erőssége, de ez nem meglepő, hiszen a K sorozat sem a bonyolultan összekuszálódott szálakról híres. Persze itt is megvan az az egy csavar, ami teljesen váratlanul éri az embert, így ezen a téren hozza a szintet. A K - Missing Kings Movie-nak a látvány az erőssége, ahhoz képest, hogy nincs feltűnően egyedi rajzolása, egyszerűen elképesztően gyönyörű, ami a zenével kiegészítve egy atmoszférát teremt. A karakterek hozzáadásával pedig egyből beszippantja az embert ez az egyedi világ. Annak ellenére, hogy magából még a sorozatból sok "miért" maradt ránk, még mindig az egyik legjobb univerzumot tudhatja magának.

Összegezve a film nem marad el a K szintjétől, de nem is szárnyalja túl. Akinek az anime tetszett annak ez is fog, remek folytatást kaptunk, remélem már nem kell sokat várni a második évadig se.

Pontszám: 10/9