Hányan ismeritek ezt az animét? Szerintetek is gyerekes, mint ahogy azt
néhány más blogon olvastam?
Vagy Ti –akik ismeritek –láttátok benne a klasszikus fejlődésregény alapjait, a
hit erejének hirdetését vagy az álmokért való küzdelem tiszta erejét? Mert én igen.
Azok, akik nem ismernék a Magyarországon is sugárzott viszonylag új keletű, 2003-ban íródott történetet, bemutatom.
A Kaleido Star főhőse, Sora Naegino, egy 16 éves japán kislány, aki azért utazik az USA-ba, hogy részévé váljon annak a színpadi társulatnak, amely már kisgyermek korában elvarázsolta őt.
A Kaleido színpad egy valós társulaton alapszik, ráadásul a benne megjelenő ugrások és figurák nagy része is kivitelezhető vagy már színpadra vitt.
Sora álma, azon túl, hogy bekerülhessen a társulatba -, ami persze komoly akadályokba is ütközik eleinte -, hogy úgy legyen a legjobb, hogy közben senkin se kell áttaposnia. Egy csaták nélküli színpadra vágyik, hol mindenkinek meg van a maga helye és boldogsága.
Idealista maszlagnak tűnik? Lehet.
Persze mindannyian tudjuk, hogy manapság karriert csak úgy tud építeni az ember, ha van benne valamennyi törtetés. De mi van, ha mégse?
Sora kitartóan küzd az álmaiért és közben igyekszik másokét is megvalósítani. Barátokra tesz szert, akik ugyan kedvelik a kicsit naiv, és végletekig eltökélt leányzót, de irreálisnak tartják a vágyait. Idővel azonban, ahogy csodálatuk egyre nő Sora iránt, kezdik elhinni, hogyha valakinek, hát ennek a kislánynak sikerül mindenki szívébe békét hozni.
Azaz. A helyszín, a színpadi mutatványok nagy része reális. A kicsit túlidealizált elképzelés magában rejti a békére való törekvést, az őszinte hitet és az a felé való elkötelezettséget, valamint a végletekig való kitartást, hiszen mi mással lehetne a legjobban bemutatni ezt a tulajdonságot, ha nem egy akrobatákból álló csoportból. Akik kora reggeltől, késő estig a trapézon nyúzzák magukat és addig gyötrik a testüket és másznak vissza újra meg újra a magasba, hogy aztán a mélybe zuhanjanak, míg el nem érik a tökéletes ugrást. (Ami nem mellékesen magában a történetben is benne van „legendás manőver” néven)
És ha már a néző felismeri mindazt, amit tanítani akar egy ilyen kellemesen könnyednek tűnő kis anime, akkor a benne szereplő karakterek is mind csak tanulnak, mert hát ez egy fejlődésregény alapja. Sora mindenkinek alázatot tanít, amivel végül beteljesedhet a megálmodott színpad.
A karakterek ugyan kissé sematikusak olykor, mert mindegyikből kell lennie egynek egy jól megálmodott történetben, de mindenképp a helyükön vannak.
Szerelmi szálra ne számítsunk, túl sok minden más van egy ilyen eltökélt kislány életében, mintsem legyen ideje a szerelemre. Azt persze nem tudja megtiltani senkinek, hogy belé ne szeressenek… ;) de a fő szál nem erről szól. Ahogy nem is csak arról, Sorának milyen utat kell megtennie, hanem az egyéb mellékszereplők életéről is. Minden barát háttértörténetét megismerjük, és Sora az életükben kialakult minden konfliktust fel is old. Barátnője megtalálja az „elveszett” apját, a színpadba fásult leányzónak visszaadja a szórakozás örömét, fő vetélytársának és legfőbb példaképének pedig megmutatja milyen harcok nélkül sztárrá válni.
Bőven van okítás, mosolygás –mivel a most elmondottak ellenére ez egy távolról sem vérre menően, komoly törtéten, sőt! A lehető legaranyosabban van megoldva minden szál -, és van szájtátikázás is, amikor végre bemutatják az oly’ kemény munkával elért manővereket. Minden előadás csodaszép és engem minduntalan csak arra ösztönzött, hogy egy valós cirkuszba is ellátogassak akrobata műsorokra.
Tehát összegezve: A legjobb szó rá az ARANYOS, mert akármilyen „komoly témákat” boncolgat is, a főhős kedvessége mindenkit elvarázsol. A grafikája egész jó, az OVA-k csodálatosak, és Nem Gyerekes! J Nekem megéri a 10/8-at.
Jó szórakozást kívánok hozzá!
Azok, akik nem ismernék a Magyarországon is sugárzott viszonylag új keletű, 2003-ban íródott történetet, bemutatom.
A Kaleido Star főhőse, Sora Naegino, egy 16 éves japán kislány, aki azért utazik az USA-ba, hogy részévé váljon annak a színpadi társulatnak, amely már kisgyermek korában elvarázsolta őt.
A Kaleido színpad egy valós társulaton alapszik, ráadásul a benne megjelenő ugrások és figurák nagy része is kivitelezhető vagy már színpadra vitt.
Sora álma, azon túl, hogy bekerülhessen a társulatba -, ami persze komoly akadályokba is ütközik eleinte -, hogy úgy legyen a legjobb, hogy közben senkin se kell áttaposnia. Egy csaták nélküli színpadra vágyik, hol mindenkinek meg van a maga helye és boldogsága.
Idealista maszlagnak tűnik? Lehet.
Persze mindannyian tudjuk, hogy manapság karriert csak úgy tud építeni az ember, ha van benne valamennyi törtetés. De mi van, ha mégse?
Sora kitartóan küzd az álmaiért és közben igyekszik másokét is megvalósítani. Barátokra tesz szert, akik ugyan kedvelik a kicsit naiv, és végletekig eltökélt leányzót, de irreálisnak tartják a vágyait. Idővel azonban, ahogy csodálatuk egyre nő Sora iránt, kezdik elhinni, hogyha valakinek, hát ennek a kislánynak sikerül mindenki szívébe békét hozni.
Azaz. A helyszín, a színpadi mutatványok nagy része reális. A kicsit túlidealizált elképzelés magában rejti a békére való törekvést, az őszinte hitet és az a felé való elkötelezettséget, valamint a végletekig való kitartást, hiszen mi mással lehetne a legjobban bemutatni ezt a tulajdonságot, ha nem egy akrobatákból álló csoportból. Akik kora reggeltől, késő estig a trapézon nyúzzák magukat és addig gyötrik a testüket és másznak vissza újra meg újra a magasba, hogy aztán a mélybe zuhanjanak, míg el nem érik a tökéletes ugrást. (Ami nem mellékesen magában a történetben is benne van „legendás manőver” néven)
És ha már a néző felismeri mindazt, amit tanítani akar egy ilyen kellemesen könnyednek tűnő kis anime, akkor a benne szereplő karakterek is mind csak tanulnak, mert hát ez egy fejlődésregény alapja. Sora mindenkinek alázatot tanít, amivel végül beteljesedhet a megálmodott színpad.
A karakterek ugyan kissé sematikusak olykor, mert mindegyikből kell lennie egynek egy jól megálmodott történetben, de mindenképp a helyükön vannak.
Szerelmi szálra ne számítsunk, túl sok minden más van egy ilyen eltökélt kislány életében, mintsem legyen ideje a szerelemre. Azt persze nem tudja megtiltani senkinek, hogy belé ne szeressenek… ;) de a fő szál nem erről szól. Ahogy nem is csak arról, Sorának milyen utat kell megtennie, hanem az egyéb mellékszereplők életéről is. Minden barát háttértörténetét megismerjük, és Sora az életükben kialakult minden konfliktust fel is old. Barátnője megtalálja az „elveszett” apját, a színpadba fásult leányzónak visszaadja a szórakozás örömét, fő vetélytársának és legfőbb példaképének pedig megmutatja milyen harcok nélkül sztárrá válni.
Bőven van okítás, mosolygás –mivel a most elmondottak ellenére ez egy távolról sem vérre menően, komoly törtéten, sőt! A lehető legaranyosabban van megoldva minden szál -, és van szájtátikázás is, amikor végre bemutatják az oly’ kemény munkával elért manővereket. Minden előadás csodaszép és engem minduntalan csak arra ösztönzött, hogy egy valós cirkuszba is ellátogassak akrobata műsorokra.
Tehát összegezve: A legjobb szó rá az ARANYOS, mert akármilyen „komoly témákat” boncolgat is, a főhős kedvessége mindenkit elvarázsol. A grafikája egész jó, az OVA-k csodálatosak, és Nem Gyerekes! J Nekem megéri a 10/8-at.
Jó szórakozást kívánok hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése