Toradora - Kritika by Yuu Solk

A mai áldozat a Toradora, ami egy igen szép kis szerelmi történetecske, de mintha itt valamit nagyon összekevertek volna...

Kezdjük először is a köcsöggel. Közismert tény, hogy a köcsögöt a tizenharmadik században élt svéd származású orosz Kissh Ernő találta fel 1811-ben. Vagyis, senki se tudja honnét, de bekerült ebbe a történetbe is az a kellemetlenkedő szereplő, aki valamiért nélkülözhetetlen egyes helyzetekben. Gondolom, ha nem is animében, de filmben biztosan összefutott már mindenki ezzel a jelenséggel. Az ilyen szereplőt arról lehet felismerni, hogy nem tudjuk eldönteni, ő most segít vagy hátráltat, emellett sokszor borzasztóan viselkedik minimum a mellékszereplőkkel. Mellette még megtalálhatjuk az idióta zseni típust is, vagyis azt az embert, aki éltanulóként sokszor a legretardáltabb ötletekkel tud előállni. Sok finoman megalkotott karaktert találunk meg itt, és a fontosabbakkal mind történik valami lényeges is. Szeretném agyonspoilerezni, de az elrontaná a szórakozásotokat, ezért most erről ennyit.

Alapvetően a Toradóra egy karakterdrámával ér fel, ahol szépen lassan elmerülhetünk egy elég problémás tanuló érzelmeiben és apránként megismerjük az igazi valóját is. Emellett pedig egy szerelmes sztori. Túl vagyok már pár shoujo műfajú animén, de ez valahogy egy új szintet ütött meg nálam, hiszen tele van közhellyel, borzasztóan sokkal, még a vége is ismerős lehet azoknak, akik a klasszikus irodalomban jártasak. Ezt a sok önmagában negatívumnak felróható dolgot valahogy a készítők olyan mesterien tálalták elénk, hogy egy kis kechuppal lelocsolva neki is esnék megenni... Ilyet tényleg nem sokszor láthat az ember, ténylegesen ebből csináltak egy, mondhatni mestermunkát. Nyilván nem lesz az év animéje a Toradora, de valahogy folyamatosan az ember arcára csalja a mosolyt.

A legnagyobb bajom a végével volt. Ugyan nem valami hatalmas dolog ez sem, de azért így lezárni valamit... Minimum még egy rész kellene hozzá, hogy teljes lehessen, vagy valami, mert ez minden, csak nem rendes befejezés.

Összességében a Toradora egy jó anime, az iskolában is megkapná a 4-est az alkotására, mert a tanárnő is értékelné a befejezést. Sajnos még egy meglepődést sem kapunk a végére.

Pontszám: 10/8

Asobi ni iku yo! - Kritika by Yuu Solk

Ezúttal a téma a sci-fi lesz az Asobi ni iku yo! képében, de nem épp az a verzió, amit amerokától ismerünk. A mai animénkkel az a helyzet, hogy egy számomra ismeretlen területre kalauzolt el, ez pedig a szórakoztató sci-fi. Itt nem az a lényeg, hogy minél realisztikusabban ábrázolják a jövőt vagy a várható technikai fejlettséggel ideérkező idegeneket, hanem bedobnak egy már-már fantasyszerű világba. Még mindig technológia és idegenek, de elég abszurd és valószínűtlen formában, mint például itt, a macskafülű és farkú nők, vagyis a catiaiak képében.

Történetünk ezekről a kis cicusokról és az emberekkel való kapcsolatteremtésükről szólna, de nem nagyon teszi. A helyzet az, hogy tizenkét része van, amit már évekkel ezelőtt raktak fel egy bizonyos videomegosztó oldalra, de azóta sem érkezik folytatás, holott az anime utolsó részében még ott van a következő rész előzetese is. Ez elég kellemetlen élményt okoz, azoknak, akik néznék tovább is, sajnos.

A negatív dolgot félretéve egy ténylegesen szórakoztató animét kapunk, különösebb mondanivaló nélkül. Itt el lesz a férfiember, mert minden japánhoz kapcsolódó fétis megjelenik és találkozunk majd egy kevés meztelenséggel is, annak ellenére, hogy ez nem egy ecchi.

Van még itt egy szerelmi szál is, ami a nők szórakoztatásául szolgálhat, bár nem tudom mennyire kellemes nézni ezt a fajta szerelmességet. Mondhatnám úgy is, hogy az Asobi ni iku yo hű marad a címéhez és szimplán csak játszani akar velünk, mert az biztos, hogy konkrét közönséget nem talált magának, inkább csak szórakoztatja a népet, akármilyen is legyen az.

Összesítve ez egy jó kikapcsolódást nyújtó anime, de semmi több, nem fog újat mutatni vagy világot megrengetni. Pont arra jó, hogy a hétvégén egy kisebb maratonhoz fel legyen használva, mikor összegyűlik az animés társaság és meg akarnak nézni valamit. Nem tudom kinek lehetne ajánlani, de valakinek biztosan tetszik ez a sokszínűség.

Pontszám: 10/8

NouCome - Kritika by Yuu Solk

Hmm... Hmm... Ez egy érdekes anime. Gyanítom, hogy a készítők az MSZB (minden szart bele) elvet követték az elkészítés közben, igen sikeresen.

A NouCome egy iskolában játszódik a végét leszámítva és a maga 10 részével és egy OVA-jával elég rövidke sajnos. Főhősünk egy "abszolút választás" nevezetű átoktól szenved, ami miatt mindenféle marhaságra kényszerül, mi pedig tipikusan székről lefordulós poénokat kapunk emiatt az arcunkba. Ez ugyanis egy történet alapú vígjáték, de találunk benne egy csipetnyi ecchi-t is. Túlzottan sokat nem mondanék erről, annyira nem is lehet spoilerezés nélkül beszélni róla, ezért hagyom, hogy meglepetés legyen.

Karaktereket tekintve mi a "különc ötös"-nek nevezett társaság napjait fogjuk figyelni, így garantáltan nem a sablon karaktereket látjuk. Róluk lehetne féloldalas jellemzést írni, de akkor elvesztené a poén forrást egy-egy jelenet. Az osztály és úgy az iskolabeli tömeg is egy-egy szereplőként kezelhető, olyan egységes reakciót adnak egyfolytában. Csak annyit mondanék, hogy karakter kidolgozás tekintetében minden elismerésem a japánoké, mert még egy ilyen nyilván való vígjátékban is rétegelt személyiségeket lehet találni.

Ezt az animét tíz pszichológusból kilenc ajánlja kósza rosszkedv kezeléseként, ezért érdemes megnézni. Kedvenc szigetországunk fiai és lányai élen járnak a hülyeségben is, készülni lehet a sírva röhögős pillanatokra.

Összesítve a NouCome egy nagyon jó, színvonalas vígjáték. Ugyan befejezés nincs, de ez nem is annyira fontos, inkább a rövidsége a probléma. Nagyjából úgy működik, mint egy jól eltalált egyszavas mondat, érezzük, hogy kevés, mégis benne van minden, ami kell és ettől mégse kevés.

Értékelés: 10/ 10

Magi - Kritika by Yuu Solk

A Magi összesen ötven részes kis sorozat, de remélem, hogy lesz folytatása is, mert így még nincs lezárva. Mondani valóját tekintve pedig azt mondja, hogy haladjunk előre bátran és kitartóan.

Teljesen nem mutatja meg a folyamatot, ami a puszta vágy és a cél elérése között van, de látunk annak minden szakaszából egy-egy részletet. Alibaba például eléri, amit szeretne, de nem élvezheti, egy Kou herceg a sorsa megtagadását választja és van egy király, aki hét királyság felett uralkodik, meg még ezer másik kisebb szereplő és történeteik. Ez egy borzalmasan rétegelt anime, aminek az ötven részében annyi ember történetét ismerhetjük meg, mint máshol háromszor ennyi rész alatt. Ráadásként mindenhol az köszön vissza, hogy ne próbáljunk szembe menni, ne akarjunk megfordulni, az irány az egyenesen előre, még ha nehéz is. Belegondolva a mindennapi életünk része is ennek a felfogásnak, mert valamerre haladunk, cégvezetők és utcaseprők leszünk, az egész azon múlik, milyen döntéseket hozunk, mert ez dönti el az irányt. Az animében pedig sokszor láthatjuk, hogy ez nem egy előre meghatározott valami, amin egyszer lehet csak megfordulni, hanem bárhányszor. Vannak karakterek, akik szinte nem is megfordulnak, hanem pörögnek és hol erre, hol arra tartanak.

A Magi egyértelműen ketté választja a jó és rossz érzelmeket, vágyakat, embereket, ami szinte már szélsőséges, de ezt olyan jól rejti el, hogy nem lehet könnyen észrevenni, pont a fent említettek miatt. A helyzet viszont mégsem olyan egyszerű, hiszen nincs főszereplőinknek stabil helye a világban, így nincs meghatározott ellenség tulajdonképpen. Egyetlen biztos gonosz van az egészben a "szervezet", ami igazából nem tesz nagyobb dolgokat, csak elhinti a sötétség magvait az emberek szívében, ezért ők ellenség, de nem a hagyományos értelemben. Mellettük még találkozunk a kis fantáziavilágunkban a korai időkben élt népekhez hasonlókat. Olyan érzése támadhat az embernek, hogy a rómaiak a kínaiak és az európaiak is egymás mellett élnek és néha hadat üzennek egymásnak az arab országokon keresztül. Kissé abszurd, de emlékeztet a történelemre.

A történetünk maga Aladdin vagyis a Magi története, az ő élete, bukásai, sikerei és úgy egyben minden, tapasztalata a világról, amit először nem is ért. A két évad alatt ő megismerte az erejét és a múltját is. Az általa választott király pedig a múltja démonjaival küzdve küzd a főszereplőnk mellett.

Karaktereket tekintve az anime egy borzalmasan kidolgozott valami, mert még az olyan szereplőkön is látszik, hogy múltjuk van, akikről nem tudunk meg szinte semmit. Igazi mestermunka a japánok részéről, főleg a fejlődés.

A Magi tipikusan az az anime, amit az ember az alapok közé sorol, mert egyszerűen annyira jó. A műfajbeli testvérei között akadnak még jók, amik mondjuk a történetük vagy a mondani valójuk miatt azok, de ők egy dologban kiemelkedők. A Magi viszont egyedi, jó karakterekkel és egy szimpla történettel, kis mondanivalóval. Az egyediségén kívül nem teljesít semmiben a legjobbként, mégis megragad és a székbe döngöl, a szemhéjaidat pedig felfeszíti. Ugyanúgy, mint a nagy souneneknél itt is várjuk a folytatást, mindig.

Összességében ezt az animét bárkinek ajánlom, aki a fantázia világtól nem kap sikítófrászt.

Értékelés: 10/10