Trinity Seven kritika by Yuu Solk

Sok-sok harc, sok-sok mell, sok-sok pucérság meg persze mágia, vagyis Trinity Seven. A vizsgaidőszak közeledtével már sokkal kevesebbet tudok az animék világával foglalkozni, így a honvágy miatt most fejest ugrottam ebbe a varázslattal teli dologba.

Nos, egy egész érdekes koncepcióval nyitunk és főszereplőül egy rettenetes erővel rendelkező kezdőt kapunk. Persze, mondhatnánk, hogy a Bleach és a Naruto is ezzel indul, de a Trinity Seven-ben konkrétan Arata olyan erőt képvisel, ami a világot pusztíthatja el. Ezután a célt is megtudjuk, vagyis az elvesztett lány visszaszerzése, vagy nem? A probléma az, hogy nagyon sokáig efelé haladunk, de a végén bejön egy kis meglepetés a képbe és máris az elején találjuk magunkat. Arata az ereje miatt folyamatos célpont, hol ez akarja megölni, hol az akarja megszerezni, de ő valamiért nem cselekszik emberien. Kedves főszereplőnk, ugyanis összesen két fő jellemvonással rendelkezik okos és barátságos, amit próbálnak leplezni a készítők pár helyzettel, mint a lányok ruhájának eltüntetése, de ez csak felszínes dolog. Nagyjából minden "perverz!!!!" felkiáltással végződő szituáció valamilyen véletlen miatt alakul ki, Arata pedig csak rájátszik.

Nem kapunk túl bonyolult jellemeket vagy történetet, sőt a harcok is a végén felületesnek hatnak. Persze, mint sok más esetben, itt is olyan vége van, hogy akármikor lehet fojtani. Harc, kicsit tudunk bánni az erőnkkel, barátság, meztelenség és viszlát tizenkét rész. Az egyetlen dolog, ami úgy meg is akaszt valamit az emberben, az a vége, az elbénázott csatajelenetek közben felbukkan valami érdekes...

SPOILER!!! Ha a szerelmed egy világot elpusztító időzített bomba, te megölnéd, vele maradnál, míg mindenki mással együtt egyszer csak elpusztít vagy reménykednél, hogy tud uralkodni magán?

Összefoglalva, jó ötlet, béna kivitelezés, meztelenség és "watta fák?" ez a Trinity Seven.

Pontszám: 10/7

Yuuki Yuuna wa Yuusa de Aru kritika by Yuu Solk

Hősök vannak, voltak és lesznek, míg a világ létezik, de mi van, ha a világ már nem létezik? Mit teszünk akkor, ha nekünk kell elvesztenünk mindent, hogy a kis maradék fennmaradhasson tudatlanul? Mai animénk a világmegmentésről szól látszólag, ami öt lányra hárul.

A történetünk azon alapul, hogy egy isten a világ megmentése érdekében folyamatosan hősöket választ ki tizenkét szörny elpusztításának érdekében. Előrehaladva viszont elkezdenek furcsaságok történni, túlórák és különös testi funkció elvesztések bukkannak fel. Egyre kegyetlenebbé válik minden, a kilencedik részre már komolyan sajnálni kezdjük a karaktereket és akkor jön a vége...
Az öt lány közül a tolószékes hercegnő és a hős klub elnöke is teljesen kiborul, irreális, önző és meggondolatlan, elkeseredett lépést tesznek, ami nagyon is emberi és érthető, de akkor jön a főszereplő...

A cím szabad fordításban "Yuuki Yuuna egy hős", na mi történik a világgal? Persze, hogy ez a csaj megmenti, mert miért is ne kellene megmentenie? A teljesen emberi karakterek mellé képesek voltak ezt a katasztrófát berakni főszerepbe... Nagyon kiborító, ami történik. A jól, extrém tragikusan felépített történetet egy ilyen borzalommal zárják le és nekifutásból tönkreteszik az animét. Miért kell a jónak mindig győznie? Ez már idegesítő, de jó, győzzön, ha muszáj, akkor viszont bennhagyhatták volna a történetben a tragikus elemet. Ez nem egy Selector Spread Wixoss, ahol a tragikus felvezetésből jól ki lehet hozni a happy end-et, a Yuuki Yuuna wa Yuusa de Aru-ban tragédiával kellett volna lezárulnia mindennek.

SPOILER!!!!! Mit tennél, ah örökre nyomorékként kellene élned a világ egy kis részének fennmaradásáért?

Összefoglalva, ezt az animét érdemes megnézni, érdemes kiborulni rajta, mert a mondanivalója eléggé elgondolkodtató, de a lezárás durván tönkreteszi.

Pontszám: 10/4

Black Bullet kritika by Yuu Solk

Az emberek álarcot viselnek, rejtegetik igazi valójukat, azt teszik, amit elvárnak tőlük. Azt mondják az ember az igazi arcát csak akkor mutatja, ha az élete veszélyben van. Persze ez az eléggé hihető és sok esetben igaz állítás megbukik, ha egy pszichopatán akarjuk bizonyítani. A különc viselkedésüket nyíltan felvállaló egyének számára a világ érthetetlen, ahogy a testi vagy társadalmi helyzetükből adódóan más emberek számára is. A helyzet az, hogy mai animénk tele van ezekkel az emberekkel.

A Black Bullet egy apokaliptikus világban játszódik, ahol  az embereket pusztító vadállatok, szörnyek stb. egy fal túloldalán élnek. Óriási mágneses monolitok védik meg az emberiség több nagyvárosát is, amikben az emberek mellett elátkozott gyerekek is élnek. Az anime egy elég fontos eleme ez a kislányokból álló igazából hibrid faj. Rengeteg probléma és feszültség keletkezik pusztán azért, mert ők is a falon belül léteznek. Az átlagember megveti őket, pedig ők mentik meg a tömeg seggét sok esetben. Nos, igen, az emberek igazi arca... még akkor is keresik a kis csoportos, könnyen legyőzhető és kiközösíthető elemeket, amikor egy városnyi helyen kell élniük az apokalipszis közepén.

Nem hittem volna, hogy ez az anime ennyire elgondolkodtató... A főszereplő egyre magasabbra és magasabbra kúszik a ranglétrán és mi ezt követjük végig. Közben pedig megmutatkozik az ember, láthatjuk a gyűlöletet, fájdalmat, irigységet. Jelen vannak a pszichopaták, a végig jól viselkedő, de nagyon is gonosz, a túlzottan is tiszta főszereplő, de akár lehetne beszélni egy órát a maszkos figuránkról is. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek az egyvelege mennyire durva tud lenni. Zsákszámra hullanak az emberek, de a leginkább megrázó jelenet egy alig szerepelt mellékszereplőé...

A Black Bullet egy kiváló anime, legalább annyira elgondolkodtató, mint egy Death Note, de emellett még harcok is vannak, hogy az ilyesmit kedvelők se unatkozzanak. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez az anime nem kap elég figyelmet, pedig mindenkinek látnia kellene.

Pontszám: 10/10

Noragami kritika by Yuu Solk

Újabb taggal bővült az istenes animéim sora...

A Noragami-ban az isteni lét egy újabb érdekességét ismerhetjük meg, a csóróságot. Változnak az idők, változik minden, az egykor hírhedt nevű Yato isten mára egy melegítős hajléktalan. Ötönként szedi össze a pénzt a szentélyének megépítéséhez, bár az anime végéig ez nem jön össze neki. A bonyodalmak ott kezdődnek, hogy egy lány félszellemmé válik mikor Yato-t ellöki egy kamion elől. Az újdonsült félszellemünk pedig nem tud máshova fordulni, így beindulnak a dolgok. Istenünknek persze fogalma sincs hogyan rakja vissza a lányt a testébe, aztán valahol eltévedünk. A történet eddig a pontig teljesen lineáris, de innét elkezdünk harcolászni, gondok lesznek a szent kinccsel és felbukkan egy régi ismerős is, akivel szintén meg kell küzdeni. Az ember csak azt veszi észre, hogy totál nem ott vagyunk, ahol lenni kéne. Ugyan a végére megint foglalkoznak a lány kérésével, de az anime nagy részében kis részekre bontva egészen más zajlik. Maga a befejezés sem úgy néz ki, mintha egy évaddal számoltak volna a készítők, de azóta még nincs folytatás.

A Noragami története egy katasztrófa, alig halad valamerre, csak telnek benne a napok, ráadásul nincs elmagyarázva egy csomó dolog, például: hogyan lesz valaki szent kincs? miért vannak különbségek köztük? mi határozza meg az alakjukat? stb.

Nézzük a másik oldalt! Yato egy félelmetes idióta, így szó szerint. Már a rajzolása is olyan kettősséget tud mutatni, hogy elsőre nem lehet eldönteni róla, hova tartozik. Ettől pedig színessé teszi a dolgokat, sőt nem csak ő, a Noragamit maguk a karakterek változtatják élvezetessé. A köztük lévő egyensúly, veszekedések, vicces pillanatok és hasonlók eltakarják a történet egy helyben toporgását.

Összességében ezen az animén bőven lenne még mit fejleszteni, de így is jó, egyszerűen az ember szemének jól esik azt a gyökeret nézni, ahogy a képernyőn pózol, majd átvált tömegpusztítóba :D

Pontszám: 10/7

Mayo Chiki kritika by Yuu Solk

Igazából kár volt belekezdenem, mert megette az egész tegnapomat...

Ha itt nincs keverés akkor sehol sincs... Mindenki Kanade játékszerének minősül, ha tetszik neki, ha nem, viszont róla nagyjából semmi sem derül ki. Ráadásul nem ő az egyetlen, aki ennyire semmilyen, a kishúg, az aggódó apa, a perverz író és a töltelék. A két főbb szereplőn kívül ez a felhozatal fogad minket... Az egyik főszereplő Csirke-kun és sajnos nem véletlen ez a gúnyneve a másik pedig Subaru. Az egész anime másról sem szól, mint a kettejükkel való szórakozásról, minden esemény vagy egyikük, vagy másikuk, vagy mindkettejük kínosabbnál kínosabb és zavarba ejtőbb helyzetbe hozataláról.

Subaru egy lány, aki családi okok miatt komornyik munkát végez, erre vágyik, ez élteti, de szerintem csak kötelességtudat. Ééés el is érkeztünk a problémához, mit jelet az a szó, hogy kötelesség? Az idősek gyakran mondogatják, hogy a mai fiatalok jól tudják, mik a jogaik, de fogalmuk sincs, mik a kötelességeik. Sajnos ez a mondat nagyon is igaz legtöbbször a fejlett vagy fejlődő országok esetében. Tojunk a szüleink fejére, leköpjük a tanárt, ha rosszat szól, betörjük a fejét az ellenőrnek, nem tanulunk rendesen, stb. A kötelesség szó sokak számára már ismeretlen, kihalóban van a kötelességtudatos cselekvés. Emiatt pedig rengeteg ember számára szinte érthetetlen Subaru, hogy miért megy keresztül azon, amin és miért akar mindenáron komornyik maradni.

Egészen addig vicces és szórakoztató minden esemény, amíg nem kezdünk el együtt érezni valamelyik főszereplővel. Onnét kezdve más szemmel fogunk tekinteni arra a szereplőre, legyen az csirke-kun, aki kényszerűségből yaoistának álcázza magát, vagy a lányra, aki meg tulajdonképpen egy játékszer.

Összességében egy vicces, szórakoztató anime, de csak egy pontig, nézze meg mindenki, aki már látott pornót :D

Pontszám: 10/6

Az élet margójára blog kritika Yuu Solk

Fellépve az oldalra egyből szembejön velünk egy nagyon stílusos kép és rengeteg rózsaszín dolog is. A fejlécen megtaláljuk a blog nevét és egy kis idézetet, ami gyanítom az írónő agyában születhetett, de ettől még nem rossz. A blogon lefelé továbbhaladva már látszik, hogy nem egy tapasztalatlan kezdő szerkeszti, a hozzám hasonlóan lustákkal ellentétben, vette a fáradtságot, hogy kis menüket rakjon a fejléc alá. Ez persze kétélű fegyver tud lenni, mivel könnyedén elvonja az ember figyelmét, az odatévedő látogató lehet, hogy végig kattint mindent és távozik egyetlen bejegyzés végigolvasása nélkül. Mivel az öt menüpontból három is van, ami kapásból felkeltheti a figyelmet (Bejegyzések, Kérdezz-felelek, Cserék) így fennállhat a figyelemelterelődés veszélye. Én is, míg a blog jelenleg egyetlen bejegyzését olvastam folyamatosan azon gondolkodtam, mit takar "Cserék" menüpont, de nem lettem okosabb. Mivel még csak most indult el, így nem sorolom a hibák közé, viszont, ha már van ilyen menüpont, értelmének is kellene lennie.

Maga a tartalom eddig egy könyv véleményezése. Szépen vezeti be, véleményezi, majd egy halom érdekes statisztikai adattal zárja a bejegyzést, összességében jól megállja a helyét. Fogalmazással nincs probléma, ahogy a helyesírással sincs, a tartalom pedig kellően érdekes. Bár valakinek a fű növése is az :D, de most maradjunk a normál emberek szemszögénél. Többet erről nem nagyon lehet mondani, a vélemény véleményezése nem mindig egészséges dolog, így ezt a véleményezés tárgyát nem ismervén, kihagyom.

Maga a blog a Zafírpillangó utódja, melyet ugyan nem olvastam, de a chat ablakban lévő üzenetekből ítélve sokan szerettek, így egyáltalán nem volt mindegy, hogy az első bejegyzés milyen és miről szól. Az alkotó viszont könnyedén eleget tett az elvárásoknak, de nem csak régi olvasók járnak arrafelé. A legnagyobb bajom a színnel volt. Rengeteg rózsaszín van a blogon, ami egy nőnek valószínűleg nem annyira problémás, viszont, ha mindenkinek szól, akkor ez nem szerencsés. A férfiak nagyon nagy részének kiégeti a szemét ez a dizájn (szép magyarosan ;)), nem is beszélve a sötétebb lelkületűekről. Mivel rögtön egy olyan könyvet boncolgat az első bejegyzés, amiben családon belüli erőszak van, nem jó az a háttérszín, sőt, ha továbbra is ilyesmikről lesz szó, akkor az összes rózsaszínt hanyagolni kellene. Sajnos egy ilyen színválasztással ki lehet ütni a potenciális olvasótábor több, mint felét is akár, de erre jobb rálátás majd csak a későbbiekben lesz, mivel "Az élet margójára" még csak most indult.

Pontszám: 10/8

Tokyo Ghoul √A kritika by Yuu Solk

Mikor jön ki a TG új része, hol lehet megnézni az új részt, hol van már az új rész, hol van az x-edik rész, mikor jön ki az új TG rész, Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul Tokyo Ghoul!

Minden nap ezzel szembesült az ember, amíg ez az agyonnépszerűsített anime hétről hétre adta ki magából Kaneki-t. Sokak agyára ment már ez a hozzáállás és épp emiatt közülük egypáran nem is nézték meg a Tokyo Ghoul-t. Az agyonspoilerezések és tömegesével megjelenő sablonkérdések viharában pedig ott lapult maga az anime is.

Második évadunk közvetlen az első évad utolsó részének utolsó másodperce utáni első másodpercben kezdődik, így nem maradunk le semmiről. Már a készítők is látják, hogy a hatalmas rajongóbázisnak aztán bármit eladhatnak, ezért nem fáradtak az évad rendes befejezésével. Maradtak az epic csaták és jelenetek, a végre férfias hősünk hőssé emelkedése és rengeteg új, ismeretlen szereplő és helyzet. A második évad egyszerűen kevés, annyira kevés, hogy érezhetően a harmadik évadra játszottak rá.

Itt nem ér véget semmi, sőt mondhatni csak most kezdődik, Kaneki hőssé válik, miközben az egész évad egy csata... Nagyon jó irányba fejlődött a Tokyo Ghoul, ezzel az évaddal már egy új szintre emelkedett fel és remélem a harmadik évad sem lesz kevesebb. A borzasztó népszerűsége mellé társul a magas elvárások tengere is. Kaneki és Amon, Akira és Amon, Kaneki és Touka, Eto és még sok más helyzet kiváló kidolgozását várjuk ezentúl ettől a sorozattól.

Igazából a rövidség mellett nem tudok rosszat mondani a Tokyo Ghoul-ra, amit ígért az előző évadban és a népszerűsítéssel, azt betartotta. Most már bátran ajánlom mindenkinek a megnézését.

Pontszám: 10/10

Yahari Ore no Seishun Love Come wa Machigatteiru kritika by Yuu Solk

Ez az anime se nyerne a legkönnyebben megjegyezhető címűek olimpiáján az biztos, de van itt még más is...

Maga az alap koncepció elég jó, sőt egészen ígéretes még a sorozat feléig is, de ott jönnek a bajok. Történetünk egy rendkívül antiszociális, de nagyon is okos hímnemű főszereplő életéről szól. Betekintést kapunk a kicsavart, szokásostól eltérő logikája által előidézett kis világba, ahol minden érv értelmes és igaz, nincsenek maszkok és megjátszások. A realista pesszimizmus lengi körbe az anime elejét, ezzel pedig egy sokaknak ismerős érzést is kapunk.

A középiskolai diákok rendszeresen esnek áldozatul a kiközösítésnek, persze az idősebbek is, de  a tiniket ez nagyon érzékenyen érinti a sokszor kegyetlen környezetük miatt. Ilyenkor az élet szörnyen sötét, mindenki idióta, mindenki hibás a környezetünkben és a sok felszínes dologgal törődő osztálytárs látványa kb kifordítja a gyomrunkat, vagy szimplán vágyakozunk a figyelmükre, amit sose kapunk meg. Egyes esetekben a kiközösítés olyan durva reakciót vált ki az emberből, hogy öngyilkossá válik. A másik véglet pedig, amit a főszereplőnk képvisel, a magány szeretete. A sokáig egyedül élők számára már szinte képtelenség a társadalomba könnyen visszailleszkedni, ezért ők még jobban elzárkóznak és kellemes de szomorú életet élnek. Most pedig jöjjön is a probléma...

Mit várunk egy erősen depresszív hozzáállású főhőstől egy normál világban játszódó animében? Erre két válasz van, vagy a megjavulás, meggyógyulás, stb. folyamatát, vagy azt, ahogy szépen minket is beleránt a sötét világába és átérezteti velünk az érzelmek viharát. A nyomott hangulatú kezdés azt sugallja, hogy az utóbbi végkimenetel lesz belőle, de nagyjából a felénél egyszerűen megáll, a karakterünk fejlődése semerre sem mozdul lényegesen, sőt inkább elindul egy kissé a megjavulás felé. A probléma az, hogy a készítők két ellentétes folyamatot akartak bemutatni, de ez így nem megy.

Azt nem mondanám, hogy rossz anime, élvezetes, de a történet főszála nem működik.

Pontszám: 10/5

Kami-sama Hajimemashita kritika by Yuu Solk

Ismét vége egy hetente folytatódó animének és kezdem túlzásnak érezni, hogy rövid időn belül ez már a negyedik, azok közül, amiket nézek, ezért most szépen beraktam magamnak még úgy nyolc szezonálisat. Valahogy jobban szeretek úgy animét nézni, hogy hetente csak egy rész van belőle, így most tizenkét ilyet követek az egy olyan mellé, aminek már minden része kinn van, de ez most hogy is kapcsolódik Kami-samaékhoz? Úgy, hogy rohadt hosszú ez az anime...

Valószínűleg Tomoe és Nanami életét még éveken keresztül élvezhetjük, mire végre egymásra találnak, mert már a második évad zárult úgy, hogy biztosak lehetünk, megkapjuk a harmadikat is. Ennek az animének, ugyanis iszonyat lassú tempója van, mintha egy ezer oldalas regényt olvasnánk, amit egy novellából írtak át. Szóval jah... egy csiga is gyorsabb, de ez nem zavaró, mert bőven elég mellékes tartalom van benne, sőt a történeti elemek is meglehetősen változatosak. Emellett pedig nem térünk le a fő szálról sem, láthatjuk a fiatal isten egyre erősebbé válását és a bizalmasával való kapcsolatának fejlődését is. Persze mindent olyan szívbajos tempóban, mint egy káposzta.

A két fő karakterük elég szépen ki van dolgozva, Nanaminak is megtudunk pár dolgot a múltjáról és a második évad végére már érteni fogjuk, hogy miért olyan, amilyen. Tomoe pedig bemutatkozik nekünk rendesen, neki elég sok arcát megmutatja az anime, tekintve, hogy milyen idős, ez még el is várható igazából.

A minket körülvevő világról viszont túl keveset tudunk, van a pokol, az istenek világa, a démonok világa és kb. ennyi. Nekem jobban tetszett volna, ha meg is magyaráznak dolgokat benne, de ez az anime nem erről szól.

Összességében mondhatjuk, hogy jó anime, de az akciót kedvelőknek nem biztos, hogy tetszeni fog.

Pontszám:10/8

Nanatsu no Taizai kritika by Yuu Solk

Fhúú, hát ennek is eljött az ideje... Nem igazán örülök, de ezt hozta az élet és sajnos bele kell törődni...

Szeretett lovagos animénk elhagyta a hetente folytatódók sorát, így most könnyek között búcsúztassuk is el, egy perc néma csenddel, komolyra fordítva a szót, pedig jöhet a kritika rész.

Belecsöppenünk a szigetország egy alternatív világába, ahol a szentlovagok és a hét halálos bűn közötti konfliktusba ugrunk egy fejest. Rögtön az első részben megtaláljuk a hercegnőt, aki ezeket a "bűnözőket" keresi és találkozik is a vezérükkel. Szép lassan összeáll a szétszóródott csapat, mi pedig egy érdekes élménnyel gazdagodunk... Utoljára a Dragon Ball, Bleach és ezekhez hasonló animékben találkozhattunk ezzel a fajta monumentalitással, amit a Nanatsu no Taizai furcsa módon az első perctől fogva mutat. Először túlzásnak tűnhet az erdőt egyetlen suhintással kivágó még tanonc, de később tényleg megmutatkozik, hogy ő miért nem lett még szentlovag. A szentlovagok ereje egyszerűen lenyűgöző... Remélem nem csak dísznek használták ezt az eszközt a történetben, hanem egy új nagyshounen megszületésének érdekében, mert abban biztosak lehetünk, hogy új évadot terveznek.

Tulajdonképpen a Nanatsu no Taizai eddig semmi más, mint jó történet, sajátos látványvilág és rengeteg jó karakter. Szerencsére el lett kerülve a sablonkarakterek használata, nagyrészt, így sok-sok percnyi izgalmat tud hozni a konfliktusuk, mint Ban megtalálásakor is.

Nem tudok mit mondani, itt ülök és gondolkodom, de egyszerűen ez az anime... A maga huszonnégy részével kapásból olyan légkört teremtett, mint egy nagyshounen, most meg vége van :'( Ugyan nem most találkoztunk vele utoljára, de ez valahogy így nagyon rövid lett. Úgy érzem, hogy ez az anime a tipikusan kötelező jelleggel megnézendők egyike, mint a Death Note vagy a Shingeki no Kyoujin, de akár említhetném a 2014/15-ös szezon legjobbjáért induló címet is a Parasyte-ot. Ugyan az előbb felsorolt háromhoz KÉPEST a Nanatsu no Taizai nem képvisel értéket, de a Tokyo Ghoullal is ez volt a helyzet az első évadban. Emiatt a Nanatsu no Taizai könnyedén elérheti egy újabb évaddal, hogy maradandó alkotássá váljon. Addig viszont nem marad más, mint az újra és újra és újra megnézés.

Pontszám: 10/9,5