Ez az anime se nyerne a legkönnyebben megjegyezhető címűek olimpiáján az biztos, de van itt még más is...
Maga az alap koncepció elég jó, sőt egészen ígéretes még a sorozat feléig is, de ott jönnek a bajok. Történetünk egy rendkívül antiszociális, de nagyon is okos hímnemű főszereplő életéről szól. Betekintést kapunk a kicsavart, szokásostól eltérő logikája által előidézett kis világba, ahol minden érv értelmes és igaz, nincsenek maszkok és megjátszások. A realista pesszimizmus lengi körbe az anime elejét, ezzel pedig egy sokaknak ismerős érzést is kapunk.
A középiskolai diákok rendszeresen esnek áldozatul a kiközösítésnek, persze az idősebbek is, de a tiniket ez nagyon érzékenyen érinti a sokszor kegyetlen környezetük miatt. Ilyenkor az élet szörnyen sötét, mindenki idióta, mindenki hibás a környezetünkben és a sok felszínes dologgal törődő osztálytárs látványa kb kifordítja a gyomrunkat, vagy szimplán vágyakozunk a figyelmükre, amit sose kapunk meg. Egyes esetekben a kiközösítés olyan durva reakciót vált ki az emberből, hogy öngyilkossá válik. A másik véglet pedig, amit a főszereplőnk képvisel, a magány szeretete. A sokáig egyedül élők számára már szinte képtelenség a társadalomba könnyen visszailleszkedni, ezért ők még jobban elzárkóznak és kellemes de szomorú életet élnek. Most pedig jöjjön is a probléma...
Mit várunk egy erősen depresszív hozzáállású főhőstől egy normál világban játszódó animében? Erre két válasz van, vagy a megjavulás, meggyógyulás, stb. folyamatát, vagy azt, ahogy szépen minket is beleránt a sötét világába és átérezteti velünk az érzelmek viharát. A nyomott hangulatú kezdés azt sugallja, hogy az utóbbi végkimenetel lesz belőle, de nagyjából a felénél egyszerűen megáll, a karakterünk fejlődése semerre sem mozdul lényegesen, sőt inkább elindul egy kissé a megjavulás felé. A probléma az, hogy a készítők két ellentétes folyamatot akartak bemutatni, de ez így nem megy.
Azt nem mondanám, hogy rossz anime, élvezetes, de a történet főszála nem működik.
Pontszám: 10/5
Maga az alap koncepció elég jó, sőt egészen ígéretes még a sorozat feléig is, de ott jönnek a bajok. Történetünk egy rendkívül antiszociális, de nagyon is okos hímnemű főszereplő életéről szól. Betekintést kapunk a kicsavart, szokásostól eltérő logikája által előidézett kis világba, ahol minden érv értelmes és igaz, nincsenek maszkok és megjátszások. A realista pesszimizmus lengi körbe az anime elejét, ezzel pedig egy sokaknak ismerős érzést is kapunk.
A középiskolai diákok rendszeresen esnek áldozatul a kiközösítésnek, persze az idősebbek is, de a tiniket ez nagyon érzékenyen érinti a sokszor kegyetlen környezetük miatt. Ilyenkor az élet szörnyen sötét, mindenki idióta, mindenki hibás a környezetünkben és a sok felszínes dologgal törődő osztálytárs látványa kb kifordítja a gyomrunkat, vagy szimplán vágyakozunk a figyelmükre, amit sose kapunk meg. Egyes esetekben a kiközösítés olyan durva reakciót vált ki az emberből, hogy öngyilkossá válik. A másik véglet pedig, amit a főszereplőnk képvisel, a magány szeretete. A sokáig egyedül élők számára már szinte képtelenség a társadalomba könnyen visszailleszkedni, ezért ők még jobban elzárkóznak és kellemes de szomorú életet élnek. Most pedig jöjjön is a probléma...
Mit várunk egy erősen depresszív hozzáállású főhőstől egy normál világban játszódó animében? Erre két válasz van, vagy a megjavulás, meggyógyulás, stb. folyamatát, vagy azt, ahogy szépen minket is beleránt a sötét világába és átérezteti velünk az érzelmek viharát. A nyomott hangulatú kezdés azt sugallja, hogy az utóbbi végkimenetel lesz belőle, de nagyjából a felénél egyszerűen megáll, a karakterünk fejlődése semerre sem mozdul lényegesen, sőt inkább elindul egy kissé a megjavulás felé. A probléma az, hogy a készítők két ellentétes folyamatot akartak bemutatni, de ez így nem megy.
Azt nem mondanám, hogy rossz anime, élvezetes, de a történet főszála nem működik.
Pontszám: 10/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése