Sword art Online I. és II. - Kritika by Yuu Solk

A Sword azt Online nevű animébe már szerintem mindenki belefutott, ha más nem a címe halványan ismerős lehet. Eléggé újító jellegű egy mű és, azt ugyan nem mondanám, hogy műfajteremtő, de mindenképp a műfajának egy kitűnő alkotása, ami pedig nem más, mint az online világ. Nos, hasonlóan digitális világgal emlékeim szerint már a Digimon-ban is találkozhattunk, de a két anime nem egy kategória, már csak időbeli elhelyezkedésük miatt sem. A számítástechnikában egy alap dolog ugyanis, hogy a mai csúcstechnika holnap már elavult.

Az első évadban egy játékossal találkozunk, aki az mmorpg-k világának egy elég rutinos alakja és az újonnan kifejlesztett Sword art Online nevű játékba lép be egy sisak alakú interface segítségével. Kapásból meg is tudjuk, az első részben, hogy mi ezzel a baj... a játékosok, ugyanis nem képesek kilépni, aki pedig a játékban meghal az a valóságban is. Nem árulok el nagy dolgot ha azt mondom, az első pár rész borzasztóan nyomasztó légkört teremt, de szépen lassan más vizekre evezünk és lesz itt szerelem is, azonban az évad felénél kiszabadulunk a gyilkos játékból, többnyire... Szeretett Asunánk, viszont még nem ébred fel ezért a főszereplőnk lovagként a megmentésére indul a tündérvilágba. Az első évadnak ez a fele egyáltalán nem illett bele az anime eredeti légkörébe és eléggé látszik, hogy inkább csak időhúzásnak lett belerakva.

A második évadban a tündérvilágban tengetik napjaikat a szereplőink, így egy kicsi értelmet adva az előző évad második felének, mert ott már megismertük ennek a szabályait. Ismét Kirito lesz a középpontban, de csak egy ideig. Őt felkérik egy fura gyilkossági ügy felderítésére és O.O nagyon látványos harcokat vív. Az egész ugyanúgy épül fel, mint az első évad, tehát a gyilkosságos rész is csak a feléig tart. A második felében pedig kis túlzással, de megint csak elütik az időt, bár itt azért több történet jutott a végére.

A történetből erőteljesen lehetett volna még kihozni bármit és jobban is tetszett volna, ha az első évad két játéka inkább az első két évadban történt volna meg, miközben még több dolgot ismerünk meg mindegyik játékról, az ottani közösségről és még sok minden másról. Szerintem a történet túlpörög, ráadásul elég kis szellős is, ezen felül viszont elég jó szórakozást nyújt.

Nos, a SAO-t nem épp a történetének bonyolultsága miatt szeretjük, hanem inkább a szereplők miatt, akik a légkört teremtik. A készítők elég jól értenek az emberszerű viselkedésformák szövegbeöntéséhez, egyszerűbben szólva, a párbeszédek rendben vannak. Az első évadban Kirito volt a középpontban és őt ismerhettük meg jobban a második évad második felében viszont már Asuna kapja a hangsúlyt, ezt pedig nem is bánom. Kíváncsi vagyok, hogy az elvileg érkező harmadik évadban mit kezdenek a dolgokkal, mert a második végére lett pár megválaszolatlan kérdés.

Összességében az első évad jó, a második is, bár azon látszik, hogy az első és a harmadik összekötésére szolgál inkább. A rajzolás szép és látványos, igazából, akit nem zavar az online világ nyugodsz szívvel nézze meg.

Pontszám: 10/8

Akame ga Kill! - Kritika by Yuu Solk

Mintha egy Sakespeare művet láttam volna... Ebből a kijelentésből már sejthető, hogy itt mi is lesz. Nos, az Akame ga Kill, nem fog szórakozni a finomkodással, kegyetlenül kiiktat bárkit.

A főszereplőnk egy naiv kis vándor, aki elég jól ért a kardforgatáshoz, hogy a seregbe bekerüljön, de mint sok nagyvárosba kerülő idegent, őt is kirabolják. Miután egy gazdag család befogadja éjszakára, feltárul a város bűnös oldala is és félig-meddig kényszerből, de Tatsumi egy hírhedten veszélyes szervezet tagjává válik. Nagyjából innét indul el a tényleges történet, amelynek során a kisgyerek egy elég komoly felelősséget cipelő felnőtté válik majd. Szép, egyenes a történetvezetés, kis kitekintőkkel egy-egy szereplő múltjára.

A huszonnégy rész ellenére is az összes szereplőről megtudunk valamit és bárhogy is nézem nem találom a sablonos karaktereket. Egy egy pillanat, megnyilvánulás persze van, de mindenki kapott valami olyan pluszt, amitől egyedi lehet. Elképesztő, hogy mit nem lehet belepréselni ebbe a kis időbe...

Minden főszereplőnk a keserű érzelmek egy-egy mintapéldánya, mint a beilleszkedési probléma, a kívülállóság, a mészárlás és még ezer más ok. Mindenkinek meg van az indoka a forradalom mellett vagy ellen állni a sakktábla két szélén, de ne gondoljuk, hogy ennyire egyértelmű lesz végig. A küzdj, küzdj, küzdj és küzdj mintapéldánya ez az anime, ráadásul sokkal realisztikusabban, mint a többi ilyen mű. Már fentebb írtam, hogy mire hasonlít, de azért nem szó szerint van meg az a jellegzetesség, mert itt marad életben szereplő és talán ez az egyetlen rossz pont. Nekem legalább is olyan érzésem volt a végén, hogy miért így? Páran maradnak csak meg azok közül, akiket megismertünk, de nem biztos, hogy azok, akikre először gondolnánk. Ebből a szempontból az utolsó jelenet a legrosszabb, mert otthagyja azt az ezúttal nem jó űrt, amitől az ember a haját tépi, hogy miért van így vége. Nagyon bosszantó, de nem fogom elmondani, tapasztaljátok meg!

Összesítve a legvégén kívül egy példátlan, példaértékű anime, nem csodálkoznék, ha egyszer alapműnek számítana, mint a Mirai Nikki vagy a Dragon Ball, csak hogy a két végletet említsem...

Pontszám 10/9

Girls und Panzer - Kritika by Yuu Solk

Mit is mondjak erről az animéről... nem éppen egy hétköznapi eset, az biztos. Mindenki készüljön fel lelkileg, hogy itt kislányok fognak tankokkal harcolni. Mikor először megláttam én is csak néztem, hogy ez komoly, de nem rontották el a dolgot. Persze a rózsaszín és zászlókkal teleaggatott aranysárga tankok kissé aggodalomra adhatnak okot az első pár részben, de nem kell aggódni, megkomolyodik majd.

A történetet összesen 12 részben lenyomják, de ez sokkal hosszabb lenne alapból, mivel egy világbajnokságot készülnek megnyerni a lányok. Ebből a szempontból és még sok más szempontból is sántítanak a dolgok, de ha nem ragaszkodunk annyira a valósághoz, akkor már nem zavaróak a tankokkal kapcsolatos furcsaságok, vagy épp az elvileg híresen jó ellenség sokszor hibás döntései. Különösebb mondanivalót nem hordoz, maximum a "ne add fel"-t, de ezt melyik anime nem? Nem találja fel a spanyolviaszt, de annyira szokatlan az alapötlete, hogy a semmilyensége ellenére nem lehet egy kalap alá venni más kategóriabeli animékkel.

A rajzolás jó, a tankok pontosan vannak megrajzolva, mindet fel lehet ismerni, a lolik pedig változatlanul aranyosak, de sajnos felszínes minden. Nem igazán tudunk meg senkiről semmit, de a csaták legalább jók, még ha nem is mindig reálisak.

Összesítve ez egy elég szórakoztató anime, de borzalmasan felszínes és hiányos, így csak annak tudom ajánlani, aki a tankokat és a lolikat is szereti.

Pontszám: 10/6

Tokyo Ravens - Kritika by Yuu Solk

Tokyo Ravens... ha azt mondom, hagyományos Onmyo világ, talán egyeseknek be is ugrik, hogy mi ez. Nem mondanám, hogy túlzásba vittem eddig a japán hitvilág tanulmányozását, ezért az ehhez hasonló animék, mindig egyfajta csodálatot váltanak ki a szívemben. Minden Otaku oda van nem csak az animékért, hanem bizonyos fokig japánért is, ezért a Tokyo Ravens inkább azoknak szól, akik már eleve benne vannak ebben a világban.

A történetét nem egy egyenes határozza meg, hanem inkább egy pont köré csoportosuló halom görbe vonal. A vége felé az ember csak kapkodja a fejét, hogy mi is van, te kivel vagy? Ugyanígy a jó és gonosz oldal sem meghatározható, de ez nekem például nagyon is bejött, legalább nem annyira kiszámítható. Emellett még, hogy véletlenül se legyen egyszerű, betettek szerelmi szálakat is a készítők, ettől pedig úgy néz ki a történet vonalvezetése, mint hat fülhallgató, amit egy napig a zsebedben tároltál, bogozd ki ha tudod :D Itt aztán mindenki mindenkibe mindenféle szándékkal...

Egy végtelen labirintust is kevesebb vonalból alkotnak meg mint ennek a történetét, de akkor térjünk is át kicsit másabb vizekre. Rajzolás... Annak ellenére, hogy ez egy jó grafikájú anime csak rá kell nézni az arcokra. Igen, egyes szereplőknek jól áll, de a főszereplők például szörnyen néznek ki emiatt, szemből legalább is mindenképp. Elhiszem, hogy egyedinek kell lenni vagy mittomén, de ez... már évekkel ezelőtt jobbat tudtak rajzolni, nem értem, ezt miért így kellett elkészíteni.

Edzhetjük a szemünket rendesen, mert a Naruto-hoz képest itt kb háromszor gyorsabb a felirat, ráadásként néha ki fog akadni a cukiság mérő.

Többet nem is igazán ehet róla mondani, mert minden más megüti az átlagos szintet. A csaták jók, a párbeszédek a helyükön, szadista karakter kipipálva stb.

Összességében a Tokyo Ravens a nem rossz kategóriát üti meg, csak annak ajánlanám, aki szeretni az Omnyo kultúrát, vagy megismerné és bírja a bonyolult történeteket.

Pontszám: 10/6,5

Mondaiji tachi ga Isekai Kara Kuru Sou Desu Yo? - Kritika by Yuu Solk

Ugyan a világ leghosszabb nevű animéje címet nem nyerné el, de ez a kis sorozat is méretes címmel büszkélkedhet. Az már egy másik kérdés hogy ez mire jó? El nem tudom képzelni, hogy mire jók az ilyen címek, mint ez is: Ore no Nounai Sentakushi ga, Gakuen Love Comedy wo Zenryoku de Jama Shiteiru (mellékesen ez a NouCome hosszabb neve, ami már szerepelt a blogon) a japánok biztos értik a logikát emögött vagy még ők se, mindenesetre jól esik büszkélkedni azzal hogy egy ilyet látott az ember.

Térjünk is rá a szokásos témára, a történetre. A Mondaiji tachi ga Isekai Kara Kuru Sou Desu yo? nem egy világmegváltó ötlet alapján készült, én inkább úgy fogalmaznék, hogy fantasy a fantasy világban is. Tele van elég elvont fantáziálással és annak ellenére, hogy shounen-nek is be lehetne sorolni van pár olyan szöveg elejtve benne amihez egy kissé nagyobb műveltség szükséges a "fiatal fiú" szintnél. Ezen kívül elég jó ahhoz, hogy lekösse az ember figyelmét, de tulajdonképpen nem látunk újat. Nem ártana neki valami folytatás, mert így tíz résszel szerintem nem tudtak kihozni belőle mindent, amit csak lehet, a készítők, de még így is sikerült becsempészni egy kis mondanivalót. Az anime, nagyon helyesen azt mondja, hogy mindig te légy a legokosabb, ami a No game no life felvetését erősíti, ha okos vagy és erős akkor tiéd a világ, légy akármilyen zakkant is  egyébként. Aki előbb lép jó irányba, az előbb ér célba.

Túlzottan sok mindent nem is lehet elmondani erről az animéről. Szereplő téren elég felszínesen ismerünk meg mindenkit és senki sem tart sehova, de ez talán a tíz rész miatt van. Ennek ellenére szórakoztató nézni őket és nem zavaró ez a felszínesség. Nem az az anime lesz, ami egy tucatnyi életutat és történetet sűrít be pár részbe, ezért csak a jelenben játszódik, nem jönnek elő múltbéli események. Persze ez kicsit fura kijelentés lehet, hiszen a három főszereplőnk a történelem különböző időpontjaiból keveredett a Kis kertbe, de tudjátok mit? Nézzétek meg :P

Negatív dolog is volt benne sajnos, ami szintén a kevéske résznek köszönhető, mert olyan kérdések merültek fel benne, amiket a tíz rész + OVA nem tud megválaszolni, meg persze a történetet lehetne még bőven folytatni, amit nem is bánnék.

Összesítve, ez egy könnyed kis délutáni maratoni anime lehet, könnyen emészthető, akció dús és azoknak is szórakoztató, akik szeretik a gondolkodást, mert találgatni az lehet benne rendesen. Ajánlani tudom bárkinek, mert tényleg jó, akár még az animeszüzeknek is, ha nem ijednek meg a címtől.

Pontszám: 10/8