Mintha egy Sakespeare művet láttam volna... Ebből a kijelentésből már sejthető, hogy itt mi is lesz. Nos, az Akame ga Kill, nem fog szórakozni a finomkodással, kegyetlenül kiiktat bárkit.
A főszereplőnk egy naiv kis vándor, aki elég jól ért a kardforgatáshoz, hogy a seregbe bekerüljön, de mint sok nagyvárosba kerülő idegent, őt is kirabolják. Miután egy gazdag család befogadja éjszakára, feltárul a város bűnös oldala is és félig-meddig kényszerből, de Tatsumi egy hírhedten veszélyes szervezet tagjává válik. Nagyjából innét indul el a tényleges történet, amelynek során a kisgyerek egy elég komoly felelősséget cipelő felnőtté válik majd. Szép, egyenes a történetvezetés, kis kitekintőkkel egy-egy szereplő múltjára.
A huszonnégy rész ellenére is az összes szereplőről megtudunk valamit és bárhogy is nézem nem találom a sablonos karaktereket. Egy egy pillanat, megnyilvánulás persze van, de mindenki kapott valami olyan pluszt, amitől egyedi lehet. Elképesztő, hogy mit nem lehet belepréselni ebbe a kis időbe...
Minden főszereplőnk a keserű érzelmek egy-egy mintapéldánya, mint a beilleszkedési probléma, a kívülállóság, a mészárlás és még ezer más ok. Mindenkinek meg van az indoka a forradalom mellett vagy ellen állni a sakktábla két szélén, de ne gondoljuk, hogy ennyire egyértelmű lesz végig. A küzdj, küzdj, küzdj és küzdj mintapéldánya ez az anime, ráadásul sokkal realisztikusabban, mint a többi ilyen mű. Már fentebb írtam, hogy mire hasonlít, de azért nem szó szerint van meg az a jellegzetesség, mert itt marad életben szereplő és talán ez az egyetlen rossz pont. Nekem legalább is olyan érzésem volt a végén, hogy miért így? Páran maradnak csak meg azok közül, akiket megismertünk, de nem biztos, hogy azok, akikre először gondolnánk. Ebből a szempontból az utolsó jelenet a legrosszabb, mert otthagyja azt az ezúttal nem jó űrt, amitől az ember a haját tépi, hogy miért van így vége. Nagyon bosszantó, de nem fogom elmondani, tapasztaljátok meg!
Összesítve a legvégén kívül egy példátlan, példaértékű anime, nem csodálkoznék, ha egyszer alapműnek számítana, mint a Mirai Nikki vagy a Dragon Ball, csak hogy a két végletet említsem...
Pontszám 10/9
A főszereplőnk egy naiv kis vándor, aki elég jól ért a kardforgatáshoz, hogy a seregbe bekerüljön, de mint sok nagyvárosba kerülő idegent, őt is kirabolják. Miután egy gazdag család befogadja éjszakára, feltárul a város bűnös oldala is és félig-meddig kényszerből, de Tatsumi egy hírhedten veszélyes szervezet tagjává válik. Nagyjából innét indul el a tényleges történet, amelynek során a kisgyerek egy elég komoly felelősséget cipelő felnőtté válik majd. Szép, egyenes a történetvezetés, kis kitekintőkkel egy-egy szereplő múltjára.
A huszonnégy rész ellenére is az összes szereplőről megtudunk valamit és bárhogy is nézem nem találom a sablonos karaktereket. Egy egy pillanat, megnyilvánulás persze van, de mindenki kapott valami olyan pluszt, amitől egyedi lehet. Elképesztő, hogy mit nem lehet belepréselni ebbe a kis időbe...
Minden főszereplőnk a keserű érzelmek egy-egy mintapéldánya, mint a beilleszkedési probléma, a kívülállóság, a mészárlás és még ezer más ok. Mindenkinek meg van az indoka a forradalom mellett vagy ellen állni a sakktábla két szélén, de ne gondoljuk, hogy ennyire egyértelmű lesz végig. A küzdj, küzdj, küzdj és küzdj mintapéldánya ez az anime, ráadásul sokkal realisztikusabban, mint a többi ilyen mű. Már fentebb írtam, hogy mire hasonlít, de azért nem szó szerint van meg az a jellegzetesség, mert itt marad életben szereplő és talán ez az egyetlen rossz pont. Nekem legalább is olyan érzésem volt a végén, hogy miért így? Páran maradnak csak meg azok közül, akiket megismertünk, de nem biztos, hogy azok, akikre először gondolnánk. Ebből a szempontból az utolsó jelenet a legrosszabb, mert otthagyja azt az ezúttal nem jó űrt, amitől az ember a haját tépi, hogy miért van így vége. Nagyon bosszantó, de nem fogom elmondani, tapasztaljátok meg!
Összesítve a legvégén kívül egy példátlan, példaértékű anime, nem csodálkoznék, ha egyszer alapműnek számítana, mint a Mirai Nikki vagy a Dragon Ball, csak hogy a két végletet említsem...
Pontszám 10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése