Paradise Kiss by Mazo

Ezúttal egy rövid, de velős és nagyon romantikus animével készültem nektek. A Paradise Kiss számomra meghatározó élmény volt, mind a komoly 12 részével. Minden rész egy csipetnyi szenvedély, harag, kétségbeesés. 

Hogy értsétek miről is beszélek.

Ez az anime 2005-ben, hazánkban 2007-ben lett sugározva az Animax csatornán. Amikor belefutottam az első részbe, már nem lehetett bírni velem, azonnal követeltem a következőt. Hogy mi fogott meg benne ennyire?

A történet főhőse Hayasaka Yukari, azaz Caroline, a középiskolás, középszerű diáklány, akinek valójában fogalma sincs arról mi mindent kezdhetne az életben. Fásultan jár be mindennap az iskolába, unalmasan telnek a hétköznapjai és minduntalan az jár a fejében: Hogyan tovább? (részemről olykor bosszantóan passzív karakter)
Szerencséjére azonban belecsöppen egy különös kis társaságba, akik mind a Jazagaku művészeti iskola tanulói és hatalmas projektben vannak éppen. A vizsgamunkáját készítő George és barátai modellt keresnek, a vizsgaműsorként értelmezett divatbemutatóra. Hosszú lábai, haja és modell alkata miatt Yukarira esik a választás, aminél jobb nem is történhetne vele. A kis csapat segítségével végre megismerhet egy olyan világot, amit nevezhetünk akár „életnek” is.
A történet főleg George és Caroline kapcsolatáról szól, de a többi szereplő is –Mivako, Arasi és Isabella is-, kap szerepet ebben a röpke 12 epizódba, ami mind ugyanolyan érdekes, mint maga a személyiségük. Megjelenik szerelem, féltékenység, beletörődés és még sok más, ami hihetetlenül emberivé varázsolja a karaktereket. És ugyanez jellemző a két főhősre is.

George végeláthatatlan különcsége, az életszemlélete, és Caroline „karót nyeltsége” olyan ellentétet szül, amit nem csak élvezetes nézni, de elgondolkodtat is. Itt persze sehol sem kell a más animékből jól ismert gyermeteg karakterek játékára gondolni, ahol nem tudnak mit kezdeni saját és a párjuk érzéseivel. (George pontosan tudja, hogy mit akar, sőt azt is, amit Caroline akar, még ha ő arról nem is tud! :D ) Ez a kapcsolat egyszerűen tanít. Nem mondom, hogy Happy End. Itt nincsenek rózsaszín felhők.

Itt egy olyan kapcsolat van, ami azon túl, hogy olykor szikrázik, felráz egy szürke kisegeret a valótlan valóságából. Új ajtókat nyit ki előtte és így megkezdődnek az élet valós harcai.
A lánynak el kell döntenie mit csináljon –talán nem is kell, hanem el tudja végre dönteni, hogy mit szeretne- és ezért hajlandó az anyjával is szembeszállni, a hétköznap rútságával, az iskola szentségével.
Ezek a dolgok számunkra, a mostani világban talán már szokványosak, de épp ezért esetleg észre se vesszük milyen fejlődésen megyünk keresztül, hogy eldöntsük, mit is akarunk az élettől. Yukarinak pedig ott van George, hogy rájöhessen.
A pörgős események közben pedig, a mesés ruhák, a csodás grafika is szerepet kap, és mint a legjobb animékben itt is van elnagyolt rajzokkal kiélezett humorparádé. Mert bár minden néző számára egyértelmű, hogy George a „kamu” álom pasi, mit sem ér, ha nem lehet kiélezni egy „lufi Gerorge-féle” csábító pillantást, és az arra reakcióul érkező ütést.

Összegzés képen tehát: A rajzok nagyon szépek, a poénok jól kitaláltak. A történet maga se nem romantikus, se nem humoros, inkább úgynevezett „életszagú”. Van benne sírás, vigasztalás, veszekedés és békülős szex is. Nekem megéri: 10/9! J