Előre szólok, hogy nem nézetem teljesen végig, ennek a miértjét pedig le is fogom írni lejjebb, amit viszont elsőként részletezni akarok az szokás szerint a történet.
Rögtön az első rész után olyan a második, hogy nem értjük, hogyan lehetnek egymást követő epizódok ezek, de ez aztán szépen lassan elsimul és megértjük az első rész lényegét a történetben. Egyébként egy nagyon egyedi valamiről beszélhetünk, maguk a történetbeli eszközök "babák" és a főszereplő is egyedi. Az elején még csak bámultam a képernyőt, hogy "ez mi?", mert egyszerűen túl más az általam eddig látottakhoz képest, de szerintem ez másnál is így lesz. A furcsaságok közepette pedig láthatjuk egy emberi élet megváltozását.
Jun képében kapunk egy depressziós embert, aki utál minden pillanatot a napjából, úgy gondolja, sosem ér semmit a munkája, közben pedig mindenkit idiótának néz maga körül. A félresiklott életű emberekkel sokszor megesik, hogy így éreznek, de nem mindegy hogyan lépnek tovább, mert tovább kell menniük, túltenni magukat a bántó dolgokon és szépen visszatérni a társadalomba. Itt lép be képbe Shinku, aki egyszerűen nem hagyja, hogy Jun ugyanazokat a dolgokat tegye, mint addig. Talán nem hihető, hogy a mindennapi teafőzés megszünteti a depressziót, pedig igen. Az anime jelképes dolgokat hoz, amik aztán az első évad végére a főszereplőnk "átlag emberré" válik, persze aki ezt az utat megjárta tudja, hogy sosem lesz teljesen átlagos. Az anime felszínén történő dolgok viszont elég unalmas történetet eredményeznek, mintha valakinek, akinek különleges háziállata van, látnánk a napjait egyről a kettőre.
Jun-on kívül Suigintou fejlődik még, de ő nem annyira fokozatosan, inkább ugrálva és csak az évad végére változik meg a hozzáállása a dolgokhoz.
Itt az ideje a "miért"-nek. Több oka is volt, hogy nem néztem végig, egyrészt nem érdekel a vége, másrészt számomra unalmas. Ezt a nagyon eredeti kis animét úgy ellehetetlenítették, mint az állat. Dragon Ball, One Piece, Naruto Shippuuden, Bleach, Fairy Tail, D. Gray-man, hogy párat említsek a nagy shounenek közül (a sorrenden senki ne vitázzon, az van előrébb, amiből eddig több rész jött ki), miért is érdekesek nekünk? Nyilván, ha megkérdezünk egy animét kedvelő embert, hogy ezek közül melyiket látta már, szinte biztosan ki fog maradni legalább az egyik. Mindegyik más és más stílus, ahogy a Rozen Maiden is, ezek is egyedi témával és megoldásokkal rendelkeznek, mégis miért van nagyobb hírük? Az egyszerű válasz, hogy a nagy shounenekhez képest a mai animénk egy kicsi réteghez szól. A D. Gray-man kategóriájának a szélsőséges esete. Egyszerűen túl más és a Rozen Maidenben még harc se nagyon van, sehol egy végigizgulható pillanat, emiatt pedig számomra ugyan érdekes, de unalmas is és nem érzem, hogy a következő évadot is végig kellene néznem.
Összességében ez az anime a véleményem ellenére jó, de nem tudom elképzelni, hogy kinek lehetne ajánlani. Természetesen, aki minden animét megnéz, annak nem fog kihívást jelenteni, de másokban szépen formálódik majd a vélemény a Rozen Maiden-ről vagy negatív vagy pozitív irányba.
Pontszám: 10/7
Rögtön az első rész után olyan a második, hogy nem értjük, hogyan lehetnek egymást követő epizódok ezek, de ez aztán szépen lassan elsimul és megértjük az első rész lényegét a történetben. Egyébként egy nagyon egyedi valamiről beszélhetünk, maguk a történetbeli eszközök "babák" és a főszereplő is egyedi. Az elején még csak bámultam a képernyőt, hogy "ez mi?", mert egyszerűen túl más az általam eddig látottakhoz képest, de szerintem ez másnál is így lesz. A furcsaságok közepette pedig láthatjuk egy emberi élet megváltozását.
Jun képében kapunk egy depressziós embert, aki utál minden pillanatot a napjából, úgy gondolja, sosem ér semmit a munkája, közben pedig mindenkit idiótának néz maga körül. A félresiklott életű emberekkel sokszor megesik, hogy így éreznek, de nem mindegy hogyan lépnek tovább, mert tovább kell menniük, túltenni magukat a bántó dolgokon és szépen visszatérni a társadalomba. Itt lép be képbe Shinku, aki egyszerűen nem hagyja, hogy Jun ugyanazokat a dolgokat tegye, mint addig. Talán nem hihető, hogy a mindennapi teafőzés megszünteti a depressziót, pedig igen. Az anime jelképes dolgokat hoz, amik aztán az első évad végére a főszereplőnk "átlag emberré" válik, persze aki ezt az utat megjárta tudja, hogy sosem lesz teljesen átlagos. Az anime felszínén történő dolgok viszont elég unalmas történetet eredményeznek, mintha valakinek, akinek különleges háziállata van, látnánk a napjait egyről a kettőre.
Jun-on kívül Suigintou fejlődik még, de ő nem annyira fokozatosan, inkább ugrálva és csak az évad végére változik meg a hozzáállása a dolgokhoz.
Itt az ideje a "miért"-nek. Több oka is volt, hogy nem néztem végig, egyrészt nem érdekel a vége, másrészt számomra unalmas. Ezt a nagyon eredeti kis animét úgy ellehetetlenítették, mint az állat. Dragon Ball, One Piece, Naruto Shippuuden, Bleach, Fairy Tail, D. Gray-man, hogy párat említsek a nagy shounenek közül (a sorrenden senki ne vitázzon, az van előrébb, amiből eddig több rész jött ki), miért is érdekesek nekünk? Nyilván, ha megkérdezünk egy animét kedvelő embert, hogy ezek közül melyiket látta már, szinte biztosan ki fog maradni legalább az egyik. Mindegyik más és más stílus, ahogy a Rozen Maiden is, ezek is egyedi témával és megoldásokkal rendelkeznek, mégis miért van nagyobb hírük? Az egyszerű válasz, hogy a nagy shounenekhez képest a mai animénk egy kicsi réteghez szól. A D. Gray-man kategóriájának a szélsőséges esete. Egyszerűen túl más és a Rozen Maidenben még harc se nagyon van, sehol egy végigizgulható pillanat, emiatt pedig számomra ugyan érdekes, de unalmas is és nem érzem, hogy a következő évadot is végig kellene néznem.
Összességében ez az anime a véleményem ellenére jó, de nem tudom elképzelni, hogy kinek lehetne ajánlani. Természetesen, aki minden animét megnéz, annak nem fog kihívást jelenteni, de másokban szépen formálódik majd a vélemény a Rozen Maiden-ről vagy negatív vagy pozitív irányba.
Pontszám: 10/7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése