Újabb érdekesség jött a nyári szezonba, ezúttal a túlélőjáték témában. Nos, annak, aki még nem látott ilyet nagyjából azt tudnám mondani, hogy ez egy durvább paintball, egy kisebb lőfegyveres háború vagy csataszimuláció.
Azzal indítunk, hogy a főszereplőnk egy sérelem miatt beront egy host clubba ééééés micsoda véletlen... a keresett személy az újdonsült szomszédja is egyben. Mondjuk ez nem állítja meg Hotaru-t, hogy szétverje a berendezést és egy kifejezetten szép adósságot termeljen össze magának. Valamiért viszont nem kell túlzottan visszatérítenie a dolgot, de Masamune berántja a túlélőjátékos világba. Innét kezdve megy a szokásos edzés, felkészülés és tapasztalatszerzés, majd elérünk a boldog hétköznapok végéhez. Az anime igazán csak azután mutatja meg magát, hogy a TGC nevű rangos, de titkos versenyen elindulnak. A Masamune, Tooru, Hotaru hármas egy csapatként küzd, de úgy távozik az élők sorából, mint egy szilánkokra tört pohár.
Az egész konfliktust Masamune okozza, aki nem bír leszámolni a múltjával és a túlélőjátékokon meglehetősen kegyetlen személyiséget öltő egykori barátjával. Először abban reménykedik, hogy a meglehetősen vadállat Hotaruval az oldalán képes lesz győzni, de kislány módjára maga alá vizel már a másik csapatkapitány látványától is. Elég súlyos lelki sebei vannak, amire a végén Hotaru is utalni fog majd.
Történetileg tulajdonképpen nem kapunk sok mindent, ami lényeges lenne. Az is elhanyagolható, hogy túlélőjátékkal játszanak, igazából kolbászt is grillezhetnének, akkor se lenne más az anime. Az egész nem is Hotaru-ról, hanem Masamune-ről szól, akinek leginkább egy tizedikesre hasonlít. Nagy a szája a kilencedikesekkel szemben, de összeszarja magát a felsőbb évesektől. Persze megvannak az okai is, hogy miért ennyire... a személyisége. Lényegében viszont az egész történet az, hogy az ő keverését nézzük. Kell Hotaru, nem kell Hotaru, kitesszük a csapatból, visszavesszük a csapatba, feladom, nem adom fel. A végére már idegesítő volt, amit művelt. Nem is értettem a miértjét, nekem is vannak elég mély lelki sebeim, mégse tudok azonosulni az ő karakterével.
Szórakoztató az anime, de ha nem voltatok még olyan helyzetben, mint Masamune, akkor nem fogjátok tudni úgy élvezni, ahogy a készítők azt szeretnék. Sajnos ebben az esetben nem sikerült rendesen bemutatni azt, amit a készítők akartak és ez baj. Akkor lett volna ez igazán élvezhető, ha átéljük Masamune szenvedését is, de így csak egy fél élményt kapunk. Így is jó, élvezhető az anime, de ottmarad a végén az érzés, hogy valami hiányzott belőle.
Ez egy középszerű anime, amit sikertelenül próbáltak jóvá tenni. Az sem segít rajta, hogy Hotaru nem épp az, aminek a társai ismerik :D
Pontszám: 10/6
Azzal indítunk, hogy a főszereplőnk egy sérelem miatt beront egy host clubba ééééés micsoda véletlen... a keresett személy az újdonsült szomszédja is egyben. Mondjuk ez nem állítja meg Hotaru-t, hogy szétverje a berendezést és egy kifejezetten szép adósságot termeljen össze magának. Valamiért viszont nem kell túlzottan visszatérítenie a dolgot, de Masamune berántja a túlélőjátékos világba. Innét kezdve megy a szokásos edzés, felkészülés és tapasztalatszerzés, majd elérünk a boldog hétköznapok végéhez. Az anime igazán csak azután mutatja meg magát, hogy a TGC nevű rangos, de titkos versenyen elindulnak. A Masamune, Tooru, Hotaru hármas egy csapatként küzd, de úgy távozik az élők sorából, mint egy szilánkokra tört pohár.
Az egész konfliktust Masamune okozza, aki nem bír leszámolni a múltjával és a túlélőjátékokon meglehetősen kegyetlen személyiséget öltő egykori barátjával. Először abban reménykedik, hogy a meglehetősen vadállat Hotaruval az oldalán képes lesz győzni, de kislány módjára maga alá vizel már a másik csapatkapitány látványától is. Elég súlyos lelki sebei vannak, amire a végén Hotaru is utalni fog majd.
Történetileg tulajdonképpen nem kapunk sok mindent, ami lényeges lenne. Az is elhanyagolható, hogy túlélőjátékkal játszanak, igazából kolbászt is grillezhetnének, akkor se lenne más az anime. Az egész nem is Hotaru-ról, hanem Masamune-ről szól, akinek leginkább egy tizedikesre hasonlít. Nagy a szája a kilencedikesekkel szemben, de összeszarja magát a felsőbb évesektől. Persze megvannak az okai is, hogy miért ennyire... a személyisége. Lényegében viszont az egész történet az, hogy az ő keverését nézzük. Kell Hotaru, nem kell Hotaru, kitesszük a csapatból, visszavesszük a csapatba, feladom, nem adom fel. A végére már idegesítő volt, amit művelt. Nem is értettem a miértjét, nekem is vannak elég mély lelki sebeim, mégse tudok azonosulni az ő karakterével.
Szórakoztató az anime, de ha nem voltatok még olyan helyzetben, mint Masamune, akkor nem fogjátok tudni úgy élvezni, ahogy a készítők azt szeretnék. Sajnos ebben az esetben nem sikerült rendesen bemutatni azt, amit a készítők akartak és ez baj. Akkor lett volna ez igazán élvezhető, ha átéljük Masamune szenvedését is, de így csak egy fél élményt kapunk. Így is jó, élvezhető az anime, de ottmarad a végén az érzés, hogy valami hiányzott belőle.
Ez egy középszerű anime, amit sikertelenül próbáltak jóvá tenni. Az sem segít rajta, hogy Hotaru nem épp az, aminek a társai ismerik :D
Pontszám: 10/6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése