2015 nyár: Akagami no Shirayuki-hime by Yuu Solk

Úgy látszik tetszenek a régi mesék a japánoknak, mert most megkaphattuk a hófehérke, csipkerózsika és társaiféle herceg fehér lovon és hercegnő bajban típusú történetet.

Azzal indítunk, hogy a feltűnő hajszínű lányt behívatja magához a hírhedten rossz természetű herceg, de ő inkább elfut előle. Teljesen véletlenül az erdő közepén találkozik a szomszéd herceggel és... Ez egy lányos tündérmese anime kiadásban. Felidézte bennem azt a korszakot, amikor a piroska és a farkas még menő volt és tátott szájjal néztük a kishableányt kazettáról.

Nem én vagyok a célközönség az biztos, de mégis tudtam élvezni. Jó, az túlzás, hogy élveztem, de elvoltam vele, nem lett unalmas és igazából izgalmasabb se. Shoujo animéhez képest meglepően szelíd az egész. A legnagyobb konfliktus talán a legelején volt, utána legfeljebb az érzelmekkel vívott harc hozott bele egy kis színt. Igazából nem tudom hova tenni a dolgot, alapjáraton ez egy lányoknak szóló, herceges, hercegnős anime, semmi újat nem mutat, mégsem hagytam félbe. pedig csak azoknak való, akik még hiszik, hogy van Zen-féle ember.

A két fő karakterünk Zen és Shirayuki (lefordítva kb. hófehérke :P) Az ideális pár, korunknak megfeleltetve. Zen az az évszázadok óta ne változó idea, aki mindig jóságos, mindig erős, tévedhetetlen és védelmező, nem beszélve a biztos anyagi háttérről. Shirayuki már inkább a modern nőt testesíti meg, nem azt a vártoronyban kiskutyaszemekkel a sárkányra bambuló zsepit szorongató izét. Shirayuki egy erős személyiségű nő, nem fél visszadumálni a rangban felette állóknak, ugyanakkor gyengéd és törékeny és fogadok, hogy jól seggbe rúgná Zen-t ha az letér a helyes útról.

Mellettük nem kapunk túl érdekes karaktereket, inkább csak töltelékek és kapaszkodók, vagy talán a második évadra lesz szerepük. Igen, lesz még szőke hercegünk idén, élvezhetjük a nem is tudom mit. Ez tényleg... csak egy szerelmes történetecske.

Pontszám: 10/8

2015 nyár: Gate: Jieitai Kanochi nite, Kaku Tatakaeri by Yuu Solk

Újabb érdekesség, bár az alapötlet nem olyan idegen. Gondoljunk csak bele, mi is van a Gate: Jieitai Kanochi nite, Kaku Tatakaeri-ben. Megnyílik egy kapu és ezáltal találkozik a fejlett és kevésbé fejlett civilizáció. Szerintem totál olyan, mint amerika felfedezése.

Igazából a témája sem más, ugyanúgy a két civilizáció találkozásáról szól, mint a törikönyvek lapjain lévő történet. Persze itt nem indiánok lesznek, helyettük fantasyvilágot kapunk, középkorral, elfekkel, sárkányokkal meg mindennel. A tizenkét rész alatt egyébként csak pár kisebb csatát és összetűzést kapunk, de ez nem is probléma egy olyan animénél, aminek a téli szezonban jön a folytatása. Valószínűleg nagyobb hangsúlyt fektettek a készítők a fantasy világ ismertetésére még így az elején, hogy később ne kelljen megszakítani az eseményeket magyarázkodással. Egyetlen probléma van ezzel, nem vesszük észre, hogy vége. Én napokig vártam a 13. részt mire rájöttem, hogy 12-nél vége az évadnak. Eléggé csalódott voltam emiatt, pedig tudtam már akkor is, hogy lesz folytatása hamarosan.

Említettem, hogy hasonlít amerika felfedezésére, de csak az alapjaiban. Itt ugyanis nem folyik olyan kizsákmányolás, legalábbis eddig, mint az élőszereplős változatnál volt. A japán hadsereg szépen bázist épít a kapu túlfelén és ők ott elvannak, mint a befőtt. Gyakorlatoznak és peróbálnak kereskedni a vége felé, de mást sem látunk, mint Itami-t rohangálni. Nyilván nem kell látnunk más egységek tevékenységeit, de feltűnően semmit se tudunk róluk. Bár ez csak mellékes Itami-ék mellett. A fő szál ennek az elég furcsa embernek a cselekedeteiről szól. Először összeszed magának három fantasy lányt aztán összehaverkodik a helyi hercegnővel. Látszólag elég tehetséges a békefenntartás terén, barátkozó és tudja hol a határ. Mellesleg otaku, jah... az anime szerint egy szuper eősnek számító katona. Nagyon érdekes személyiséget adtak neki és úgy önmagában az egész világnak is, amit a szemén keresztül láthatunk nagyrészt.

Az egyetlen hibája ez a hirtelen lezárás, de ettől eltekintve egészen jó anime, aminél reménykedhetünk, hogy nem rontanak el a készítők a későbbiekben semmit.

Pontszám: 10/9

2015 nyár: Jitsu wa Watashi wa by Yuu Solk

Vámpír, démon, isten, földönkívüli, jah meg emberek.

A Jitsu wa Watashi wa tele van ilyen megmagyarázhatatlan dolgokkal és nagyon vicces szeretne lenni, de én inkább csak a szórakoztató kategóriába sorolnám. A romantikus vígjátékból is csak a romantikát éreztem, azt se túlzottan.

Nagyon furcsa az anime, már a rajzolása sem szokványos, ráadásul ott vannak azok a dolgok, amik mindent a feje tetejére állítanak. Tudtátok, hogy a farkasember nemet vált a teliholdtól, vagy a vámpír lebarnul a napon? arról nem is beszélve, hogy szerencsétlen isten hogy járt. Ez az anime mindent ki akar parodizálni és sajnos csak akarja, nem teszi.

Gondolom ismeritek a "sokat markol, keveset fog" közmondás valamelyik változatát, nos ez lehetne az anime címe is. Bár a mostani címe sem mond el róla semmi komolyat, mondhatnám azt is, hogy jellemzi az animét, ugyanolyan bizonytalan, mint amilyen bizonytalan lábakon bukdácsol az egész.

Nos, kezdésnek kapunk egy idiótát, aki nem képes titkot tartani, mellé kapunk egy sötét csajt, aki meg vámpír. Idiótánk meglátja sötétkét, amikor az a szárnyait mereszti a tanteremben, aztán megbeszélik, hogy idiótácska nem mondja el senkinek. Bár idióta mindig elárulja magát, ez valamilyen csoda folytán titokban marad, annak ellenére, hogy sötétke minden második mozdulatnál képes lenne magát elárulni. Végül persze semmi sem lesz az egészből, nem közlik egymással, hogy szerelmesek, a többiek se, és igazából nincs semmi értékelhető történés. Még a keresztnevükön sem hívják egymást.

Igazából nem tudom, miért néztem végig, ez egy bőven felejthető alkotás lett, elveszett a tucatanimék süllyesztőjében. Ha csak nem akartok valami habkönnyű hülyeséget nézni, pár vicces megnyilvánulással, akkor inkább hanyagoljátok ezt az animét.

Pontszám: 10/4

2015 nyár: Overlord by Yuu Solk

Ismét virtuális valóság.

Azzal indítunk, hogy egy VRMMORPG épp leáll és az utolsó játékosok várják az éjfélt, amikor végleg megszűnik kedvenc világuk. Ekkor viszont olyan dolog történik, ami mindent megváltoztat. Az utolsónak maradt játékos azt tapasztalja, hogy a játék nem áll le és az adminok nem válaszolnak. Aztán lassan ráeszmél arra is, hogy olyan dolgok jelennek meg, amik eddig nem voltak a játékban, illatok, beszélő NPC-k, ráadásként egy ismeretlen világba került Nazarick sírja vagyis az a hely,ahol névtelen hősünk uralkodik.

A történet elég egyszerű, meg kell hódítani az új világot. Az elején még megy a tapogatózás és lassan jönnek az ellenségek is, de túlzottan sehova se haladunk. Névtelen hősünket pedig egyáltalán nem érdekli a való világ, igaz, hogy nem tud kilépni, de szó szerint le se szarja, hogy a valósággá vált játékban ragadt. Nincs itt olyan depizés, mint a SAO elején, csak ismerkedünk a világgal és kész.

Az Overlord olyan egyszerű, mint egy faék. Bedob egy játékból lett fantasy világba, ad egy darab célt és viszontlátásra. A befejezésből látszik, hogy ezt az animét jóval több, mint 12 részesre tervezték és ezzel csak félig van baj. A történet szinte el se indul, de ez megbocsátható, hiszen van helyette más. Egyszer egy okos embertől azt hallottam, hogy legyen egy alkotás bármilyen rossz, ha monumentális, rajonganak majd érte az emberek. Én ezt érzem az Overlord esetében, azt nem mondanám, hogy rossz, egyáltalán nem, viszont a monumentalitása az egekbe emeli, ahhoz képest, ami.

Az, aki még nem látta, biztos furán néz, "mitől monumentális egy anime?" de ez a legjobb szó rá. Az előző szezonban a Nanatsu no Taizai testesítette meg a monumentalitás fogalmát, ahol egy bottal kettéhasított a főszereplő egy hegyet. Az Overlord sem más ebből a szempontból nézve. A főszereplő az az überatombrutálistenkirájállatOP karakter, aki előtt csak meghajolni lehet.

Kapunk pár vicces jelenetet, pár perverzet is, de az Overlord még csak most bontogatja szárnyait, nagyon keveset mutat magából, ezért nagyon remélem, hogy nem ez lesz az új SAO.

Pontszám: 10/9

2015 nyár: Gakkou Gurashi! by Yuu Solk

Egy bazinagy rózsaszín felhő!

Sajnálatos módon talán az első és a két-három utolsó rész a jó ebben az animében, minden más csak kitöltés és előkészítés. Az elején még olyan, mintha normál iskolai életes anime lenne, aztán rá kell jönnünk, hogy minden csak a főszereplőnk fejében zajlott és odakint agyzabáló zombik csoszognak. Elég megrázó tud lenni, de innét kezdve tényleg alig történik valami.

A többiek próbálnak úgy tenni, ahogy az Yukinak nem fáj, ugyanis ez a kiscsaj abban a tévképzetben él a zombivilág közepén, hogy még mindig iskolába jár. Emiatt folyton iskolás dolgokat művelnek, elmennek kirándulni, kipucolják a "medencét" és hasonlók. Ennek is megvan azért a haszna, így nem fognak bedepisedni, de a háttérben mindig érződik, hogy itt vannak azért súlyos problémák is. Szépen lassan az is kiderül, hogy az iskola meglepően jól fel van szerelve önellátásra, mintha valaki számított volna egy ilyen zombizálódásra. Engem például nem elégített ki a története, alig tudunk meg valamit, de reménykedni lehet a folytatásban. Ami a végét illeti, az egészen drámai lett. A részek előrehaladtával egyre több dolog jön elő, kiderül Sakura-sensei titka is, aztán jön a katasztrófa. A helyzet odáig fajul, hogy el kell hagyniuk az iskolát.

Elég durva atmoszférát teremt a Gakkou Gurashi azzal, hogy lolik mellé zombikat rak, bár a zombi már annyira elcsépelt és agyonhasznált ellenség... nehéz félni tőlük. Inkább azért lesz ez erős, mert a főszereplőnkben eltört valami és észre se veszi a környezetében történő dolgokat. Ott az a nagy rózsaszín felhő a szeme előtt és nem képes látni tőle az igazságot. A többiek viszont igen és ez a váltakozás teszi jóvá az animét. Ott van Yuki, aki embereket hallucinál maga köré, órákra jár az üres termekbe, még csak azt sem veszi észre, hogy kitörtek az ablakok és ott az ellenpólus is mindenki más személyében. Át lehet érezni azt a borzalmat, amin keresztül mennek.

Aranyos kis anime, jah... mégse. Kb. ez volt a reakcióm elsőre. Jó szórakozást hozzá! :D

Pontszám: 10/8

2015 nyár: Charlotte by Yuu Solk

Emlékszem mennyire meglepődtem, hogy milyen is az anime. Mikor felkerült a listámra, még csak egyetlen képet láttam róla, mint általában, és arra gondoltam, hogy iskolai élet stb. valami szerelmes izé lesz, de nem. Már az első rész is bebizonyította, mekkorát tévedtem. Ugyan van benne szerelmi szál, de az egész nem erről szól.

A tinik között megjelennek olyanok, akik különleges képességekkel rendelkeznek, akár csak a főszereplőnk. Eddig elég sablon, nem? Aztán kiderül, hogy a képesség mégsem képesség, hanem betegség, ami egy időre aktiválja az eddig inaktív agyterületet. (Most abba ne menjünk bele, hogy tudományosan ez mekkora baromság) Tizenévesen jelentkezik majd huszonévesen el is tűnik és a főszereplőnket belekényszerítik egy különleges erővel rendelkező csapatba, ami más hozzá hasonlókat gyűjt egy helyre. Nos, igen, a Charlotte megfogta a dolog reális oldalát. Mit is csinálnak egy látszólag természet feletti hatalommal bíró emberrel? Naná, hogy kutatóintézetbe zárják vagy fegyverré próbálják nevelni, ettől tartva csapatunk egy helyre gyűjti a lehető legtöbbet. Ennek persze nagyobb veszélyei is vannak, mint kiderült a főszereplőnk húgánál.

Alapjáraton Yuu egy csaló, aki folyton a maga javára fordítja a képességét, amivel be tud költözni mások testébe pár másodpercre. Persze ez csak egy ideig működik neki, mert "elkapják" és más iskolába kell járnia. Yuu egy tipikus csaló, aki jó útra akar térni, ettől függetlenül mindig olyan helyzetbe kerül, ami miatt használnia kell a képességét. Az anime fele, de inkább kétharmada után viszont nagyon megváltoznak a dolgok és kétszer is látjuk összeomlani.

Ez a történet egyszemélyes, kizárólag a Yuu-val történtek a fontosak benne, minden más másodrendű, ezért elég rendesen szíven ütheti az embert, mikor látja összeomlani. Ez az anime egy nagyon kellemes dráma és kifejezetten jó áll neki, hogy nem a főszereplő halálával ér véget. Mondanám, hogy találtam benne hibákat, de nem, ennek ellenére mégsem érzem teljesnek, igazi 10/10-nek.

Pontszám: 10/9

2015 nyár: Monster Musume no Iru Nichijou by Yuu Solk

Aki szereti, ha egy animében történet van az most vegye le a listájáról a Monster Musume no Iru Nichijou-t.

A nyár talán legnagyobb durranása volt ez az anime, a sajátos világával. Itt ugyanis arról van szó, hogy az emberek megpróbálnak együtt élni a más fajú intelligens életformákkal. Lényegében az egész történet az, hogy a főszereplőnkhöz más fajú lányok kerülnek, PONT. Az elsőtől az utolsó részig csak ez történik benne, emellett meg nézegethetjük a hétköznapokat szörnylányokkal, ahogy a cím is mutatja.

Történetileg nulla, de akkor mi a helyzet mással, például a karakterekkel? Karakter téren sem kapunk semmit, mindenkinek van egy jellemvonása és csókolom. Ezután kérdezhetnénk, hogy akkor mitől jó a Monster Musume no Iru Nichijou? Őszintén szólva nem tudom. Nincs történet, a karakterek felszínesek, szimplán csak látvány van, még túlzottan viccesnek se mondanám. A rajzolás, ahogy egy ultra ecchi-hez illik a tizennyolcas karikát karcolgató, mindent szépen elénk táró gyönyörűség a maga nemében. Nem vagyok egy ecchi fan, de ezt szívesen néztem én is.

Az egyetlen, amivel lehet magyarázni a sikerét az a légköre. Most mondjátok, hogy ti nem akartátok egy lány potrohát simogatni, vagy segíteni neki a vedlésben, esetleg kikölteni a tojását. Valami extra bizarr az egész légkör, amit teremt. A csajok felsőteste úgy, ahogy emberi aztán jön mondjuk hat méter kígyó vagy ízelt lábak. Ez az, amit még biztosan nem láttunk sehol, legalábbis ilyen méretben semmiképp.

Túlzottan sokat nem lehet róla elmondani, vannak vicces jelenetei, de nem eget rengető, szép, de van szebb is. Egy jól összerakott ecchi, amit ezután talán "AZ ECCHI"-ként emlegetünk majd, bár ez még a jövő zenéje. Emellett talán ennek van a legjobb openingje a szezonban. Néztem a szezonálisok közül jópárat, nagyjából 20-at kezdtem el, ebből kettőt felirat nélkül, hármat kidobtam és sajnos van még három, aminek a lefordítására őszülésig várhatunk, az eddigiek alapján. Viszont ezek közül összesen háromnak voltam hajlandó végighallgatni az openingjét minden rész előtt, név szerint: Monster Musume no Iru Nichijou, Overlord és Ranpo Kirak: Game of Laplace. Ezek közül Monsterék vitték a pálmát, bár a másik kettő se nagyon marad le.

Oda nem illő testrészek és csöcsök minden mennyiségben, ez a Monster usume no Iru Nichijou.

Pontszám: 10/10

2015 nyár: Aoharu x Kikanjuu by Yuu Solk

Újabb érdekesség jött a nyári szezonba, ezúttal a túlélőjáték témában. Nos, annak, aki még nem látott ilyet nagyjából azt tudnám mondani, hogy ez egy durvább paintball, egy kisebb lőfegyveres háború vagy csataszimuláció.

Azzal indítunk, hogy a főszereplőnk egy sérelem miatt beront egy host clubba ééééés micsoda véletlen... a keresett személy az újdonsült szomszédja is egyben. Mondjuk ez nem állítja meg Hotaru-t, hogy szétverje a berendezést és egy kifejezetten szép adósságot termeljen össze magának. Valamiért viszont nem kell túlzottan visszatérítenie a dolgot, de Masamune berántja a túlélőjátékos világba. Innét kezdve megy a szokásos edzés, felkészülés és tapasztalatszerzés, majd elérünk a boldog hétköznapok végéhez. Az anime igazán csak azután mutatja meg magát, hogy a TGC nevű rangos, de titkos versenyen elindulnak. A Masamune, Tooru, Hotaru hármas egy csapatként küzd, de úgy távozik az élők sorából, mint egy szilánkokra tört pohár.

Az egész konfliktust Masamune okozza, aki nem bír leszámolni a múltjával és a túlélőjátékokon meglehetősen kegyetlen személyiséget öltő egykori barátjával. Először abban reménykedik, hogy a meglehetősen vadállat Hotaruval az oldalán képes lesz győzni, de kislány módjára maga alá vizel már a másik csapatkapitány látványától is. Elég súlyos lelki sebei vannak, amire a végén Hotaru is utalni fog majd.

Történetileg tulajdonképpen nem kapunk sok mindent, ami lényeges lenne. Az is elhanyagolható, hogy túlélőjátékkal játszanak, igazából kolbászt is grillezhetnének, akkor se lenne más az anime. Az egész nem is Hotaru-ról, hanem Masamune-ről szól, akinek leginkább egy tizedikesre hasonlít. Nagy a szája a kilencedikesekkel szemben, de összeszarja magát a felsőbb évesektől. Persze megvannak az okai is, hogy miért ennyire... a személyisége. Lényegében viszont az egész történet az, hogy az ő keverését nézzük. Kell Hotaru, nem kell Hotaru, kitesszük a csapatból, visszavesszük a csapatba, feladom, nem adom fel. A végére már idegesítő volt, amit művelt. Nem is értettem a miértjét, nekem is vannak elég mély lelki sebeim, mégse tudok azonosulni az ő karakterével.

Szórakoztató az anime, de ha nem voltatok még olyan helyzetben, mint Masamune, akkor nem fogjátok tudni úgy élvezni, ahogy a készítők azt szeretnék. Sajnos ebben az esetben nem sikerült rendesen bemutatni azt, amit a készítők akartak és ez baj. Akkor lett volna ez igazán élvezhető, ha átéljük Masamune szenvedését is, de így csak egy fél élményt kapunk. Így is jó, élvezhető az anime, de ottmarad a végén az érzés, hogy valami hiányzott belőle.

Ez egy középszerű anime, amit sikertelenül próbáltak jóvá tenni. Az sem segít rajta, hogy Hotaru nem épp az, aminek a társai ismerik :D

Pontszám: 10/6

2015 nyár: Rokka no Yuusha by Yuu Solk

A nyári szezon egyik legújabb történelmi környezetét kaptuk meg ebben az animében. Azt ugyan nem tudjuk, hogy ez ténylegesen az ősi amerikai civilizációk kora-e, de rengeteg elemet vesz át az inka, maya, olmek stb. elemekből.

Arra számítottam az elején, hogy ez majd egy naaaagy valami előfutára lesz és egy rövid, de annál jobb történetet kapunk, de tévedtem. A Rokka no Yuusha nem akar előfutára lenni semminek és legalább akkora önbizalommal rendelkezik, mint a főszereplője. "A világ legerősebb embere" ugyanis tényleg kiérdemli ezt a címet, bár elég idegesítő tud lenni, mikor két percen belül hatszor mondja el magáról ezt. Mellesleg mindig azt mondja, hogy "a világ legerősebb férfija" de ez a fordítási hiba talán azért van, amiért régen férfi és nő helyett ember és asszony létezett. Bár Adlet sok más tekintetben is idegesítő lehet, mint például a levakarhatatlansága. Igaz, hogy erős, jó és okos, de addig nem hagyja békén az elesettet, amíg azon segíteni nem tud, ha akarja az illető, ha nem.

Történetünk szempontjából a legfontosabb a főszereplő és a kis búskomor Fremy kapcsolata, mivel ez viszi el az egészet a hátán. Nos, igen, elindul a hat kiválasztott a démonisten legyőzésére és közben találkoznak pár furcsasággal. Az előbb említett Fremy például a hős gyilkos elnevezést is kiérdemelte, annak ellenére, hogy ő maga is hős. Az ember azt hinné, hogy megint a tucatanime receptjeként elindulnak, mennek és legyőzik a legyőzendőt, de itt más történik. A hatodik, nyolcadik rész felé már mindenkiben körvonalazódni fog, hogy mire megy ki a játék, ugyanis a gyülekezőhelyül szolgáló templomhoz hét hős érkezik, akiket bezárnak. A bezárás előtt is szerepe volt Fremy és Adlet kapcsolatának, de csak utána lesz igazán nagy jelentősége, hogy együtt vannak.

Talán nem is lenne ilyen pozitív véleményem a Rokka no Yuusha-ról, ha a két szereplő között nem így működtek volna a dolgok. Mivel ezen kívül csak a megyünk megölni az ellenséget van és ezen nem segít a készítők kis csele, mert az összes hős az aktuális gyanúsított vérére szomjazik. A többi szereplő csak ezt tuja okos, buta, hűséges, ravasz stb. Mintha egy jellemvonás köré lennének építve. Ráadásul rajtuk kívül nem kapunk mást, az anime nagy részében őket kell nézegetnünk, ahogy egymást akarják kiírtani.

Látványról nem lehet sokat mondani, szép, de láttunk már szebbet is, főleg, hogy nagyrészt ködös erdőben vagyunk, semmi sem látszik a hősökön kívül. Nem egy rossz anime, de a neve sem marad fenn, ha ezzel az évaddal befejezik.

Pontszám: 10/8