Csak a hangom hangja vagyok a néma csendben.
Ez egy zenés anime. Mily meglepő, nem? Viszont ez nem a dalolászva legyünk idol-ok, hanem a váljunk rockzenésszé változat. Ráadásul rögtön az első rész meg fogja győzni azokat, akik fogékonyak a stílus iránt, mert valami elképesztő a főszereplő hangja. Komolyan beleborzongtam abba az előadásba és ugyanezt egészen a végéig képes fenntartani az anime. Én nem tudom mi történt, de ez a mű egy motiváló géppé vált számomra. Minden egyes alkalommal, mikor megnéztem a heti részt, már álltam is neki az egyik grafikámnak, írtam egy új verset, vagy belemélyedtem az egyik regényem irkálásába. Elképesztő, hogy mit tett velem és talán ez is volt az egyik összetevője a mostanában bekövetkezett személyiségváltozásaimnak.
Mindenkinek tudom ajánlani ezt az animét, engem megvett kilóra. Egyszerűen, mikor azt gondolod, hogy nem tud rátenni még egy lapáttal a drámai, izgalommal teli pillanatokra, akkor arcon vág egy hóemberrel és még ki is nevet a naivitásod miatt. Ritkán ver az ember szíve úgy, mint ennél az animénél. Látni, ahogy a fiatalok eljutnak a csúcsra, ahogy nagyobbnál nagyobb problémákat küzdenek le, pedig épphogy középiskolások, egyszerűen arra ösztönöz, hogy tegyünk valamit. Építsük fel a jövőnket, mert azzal elérhetjük, hogy ne a híd alól kelljen összeszedni a napi betevőnket. De komolyan, mindenki kövesse az álmait, akármennyire is nevetségesek, akármennyire is tartja elfogadhatatlannak a környezetetek! Életből csak egy van és azt arra pazarolni, hogy akaratunk ellen cselekedjünk, egyszerűen bűn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése