Ezen cikkemet egy őszinte vallomással fogom kezdeni.
Igaz, elkezdtem egy szokványos, 12 részből álló, egyszerű kis animét nézni, de oly’ mértékben nem ragadott magával, hogy csupán 2 részig jutottam. És mint így, nem tudtam újdonsággal készülni nektek. Vagyis ez így nem teljesen igaz.
Megragadva az alkalmat ugyanis, újra azon remek művészember munkáihoz nyúlnék, akit korábban már bemutattam egy közismert alkotása kapcsán.
Igen, a cím elég árulkodó. Valóban Miyazaki kifogyhatatlan zsenialításához menekülök, mikor egy-egy hétre nem tudok elég időt szentelni. Mondanám, hogy „ne haragudjatok”, de nem teszem. Miyazaki ugyanis megérdemel megannyi cikket, újra és újra elmondva, micsoda zseni. És aki evvel nem ért egyet nézze végig újra az összes művét és gondolkodjon el micsoda értékeket rejt egy-egy filmje.
Igaz, elkezdtem egy szokványos, 12 részből álló, egyszerű kis animét nézni, de oly’ mértékben nem ragadott magával, hogy csupán 2 részig jutottam. És mint így, nem tudtam újdonsággal készülni nektek. Vagyis ez így nem teljesen igaz.
Megragadva az alkalmat ugyanis, újra azon remek művészember munkáihoz nyúlnék, akit korábban már bemutattam egy közismert alkotása kapcsán.
Igen, a cím elég árulkodó. Valóban Miyazaki kifogyhatatlan zsenialításához menekülök, mikor egy-egy hétre nem tudok elég időt szentelni. Mondanám, hogy „ne haragudjatok”, de nem teszem. Miyazaki ugyanis megérdemel megannyi cikket, újra és újra elmondva, micsoda zseni. És aki evvel nem ért egyet nézze végig újra az összes művét és gondolkodjon el micsoda értékeket rejt egy-egy filmje.
Mint például a Kiki a boszorkányfutár, ami több féle képpen
is kiemelkedik szerintem Miyazaki animéi közül. Mondjuk azzal, hogy bár korábbi
cikkemben, a Vándorló Palotánál tévesen használtam a „mese” szót, ezesetben
szerintem teljes mértékben helyén való.
Miért is? Hát a boszorkányfutár egyéb remek különlegessége miatt. Hiszen ha végig gondoljuk, a karakterek között nem találunk negatív szereplőt. Azaz eleve hiányzik belőle a jó győzedelme a gonosz felett, a rossz bukása, az ellentétpárok felállítása, a megszokott séma, amit tulajdonképpen minden egyes filmben láthatunk. Ebből adódóan pedig hiányzik belőle a kiélezett konfliktus is, a csúcspont. Mondhatjuk ezt cselekménynek is, de evvel ismét tévedésbe esnénk, mivel történetünk igen eseménydús, még ha hősünknek nincsenek is ellenségei.
A már említett Hős pedig nem más, mint Kiki, a 13 éves kis boszorkány. –Hoppá, újabb rendhagyó elem. Igaz azt szoktuk meg, hogy a főhőssel mindig történik valami tragikum. Elveszíti a szüleit, sose ismerte a szüleit, meghalt a kiskutyája… Azonban Kikinek semmi ilyenen nem kellett keresztül mennie, hogy egy izgalmas történet főhőse legyen.
Családjával él, békében és boldogságban, de mint minden igazi kisboszorkánynak, a 13. születésnapján ki kell repülnie, saját várost találnia és a saját lábára állnia.
Miyazakira vall, milyen kedves családképet állít a kislány köré. Apukája marasztalná, nehezére esik kiengedni egy szem gyermekét a nagyvilágba, míg az édesanyja, a vérbeli boszorkány, temérdek jókívánsággal és bíztatással búcsúztatja a tettre kész leányzót.
Nem is szaporítanám a szót igazából az eseményeket illetően. A történet –bár illik ismerni -, Kiki futár pályafutásáról szól. Miképp találja meg helyét az új városban, az emberek hogyan viseltetnek iránta, milyen emberi kapcsolatokkal találkozni egy ilyen különös munka folytán. Persze szó sincs róla, hogy az egyszerű karaktereknek nem férne bele a mindennapjaikba egy seprűn lovagoló 13 éves kisboszorkány! Hiszen Miyazaki sajátos világáról beszélünk, sajátos karaktereiről, ahol mindig a Nők kapnak főszerepet. Jobban belegondolva a férfiak jelleme egészen kidolgozatlan, elhanyagolható ebben a történetben is, míg a pékasszonytól elkezdve az öreg hölgyig, minden női szereplő megmunkált és karakteres. Úgy grafikailag, mint jellemábrázolásban.
Persze itt is nagy szerepet kap ugye a repülés, az alkotó saját szenvedélye és mindez össze van gyúrva egy idillikus, megnyugtató mesében, tökéletes érzékkel mutatva be a kiegyensúlyozott emberek alkotta világot, a hétköznapokat.
Aki még nem látta, ajánlom neki, akik látták már, nézzék meg újra! Főként azok, akik valamilyen félre értés folytán unalmasnak találták, hiszen azok nem vették észre a valós értékeket. Miyazaki lebilincselő világalkotását és azt az igazi, megbabonázó érzést a kanapéról, mikor a film végén azt mondjuk „Egy másik világot láttam”. Mert számomra ezek a filmek mindig ezt jelentik. Egy remek művész fejéből kipattant világ, ami beszippant és ebben az esetben békével és derűvel enged csak távozni magából. Tehát számomra –ne lepődjetek meg; mint minden Miyazaki Hayao kezéből származó alkotás -10/10 pontot ér!
Jó szórakozást!
Miért is? Hát a boszorkányfutár egyéb remek különlegessége miatt. Hiszen ha végig gondoljuk, a karakterek között nem találunk negatív szereplőt. Azaz eleve hiányzik belőle a jó győzedelme a gonosz felett, a rossz bukása, az ellentétpárok felállítása, a megszokott séma, amit tulajdonképpen minden egyes filmben láthatunk. Ebből adódóan pedig hiányzik belőle a kiélezett konfliktus is, a csúcspont. Mondhatjuk ezt cselekménynek is, de evvel ismét tévedésbe esnénk, mivel történetünk igen eseménydús, még ha hősünknek nincsenek is ellenségei.
A már említett Hős pedig nem más, mint Kiki, a 13 éves kis boszorkány. –Hoppá, újabb rendhagyó elem. Igaz azt szoktuk meg, hogy a főhőssel mindig történik valami tragikum. Elveszíti a szüleit, sose ismerte a szüleit, meghalt a kiskutyája… Azonban Kikinek semmi ilyenen nem kellett keresztül mennie, hogy egy izgalmas történet főhőse legyen.
Családjával él, békében és boldogságban, de mint minden igazi kisboszorkánynak, a 13. születésnapján ki kell repülnie, saját várost találnia és a saját lábára állnia.
Miyazakira vall, milyen kedves családképet állít a kislány köré. Apukája marasztalná, nehezére esik kiengedni egy szem gyermekét a nagyvilágba, míg az édesanyja, a vérbeli boszorkány, temérdek jókívánsággal és bíztatással búcsúztatja a tettre kész leányzót.
Nem is szaporítanám a szót igazából az eseményeket illetően. A történet –bár illik ismerni -, Kiki futár pályafutásáról szól. Miképp találja meg helyét az új városban, az emberek hogyan viseltetnek iránta, milyen emberi kapcsolatokkal találkozni egy ilyen különös munka folytán. Persze szó sincs róla, hogy az egyszerű karaktereknek nem férne bele a mindennapjaikba egy seprűn lovagoló 13 éves kisboszorkány! Hiszen Miyazaki sajátos világáról beszélünk, sajátos karaktereiről, ahol mindig a Nők kapnak főszerepet. Jobban belegondolva a férfiak jelleme egészen kidolgozatlan, elhanyagolható ebben a történetben is, míg a pékasszonytól elkezdve az öreg hölgyig, minden női szereplő megmunkált és karakteres. Úgy grafikailag, mint jellemábrázolásban.
Persze itt is nagy szerepet kap ugye a repülés, az alkotó saját szenvedélye és mindez össze van gyúrva egy idillikus, megnyugtató mesében, tökéletes érzékkel mutatva be a kiegyensúlyozott emberek alkotta világot, a hétköznapokat.
Aki még nem látta, ajánlom neki, akik látták már, nézzék meg újra! Főként azok, akik valamilyen félre értés folytán unalmasnak találták, hiszen azok nem vették észre a valós értékeket. Miyazaki lebilincselő világalkotását és azt az igazi, megbabonázó érzést a kanapéról, mikor a film végén azt mondjuk „Egy másik világot láttam”. Mert számomra ezek a filmek mindig ezt jelentik. Egy remek művész fejéből kipattant világ, ami beszippant és ebben az esetben békével és derűvel enged csak távozni magából. Tehát számomra –ne lepődjetek meg; mint minden Miyazaki Hayao kezéből származó alkotás -10/10 pontot ér!
Jó szórakozást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése