Küzdelem életre, halálra, mint egy shounen mangában.
Mondjuk a Sousei no Onmyouji le se tagadhatná shounenségét. Nagyjából nincs is itt más, mint harcolni a gonosz ellen. Legalábbis gondolná az ember, az első pár rész láttán. Ilyenkor szoktunk legyinteni, hogy jah, megint megmentik a világot, a szuper op-ra edződő főszereplők, oszt jóvan. Ehhez képest meg, amit kapunk az őőő, majdnem ugyanilyen. A helyzet ugyanis, hogy nem véletlenül húzták a készítők ennyire hosszúra az animét. Először még az sejlik fel bennünk, hogy valami hosszú izé lesz tele harccal, meg alig összefüggő eseményekkel, de nem. Az tény, hogy a részek kilencven százalékában van valamilyen harcolós jelenet, emellett viszont nagyon is jól építik fel a világot. Kiderül a harcoló felekről, hogy nem azok, amiknek egymást hiszik, a jó nem jó, a gonosz nem gonosz, a jó gonosz, a gonosz nem jó, a nem jó az nem jó, tehát gonosz, jah, és a jó az nem teljesen gonosz, csak kicsit. Van itt kavarás, aztán a vége belefullad egy klisés igazságba.
Ez az anime olyan semmilyen. Nem tudom eldönteni, hogy most jó-e vagy sem, mert leginkább a kettő között van valahol, egy olyan helyen, ahova nehéz bekukucskálni. Alapvetően egy szórakozásra teljesen jó anime, bár a grafikán lenne mit dolgozni, ugyanakkor megpróbál olyan gondolatokat behozni, ami a "szórakoztató" jelző helyett az "értelmes" jelzővel billogozza meg. Aztán valahol elveszik a semmibe ez a próbálkozása.
Egész hosszú története van, ha gondoljátok nézzétek meg, de leginkább csak a shounen mániásoknak fog nagy örömet okozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése