Magi: Sinbad no Bouken by Yuu Solk

„Hogyan kell jó animéhez szar évadot csatolni”

Az iskolapéldája ez a borzalom, annak, hogyan kell egy sikeres és szeretett sorozatba beilleszteni egy katasztrófálisan rossz évadot. Már láthattunk ilyet a Soul Eather Not esetében is, ahol végigkövettük az unalmas osztály mindennapjait. Csak megköszönhetjük az alkotóknak, hogy legalább nem lett unalmas a törpe Szinbád és pajtásai kalandjai. Ez viszont nem jelenti azt, hogy jó lenne.

A mini Szinbád éli életét kis pelenkás korában, de már az apját megmenti egy tengeren töltött vihartól. Amúgy melyik ember annyira hülye, hogy az ilyen helyzetben egy háromévesre hallgat? Ráadásul a gyerek szövege… mintha nem is gyerek lenne. Valami ritka idióta pillanat volt ez, szerencsére később nem ilyennel folytatódott, mert ott nyomtam volna ki a rákba az egészet, aztán meg se nézem.

Folytatódtak a kalandok, szépen fiatal felnőtté ért és szerzett dzsinneket meg követőket, de azt is úgy, mintha az igazság bajnoka, hozzá képest egy utolsó senkiházi lenne. Már a Magi előző évadaiban is túlidealizált volt a karaktere, de itt aztán elszaladt a ló a készítőkkel. Két dzsinnt szerez, nem hetet, kettőt. Arról nem is beszélve, hogy ennek az elvileg előzménynek annyira nincs előzmény szaga, mint a lócitromnak citrom illata. 13 rész baromi kevés egy ilyen karakter előzményeinek elmeséléséhez, de még akkor tökölnek is hozzá. Sehol sem lesz az a vadállat, aki 7 dzsinnt ural és a béke szigetének királya.

Leginkább egy komolyabb köntösbe bújtatott vicc ez az évad, az előzőknek a nyomába sem ér. Nagyon remélem, hogy valami normálisabbat sikerül következőre alkotniuk.