.

.

2015. június 30., kedd

Non Non Biyori kritika by Yuu Solk

Megőszültem mire végeztem ezzel az animével...

Ez az anime semmiről sem szól! na jó azért mégis. Történetünk elejét Hotaru a Tokyoból jött lány egy világvégi falucskába költözik családjával majd az itt élő osztálytársakkal meg pár emberrel történnek hétköznapi dolgok és vége, röviden összefoglalva ez minden. Nem is vártem egyébként, hogy majd valami húdenagy sztori lesz itt, de még az alacsony elvárásaimat is sikeresen alul szárnyalnia. A Non Non Biyori egy abszolút falusias, vagy inkább tanyasias anime, borzasztó lassú, tényleg nem történik benne semmi különleges és még lehetne sorolni, de ezt az érzést nem lehet szavakba önteni. Fogalmam sincs miért néztem végig, valahogy mindig egy kicsit kíváncsivá tett és akartam a következő részt, pedig különösebben nem érdekelt, elkezdeni is csak azért akartam, mert nyáron jön a második évad. Úgy gondoltam, ha van második évad, csak nem lehet rossz... rossz mondjuk tényleg nem volt, de azért elképesztő ez a valami.

Nincs történet, elindulunk egy napról, akikor történik is valami különlegesebb, de nem tartunk sehova, a karakterek közül is maximum egyet tudnék mondani, amit nem láttam még más animében, ez pedig Renge. Az elsős kislány, aki kb zseninek számít abban a közegben, szinte minden tekintetben, és olyan semmitmondó arcot vág, hogy azt a pókerezők is megirigyelhetnék. Az egész faluban egyébként összevissza öten járnak általánosba három családból. Olyan kicsi a létszám, hogy egy osztályba kerül az elsőstől a kilencedikesig mindenki, ennek megfelelően pedig az iskola elég csóró is. Renge nővére az egyetlen tanár, bár én nem bíznám rá a gyerekemet :D folyton alszik és elég felelőtlen. Van még a faluban egy darab fiúgyerek, na tőle nem kell hosszú monológokra számítani. Persze van loli is, mert az már kötelező...

Az egész egy nagyon elvont világ, a fű mindig zöld, mindig boldogok az emberek. A nagyvárosi Hotarunak egy pillanatba nem került, hogy megszokja ezt a nagyon más környezetet. Én tapasztalatból tudom, hogy a városban felnőtt ember, fiatal korában legalábbis biztosan halál unalmasnak tartja a vidéki életet (bár ez fordítva is igaz). Abszolút vidámság és jókedv van folyamatosan, a szomorú pillanatok se tudnak szomorúak lenni, már ha azokat szomorúnak lehet hívni. Egy biztos, ez egy túlidealizált világ.

Igazából probléma nincs vele, egy elrontott pillanatot se láttam, minden beleillik az animébe, a készítők sikeresen átadták a nagyon vidéki életérzést, de azért elviseltem volna benne egy megfázást is. Mondanám, hogy nézzétek meg, de inkább csak akkor, ha elég kitartóak vagytok és nem sajnáljátok rá az időt.

Pontszám: 10/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése