Vámpírok. Szerelem. Harcok. Titkok. Siker!
Hát kell ennél több egy jó animéhez?
Hát kell ennél több egy jó animéhez?
A Vampire Knight végül 3 évados lett, legalábbis a mangában. Animében,
pláne magyar szinkronnal csak az első két évadot láthattuk. Hatalmas hírverés
övezte Japánban és itt is közkedvelt lett.
Mint ahogy azt elsőre elkezdtem, meg van benne a legtöbb dolog, ami kell egy jó animéhez.
Főhőse Cross Yuki, a 16 éves prefektus a Cross Akadémián. Feladata hogy távol tartsa az akadémia nappali tagozatos diákjait –amilyen Ő is –az éjszakai tagozattól, akik hatalmas hírnévnek örvendenek. Mindamellett pedig titkon vámpírok. Yuki munkáját mostoha bátyja, Kiryu Zero segíti, aki elég magának való és igyekszik elkerülni a naiv és túlbuzgó mostoha húgát, egész egyszerűen abból kifolyólag, hogy szereti. Hát igen, Yuki nagyon szeretni való kis lány. Ez Kuran Kanamenak is feltűnik, az éjszakai tagozatosok fejének, aki a nemes Kuran klán utolsó tagja. Gondolnánk mi, hiszen ott van a kis Yuki, aki pedig Kanameba szerelmes és közben fogalma sincs róla, milyen igazi közük van egymáshoz.
A lényeg, hogy bonyodalom bőven van. Ki kit szeret, ki kinek a kicsodája, ki mit akar a másiktól, ki kinek szívja épp a vérét, ki akarja épp megölni Kanamet, Yukit vagy éppen Zerot?
Tehát adott egy szerelmi háromszög, néhány nemesi vámpír, kisvámpírok, meg az eszüket vesztett E-szintű vérszívok és néhány ellenségeskedő, hatalom éhes alak is, ha netán nem lenne elég a belső viszályok és szerelmesek közt dúló feszültség.
Ha netán úgy érzitek, hogy kicsit negatív vagyok az animével kapcsolatban, hát jól érzitek. Bár minden meg van benne ahhoz, hogy jó legyen –gondolnánk -, valójában egy elég középkategóriás, tucat dologról beszélünk. A főhősünk teljesen tehetetlen típus. Két karakteres férfi között hánykolódik, akik minden csatát megküzdenek helyette és közben azt szajkózzák, hogy meg akarják védeni Őt. Ki éppen mitől, persze. Az események nagy része abból áll, hogy Yuki gondolatait hallgatjuk, ahogy magatehetetlenül teszi fel a kérdéseket és igyekszik segíteni mindenkinek, holott erre nem éppen alkalmas a karaktere.
De azt meg kell hagyni, hogy a grafikája szép, és ha nem átfogóan nézzük az egészet, akkor vannak jelenetek, cselekmények, amikbe bele tud merülni az ember. Engem például magával ragadott Zero konfliktusa saját magával. Az jó volt. Szegény! És még a szerelmétől is haraggal kell elválnia a második évad végén. Nem osztottak neki túl jó lapokat és a nézőket is ott hagyják faképnél, kaparva a falat, hogy most hogyan tovább. Tudom ajánlani a mangát! Már csak azért is, mert személyes szerény véleményem szerint, a magyar szinkron katasztrofális. A japán szinkronokhoz képest egyáltalán nem találták el a hangszíneket, valahogy nem idomulnak a karakterek egyéniségéhez.
Mint ahogy azt elsőre elkezdtem, meg van benne a legtöbb dolog, ami kell egy jó animéhez.
Főhőse Cross Yuki, a 16 éves prefektus a Cross Akadémián. Feladata hogy távol tartsa az akadémia nappali tagozatos diákjait –amilyen Ő is –az éjszakai tagozattól, akik hatalmas hírnévnek örvendenek. Mindamellett pedig titkon vámpírok. Yuki munkáját mostoha bátyja, Kiryu Zero segíti, aki elég magának való és igyekszik elkerülni a naiv és túlbuzgó mostoha húgát, egész egyszerűen abból kifolyólag, hogy szereti. Hát igen, Yuki nagyon szeretni való kis lány. Ez Kuran Kanamenak is feltűnik, az éjszakai tagozatosok fejének, aki a nemes Kuran klán utolsó tagja. Gondolnánk mi, hiszen ott van a kis Yuki, aki pedig Kanameba szerelmes és közben fogalma sincs róla, milyen igazi közük van egymáshoz.
A lényeg, hogy bonyodalom bőven van. Ki kit szeret, ki kinek a kicsodája, ki mit akar a másiktól, ki kinek szívja épp a vérét, ki akarja épp megölni Kanamet, Yukit vagy éppen Zerot?
Tehát adott egy szerelmi háromszög, néhány nemesi vámpír, kisvámpírok, meg az eszüket vesztett E-szintű vérszívok és néhány ellenségeskedő, hatalom éhes alak is, ha netán nem lenne elég a belső viszályok és szerelmesek közt dúló feszültség.
Ha netán úgy érzitek, hogy kicsit negatív vagyok az animével kapcsolatban, hát jól érzitek. Bár minden meg van benne ahhoz, hogy jó legyen –gondolnánk -, valójában egy elég középkategóriás, tucat dologról beszélünk. A főhősünk teljesen tehetetlen típus. Két karakteres férfi között hánykolódik, akik minden csatát megküzdenek helyette és közben azt szajkózzák, hogy meg akarják védeni Őt. Ki éppen mitől, persze. Az események nagy része abból áll, hogy Yuki gondolatait hallgatjuk, ahogy magatehetetlenül teszi fel a kérdéseket és igyekszik segíteni mindenkinek, holott erre nem éppen alkalmas a karaktere.
De azt meg kell hagyni, hogy a grafikája szép, és ha nem átfogóan nézzük az egészet, akkor vannak jelenetek, cselekmények, amikbe bele tud merülni az ember. Engem például magával ragadott Zero konfliktusa saját magával. Az jó volt. Szegény! És még a szerelmétől is haraggal kell elválnia a második évad végén. Nem osztottak neki túl jó lapokat és a nézőket is ott hagyják faképnél, kaparva a falat, hogy most hogyan tovább. Tudom ajánlani a mangát! Már csak azért is, mert személyes szerény véleményem szerint, a magyar szinkron katasztrofális. A japán szinkronokhoz képest egyáltalán nem találták el a hangszíneket, valahogy nem idomulnak a karakterek egyéniségéhez.
Éppen ezért nekem a Vampire Knigh, akármennyire is fáj –mert természetesen
végig néztem és ugyanúgy aggódtam adott pillanatban Yukiért meg Zeroért, mint
bármelyik fan - pontozásilag csak 10/5.
Azért nézzétek meg és vitatkozzatok velem, ha máshogy gondoljátok! J Jó szórakozást hozzá!
Azért nézzétek meg és vitatkozzatok velem, ha máshogy gondoljátok! J Jó szórakozást hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése