Ugorjunk fejest a társadalom peremére szorult emberek életébe... Jól hangzik, mi?
A főszereplőnk Kotoura Haruka, aki születésétől fogva kontrollálhatatlan módon olvas a gondolatokban és sajnos nincs kivétel, azt is látja, amit nem akar. Emiatt pár év alatt tönkremennek a baráti kötelékei és szépen lassan összeroppantja a családját is, egyetlen megmaradt pártfogója a nagyapja marad. A perverz öregember viszont megad neki mindent, amit lehet. Ezzel a képpel indítunk, minden sötét majd fekete-fehér lesz, mielőtt észrevennénk. Mikor elkezdtem az járt a fejemben, hogy valami vicceset, vígjátékszerűt akartam nézni, erre megint egy tragikus történetbe sikerült belekezdenem, de tévedtem. A Kotoura-san nem erről a depresszív állapotról szól, hanem az ebből való kilábalásról.
Pont az az érzés keríti a hatalmába az embert, mint amit a kiközösítése alatt érez, mikor emberekkel jót tud beszélgetni. Ilyenkor már annira magányos az ember, hogy mindegy ki az, ha nem akar bántani, jó lesz ő is alapon, önkénytelenül mosolyog, még véletlen se ijessze el a másikat. Egy túl sok lelki problémát átélt ember számára ez annyira természetes, hogy sok esetben észre se veszi az állandó vigyort a képén. Haruka is ez az eset. Ugyan nem mosolyog állandóan, de értetlenül áll, ha valaki nem akarja bántani, mivel teljesen idegen a helyzet számára, majd szép lassan kiszakítják a magányából és egy kis csoport tagja lesz. Még el is menekül egyszer, de nem szabadulhat a szerelem elől, Manabe a világ végére is követné. Ráadásul ezt az üresfejű fiút hívhatja megmentőjének.
Karakterfelhozatal terén érdekes a helyzet, nem kapunk túl fantáziadús dolgokat, bár a történet könnyedsége miatt nincs is erre szükség. Például a klub elnökének szerelméről azt se tudjuk, kicsoda, micsoda, csak ül csendben, néha beleszól valami értelmeset, de egy zártszelvényben is több élet van. Manabe valami hasonló szinten van bonyolultság téren, tulajdonképpen a szerelmesség mellett egy dologra képes, perverzen fantáziálni :D Normálisabban kidolgozott karaktereket inkább csak Yuriko és Haruka személyében ismerhetünk meg, nekik még háttértörténet is jutott.
Furcsa egyveleg a Haruka-san, mert egy komoly témát dolgoz fel, itt ott tragikus elemekkel, mégis vicces és aranyos. Érdekes kettősséget képvisel, hiszen a témája nem ebbe a stílusba tartozik, mégsem bukik bele. Ez a mű a két stílus hatásvonala, amin szomorkodhatunk és nevethetünk kedvünk szerint.
Igazából nem tudok mit mondani erre az animére, nincs benne elrontott dolog, de nem is egy zseniális darab, egyszerűen szórakoztató, humoros és sajnos életszerű is.
Pontszám: 10/10
A főszereplőnk Kotoura Haruka, aki születésétől fogva kontrollálhatatlan módon olvas a gondolatokban és sajnos nincs kivétel, azt is látja, amit nem akar. Emiatt pár év alatt tönkremennek a baráti kötelékei és szépen lassan összeroppantja a családját is, egyetlen megmaradt pártfogója a nagyapja marad. A perverz öregember viszont megad neki mindent, amit lehet. Ezzel a képpel indítunk, minden sötét majd fekete-fehér lesz, mielőtt észrevennénk. Mikor elkezdtem az járt a fejemben, hogy valami vicceset, vígjátékszerűt akartam nézni, erre megint egy tragikus történetbe sikerült belekezdenem, de tévedtem. A Kotoura-san nem erről a depresszív állapotról szól, hanem az ebből való kilábalásról.
Pont az az érzés keríti a hatalmába az embert, mint amit a kiközösítése alatt érez, mikor emberekkel jót tud beszélgetni. Ilyenkor már annira magányos az ember, hogy mindegy ki az, ha nem akar bántani, jó lesz ő is alapon, önkénytelenül mosolyog, még véletlen se ijessze el a másikat. Egy túl sok lelki problémát átélt ember számára ez annyira természetes, hogy sok esetben észre se veszi az állandó vigyort a képén. Haruka is ez az eset. Ugyan nem mosolyog állandóan, de értetlenül áll, ha valaki nem akarja bántani, mivel teljesen idegen a helyzet számára, majd szép lassan kiszakítják a magányából és egy kis csoport tagja lesz. Még el is menekül egyszer, de nem szabadulhat a szerelem elől, Manabe a világ végére is követné. Ráadásul ezt az üresfejű fiút hívhatja megmentőjének.
Karakterfelhozatal terén érdekes a helyzet, nem kapunk túl fantáziadús dolgokat, bár a történet könnyedsége miatt nincs is erre szükség. Például a klub elnökének szerelméről azt se tudjuk, kicsoda, micsoda, csak ül csendben, néha beleszól valami értelmeset, de egy zártszelvényben is több élet van. Manabe valami hasonló szinten van bonyolultság téren, tulajdonképpen a szerelmesség mellett egy dologra képes, perverzen fantáziálni :D Normálisabban kidolgozott karaktereket inkább csak Yuriko és Haruka személyében ismerhetünk meg, nekik még háttértörténet is jutott.
Furcsa egyveleg a Haruka-san, mert egy komoly témát dolgoz fel, itt ott tragikus elemekkel, mégis vicces és aranyos. Érdekes kettősséget képvisel, hiszen a témája nem ebbe a stílusba tartozik, mégsem bukik bele. Ez a mű a két stílus hatásvonala, amin szomorkodhatunk és nevethetünk kedvünk szerint.
Igazából nem tudok mit mondani erre az animére, nincs benne elrontott dolog, de nem is egy zseniális darab, egyszerűen szórakoztató, humoros és sajnos életszerű is.
Pontszám: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése