Miyazaki- A vándorló Palota by Mazo

Mindig kell egy kis klasszikus. Ezúttal egy egész estét filmet hozok nektek, bár kétlem, hogy bárki, aki szereti az animéket, ne találkozott volna még Miyazaki műveivel. Ahogy azt se hiszem el, hogy lenne olyan közöttünk, aki nem tiszteli és csodálja munkásságát, és műveit, mint például ezt a mesét is.

A vándorló palota története valójában Diana Wynne Jones tollából ered. Neki köszönhetjük ezeket a csodálatos karaktereket és izgalmas eseményeket, míg Miyazaki tette felejthetetlenné képi megjelenítésével. Arcot és valóságot adott Spohie mamának, Howl varázslónak és a többi imádni való karakternek.
Ami azt illeti hosszasan beszélhetni Miyazaki életéről, munkásságáról, stílusáról. A repülők iránti vonzódásáról, a női főszereplőkről, a férfiak ábrázolásmódjáról, arról a mindig visszatérő arcról, amit alkalmaz meséiben. De mivel nem esszét, és nem is kis regényt szeretnék nektek írni, így igyekszem a Vándorló Palotára szűkíteni a cikket, valamint ennek is csupán egy kivonatos szösszenetére, hogy HA van olyan, aki még Nem látta… akkor kedvet kapjon rá! (Mondhatnám úgy is, hogy megnézni kötelező!)

Hősnőnk a 18 éves kalapkészítő Sophie, aki átlagos, csendes lányként éli életét. Nem foglalkoztatja úgy a divat, aggódik a közeledő háború miatt, és nem rajong úgy a rejtélyes varázsló iránt sem, akiről mindig annyit beszélnek, ha feltűnik sétáló otthona a horizonton. De természetesen neki adatik meg, hogy személyesen is találkozik az állítólagos szívrabló varázslóval és máris belekeveredik egy olyan hajszába, amibe nagy szerepet játszik a mágia, amitől már csak egy hajszál választja el az igazi háborút.
Mivel együtt látják az amúgy roppant helyes és kedves Howl varázslóval, a Puszták Boszorkája megkeresi és elátkozza Spohiet, hogy 90 éves öregasszonyként kelljen leélnie hátralevő életét. A lány persze nem maradhat otthonába, így inkább a pusztába vándorol, de nem adja fel, ahogy azt a boszorka szerette volna. Sophie végül Howl varázslatos palotájában köt ki, új barátokra téve szert és megismerve a varázsló igazi énjét, akinek legalább annyira van szüksége segítségre, mint a lánynak. Sophie bemutatja, hogy az öregség nem egyenlő a feladással, hogy így is lehet küzdeni azért, ami számunkra fontos.
A történet karakterei, Calcifer, a tűzdémon, Markl, a varázsló tanonc, Répafej, az elátkozott madárijesztő, de még az „ellenséges” Suliman és a Puszták Boszorkája is mind, hihetetlenül kidolgozott jellem, a maguk ügyes-bajos világukkal.
A rajzok egyediek, mesébe illők és magukkal ragadók. Nem azok a túlretusált szépségek születnek Miyazaki tollából, sokkal inkább egy a valósághoz közeli arc, egy mozdulat. Mindamellett a háttér pedig gyakorta vetekszik a valósággal. 

Tehát ha valaki nem látta, tessék azonnal megnézni, aki pedig már látta vagy 1000x, mint én, az nézze meg újra! Szerintem egyöntetűen mindenki egyet ért, hogy 10/10 pontszámot érdemel, de csak azért, mert nem írhatok oda húszat. És utólag mindenkitől bocsánatot kérek, hogy valóban csak ennyire kivonatos lett ennek a csodálatos mesének és Miyazakinak a véleményezése!