Junjou Romantic by Mazo

Férfi szerelem! 

Ez az anime tulajdonképpen ennyi lenne. Evvel a két szóval tudom jellemezni, egyesek talán értik is mire mondom. Aki nem, annak kifejtem.
A Junjou Romantic két évados lett, 12-12 rész. Nem tudok róla, hogy adták volna itthon, de bizonyos fórumokon megtalálható magyar felirattal.
Három pár szerelmi történetéről szól, akik valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz, de inkább csak féltékenykedés szintjén, vagy éppen említést tesznek a másik pár egy tagjáról, akinek köszönhetően éppen ott vannak, ahol. A karakterek füzére tehát még akár érdekes kidolgozás is lehetne, de nekem inkább az az érzésem, hogy csak így tudták megvalósítani, hogy három különböző szerelmi történetet tudjanak egy animébe sűríteni.
Az első, úgymond Fő pár, Usami és Misaki. Az egyikük egy sikeres, gazdag és perverz író, a másik egy habókos egyetemista. Az egyikük játékok között él, egy óriási plüss mackóval és a fiúkat szereti –eredetileg Misaki bátyját -, a másik pedig még fiatal, nem tudja, mit akar, de legtöbbször úgy tűnik, hogy nem férfiakkal közösülni. Azonban mint tudjuk, a szerelemnek nem lehet határokat szabni, és így még a majrézó Misaki is elcsábul.
A második pár Hiroki és Nowaki. Egy tisztáson találkoznak, és Nowaki azonnal beleszeret az Usami után síró egyetemi tanársegédbe. Az ő kapcsolatuk még a legszimpatikusabb. Egyértelműen szeretik egymást, de kommunikációs problémák vannak közöttük, így Hiroki kiakad, mikor Nowaki egy évre eltűnik tanulni Angliába. De közöttük legalább nincs akadékoskodó, visítozó, vagy túl macsózott karakter. Ők csak szimplán aranyosak mikor összeköltöznek és Hiroki megtalálja a nevével ellátott leveleket, amikben Nowaki minduntalan szerelmet vall.
A harmadik párossal pedig csak egészen későn ismerkedünk meg. Hiroki professzora az egyikük, Miyagi, aki elvállt férfiként beleszeret a 18 éves diákjába, Takatsukiba. A professzor könnyelmű, a diák szigorú és kemény, de ezen túl semmi más nincs benne, amit ne ismerne mindenki egy már jól megszokott tanár-diák kapcsolatban.
A karaktereket tehát nem nagyon tudták izgalmassá tenni, részemről egyikükben sem volt meg az a plusz, se személyiségében, se külsejében, amire azt mondhattam volna „ahh, légy az enyém!”, mert lássuk be, a yaoit kedvelők nagy része erre vágyik.
Ahogy arra is vágyunk, hogy a féktelen kéj és szerelem magával ragadjon, de itt még az sincs. Egy-két mondat, hogy „hú, de megkívántalak”, „már nem tudom visszafogni magam”, ami aztán nagyon felcsigázhatja a nézőket. És „A jelenet” is csupán néhány csókból, és egy kézből áll, ami egy olyan testfelületet simogat, amit senki se tud megállapítani, hogy pontosan micsoda.
Nagyjából ennyit tudnék mondani a Junjou Romanticról. Egy megnézésre alkalmas, szelíd bevezető a férfi szerelmeket feldolgozó animékbe, de se karaktergazdagságban, se történetben nem tud újat mutatni. Ráadásul itt is, mint a legtöbb ilyen témát feldolgozó történetben, azt veszem észre, hogy hetero férfi nem is létezik.
Nekem tehát ez az anime 10/4-et ért meg. Végig néztem, de lehet, hogy egy Miyazaki filmmel többre mentem volna, még ha huszonhatodára látom is ugyanazt. Még, hogy „lehet”? Biztosan!