Ez egy mecha anime.
A fenti állítás azért fontos, mert sokan talán alaptalanul, nem hajlandóak mecha animét nézni. Mellesleg sokáig én is ebbe a körbe tartoztam. A véleményem megváltozását ez az anime hozta el, de járjuk is körbe a témát egy kicsit jobban. Tapasztalataim szerint kétféle mecha anime van, a színes, mint mai animénk, és a terepmintás.
A terepmintás mecha animéből elég sok van és sokan szeretik, ezért folyton előtérbe kerül. Ez tipikusan a nagy csatározásra, robotruhákban való egymást öldöklésre koncentrál. Nem egyszer fordul elő benne az a rendkívül gagyi jelenség, hogy az egyik főbb szereplő elnevezi a mecháját és idegesítően sokat emlegeti a nevén, meg beszél hozzá. A kisfiús shounen kelléke az ilyesmi, ami az érettebb közönséget rendesen zavarhatja is. A nem túl fiatalok még biztosan emlékeznek a Fullmetal Panic! első évadára, ami szinte teljesen megfelel az előbb leírtaknak, akik még idősebbek, azoknak a Blue Gender is mond valamit. Persze nem kell messze mennünk az időben visszafelé és belebotlunk a Schwarzesmarken-be, ami elég keményvonalasan világháború orientált. Ezek egyszerűen abszurdak, mivel egy komoly küzdelemben nem az emberi forma a legjobb választás, hanem a papírlap. Csak bele kell gondolni abba, hogy a lövedékek hol találhatják el azt a szerencsétlen gépet. A papírlapnak két értékelhető felülete van a hatból, ezért csak azokat kell megerősíteni. Ez minden szempontból előnyös. Az emberszabású óriásrobot, lehet, hogy jobban mozog, de olyan, mint egy páncélozott vajasköcsög mindenféle kinövéssel, amikkel hadonászik.
A színes mecha anime meg nem ilyen. Sajnos nem láttam belőle sokat, de a Suisei no Gargantia egy ilyen dolog. Leginkább azzal lehetne jellemezni, hogy nem akarja lenyomni a torkunkon a gépek nagyszerűségét, hanem egy szimpla kellékként kezeli és mással foglalkozik. Ez sokkal emészthetőbbé teszi számunkra a dolgokat és szimpatikusabbá is. Tapasztalataim szerint, aki nem szeretni a mechát az legalább annyira gyorsan tolja félre az ilyen címeket, mint aki nem szereti a yurit, ennek a kettőnek a kombinációja meg aztán végképp halálra van ítélve. Jah, van ilyen, ne akarjátok megnézni >.>
A véleményváltozásomat a következő okozta:
Ugyan ez már elő lett készítve más címek által, de egyik sem gyakorolt rám akkora hatást, mint a Suisei no Gargantia. Itt ugyanis nem elég, hogy félreteszik a keményvonalas gépimádatot, de szinte emberré teszik a robotunkat. Konkrétan a főszereplő óriásrobotja egy harci segédprogrammal van ellátva, vagyis egy MI-vel. Ráadásként ez az MI az alapján tanul, hogy az őt használó ember, hogyan gondolkodik. Ennek következtében látni fogunk istenkomplexusos robotot is. Egy másik plusz pont volt, hogy főszereplőnk egy messze fejlettebb emberi kultúra képviselője, mint a globális pocsoján hajózó utódainké. Viszont nem kezd el felsőbbrendűsködni, igyekszik beilleszkedni az új közegbe és megakad a szeme pár nagy hiányosságon és különbségen. A vége felé rájön, hogy saját kultúrája is elképesztő abszurditásokat tartalmaz. Emellett az anime még felhívja a figyelmünket nem csak az informatikai, de a biológiai továbbfejlődésünk hátulütőjére is. Lényegében ebben az animében jó pár utópisztikus jövőképet helyeztek egymás mellé és ütköztették őket főszereplőnkön keresztül. Ez a fajta értelmesség eddig nagyon idegen volt az általam látott mecha animéktől.
Lényegében ez a helyzet, a mecha műfaj egy külön világ, de nem kell valamit csak azért félrerakni, mert ide tartozik. Én például nagyon jót csalódtam a Suisei no Gargantia-ban. Tegyetek vele egy próbát!
A fenti állítás azért fontos, mert sokan talán alaptalanul, nem hajlandóak mecha animét nézni. Mellesleg sokáig én is ebbe a körbe tartoztam. A véleményem megváltozását ez az anime hozta el, de járjuk is körbe a témát egy kicsit jobban. Tapasztalataim szerint kétféle mecha anime van, a színes, mint mai animénk, és a terepmintás.
A terepmintás mecha animéből elég sok van és sokan szeretik, ezért folyton előtérbe kerül. Ez tipikusan a nagy csatározásra, robotruhákban való egymást öldöklésre koncentrál. Nem egyszer fordul elő benne az a rendkívül gagyi jelenség, hogy az egyik főbb szereplő elnevezi a mecháját és idegesítően sokat emlegeti a nevén, meg beszél hozzá. A kisfiús shounen kelléke az ilyesmi, ami az érettebb közönséget rendesen zavarhatja is. A nem túl fiatalok még biztosan emlékeznek a Fullmetal Panic! első évadára, ami szinte teljesen megfelel az előbb leírtaknak, akik még idősebbek, azoknak a Blue Gender is mond valamit. Persze nem kell messze mennünk az időben visszafelé és belebotlunk a Schwarzesmarken-be, ami elég keményvonalasan világháború orientált. Ezek egyszerűen abszurdak, mivel egy komoly küzdelemben nem az emberi forma a legjobb választás, hanem a papírlap. Csak bele kell gondolni abba, hogy a lövedékek hol találhatják el azt a szerencsétlen gépet. A papírlapnak két értékelhető felülete van a hatból, ezért csak azokat kell megerősíteni. Ez minden szempontból előnyös. Az emberszabású óriásrobot, lehet, hogy jobban mozog, de olyan, mint egy páncélozott vajasköcsög mindenféle kinövéssel, amikkel hadonászik.
A színes mecha anime meg nem ilyen. Sajnos nem láttam belőle sokat, de a Suisei no Gargantia egy ilyen dolog. Leginkább azzal lehetne jellemezni, hogy nem akarja lenyomni a torkunkon a gépek nagyszerűségét, hanem egy szimpla kellékként kezeli és mással foglalkozik. Ez sokkal emészthetőbbé teszi számunkra a dolgokat és szimpatikusabbá is. Tapasztalataim szerint, aki nem szeretni a mechát az legalább annyira gyorsan tolja félre az ilyen címeket, mint aki nem szereti a yurit, ennek a kettőnek a kombinációja meg aztán végképp halálra van ítélve. Jah, van ilyen, ne akarjátok megnézni >.>
A véleményváltozásomat a következő okozta:
Ugyan ez már elő lett készítve más címek által, de egyik sem gyakorolt rám akkora hatást, mint a Suisei no Gargantia. Itt ugyanis nem elég, hogy félreteszik a keményvonalas gépimádatot, de szinte emberré teszik a robotunkat. Konkrétan a főszereplő óriásrobotja egy harci segédprogrammal van ellátva, vagyis egy MI-vel. Ráadásként ez az MI az alapján tanul, hogy az őt használó ember, hogyan gondolkodik. Ennek következtében látni fogunk istenkomplexusos robotot is. Egy másik plusz pont volt, hogy főszereplőnk egy messze fejlettebb emberi kultúra képviselője, mint a globális pocsoján hajózó utódainké. Viszont nem kezd el felsőbbrendűsködni, igyekszik beilleszkedni az új közegbe és megakad a szeme pár nagy hiányosságon és különbségen. A vége felé rájön, hogy saját kultúrája is elképesztő abszurditásokat tartalmaz. Emellett az anime még felhívja a figyelmünket nem csak az informatikai, de a biológiai továbbfejlődésünk hátulütőjére is. Lényegében ebben az animében jó pár utópisztikus jövőképet helyeztek egymás mellé és ütköztették őket főszereplőnkön keresztül. Ez a fajta értelmesség eddig nagyon idegen volt az általam látott mecha animéktől.
Lényegében ez a helyzet, a mecha műfaj egy külön világ, de nem kell valamit csak azért félrerakni, mert ide tartozik. Én például nagyon jót csalódtam a Suisei no Gargantia-ban. Tegyetek vele egy próbát!
http://project.isshotosho.info/
http://animeaddicts.hu/
http://indavideo.hu/
http://anichart.net/
http://myanimelist.net/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése