Most min gondolkodsz? Gondolkodsz valamin? Most mit érzel? Ezt más is érzi?
Mi az, ahol az emberek egymást teszik tönkre pusztán a létezésükkel? Nos, a válasz: való élet. Gondolom, mindenki megtapasztalta már azt az érzést, mikor az osztályban vagy a munkahelyen, a boltban, esetleg a családban ott van az a bizonyos személy, aki anélkül teszi tönkre az óráinkat, napjainkat..., hogy semmit se csinál, csak van. Talán a legjobb példa erre, az osztályban lévő, állandóan pofázó ember, akitől nem lehet rendesen órát tartani. Ő abszolút nem érintkezik velünk, mégis szívesen arcon simogatnánk egy úthengerrel. Az ilyen emberekből sajnos sosem fogy ki a készlet, ők a társadalom konfliktusgenerátorai. Természetesen a létezésük nem kellemes, de szükséges.
Nézzük meg egy kicsit, hogy mi is a helyzet ezekkel az idegesítő anyaszomorítókkal. Az előbb azt mondtam, hogy szükséges a létezésük, és ezt komolyan is gondolom. Az ilyen emberek a konfliktusaik révén tartják életben a fejlődést. Elég ha belegondolunk, hogy miért olyanok, amilyenek, és rájövünk, hogy ők is csak akarnak dolgokat. Olyanok, mint minden átlag ember, csak jobban akarják azt a bizonyos dolgot. Ha nagyban gondolkodunk, akkor nem az osztály legidegőrlőbb tagjától eljutunk a diktátorokig és kb. minden vezetőhöz. Persze attól nem lesz vezető valaki, hogy idegesítő, de az ilyen akaratos emberek hozzák létre az új elméleteket, találmányokat, háborúkat, pusztulást... A jelentősebb dolgok hozzájuk köthetőek, mert ha a németek a világot akarják, akkor elindulnak felfalni azt.
És, hogy hogyan is jön ez a Kiznaiverhez? Úgy alapvetően azt látjuk, hogy valaki akar valamit és ez teljesen tönkretesz másokat. A tudósok kísérletet akartak, létrejött egy város, egy rakat gyerek élete ment tönkre kapásból. A kísérlet megmentése érdekében idősebbeket vontak be, ezúttal kisebb létszámban, összesen hetet. Ezt a hetet pedig úgy válogatták össze, hogy a legkevésbé legyenek egyformák. Nos, innét kezdve borítékolható volt, hogy ők nem lesznek meg békében. A kísérlet miatt, amit az egyik érez, azt a másik is érzi, ennek kellemetlenségeinek elkerülése miatt pedig barátkozni kezdtek, de ez nem így megy. Gondolom mindenki ismeri azt a jelenséget, ami szétszaggatja a vegyes baráti köröket. Igen, a szerelemről van szó. Mindegyik rohan a saját vágya felé, üldözi kiszemeltjét rendületlenül, de ez azt eredményezi, hogy állandó szívfájdalmat éreznek, okoznak egymásnak. És BUMM! kész is. Elég az egyiküknek olyat szeretni, aki másért van oda és már mind a hetük életét pokollá is tette ezzel. A Kiznaiver légyegében bemutatja, hogy hova vezetnek az önös érdekek.
Én nagyon élveztem az animét, vártam hétről hétre, hogy kijöjjön az új része, de egy idő után nem volt hova továbbmennie. Elvesztette a fókuszt és egyszerűen átment valami klisés hősjelenetbe. Egyszóval szar volt a vége. Őszintén szólva az egészet be kellett volna fejezni a 10. rész végénél, úgy, ahogy van. Na akkor egy, kis túlzással, tökéletes animét kaptunk volna, de így... Egyszerűen azzal a plusz két résszel elvesztette az addig felépített drámaiságát és klisébe fulladt. Nevetséges, hogy milyen kis semmiség is elég egy anime elbukásához. Szomorú, hogy az a két rész ennyire lehúzza az animét. Pedig ez egy igazán jó dráma lehetett volna.
Pontszám:10/7
Kép forrása:otakugamerzone.com
Hasznos linkek:
Mi az, ahol az emberek egymást teszik tönkre pusztán a létezésükkel? Nos, a válasz: való élet. Gondolom, mindenki megtapasztalta már azt az érzést, mikor az osztályban vagy a munkahelyen, a boltban, esetleg a családban ott van az a bizonyos személy, aki anélkül teszi tönkre az óráinkat, napjainkat..., hogy semmit se csinál, csak van. Talán a legjobb példa erre, az osztályban lévő, állandóan pofázó ember, akitől nem lehet rendesen órát tartani. Ő abszolút nem érintkezik velünk, mégis szívesen arcon simogatnánk egy úthengerrel. Az ilyen emberekből sajnos sosem fogy ki a készlet, ők a társadalom konfliktusgenerátorai. Természetesen a létezésük nem kellemes, de szükséges.
Nézzük meg egy kicsit, hogy mi is a helyzet ezekkel az idegesítő anyaszomorítókkal. Az előbb azt mondtam, hogy szükséges a létezésük, és ezt komolyan is gondolom. Az ilyen emberek a konfliktusaik révén tartják életben a fejlődést. Elég ha belegondolunk, hogy miért olyanok, amilyenek, és rájövünk, hogy ők is csak akarnak dolgokat. Olyanok, mint minden átlag ember, csak jobban akarják azt a bizonyos dolgot. Ha nagyban gondolkodunk, akkor nem az osztály legidegőrlőbb tagjától eljutunk a diktátorokig és kb. minden vezetőhöz. Persze attól nem lesz vezető valaki, hogy idegesítő, de az ilyen akaratos emberek hozzák létre az új elméleteket, találmányokat, háborúkat, pusztulást... A jelentősebb dolgok hozzájuk köthetőek, mert ha a németek a világot akarják, akkor elindulnak felfalni azt.
És, hogy hogyan is jön ez a Kiznaiverhez? Úgy alapvetően azt látjuk, hogy valaki akar valamit és ez teljesen tönkretesz másokat. A tudósok kísérletet akartak, létrejött egy város, egy rakat gyerek élete ment tönkre kapásból. A kísérlet megmentése érdekében idősebbeket vontak be, ezúttal kisebb létszámban, összesen hetet. Ezt a hetet pedig úgy válogatták össze, hogy a legkevésbé legyenek egyformák. Nos, innét kezdve borítékolható volt, hogy ők nem lesznek meg békében. A kísérlet miatt, amit az egyik érez, azt a másik is érzi, ennek kellemetlenségeinek elkerülése miatt pedig barátkozni kezdtek, de ez nem így megy. Gondolom mindenki ismeri azt a jelenséget, ami szétszaggatja a vegyes baráti köröket. Igen, a szerelemről van szó. Mindegyik rohan a saját vágya felé, üldözi kiszemeltjét rendületlenül, de ez azt eredményezi, hogy állandó szívfájdalmat éreznek, okoznak egymásnak. És BUMM! kész is. Elég az egyiküknek olyat szeretni, aki másért van oda és már mind a hetük életét pokollá is tette ezzel. A Kiznaiver légyegében bemutatja, hogy hova vezetnek az önös érdekek.
Én nagyon élveztem az animét, vártam hétről hétre, hogy kijöjjön az új része, de egy idő után nem volt hova továbbmennie. Elvesztette a fókuszt és egyszerűen átment valami klisés hősjelenetbe. Egyszóval szar volt a vége. Őszintén szólva az egészet be kellett volna fejezni a 10. rész végénél, úgy, ahogy van. Na akkor egy, kis túlzással, tökéletes animét kaptunk volna, de így... Egyszerűen azzal a plusz két résszel elvesztette az addig felépített drámaiságát és klisébe fulladt. Nevetséges, hogy milyen kis semmiség is elég egy anime elbukásához. Szomorú, hogy az a két rész ennyire lehúzza az animét. Pedig ez egy igazán jó dráma lehetett volna.
Pontszám:10/7
Kép forrása:otakugamerzone.com
Hasznos linkek:
http://project.isshotosho.info/
http://animeaddicts.hu/
http://indavideo.hu/
http://anichart.net/
http://myanimelist.net/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése