2015 nyár: Non Non Biyori Repeat by Yuu Solk

A Non Non Biyori egy új évadához volt szerencsénk a nyáron, ami hozta az eddigiek szintjét.

Mit is mondhatnék erről a sorozatról... Tulajdonképpen semmi változás az előző évadhoz képest, ráadásként ugyanazt az évet nézhetjük végig az animében. Továbbra sincs egyetlen férfi sem a környéket Natsumiék bátyját kivéve, de ő még kevesebb szerepet kap most, Renge még mindig atomfizikus stb. Megkapjuk ugyanazt a nyugtató környezetet a hegyeket, rizsföldeket, kihalt iskolát, kilóméterekre lakó szomszédokat és jah... nagyjából ennyi.

Az anime semmit nem mutat fel az előző évadjához képest. Természetesen azért vannak benne dolgok, kicsit másabb eszementségek történnek a lányokkal, de különösebben semmi új. Már ezt az előző évadnál is elmondtam, ez egy nagyon lassú tempójú anime, de kezdek rájönni, hogy miért is nézem. Általában egy animét azért nézünk, mert érdekes, izgalmas, humoros, félelmetes vagy xy ismerősünk ránk erőszakolta, de a Non Non Biyori és a Non Non Biyori Repeat nem ez a kategória. Valahogy megbabonázza az embert az a gyermeki ártatlanság, ami csak úgy árad az animéből. Talán ilyen lehet, ha az embernek gyerekei vannak, elnézegeti a kis világukat, elvan, mint a befőtt és nem törődik közben mással.

Nem nagyon lehet mit mondani erről az évadról. Jó, jó, így tovább... kb. ez minden. Az, aki eddig szerette, ezután is fogja, aki nem az nem.

Pontszám:10/10

2015 nyár: Akagami no Shirayuki-hime by Yuu Solk

Úgy látszik tetszenek a régi mesék a japánoknak, mert most megkaphattuk a hófehérke, csipkerózsika és társaiféle herceg fehér lovon és hercegnő bajban típusú történetet.

Azzal indítunk, hogy a feltűnő hajszínű lányt behívatja magához a hírhedten rossz természetű herceg, de ő inkább elfut előle. Teljesen véletlenül az erdő közepén találkozik a szomszéd herceggel és... Ez egy lányos tündérmese anime kiadásban. Felidézte bennem azt a korszakot, amikor a piroska és a farkas még menő volt és tátott szájjal néztük a kishableányt kazettáról.

Nem én vagyok a célközönség az biztos, de mégis tudtam élvezni. Jó, az túlzás, hogy élveztem, de elvoltam vele, nem lett unalmas és igazából izgalmasabb se. Shoujo animéhez képest meglepően szelíd az egész. A legnagyobb konfliktus talán a legelején volt, utána legfeljebb az érzelmekkel vívott harc hozott bele egy kis színt. Igazából nem tudom hova tenni a dolgot, alapjáraton ez egy lányoknak szóló, herceges, hercegnős anime, semmi újat nem mutat, mégsem hagytam félbe. pedig csak azoknak való, akik még hiszik, hogy van Zen-féle ember.

A két fő karakterünk Zen és Shirayuki (lefordítva kb. hófehérke :P) Az ideális pár, korunknak megfeleltetve. Zen az az évszázadok óta ne változó idea, aki mindig jóságos, mindig erős, tévedhetetlen és védelmező, nem beszélve a biztos anyagi háttérről. Shirayuki már inkább a modern nőt testesíti meg, nem azt a vártoronyban kiskutyaszemekkel a sárkányra bambuló zsepit szorongató izét. Shirayuki egy erős személyiségű nő, nem fél visszadumálni a rangban felette állóknak, ugyanakkor gyengéd és törékeny és fogadok, hogy jól seggbe rúgná Zen-t ha az letér a helyes útról.

Mellettük nem kapunk túl érdekes karaktereket, inkább csak töltelékek és kapaszkodók, vagy talán a második évadra lesz szerepük. Igen, lesz még szőke hercegünk idén, élvezhetjük a nem is tudom mit. Ez tényleg... csak egy szerelmes történetecske.

Pontszám: 10/8

Mikagura Gakuen Kumikyoku by Yuu Solk

Ha azt kérdezem, "miért?" akkor kitaláljátok, hogy mi történik?

A mai animénk arról szól, hogy Seisa-senpai. Legalábbis a főszereplőnk Eruna számára az egész ebben merül ki. Seisa-senpai itt, Seisa-senpai ott, meg persze senpai a kastélyában. Az imádott nő akinek a kegyeiért mindent megtenne a kis hiperaktív főszereplőnk. Annak ellenére viszont, hogy ezt a meglepően élvezetes pattogást figyelheti, a senpai enyhén szólva nem érdeklődik Eruna iránt. Pedig emiatt a jégkirálynő miatt jött főszereplőnk a Mikagura akadémiára és szembesült mindazzal a csodával, ami itt történik.

Az iskolában, ki tudja, miért, sajátos, egyéni képességeket nyernek a diákok egy-egy személyes tárgy segítségével. Gyorsabbak lesznek, gravitációt, teret manipulálnak, lángba borítanak dolgokat stb. persze ennek miértje mellett szépen elsiklunk. Mint, ahogy afelett is, hogy a klubhoz nem csatlakozott diákoknak a folyosón kell aludniuk egy hálózsákban. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én biztosan vinnék magammal valamit a koleszba, de az itteni szereplők mellett semmit se lehet látni, mintha nincstelenül mennének oda. Azt is furcsálltam, hogy az egyik klub egy taggal működik, később meg kiderül, hogy csak hárommal működhet. Jópár dolgot furcsálltam itt, de nem az a lényeg, hogy hány meg nem magyarázott paradox esemény van az animében.

Lényegében az egész arról szól, hogy Eruna szerelme beteljesüljön és ezt olyan pörgés kíséri, amit sok akció anime is megirigyelhetne. Egy másodpercre sem állunk le, Erunából állandóan folyik a hülyeség és a perverzió, senkinek sincs nyugta a közelében. Ezt pedig jó nézni, de vannak itt mások is, mint az imádott Seisa-senpai. Ő az abszolút ellentéte a főszereplőnknek, és minél tovább néztem az animét, annál inkább emlékeztetett egy férfire. Hideg, makacs és titkolózó a természete, miközben az iskola legerősebbje és borzalmas terhet cipel a hátán.

Magát az aimét még szezonálisan kezdtem nézni, de sajnos a fordítók nem fordítottak elég gyorsan. Olyannyira nem, hogy most, talán egy hónapja tették fel az utolsó részt ezért fogtam magam és elölről kezdtem. a tizenkét részt nagyjából két nap alatt nyomtam le. Nem feltétlenül nekem találták ki ezt az erőteljesen shoujo-ai beütésű animét, de nagyon is élveztem. Tudom ajánlani bárkinek, akit nem zavar a perverz képzelgés.

Pontszám: 10/8

2015 nyár: Gate: Jieitai Kanochi nite, Kaku Tatakaeri by Yuu Solk

Újabb érdekesség, bár az alapötlet nem olyan idegen. Gondoljunk csak bele, mi is van a Gate: Jieitai Kanochi nite, Kaku Tatakaeri-ben. Megnyílik egy kapu és ezáltal találkozik a fejlett és kevésbé fejlett civilizáció. Szerintem totál olyan, mint amerika felfedezése.

Igazából a témája sem más, ugyanúgy a két civilizáció találkozásáról szól, mint a törikönyvek lapjain lévő történet. Persze itt nem indiánok lesznek, helyettük fantasyvilágot kapunk, középkorral, elfekkel, sárkányokkal meg mindennel. A tizenkét rész alatt egyébként csak pár kisebb csatát és összetűzést kapunk, de ez nem is probléma egy olyan animénél, aminek a téli szezonban jön a folytatása. Valószínűleg nagyobb hangsúlyt fektettek a készítők a fantasy világ ismertetésére még így az elején, hogy később ne kelljen megszakítani az eseményeket magyarázkodással. Egyetlen probléma van ezzel, nem vesszük észre, hogy vége. Én napokig vártam a 13. részt mire rájöttem, hogy 12-nél vége az évadnak. Eléggé csalódott voltam emiatt, pedig tudtam már akkor is, hogy lesz folytatása hamarosan.

Említettem, hogy hasonlít amerika felfedezésére, de csak az alapjaiban. Itt ugyanis nem folyik olyan kizsákmányolás, legalábbis eddig, mint az élőszereplős változatnál volt. A japán hadsereg szépen bázist épít a kapu túlfelén és ők ott elvannak, mint a befőtt. Gyakorlatoznak és peróbálnak kereskedni a vége felé, de mást sem látunk, mint Itami-t rohangálni. Nyilván nem kell látnunk más egységek tevékenységeit, de feltűnően semmit se tudunk róluk. Bár ez csak mellékes Itami-ék mellett. A fő szál ennek az elég furcsa embernek a cselekedeteiről szól. Először összeszed magának három fantasy lányt aztán összehaverkodik a helyi hercegnővel. Látszólag elég tehetséges a békefenntartás terén, barátkozó és tudja hol a határ. Mellesleg otaku, jah... az anime szerint egy szuper eősnek számító katona. Nagyon érdekes személyiséget adtak neki és úgy önmagában az egész világnak is, amit a szemén keresztül láthatunk nagyrészt.

Az egyetlen hibája ez a hirtelen lezárás, de ettől eltekintve egészen jó anime, aminél reménykedhetünk, hogy nem rontanak el a készítők a későbbiekben semmit.

Pontszám: 10/9

2015 nyár: Jitsu wa Watashi wa by Yuu Solk

Vámpír, démon, isten, földönkívüli, jah meg emberek.

A Jitsu wa Watashi wa tele van ilyen megmagyarázhatatlan dolgokkal és nagyon vicces szeretne lenni, de én inkább csak a szórakoztató kategóriába sorolnám. A romantikus vígjátékból is csak a romantikát éreztem, azt se túlzottan.

Nagyon furcsa az anime, már a rajzolása sem szokványos, ráadásul ott vannak azok a dolgok, amik mindent a feje tetejére állítanak. Tudtátok, hogy a farkasember nemet vált a teliholdtól, vagy a vámpír lebarnul a napon? arról nem is beszélve, hogy szerencsétlen isten hogy járt. Ez az anime mindent ki akar parodizálni és sajnos csak akarja, nem teszi.

Gondolom ismeritek a "sokat markol, keveset fog" közmondás valamelyik változatát, nos ez lehetne az anime címe is. Bár a mostani címe sem mond el róla semmi komolyat, mondhatnám azt is, hogy jellemzi az animét, ugyanolyan bizonytalan, mint amilyen bizonytalan lábakon bukdácsol az egész.

Nos, kezdésnek kapunk egy idiótát, aki nem képes titkot tartani, mellé kapunk egy sötét csajt, aki meg vámpír. Idiótánk meglátja sötétkét, amikor az a szárnyait mereszti a tanteremben, aztán megbeszélik, hogy idiótácska nem mondja el senkinek. Bár idióta mindig elárulja magát, ez valamilyen csoda folytán titokban marad, annak ellenére, hogy sötétke minden második mozdulatnál képes lenne magát elárulni. Végül persze semmi sem lesz az egészből, nem közlik egymással, hogy szerelmesek, a többiek se, és igazából nincs semmi értékelhető történés. Még a keresztnevükön sem hívják egymást.

Igazából nem tudom, miért néztem végig, ez egy bőven felejthető alkotás lett, elveszett a tucatanimék süllyesztőjében. Ha csak nem akartok valami habkönnyű hülyeséget nézni, pár vicces megnyilvánulással, akkor inkább hanyagoljátok ezt az animét.

Pontszám: 10/4