Death Parade by MAZo

Hú, azt a…!
Én evvel indítottam, nem kis hangerőn, mikor vége lett az első résznek.
Akkor még nem láttam át teljesen mibe kezdtem bele, de elsőre egyértelművé vált, hogy amikor azt írták az animéről, hogy dráma, meg lélektani, meg thriller és a többi, nem vicceltek.
Egy olyan történetről beszélünk, amiben nincsenek ringó idomok, affektáló diák lányok –na jó, talán egy. Egy nagyon is komoly filozófiai kérdést visz végig egy egészen elképesztő, egyedi világban, ami nem csak, hogy csodálatosan van kidolgozva, de az ott történő minden esemény azonnal magával ragadja a nézőt.
Ebből talán már leszűrhető volt, hogy nagyon tetszett. Bevallom, ha egy anime meghatározásánál azt olvasom dráma, nem mindig indulok be rá. Sokszor választom inkább a könnyed ecchiket, vagy a vígjátékokat és nem véletlenül. Igaz, ez csak most fogalmazódott meg bennem, de ha egy anime filozófiai kérdéseket boncolgat, akkor az igenis egy nehezen emészthető, komoly mű lesz. Ha nem is olyan mélyen szántó, mint a Death Note, de egy ahhoz méltó, 12 részes –méltán nevezhető így -. alkotás.
A történet egy „toronyban” játszódik, ami tulajdonképpen köztes sík élet és halál között. A torony lakói az úgynevezett bírák, akik bárokban, bártenderekként működnek és fogadják a friss elhunytakat. Egy véletlenszerű játékon vesznek részt, ahol „az életük a tét”. Evvel mérettetik meg a lelkük, hogy újjászülethet vagy elvész az ürességben. A bártenderek persze rásegítenek olykor egy picit, hogy előcsalogassák a lelkük legmélyén nyugvó sötétséget, de lényegében megfigyelők, akik döntése alapján mennek tovább a halottak.
Az anime viszonylag kevés szereplőt vonultat fel. Csak két pultost ismerünk meg, két teljesen különböző világnézettel. A mi főhősünk Decim, a Quindecim csaposa. Mindig merev, udvarias, a szája csak lefele tud görbülni és mégis több érzés van benne, mint füstölgő kollegájában, aki csinálja a munkáját, „mert csak”.
Decim tiszteli a hozzá kerülő vendégeket és érdekli mi zajlik le bennük a játékok folyamán, olykor el is merül a megfigyelésükben. Ezt az értékes tulajdonságát pedig csak még inkább kiélezi névtelen segítőjének jelenléte. A fiatal lány, aki emberként van a pultos mellett és így, mint halandó szemléli a holtak vívódásait.
Az események leginkább az érkező lelkek vívódásaira vannak kiélezve. Megismerjük történetüket, ahogy a haláluk okozta sokkból lassan térnek vissza emlékeik, látjuk személyiségük felbukkanását „extrém helyzetekben”. De mindez tulajdonképpen csak azért van, hogy a néző megértse azt, ami a toronyban történik. A már-már isteneknek is nevezhető „vezetőség” miként feszegetik saját határaikat, azaz alkalmazottaik határait. Nekik is vannak szabályaik, amik valami miatt születtek. De mi van ha a szabály rossz?
Oh, mamám, tényleg nagyon izgalmasnak találtam. És az tette ennyire lenyűgözővé, hogy nem volt semmi se a számba rágva. A bírák ítéletét nem mindig érthettük –nem is kapott nagy hangsúlyt, meg kaptuk a lehetőséget, hogy mi magunk is, nézőként bíráljuk a látottakat. De vajon képesek lennénk-e tettlegesen is ítélkezni mások élete felett?
Igazán ajánlom mindenkinek, főleg aki a Death Note-ot is szerette. Remek élményben lehet része, és alig pár órát vesz csak igénybe. Én személyszerint egy huzamba néztem végig a 12 részt, étlen-szomjan. Azonnal magával ragadott.
Tehát számomra megéri a 10/10 pontot. Jó szórakozást kívánok hozzá!