AnoHana by Mazo

AnoHana

Vagyis Ano Hi Mita Hana no Namae o Bokutachi wa Mada Shiranai. Életem eddigi leghosszabb című animéje. Egyben talán az első dráma is –bár ennek nem gondoltam most alaposabban utána.
Az AnoHana 6 fiatalról szól, akik kisgyermekként nagyon jó barátok voltak, azonban egyikük tragikus halála után elválltak útjaik és csaknem a gyűlölködésbe fordult kapcsolatuk.
Meg kellett állapítanom, hogy nekem nem ez lesz a kedvenc műfajom, de azt is be kell látnom, hogy ennél jobb drámai animét nem hiszem, hogy sokat fogok látni.
És ki másnak fájna ez a legjobban, ha nem az elhunyt csupa szív kislánynak, aki évekkel később szellemként jelenik meg barátja, Jinta Yadomi előtt? Találgathatunk, hogy miért éppen előtte. Gyerekszerelem, bűnbánat, vagy csak a tini kori stressz és korai depresszió kivetülése?
Mindenesetre a kis Mennma, már nem olyan kis lányként érkezik, mint ahogyan elment és ezt az első részben –ténylegesen az elsőben –annak hisszük, hogy nem csak drámáról van szó, de egy kis kacérkodásról is, még ha nem is a kificcenő kebelcsodák az elsők, amiket meglátunk. Aztán hamar helyre jönnek a dolgok a kedves nézők fejében. Megismerjük az elhunytat, a „médiumot” és a többi barátot is szépen sorban, akik valamilyen formán mind bűnösnek érzik magukat barátjuk halála miatt. Többek között ezért is viselkednek eleinte olyan visszautasítóan a fiúval, hiszen –természetes módon –ha nincs is közölve velük elsőre, bolondnak nézik, amiért a halott lánnyal beszélget.
Mindennek ellenére –a 11 rész határain belül –elég hosszas vívódás után, mindannyian úgy döntenek eleget tesznek annak a furcsa tévképzetnek, hogy Menma barátnőjük azért jött vissza, hogy teljesítsék egy olyan kívánságát, amiről még Ő maga se tudja, hogy mi az. 

No de azért, nem olyan bonyolult, mint amilyennek most lefestettem.
5 barát, akik összefognak elhunyt barátjuk emlékére, félre téve az évek alatt felgyülemlett problémákat és megküzdve saját bűntudatukkal. Nagyjából ennyire könnyed is maga a történet, még ha mellé nagyon bájos és kifinomult is.
Az anime valójában a gyász feldolgozásáról szól, amit egészen egyedinek tartok. A karakterek izgalmasak, szerethetőek. Mindenki találhat valakit, akivel igazán szimpatizálni tud, mert ehhez elég életszagú jellemek.
A grafikája nagyon szép, igényesnek mondanám és kellően méltónak egy ilyen történet ábrázolásához, valamint a zenéje is nagyon tetszett.
Az epizódokban mindig voltak jelenetek, amik megmosolyogtattak és olyanok is, amik ráébresztettek, hogy nem minden történet mesés és rózsaszín.
Igazán csak ajánlani tudom mindenkinek, mert veszíteni nem veszíthet semmit. Ha többet nem is fogja elővenni, egyszer megnézve is tud rajta mosolyogni és bólogatni, hogy „igen, erre érdemes volt rászánni egyszer, azt a néhány órát!”
Nem okoz nagy fejtörést, nem akar annyira mélyenszántó lenni, inkább mindig ad valamilyen feloldást az események sorozatában, ezért élvezhető és valóban könnyed anime.
 10/8 pontot adok rá, de csak mert ízlésemhez mérten kicsit vontatott volt, a közepe táján, ahol túl sokat sírtak és szenvedtek. Jó szórakozást kívánok hozzá!