#TeamBetelgeuse
Na, öcsém, ilyet se láttunk még! Ássunk egy kicsit mélyre az emberben és nézzük meg mit tenne akkor ha halhatatlan lenne, sőt nem csak halhatatlan, de legyen rákényszerítve arra, hogy a problémákat megoldja. Ráadásul rakjuk be egy világba, amit nem ismer, hogy vizsgálni tudjuk a reakcióit. Ezután adjunk neki sok sok vért meg Emilia, meg halált és kész is a Re:Zero kara Hajimeru Isekai Seikatsu.
Volt egy hasonló film nem is olyan régen, amiben a főszereplő egy űrbéli hentaiszörny testnedvétől mindig visszaugrott egy bizonyos pontra az időben, vagyis bekerült egy időhurokba, amiből csak úgy lehet kiszabadulni, hogy kielégítik a hentaiszörnyet. Re:zero-éknál is hasonló a helyzet, de itt a visszaugrálás nem annyira egy időhurokra, mint egy játékmechanikára hasonlít. Subaru totál olyan szabályok szerint kerül vissza időbeni pontokra, mint egy RPG-ben. És innét jönnek a bajok. Az még viszonylag oké, hogy egy probléma megoldásáért folyamatosan visszatérünk ugyanoda. Viszonylag elviselhető, bár a folyamatos meghalás kicsit sem kellemes. Ez remekül látszik a főhősünkön is, mikor állandóan a cselédek ébresztésére kel. Utána egyszerű megszokássá válik az állandó halál és már kb rutinszerűen megy, aztán van az a pont, amikor már egyáltalán nem viseli el az ember ezt. Betelgeuse feltűnésénél Subaru már a "hagyjatok békén" szinten tart és nem akarja ezt a szar játékot folytatni. Nem akar újra és újra és újra meg Emilia és újra és újra elhalálozni.
Ez egy kiváló dráma. Régóta nem éreztem ennyire az érzelmeimet, mint most, bár lehet, hogy a Kiznaiver ráalapozott egy kissé erre. A lényeg viszont az, hogy Subaru milyen lelki állapotban van éppen. Ő sosem lesz az a mágikus világ hőse, aki majd mindenkit legyűr és megment. Ennek az embernek rengeteg hibája van, gyenge és meggondolatlan meg Emilia. Könnyű azonosulni vele a 25 rész alatt és érezni a fájdalmát. Érezni a fájdalmát és a szenvedését, a félelmét, a dühét, az elkeseredettségét, hallani a segélykiáltását, amit senki sem hall. Pont annyira nem tudunk Subarun segíteni, mint bárki más, pedig mi még tudjuk is, hogy mi történik. Egyszerűen fáj látni, ahogy szenved.
Ezt az animét egyben érdemes megnézni, letolni az összes részt röpke 10 óra alatt és sírni egyet. Ha valakinek még sincs rá ideje, akkor bontsa három fel, hogy eseményenként haladjon vele, mert nem érdemes csak egy-két részt megnézni egyszerre. Ez egy olyan anime, amit nem jó szezonban nézni, mert elveszti a hatását a sok tragédia. Pedig itt aztán van bőven. Részről részre olyan adag elkeseredettséget kapunk, amiről mindig azt hisszük, hogy már nem lesz több, de az anime egyre csak pumpálja belénk, amíg meg nem telünk és utána is folytatja. Mi meg majd csak ülünk a sarokban felhúzott térdekkel és a pókoktól kérdezzük "te is lusta vagy?".
Kép forrása:www.animakai.tv
Hasznos linkek:
Na, öcsém, ilyet se láttunk még! Ássunk egy kicsit mélyre az emberben és nézzük meg mit tenne akkor ha halhatatlan lenne, sőt nem csak halhatatlan, de legyen rákényszerítve arra, hogy a problémákat megoldja. Ráadásul rakjuk be egy világba, amit nem ismer, hogy vizsgálni tudjuk a reakcióit. Ezután adjunk neki sok sok vért meg Emilia, meg halált és kész is a Re:Zero kara Hajimeru Isekai Seikatsu.
Volt egy hasonló film nem is olyan régen, amiben a főszereplő egy űrbéli hentaiszörny testnedvétől mindig visszaugrott egy bizonyos pontra az időben, vagyis bekerült egy időhurokba, amiből csak úgy lehet kiszabadulni, hogy kielégítik a hentaiszörnyet. Re:zero-éknál is hasonló a helyzet, de itt a visszaugrálás nem annyira egy időhurokra, mint egy játékmechanikára hasonlít. Subaru totál olyan szabályok szerint kerül vissza időbeni pontokra, mint egy RPG-ben. És innét jönnek a bajok. Az még viszonylag oké, hogy egy probléma megoldásáért folyamatosan visszatérünk ugyanoda. Viszonylag elviselhető, bár a folyamatos meghalás kicsit sem kellemes. Ez remekül látszik a főhősünkön is, mikor állandóan a cselédek ébresztésére kel. Utána egyszerű megszokássá válik az állandó halál és már kb rutinszerűen megy, aztán van az a pont, amikor már egyáltalán nem viseli el az ember ezt. Betelgeuse feltűnésénél Subaru már a "hagyjatok békén" szinten tart és nem akarja ezt a szar játékot folytatni. Nem akar újra és újra és újra meg Emilia és újra és újra elhalálozni.
Ez egy kiváló dráma. Régóta nem éreztem ennyire az érzelmeimet, mint most, bár lehet, hogy a Kiznaiver ráalapozott egy kissé erre. A lényeg viszont az, hogy Subaru milyen lelki állapotban van éppen. Ő sosem lesz az a mágikus világ hőse, aki majd mindenkit legyűr és megment. Ennek az embernek rengeteg hibája van, gyenge és meggondolatlan meg Emilia. Könnyű azonosulni vele a 25 rész alatt és érezni a fájdalmát. Érezni a fájdalmát és a szenvedését, a félelmét, a dühét, az elkeseredettségét, hallani a segélykiáltását, amit senki sem hall. Pont annyira nem tudunk Subarun segíteni, mint bárki más, pedig mi még tudjuk is, hogy mi történik. Egyszerűen fáj látni, ahogy szenved.
Ezt az animét egyben érdemes megnézni, letolni az összes részt röpke 10 óra alatt és sírni egyet. Ha valakinek még sincs rá ideje, akkor bontsa három fel, hogy eseményenként haladjon vele, mert nem érdemes csak egy-két részt megnézni egyszerre. Ez egy olyan anime, amit nem jó szezonban nézni, mert elveszti a hatását a sok tragédia. Pedig itt aztán van bőven. Részről részre olyan adag elkeseredettséget kapunk, amiről mindig azt hisszük, hogy már nem lesz több, de az anime egyre csak pumpálja belénk, amíg meg nem telünk és utána is folytatja. Mi meg majd csak ülünk a sarokban felhúzott térdekkel és a pókoktól kérdezzük "te is lusta vagy?".
Kép forrása:www.animakai.tv
Hasznos linkek:
http://project.isshotosho.info/
http://animeaddicts.hu/
http://indavideo.hu/
http://anichart.net/
http://myanimelist.net/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése